Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-13 / 50. szám
Evangélikus Élet kultúrkörök Megjelent A reformáció kincseinek első kötete ► A reformáció kincsei címet viseli az a háromkötetes könyvsorozat, amelynek első darabja a napokban jelent meg. A kötet szerkesztői és a koncepció megálmodói, Kovács Eleonóra, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, egyházunk gyűjteményi tanácsának elnöke és Kollega Tarsoly István történész, már nem először foglalkoznak - együtt és külön is - evangélikus témával könyveikben. A kiadvány az állami Reformáció Emlékbizottság támogatásával látott napvilágot a Tarsoly Kiadó gondozásában. A kötet szerzői között számos ismert név, a téma szakértői szerepelnek. A teljesség igénye nélkül: Csepregi Zoltán, Fabiny Tamás, Hafenscher Károly, Ittzés János, Reuss András, D. Szebik Imre, illetve az országos és vidéki evangélikus gyűjtemények munkatársai, valamint neves történészek - Fazekas István, Monok István, Pálffy Géza, Soós István - vannak a szerzők között. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából megjelenő könyvsorozat összefoglalja a (történelmi) Magyarország protestáns egyházainak történetét. Az első kötet - az időrendnek is megfelelően - a lutheri reformáció kezdeteit, magyarországi elterjedését, önálló felekezetté válását tárgyalja, majd a Magyarországi Evangélikus Egyház történetét mutatja be. A történeti fejezetek rövid áttekintést adnak az egyház életében történt lényeges eseményekről, az egyházszervezet létrejöttéről,.az evangélikusok életét szabályozó törvényekről, az egyház tanításáról, jellemzőiről, de mindezt nem elszigetelten, hanem a magyar történelembe ágyazottan. Az áttekintés az összefoglaló jellegű nagyobb, illetve részleteket, érdekességeket kifejtő kisebb terjedelmű szövegek segítségével - utóbbiakban egy-egy kulcsfontosságú esemény, személy, épület, irat, tárgy, műalkotás, intézmény stb. köré szervezve a mondanivalót - halad előre a reformáció történetében egészen napjainkig. A könyv elsősorban köz- és egyháztörténeti megközelítésű, de a szerkesztők igyekeztek az irodalom, a képzőművészet, a zene, az építészet fontos eredményeit is megjeleníteni. A cél nem a tematikai egység, hanem az időrend, a változás bemutatása oly módon, hogy a képzeletbeli „idővonalon” mindig az éppen abban a korban kiemelkedőről szóljanak. A szerkesztők célja az volt, hogy ne csak összegezzék a legfontosabb történeti eseményeket, hanem a ma élő közösséget is bemutassák, s ne csupán az egyház egészét érintő tények, hanem a helyi közösségek története is legyen jelen. Iskolák, régiók, illetve a gyűjteményekkel bíró nagyobb evangélikus központok históriájának ismertetése szolgálja ezt a célt. Mivel - terjedelmi okokból - minden gyülekezetről nem eshet szó, vannak helyszínek, amelyek egyegy képpel szerepelnek. Számos színes illusztráció teszi érdekesebbé és szemléletessé az egyháztörténet fejezeteit. Épületek, szobrok, festmények, levéltári dokumentumok, tárgyak fotóreprodukciói, képeslapok, az egyháztörténet szempontjából érdekes, még nem publikált fényképfelvételek láthatók a lapokon, egyházi és világi gyűjteményekből, magánszemélyek kollekciójából egyaránt. A kötet írásos anyaga, illusztrációi, valamint az ajánlott irodalom egységet alkot. Az ajánlott olvasmányok összeállítása a szerzőkkel közös munka. A szerkesztőket az a cél vezérelte, hogy az írásokkal kapcsolatos, esetleg kevésbé kifejtett részletek iránt érdeklődők segítséget kapjanak a további információk megszerzéséhez. Néhány érdekes téma a kiadvány lapjairól: liturgikus öltözékek, jelképek; modern szakrális építészet; az új anyakönyvi adatbázis; Lux Elek Luther-szobra, a Rákóczi úti Luther-ház története; ipar, egyházi jótékonyság, ismert evangélikus vállalkozók; a Luther-rajzfilm és előzményei; a Luther-végrendelet története; Pecz Samu és a fasori gimnázium tervrajzai; Luther-emlékművek; epitáfiumcímerek a Felvidéken; szószékoltárok és karzatfestmények; írónők. A könyvsorozat az alkotók reményei szerint nem csupán az egyház tagjainak érdeklődését kelti fel: szerkesztői, szerzői szeretnék, ha az egyháztörténet iránt érdeklődő nem evangélikusok is érdekes és fontos megállapításokat találnának a kötetekben, s azoknak az érdeklődésére is számítanak, akik talán először vesznek kezükbe az evangélikus egyház életét bemutató művet. A sorozat címe a reformáció kincseire utal. Valóban a pozitív, előrevivő példákat, a kulturális, tudományos eredményeket, a maradandó művészeti alkotásokat veszik sorra a szerkesztők. A történeti részek tárgyalásakor azonban nem hallgatták el az egyház történetének kevésbé fényes szakaszait sem, hiszen ezek is hozzátartoznak a nagy egészhez. A kiadványt december 10-én mutatták be a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. ■ E.É. A kötet megrendelhető, illetve információ kérhető a kiadó e-mail-címén: tarsolykiado@gmaU.com. 2015. december 13. » 5 A Vizsolyi Biblia előtt ' négy évvel... ► 1586-ban jelent meg Debrecenben Félegyházi Tamás Újszövetség-fordítása. A fordító meghalt, mielőtt munkáját befejezte volna, ezért Júdás levelét már Gönci Fabricius György, a város vezető lelkésze, tiszántúli református püspök fordította, s ő írta meg a könyv előszavát is. Két latin alkalmi vers is áll a mű előtt, az egyiket Gyulai János debreceni rektor, a másikat Félegyházi István, a fordító öccse szerezte. A Félegyházi család tagjai jómódú debreceni polgárok voltak; nevüket onnan kaphatták, hogy Biharfélegyházáról származtak. Tamás és István édesapja minden valószínűség szerint az 1565 elején elhunyt Félegyházi Bertalan lehetett. A testvérek között nagy korkülönbség volt, István kései gyerekként született, apja meg is halt a születése előtt, ezért bátyja nevelte föl. A bibliafordító Félegyházi Tamás az 1540-es első felében látta meg a napvilágot. Debreceni tanulmányai után 1563 és 1567 között Németországban tanult, az Odera menti Frankfurt, illetve Wittenberg egyetemén. Hazatérve egy évig a mezőtúri iskola rektoraként dolgozott, innen hívta meg 1568-ban szülővárosa, hogy a református kollégiumot vezesse. 1570-ben rövid időre diákjaival együtt Kolozsvárra távozott, de már 1571 elején visszatért. Melius Juhász Péter halála után - az elhunyt végakarata alapján - Debrecen lelkésze lett. Korán megözvegyült, de nem nősült újra, elhatalmasodó szembaja (valószínűleg szürke hályog) miatt kései műveit már csak diktálni tudta. Annak a pestisjárványnak lett az áldozata, amelynek a cívisvárosban 1585 végén volt a csúcspontja. Bibliafordításán kívül egy teológiai munkája és egy katekizmusa maradt az utókorra. Az Újtestamentum megjelenését a nyomdász, Hoffhalter Rudolf már egy 1585-ben megjelent kiadványában beharangozta. A kész mű nagy mennyiségű kommentárt tartalmaz a lapok szélén, és sűrűn feltünteti a párhuzamos bibliai helyeket. Egyedül János Jelenéseihez nincs kommentár, ezt a fordító már nem készíthette el, s a hiányt Gönci Fabricius György sem pótolta. Az apostoli levelek előtt egy második címlap is található a könyvben, talán azért, hogy két kötetbe lehessen köttetni. A debreceni Újszövetség-fordítás ugyanabban az esztendőben látott napvilágot, amikor a vizsolyi Biblia, az első teljes Szentírás szövege nyers formában összeállt. Ebben az időben ugyan még nem volt egységes, országos egyházszervezet, de a protestánsok tudtak egymás irodalmi vállalkozásairól. Ráadásul több dolog is összeköti a két nyomtatványt. Félegyházi Tamás 1564-ben Károlyi Gáspár öccsével, Miklóssal együtt iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Gyulai János debreceni rektor - az egyik üdvözlővers írója - jól ismerte a főnemes Mágocsyakat, a teljes bibliafordítás pártfogóit. Gönci Fabricius György (az Újtestamentum befejezője és kiadója) nevének első tagja pedig arra utal, hogy Göncön született, s rokonságán keresztül tartania kellett a kapcsolatot a szülővárosával, ahol akkor Károlyi Gáspár volt a lelkész. Ezek után logikus lenne, hogy Károlyiék beépítsék Félegyházi szövegét a maguk verziójába, ennek azonban - összehasonlítva a két fordítást - nincs nyoma. A kommentárok is teljesen mások, a debreceniben sokkal több párhuzamos bibliai hely van megjelölve. A magyarázat talán az lehet, hogy az 1586-os Újszövetségegy szűkebb, művelt réteget szólít meg; ezt támasztják alá a latin nyelvű üdvözlőversek, s hogy az ajánlása elsősorban a debreceni városi tanácsnak szól. További kutatásoknak kell kideríteniük, hogy Félegyházi valóban görögből fordított-e, ahogyan könyvének címlapja állítja. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában eredeti nyelvek alapján készült latin fordítások állnak ilyenkor a háttérben. Tisztázatlanok még a lapszéli kommentárok forrásai is, ez esetben is az európai kommentárirodaimat használhatta a szerző. S végül nem ismertek annak a körülményei, miért maradtak félbe 1609-ben az Újtestamentum második, javított kiadásának munkálatai. Talán Szenczi Molnár Albert 1608-as hanaui Bibliájának példányai érkeztek meg Debrecenbe, s ezért mondtak le Félegyházi Tamás művének újbóli megjelentetéséről. ■ Szabó András
