Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-16 / 33. szám
„A lelketlenség falai minden mesterségesen kreált politikai, közigazgatási határnál veszélyesebbek és pusztítóbbak.” Égtájoló !► 3. oldal „A korszerűsítésre ötvenmillió forintot fordít a Magyarországi Evangélikus Egyház uniós forrásból. A májusban kezdett teljes rekonstrukció várhatóan szeptember végére elkészül.” Megfiatalodik a debreceni templom !► 3. oldal „Festészete nem látomásos erejű, hanem látomásos. Közvetítő. Teremtő. így semmiképpen nem illusztráció, hanem legalábbis fordítás - képnyelvre. Akár a bibliai szöveg egyfajta szubjektív újrateremtése. Ezért is nehéz megbirkózni a képekkel, a bibliai akvarellekkel korlátozott fogalmi nyelvünkön.” Búcsú Karátson Gábortól !► 6. oldal Wittenberg kölcsönkapja Luther végrendeletét W- 3. oldal A pápa elfogadja a különélés lehetőségét !► 4. oldal Madridi kiáltvány a keresztyénüldözés ellen & 4. oldal A nyár színei !► 5. oldal Marosi Nagy Lajos kötetének margójára 8. oldal Célegyenesben a Sarepta új épülete ^ 9. oldal Istentelen ismerősök ■ Andriska János „A kereszténység egy köpet” - összegezte véleményét a maga bántóan egyszerű módján az egyik régi, kedves ismerősöm. Akkor csendes szomorúsággal reagáltam. Mindig nehéz szembesülni azzal, ha valaki ilyen reménytelen eredményre jutott gondolkodásában a hosszú évek alatt. Én viszont arra jutottam, mégsem hagyom szó nélkül az ügyet. Kezdjük talán ott, hogy semmi meglepő nem történt. Jézus már az elején megmondta: „...én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ!’(Jn 15,19) Aztán Pál apostol is rámutatott, hogy a kereszt „botrány", hitünk pedig „bolondság” azoknak, akik elvesznek (vö. Gál 5,11; lKor 1,18). Régi ismerősöm véleménye tehát nem új keletű, legfeljebb csak a megfogalmazás fájóan végzetes módja tűnhet annak. Látni kell azt is, hogy a földön élő keresztények számáról szóló biztató statisztikák ellenére ez a negatív álláspont egyre „népszerűbb”. Egyre többen üzennek hadat naponta a kereszténységnek, a világháló segítségével egyre markánsabban és gyorsabban kifejtve, hogy elavult, korrupt, zavaros, korszerűtlen és nevetséges összeesküvés az egész. Szóval egy köpet. Kortársaink agresszív ateizmusa, fojtogató indulata érthető, sőt megbocsátható. Gondoljunk csak a tanítványokra, akik bár Jézus mellett közvetlenül tapasztalták meg a csodákat, mégis aludtak, amikor virrasztaniuk kellett volna. Ha ők, akik saját szemükkel látták az Emberfiát vízen járni, tengert lecsendesíteni, halottat feltámasztani, elvesztették a hitüket, mennyivel inkább eshet kísértésbe a ma embere? Jézus nem véletlenül mondta Tamásnak: „...boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29) Nagyon nagy dolog szívből hinni az evangéliumban. Aztán ott volt Péter, aki első a beavatottak között, mégis úgy viselkedett, mint aki még mindig sötétségben jár, amikor megtagadta mesterét; ráadásul háromszor. Ha a „kőszikla” melyre egyház épül, s akin még a pokol kapui sem diadalmaskodnak, inkább letagadja Jézust, hogy a bőrét mentse, mennyivel inkább távolodnak el kortársaink a élő forrástól ezekben a sötét órákban? (Mt 16,16- 18) S íme az egyik legnagyobb jelkép: a kakas. Kukorékol, jelzi a hajnalt, mely a lelki ébredés szimbóluma is - főleg a ma emberének, aki valóban alvajáró, ha a kereszt titkáról van szó. Isten azonban nem sújt le erre a sok káromló, mocskos szájra: ő „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,45). Teszi ezt azért, mert ez a kegyelem ideje. Ezért a mi dolgunk sem az, hogy fejbe csapjunk mindenkit egy Bibliával, aki igaz hit nélkül él. Hiszen hogyan is érthetnék ők a mennyeknek titkait, melyeket a kiválasztottak se értettek és értenek mindig? Az a mi feladatunk, hogy ne a szálkát piszkáljuk más szemében, hanem kivegyük végre a gerendát a sajátunkból, és elvégezzük futásunkat; azt a munkát, amelyért jöttünk, hogy valóban a föld sója legyünk (Mt 5,13). De nem kell túlfűszerezni a világot nagyotmondó szavakkal. Elég, ha emlékeztetjük magunkat az új parancsolatra: „Arrólfogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35) Ez az igazi istentisztelet. Mond-e Isten olyat, amit meg ne tenne? A piliscsabai hitmélyítő csendeshét üzenetei ^ Az augusztusi első hőségriadó napjaiban, 3-ától 8-áig rendezték meg az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) Alapítvány hagyományos nyári hitmélyítő csendeshetét a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. Ez évben a programok középpontjában a hit állt. A mintegy nyolcvanfőnyi résztvevő az ország számos részéről érkezett, s összetétele a magyar nyelvű evangélikusság hű képe volt. A hűs katakombában „csak” Isten igéjének riadója érte el a hallgatóságot - a személyesen megválaszolásra váró kérdések formájában. ígér-e Isten olyat, amit nem teljesít? Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkész délelőtti előadásaiban az Isten ígéreteire épülő hit alapkérdéseire kereste a helyes válaszokat Jézus búcsúbeszédei alapján: Téged is elhívott magának az Úr? Te is várod az Atya ígéreteinek megvalósulását? Jézus veled van minden napon? Téged hogyan vezet Isten? Te is meglátod majd az Emberfiát dicsőségében? Az előadást követő beszélgetésekben, öt kiscsoportban ezekről a létkérdésekről folyt az őszinte s néhol megrendítő bizonyságtételekkel hitelesített tanácskozás. Nem más céllal, mint hogy az egybegyűltek valóban egymás sokszínű, mégis közös alapra épülő Krisztus-hite által erősödjenek meg a mindennapi hitharcokra. A délutáni programokat közös éneklés, énektanulás vezette be; hiszen aki szépen énekel, az ily módon is imádkozik, dicsőíti az Urat. S döntéseit az ő igéje alapján hozza meg Isten gyermeke. Ezért a fórumbeszélgetéseket bevezető előadások ószövetségi példák felidézésével ezekre a kérdésekre keresték a ma is segítséget jelentő válaszokat. Malik Péter Károly lelkész arról szólt, hogyan tudjuk felismerni Isten akaratát döntési helyzetekben. De milyenek is a keresztyének felelős döntései a gyakorlatban? - ezt a témát vizsgálta Fejős Gergely vitaindítója. Hogy mik lesznek az Isten akarata szerint meghozott döntéseinknek a következményei, arról már Göllner Páltól hallhattak a résztvevők személyes hangvételű tanítást. Antal Katalin ezt a kérdést tette fel: helytelen döntést hoztam; mit tegyek? Tóth Eszter pedig a hívők életében sem ritka döntésképtelenségről adott igei iránymutatást. Nemcsak Dániel, de Krisztus népe is eltökélheti a szívében, hogy Isten igéjét tekinti zsinórmértéknek mindennapi döntéseinek meghozatalakor. Az esti evangélizációs sorozat Mk 5,21-43 alapján a hitet teremtő Jézust állította a jelenlévők elé, aki így bátorít ma is: „Nefélj, csak higgy...” Bozorády Zoltán versről versre haladva sok gyakorlati példával bátorította a ma is testi-lelki gyógyulásra váró híveket. Az ige kapcsán szólt a hit reménységéről és érintéséről, a megtartó hitről s a megtartó Jézusról, és hirdette az örömhírt: ő mégis Úr a halál felett! A záró morzsaszedésen a kapott igék alapján tettek bizonyságot a megszólalók arról, hogyan találta el őket az élő és ható ige, s miként jelent ez számukra erőforrást a hit úján való járásban, bízva Isten beteljesülő ígéreteiben. Az úrvacsorás záró istentiszteleten a hitet mélyítő Jézus jelenlétének személyes átélésével megtapasztalhatóvá lett Pál vallomása: „Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére’.’ (2Kor 1,20) Hazautazás előtt az érdeklődők kézbe vehették az EKE Énekeskönyv most megjelent harmadik, javított kiadását, amely 463 evangéliumi éneket tartalmaz. Köztük az utolsó a címével így foglalja össze a kötet küldetését: Zengj halleluját az Úrnak! ■ Garai András Az elhangzott előadások és evangélizációk hanganyagai elérhetők a tudósító honlapjáról (garainyh.hu) is. Jól halad az Üllői úti székház felújítása W’ Bővebben a 9. oldalon
