Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
KERESZTUTAK 2015. július 12. *• 5 Evangélikus Élet ■ Gáncs Péter A nagyfai ideiglenes befogadóközpontban tett látogatásunk alatt gyakran jutott eszembe Ferenc pápának a címben idézett gondolata, aki június 26-án tartott reggeli homíliájában többek között így fogalmazott: „A keresztények nyújtsák ki kezüket azok felé, akiket a társadalom kizár, mint ahogy ezt tette Jézus is a peremre szorított emberekkel. Ez teszi az egyházakat valódi közösséggé...” A menekültkérdés erősen megosztja ma a közvéleményt. A krízis okáról, kezelésének módjáról szinte mindenkinek van véleménye, ítélete, olykor előítélete... Sokan tudni vélik a megoldást, de kevesen akadnak olyanok, akik próbálnak valamit tenni is a már itt lévők helyzetének segítésére. Egyházunk szerény jelét adta, hogy okos, olykor okoskodó „Nincs közösség közelség nélkül” szavak helyett itt az ideje a kézzelfogható szolidaritás és empátia megélésének. Hálás vagyok, hogy tagja lehettem az Ökumenikus Segélyszervezet küldöttségének, amellyel együtt adhattuk át egyházunk adományát a rászorulóknak. Azóta másként nézem a táborokról szóló tudósításokat a televízióban. Nem csupán a problémát látom, a gondot, a fenyegetettséget, amit ez a tengernyi ember jelent az országnak, hanem azokra az emberekre gondolok, akikkel személyesen találkozhattam Nagyfán. Amióta testközelbe, szemkontaktusba, dialógusba kerültem néhányukkal, jobban értem Ferenc pápa bölcs figyelmeztetését: „Nincs közösség közelség nélkül.” A felebaráti szeretetet nem lehet virtuális módon, biztonságos távolságtartással gyakorolni. Fontos a közvetlen találkozás, beleértve a másik megérintését. Egy otthontalan kisgyermeknek a legnagyobb ajándék lehet egy simogatás, a kapaszkodót kereső felnőttnek egy kézfogás, egy jó szó... Nem vagyok rajongó: jól tudom, hogy utána tanácsos alaposan kezet mosni... De félni nem szabad! A félelem ugyanis megöli a szeretetet, viszont „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”, ahogy János apostoltól tanultuk (íjn 4,18). Nem vagyok rajongó: tudom, hogy nem az egyházak fogják megoldani az új népvándorlás okozta válságot. Minden elismerésem azoké, akik felelősen próbálják kezelni a krízist. Ritkán gondolunk a bevándorlási hivatalok és az átmeneti táborok munkatársainak szinte emberfeletti erőfeszítésére, amellyel próbálják mederben tartani a menekültkérők egyre csak növekvő áradatát. Hálás vagyok a velük való személyes találkozásért is. Ezen a helyen most csak kettőt említenék közülük: Végh Zsuzsanna főigazgatót (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) és Székely Béla igazgatót (bicskei és debreceni menekülttábor), akik nyitottan fogadták segítségnyújtási szándékunkat. Nem vagyok rajongó: tudom, hogy sajnos igaza lehet Csaba testvér bölcs, józan nyilatkozatának..Ő azt mondta, ha elkerülhetetlen, akkor „legyen kerítés, de jó nagy kapuval”... A valóban menedékre szorulók számára nyíljon kapu, nemcsak a déli határon, hanem az emberi szívekben, a legkülönbözőbb keresztény közösségekben is. Mindenekelőtt azokban az evangélikus gyülekezetekben, amelyek a krízisövezet közelében élnek. Ezzel kapcsolatban kellemes meglepetésként éltem meg, hogy Nagyfáról visszajövet épphogy csak felértünk az autópályára, máris csengett a telefonom. A közeli szegedi gyülekezet lelkésze érdeklődött, hogy miben tudnának segíteni. Örömmel tolmácsoltam a táborigazgató kérését: többek között gyermekruhákra, apró játékszerekre lenne szükség... S hogy ne csak katolikus forrásból merítsek, ne csak a jezsuita pápa és a ferences szerzetes aktuális szavait idézzem, befejezésül néhány idevágó sor Scholz László bátorító énekéből, amelynek szövege nem véletlenül került az ez évi Útmutató borítójára: „Úgy fogadd be a testvért, / Mint Krisztus tégedet! / Más minden embertársad, / Ám egy testvér veled... // Ne irtózz emberektől, / Hozzájuk lépj közel!” (EÉ 474) Mert ne feledjük: nincs közösség közelség nélkül! Köntörfalak nélkül a bevándorlásról ► A menekültkérdésről rendezett pódiumbeszélgetést az Ökopolisz Alapítvány július 2-án Budapesten Bevándorlásról köntörfalak nélkül címmel, a VI. kerület egyik népszerű rendezvénytermében. A Káncz Csaba nemzetközi szakértő által moderált beszélgetésen Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, Meszerics Tamás, a Lehet Más a Politika (LMP) európai parlamenti képviselője, az Európai Parlament külügyi bizottságának tagja és Glied Viktor politológus-történész, migrációkutató ült egy asztalhoz, hogy különböző perspektívából, de párbeszédre készen elemezzék a közvéleményt is erősen megosztó helyzetet. A beszélgetés nyitányaként Glied Viktor sokkoló adatot közölt: „Ma körülbelül hatvanmillió illegális migránsról és megközelítőleg háromszázmillió (!) olyan emberről lehet beszélni, akik valamilyen nyomás hatására lakhelyüket elhagyni kényszerültek.” A migrációkutató rámutatott, hogy az ehhez vezető folyamatok közül kiemelkedik az embercsempészbandák professzionális hálózattá válása, valamint az 1990-es évek infrastrukturális átalakulása is, hiszen a közlekedés és az informatika fejlődésével a leszakadó országok lakói számára is elérhető lett a világ. Meszerics Tamás hangsúlyozta, hogy a hatvanmillió menekült legnagyobb része Európán kívül, saját kontinensén mozog. „Tavaly Európába százötven-százhetvenezer menekült érkezett, ez a szám idén elérheti a háromszázezret. Fontos látnunk, hogy ez a szám több, mint a tavalyi, de a világ menekültjeinek számarányában nagyon kis szelet” - mondta az európai parlamenti képviselő. Kulturális különbségek Prőhle Gergely egyetértett azzal, hogy az összes menekült számához képest elenyésző az Európába érkezőké. Ugyanakkor kiemelte, hogy a kulturális különbségek jelentősen megnehezítik az integráció lehetőségét. „Az értékkülönbségek, az eltérő kulturális és vallási nézetek miatt a kevés számú bevándorló nagyobb hangsúllyal jelenik meg” - fogalmazott a nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár. Példaként a skandináv országokat említette, ahol bár időben elindult az átfogó integrációs politika, és kiépült a szükséges intézményrendszer, mégis kevésbé lett sikeres a törekvés, mint várták. „Mind a magyar, mind a nyugateurópai jobboldali pártok rászálltak az integráció kérdésére, és azt kampányként használják” - fogalmazott Meszerics Tamás, illetve úgy vélekedett, hogy „az integráció kérdése nem kulturális probléma” Az LMP-s képviselő szerint a menekültek valami elől hagyják el országukat, ezért integrálódni szeretnének. „Valóban vannak konfliktusok, de ezt egy töredék csoport generálja, akiket nem lenne szabad azonosítani az összes menekülttel” - hangsúlyozta Meszerics. Prőhle Gergely a kulturális különbségek okozta problémát Németország példáján is szemléltette. „Németország hosszú időn keresztül befogadó ország volt, mára azonban ott is látják, hogy a második és harmadik generáció esetében is komoly problémák lehetnek. Az integráció sokszor akadályokba ütközik, s erről érdemes beszélni ahhoz, hogy Valamit is kezdeni tudjunk vele.” „Nyugat-Európa lépéshátrányban van, és ezt mára nem is tudja feloldani - mondta Glied Viktor. - Az integráció kérdését olyan szinten túlléptük, hogy ha most elkezdenénk annak teljes szintű kiépítését, akkor is csak tizenöt-húsz év múlva éreznénk hatását" - állapította meg a migrációkutató. Mit tehet az egyház és a civil társadalom? A felekezetek szerepvállalásáról és annak megítéléséről kérdezte Káncz Csaba beszélgetőtársait. Prőhle Gergely beszámolt arról, hogy a hívők körében súlyos viták vannak a kérdésben, s az eltérő álláspontok mögött megjelennek a különböző politikai szimpátiák is. „Az evangélikus egyházban az év igéje a »Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére«. Az irgalmas samaritánus példázata szintén egyértelmű megközelítést ad. Emellett híveink között érthető az a megközelítés is, hogy a keresztény közösségek védelme is hangsúlyos, így a befogadás lelkülete együtt él a saját lelkűiét védelmével.” A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője hangsúlyozta, hogy a felekezetek felszólalásaikban a menekültek megsegítése mellett vannak, hangsúlyozzák, hogy segíteni kell őket, hogy saját hazájukban lehessenek biztonságban; akik pedig más országokba kényszerülnek, azoknak biztonságot kell nyújtani. „A Magyarországi Evangélikus Egyház a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködve Nagyfán kezdett aktív segítséget nyújtani, ahol gyermekeknek biztosít ellátást” - hangzott el. Prőhle Gergely az egyházi szerepvállaláson túl a civil társadalom megmozdulását, érzékenységét kiemelve leszögezte: „A felekezeti megmozdulások, a Facebook-csoportok által szerveződő önkéntes segítségnyújtások és a civil társadalom segítő ereje is jelzi, hogy Magyarországon van szolidaritás.” Az országos felügyelő hangsúlyozta, hogy érdemi segítségre van szükség, nem szabad pártpolitikai eszköznek tekinteni a menekültek helyzetét. „A történelmi egyházak példát mutatnak a társadalomnak” - fogalmazott Meszerics Tamás. Az európai parlamenti képviselő szerint „azzal, hogy az evangélikus egyház nemcsak nyilatkozatokban fejezi ki szolidaritását, hanem valós segítséget is nyújt, különösen jó utat mutat”. A keresztény-zsidó kultúra védelmét illetően Meszerics úgy látja, a fő kérdés az, hogy „a marginális csoportokat tudjuk-e integrálni” Magyarország és/vagy Európa Az LMP-s képviselő szerint a problémának nincs tagállami megoldása, európai szintű kezelésre lenne szükség. Magyarország vonatkozásában kiemelte, hogy a határőrség visszaállításával, a menekültstátus gyorsabb elbírálásával lehetne segíteni. Arra a hallgatói kérdésre, hogy az LMP-nek mi a hosszú távú menekültügyi stratégiája, az európai parlamenti képviselő azt mondta, hogy ez alapvetően európai szintű kérdés. Glied Viktor hangsúlyozta: „A jelenlegi helyzet nem nevezhető népvándorlásnak. A klímaváltozás okozta feszültségek, a belső háborúk és számos tényező figyelmeztet bennünket, hogy eljöhet az az idő, amikor valóban népvándorlás lesz.” Erre fel kell készülni, külön erre szakosodott politikát és stratégiát kell kialakítani, hiszen mindenki felelőssége, hogy ez miként fog alakulni. „Nincsen tragikusabb annál, mint amikor emberek tömegesen fulladnak bele a Földközi-tengerbe. Ennél kevésbé súlyos probléma az, hogy tudnak-e mosakodni, vagy éhesek-e azok, akik a magyar határhoz érkeznek, de ettől még Magyarország mint befogadó állam helyzete nem könnyebb, mint Olaszországé” - állapította meg Prőhle Gergely. A beszélgetőtársak között teljes volt az egyetértés abban, hogy mind a magyar, mind az európai közbeszédben teljes fogalmi keveredés alakult ki a migráció kérdésében, ez pedig nehezíti a valós párbeszédet, a korrekt tájékoztatást. Az Ökopolisz Alapítvány által rendezett dispután téma volt még a migráció jobb- és baloldali pártok általi megközelítése, a Földközi-tengernél folytatott megfigyelések, az Európai Parlamenten belüli viták, valamint a sivatagosodás és a vízhiány miatt kialakult feszültségek is. ■ Galambos Ádám Az Ökopolisz Alapítvány jóvoltából a beszélgetés az Evangélikus.hu honlapon teljes terjedelmében megtekinthető.
