Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet 6 dt 2015. július 12. Vendégségben Szent Erzsébet szülőhelyén Az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének konferenciája Sárospatakon ► Miért lehetnek érdekesek a szűkebb szakmán kívül is az egyházi gyűjteményekről szóló hírek? Néhány a lehetséges válaszok közül: őrzik és szolgáltatják a magyar kulturális örökséghez tartozó könyvtári, levéltári és muzeális anyagokat; az állam jelentős támogatásban részesíti őket mint közfeladatot ellátó intézményeket, ezért komoly szakmai munkát vár el tőlük; az egyházi gyűjteményekben egyházuk és hivatásuk iránt elkötelezett, magasan képzett szakemberek dolgoznak; az internet korában kiemelt szerepük van az információáramlás megszervezésében; folyamatos szakmai megújulásuk példa lehet más egyházi területek számára is. Az egyházi gyűjtemények a külvilág felé nyitnak ablakot, vagy ahogyan vendéglátónk, dr. Szabó Irén, a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény igazgatója fogalmazott: a könyvtár, levéltár és múzeum a templom előszobája. ■ Dr. Hubert Gabriella Az egyházi gyűjtemények a rendszerváltozás után lehetőséget kaptak arra, hogy több évtizedes lemaradásukat behozzák, és bekapcsolódjanak a hazai és európai közgyűjteményi információs rendszerbe. Az 1994-ben létrehozott ökumenikus szervezet, az Egyházi Könyvtárak Egyesülése (EKE) az egyházi könyvtárak felzárkózását segíti elő hírlevéllel, adatbázissal, honlappal (Drupal 7 alapú portálrendszer, reszponzív design), közös projektekkel, szakmai napokkal és konferenciákkal. Idén három napra, június 29-étől július í-jéig a római katolikusok láttak vendégül több mint nyolcvan egyházi könyvtárost, akik a Kárpátmedence minden részéből szakmai és lelki feltöltődésre gyűltek össze Sárospatakon. A közgyűlés után bemelegítésként a készülő könyvtári (közgyűjteményi) életpályamodellt mutatta be Barátné dr. Hajdú Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Az idei konferencia aktuális témával foglalkozott: Digitális tartalmak és szolgáltatások az egyházi és világi könyvtárakban. A felkért előadók között voltak a legnagyobb világi könyvtárak vezetői, illetve munkatársai (többek között dr Tüske László, Országos Széchényi Könyvtár; dr Monok István, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ; dr. Koltay Klára, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár), az egyházi (köztük határon túli) gyűjtemények munkatársai, valamint a digitalizálással tudományos szinten foglalkozó szakemberek. Az előadások prezentációi hamarosan megtekinthetők lesznek az EKE honlapján (http://www.eke.hu/). Hallottunk a kutatást és a képzéseket segítő adatbázisokról, amelyek csak széles körű összefogással valósulhattak meg (például az Eldorado elektronikus dokumentumküldő rendszer; az Eruditio, amely a Kárpát-medence könyvtörténetét, olvasási szokásait tárja fel a 16-18. században; a DE A elektronikus archívum; a Hungaricana, a digitalizált dokumentumokat ingyenesen közzétévő adatbázis; georeferált digitalizált térképek; digitális adattár a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben; nemzetközi teológiai adatbázisok). A digitalizálás egyik fő célja, hogy a hátrányok leküzdésében segítsen. Ez csak úgy érhető el, ha a dokumentumok ingyenesen válnak hozzáférhetővé az interneten. A 2017-es jubileumra készülő evangélikus könyvtári és levéltári dokumentumok digitalizálási projektjeit többen is jó példaként emlegették. A különféle rendszerek használata helyett törekedni kell az egy keresőfelületen elérhető szolgáltatások megteremtésére. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták az előadások, hogy a hosszú távú megőrzésben továbbra is nélkülözhetetlen a nyomtatott megjelenés. (Minden résztvevő értékes tudományos kiadványokat vihetett haza a pataki katolikus és református gyűjteményektől.) A gótikus vártemplom melletti Szent Erzsébet Ház ad otthont az egyházi könyvtárosokat fogadó Római Katolikus Egyházi Gyűjteménynek. A határokon átnyúló, Sárospataktól Kassáig tartó Szent Erzsébetút projekt segítette a gyűjtemény megújulását. (Olvasóink között talán lesznek olyanok, akik nem tudják, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet szülőhelyének Sárospatakot tartják, ott is keresztelték meg a királyi kápolnában.) A gyűjteményt Kuklay Antal plébános, egri kanonok alapította, aki az 56-os forradalomban való tevékenysége miatt börtönbüntetést szenvedett, 1963-ban szabadult. Papként nem szolgálhatott, de egy idő után az Állami Egyházügyi Hivatal megengedte, hogy a sárospataki plébánia könyvtárát rendbe tegye. Emellett a környék plébániáiról, padlásokról begyűjtötte a nem használt könyveket, kegytárgyakat, képeket, bútorokat, textileket, amelyek ma a könyvtár és múzeum legféltettebb kincsei. A gyönyörű környezet és a katolikus kollégák meleg vendégszeretete biztosította a lelki feltöltődést. Ökumenikus istentiszteleten római és görögkatolikus, valamint református és evangélikus (Asztalos Richárd) lelkészek szolgáltak. A vár és a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek megtekintése közben pihenésül a kis bazilika 18. századi, felújított orgonáján megszólaló egyházi zenét hallgathattunk. Jártunk a közeli Hercegkúton, ahol a polgármester élménydús beszámolója nyomán megismerhettük a jelenlegi körülmények között is folyamatosan fejlődő, tervező, élni akaró és tudó sváb falut (tájház, barokk római katolikus templom, az egész falut bioenergiával ellátó fűtésrendszerek, történelmi pincesorok). De házigazdáink elvittek Széphalomra, a megújult Magyar Nyelv Múzeumába, a sátoraljaújhelyi görögkatolikus templomba és a Sátoraljaújhelyi Archívumba is, amelynek rendezésén egykor többek között Kazinczy Ferenc munkálkodott. Hogyan tovább? A példákat látva bizakodva nézünk szembe megújuló gyűjteményeink szakmai problémáival. Folytatjuk szakmai tapasztalatcseréinket és ökumenikus együttműködésünket. 2016 júniusának utolsó hetében pedig Szarvason találkozunk, ahol evangélikus egyházunk és gyűjteményei fogadják majd a Kárpát-medence magyar egyházi könyvtárosait. „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1) A szerző az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa, az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének elnöke Három nap gyűjteményen kívül Egyházi levéltárosok és múzeumi szakemberek vándorgyűlése ► A veszprémi püspökség és a főegyházmegyei gyűjtemény látta vendégül az egyházi múzeumokban és levéltárakban dolgozó mintegy nyolcvan kollégát július első hétvégéjén. Néhány éve hagyomány, hogy a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete és az Egyházi Múzeumok Egyesülete közösen tartja vándorgyűlését. Itt sor kerül az egyesületi - évi rendes és ritkán érdekfeszítő - közgyűlésekre, ezenfelül azonban mind megajándékozottak leszünk: értékes és hasznos előadásokkal, a „másik” gyűjteményébe való bepillantással - akár a kulisszák mögé is, kirándulással és fraternizálással. Az idei alkalommal újra szép létszámmal - közel tucatnyian - képviseltették magukat evangélikus gyűjteményeink is ebben a különleges, ökumenikus közösségben. A három ragyogó nap után is maradt elmélkedni, töprengeni, irigykedni, csodálni valónk. (Azon túl persze, hogy ami „hivatalos” miért fárasztó.) A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola hegyi szállót formázó, modern épülete idilli és inspirativ környezetben, fenyőkkel körülvéve, hangos madárdallal, hatalmas pillangókkal, megtermett (gyáva) nyulakkal és csodálatos kilátással a királynék városára várja évről évre a hallgatókat. (Ezt irigyelhetjük.) A Szaléziánum a közelmúltban az egyik legnagyvonalúbb költségvetéssel, neves építész tervei alapján felújított épület, a tartalom azonban - a túltervezett kiadvány és a hangzatos címek ellenére - sajnos szegényes. (Ezen van bőven töprengeni való.) Hasonlóan az érseki gyűjtemény bemutatása soksok kívánnivalót hagy maga után, és Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója ad elő nem csak azt, hogy miért nem bíznak egy múzeumot szakemberekre. (Ezen inkább ők gondolkodjanak.) Talán többen is álltunk megrendülve az egykori veszprémvölgyi apácák kolostorának alapfalainál (itt készült a koronázási palást) vagy az egyik legszebb hazai középkori templomocskában, a Gizella-kápolnában: az apostolok képének háttere még mindig ragyogó sötétkék, kőfaragványai beszédesek, s nagyon jólesik, hogy senkinek sem sikerült elrontani - ahogy sajnos sok-sok egyházi műemlékünket már igen. Ki a történeti érték fölé rendelve egyéb szempontokat, ki hozzá nem értésből vagy rossz ízléssel irányítva, gyakran persze pénz híján. (Ezen pedig mindenki gondolkodjon, akit érint. Mindenkit érint.) A műtárgyak védelme ezeknek a szakmáknak talán legfontosabb és legnagyobb kihívása: mi mindent tilos pincében tárolni, mi mindennek árt végzetesen az - akár csak néhány órára - megemelkedő páratartalom, miért kezd egy frissen restaurált tárgy hirtelen újra romlani, mennyire egészíthetünk ki egy töredéket, melyek azok a papíralapú tárgyak, amelyeket visszafordíthatatlan kár ér a digitalizálással - ezt a sort hosszan lehet folytatni, tehát van min gondolkodnunk. A fiatal levéltárosok előadásaikban szakmaszeretetről és tudásról tettek tanúságot. Nagyszerű, hogy van utánpótlás, hogy Szombathelytől Gyulafehérvárig, Soprontól Debrecenig vannak lelkes, felkészült kollégák: övék a jövő. Világi Dávid levéltárosnak, a győri Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény vezetőjének szellemes előadása pedig személyes büszkeséget is okozott. (Lehet csodálni!) A zirci kirándulás újabb meglepetéseket tartogatott: a csodálatosan felújított apátsági templom, az igazán „rendben lévő” ciszterci barát, a könyvritkaságok és az igényes enteriőrkönyvtár, a vadregényes arborétum méltó az elődökhöz. A látogatóközpont azonban - a túl sok technikai csoda ellenére is - mintha csak részben váltaná be a hozzá fűzött reményeket. (Gondolkodjunk csak, sokkal kisebb helyen és sokkal kevesebb pénzből mi mindent tudunk majd mi megvalósítani.) És persze az is kiderült, hogy nemcsak az öüetek megvalósításához, hanem a működés fenntartásához is nagy szükség van elegendő humán- és anyagi erőforrásra. Legyen! így legyen! (Ezúttal viszont töprengjenek az olvasók is...) ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA
