Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-16 / 33. szám
2 4t 2015. augusztus i6. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mindenható mennyei Atyánk! Azzal a reménységgel könyörgünk hozzád, hogy te meghallgatsz minket, és megadod mindazt, ami javunkra szolgál. Köszönjük neked mindazt a szépet és jót, amivel napról napra megajándékozol bennünket, és amit olyan sokszor természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Könyörgünk világunkért, amelyet te szépnek és jónak teremtettél, és nekünk ajándékoztál, de látod, napról napra pusztítjuk, és nem törődünk vele, mert elfelejtettük, hogy te ránk bíztad, hogy gondozzuk és ápoljuk. Kérünk, add Szentlelkedet, hogy hűséges gazdái legyünk teremtett világodnak, és tudjuk, azért kaptuk, hogy majd tovább is tudjuk adni a következő generációknak. Urunk, kérünk közösségeinkért, a családokért, gyülekezetekért, anyaszentegyházadért, nemzetünkért. Add, hogy megértsük, a te gyermekeid vagyunk mindnyájan, és ezért magunkért és egymásért is felelősséggel tartozunk. Add, hogy kapcsolatainkat a tőled Jézus Krisztusban kapott szeretet járhassa át, hogy mindenkor tudjuk, bűneinket előtted letehetjük. Istenünk, te látod azt a sok irigységet, erőszakot, egymás megvetését, amely ma sokszor jellemzi világunkat. Add, hogy ne csupán szavakkal, hanem életünkkel tudjunk bizonyságot tenni arról, hogy te új életre hívtál el bennünket Urunk, Jézus Krisztus által. Könyörgünk betegeinkért, a magukra maradottakért és a magukra hagyottakért, az életük célját és értelmét keresőkért, a kicsinyekért és kitaszítottakért, akiknek már nincs erejük arra, hogy magukért kiálljanak. Minden emberi értelmet meghaladó szereteted óvja őket, és életük nehézségei közepette tapasztalhassák a te végtelen kegyelmedet. Kérünk, tégy bennünket alkalmassá arra, hogy képesek legyünk segíteni nekik, tudva azt, hogy te erre is elhívtál bennünket. Urunk, te úgy ismersz bennünket, ahogy senki más ezen a világon. Engedd, hogy megismerjük mi is magunkat, hogy szembe merjünk nézni önnönmagunk érzéseivel, bűneivel, kicsinyességével, de megláthassuk azt a jót is, amelyet te ajándékoztál nekünk. Kérünk, add, hogy Jézus Krisztust mint Megváltónkat ismerjük és kövessük, mert csak vele és általa lehetünk gyermekeid. Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatsz bennünket a mi Urunkért, a te egyszülött Fiadért, Jézus Krisztusért, aki vére által nekünk is bűnbocsánatot és új életet szerzett a kereszten. Ámen. Meghívó A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai és tagszervezetei az államalapításunkra és ezeréves történelmünkre való emlékezés részeként ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartanak állami ünnepünk előestéjén, augusztus 19-én (szerdán) 18 órakor a budapesti Szilágyi Dezső téri református templomban. Az ünnepi istentiszteleten az ökumenikus szervezet szolgálatában is együttműködő hazai egyházak főpásztorai végzik a szent szolgálatot. Igét hirdet Papp János baptista egyházelnök, a MEÖT alelnöke; szolgál római katolikus főpásztor, dr. Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke és Gáncs Péter evangélikus elnökpüspök. Az ünnepi istentiszteleten részt vesz dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASÁRNAP - 1KOR 15,1-11 Az elfelejtett evangélium Eszetekbe juttatom... A mobiltelefonok egyik legkedveltebb alkalmazása az emlékeztetés. „Öntözd meg a virágokat! Pí-í-íty.” „Add fel a csekket! Píí-íty!’ „Látogasd meg a nagymamát! Pít-í-íty.” „Hívd fel a testvéredet! Pí-í-íty” Néhányan már szinte élni sem tudnak a digitális határidőnapló ilyen-olyan pityegő figyelmeztetései nélkül... Az Újszövetség korabeli korinthusiaknak még nem pityegett ilyen csudamasina a zsebükben. Meg is feledkeztek egy számukra is, számunkra is életfontosságú dologról, az evangéliumról. Pál apostol már korábban is járt náluk az evangéliumot hirdetve, ezért most kemény szavakkal fordul hozzájuk: „Eszetekbe juttatom...” Két gézengúz gyereket nevelgetve tapasztalom, hogy az embernek nemegyszer kicsúsznak olyan mondatok is a száján, mint a „na majd én...” az „azonnal állj neki, különben. ..” és - gondolom - ki-ki folytatni tudná a kifejezések sorát. De ez az „eszetekbe juttatom” kezdet még ezeknél a figyelmeztetéseknél is jóval keményebb hang. Olyan hang, olyan kifejezés, amely még a mai - „pityegős” erőszakos és információs ingerekben gazdag - világunkban is meglehetősen ritka. Pál apostol dörgedelmes szóhasználatáról én is csak egy emberre tudok asszociálni: egykori őszes hajú, kissé megfáradt fizikatanárnőmre, aki a nevelési és fegyelmezési célzattal íratott „röpkék” előtt figyelmeztette mindig így az osztályt: „Na majd én eszetekbe juttatom, hogy miért vagytok itt...” ...az evangéliumot... Pál apostol szavai kemények és határozottak, hiszen az evangéliumról van szó, mely-A VASÁRNAP IGÉJE nek hirdetésére feltette az egész életét. Meg talán valamikor a korinthusiak is úgy gondolták, hogy ők is... Az apostolnak mégis újra eszükbe kellett juttatnia az evangéliumot. Méghozzá azért, mert a levél címzettjei megkérdőjelezték az evangélium legfontosabb mozzanatát és üzenetét, a feltámadást. A korinthusiak - a görög filozófiai tanítások alapján - a feltámadásnak csupán a lelki valóságát hangsúlyozták, elbagatellizálva a test szerepét. Pál ezért kardoskodik, hiszen ha a görögök csak a lélek feltámadását hiszik, a testet pedig a lelkűk börtönének gondolják, akkor az azt jelenti, hogy Jézus testben való feltámadását sem veszik komolyan. Az apostol hitvallásszerű szavakkal emlékezteti őket az evangélium lényegére: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon... Azután megjelent...” És ha Krisztus nem testben jelent volna meg, amit Pál hangsúlyoz, akkor Kéfás, a tizenkettő, a több mint ötszáz testvér, Jakab, az apostolok és Pál maga sem ismerhette volna fel. Olyan ez a felsorolás, mintha nyilvántartást vezettek volna akkoriban azokról, akiknek Jézus megjelent. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy akiket valaki már emlékeztetett a világ legnagyobb jó hírére, az evangéliumra. Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...” (Jn 11,25) Ezt a gyönyörű mondatot igazolta az a tény, hogy tanítványai - és még rajtuk kívül is nagyon sokan - látták Jézust feltámadott testében. Pál apostol dörgedelmei ma is aktuálisak, hiszen a feltámadás híre senkit - sem hívőt, sem hitetlent - nem hagy érintetlenül. Mégis, az individuumot hangsúlyozó világunkban nemegyszer halljuk és tapasztaljuk, hogy mindenki abban hisz, amiben akar. Félek, hogy ennek megtapasztalásához nem is kellene messzire menni. Úgy vélem, ha a templomkapuinkban körkérdést tennénk fel a feltámadással kapcsolatban, a válaszok már ott is nagyon széles skálán mozognának: a reinkarnáció tanától a korinthusi tanításon át egészen a feltámadás tagadásáig. A templomkapuktól távolabb meg aztán még cifrább dolgokat is hallhatnánk. Adja Isten, hogy legyen valaki, aki a mai korinthusiakat - vagy éppen a budapestieket, a szombathelyieket, a soproniakat, az ágfalviakat és a másutt élőket - újra és újra emlékezteti az evangéliumra! Arra a jó hírre, amelyről Pilinszky gyönyörűen írja: „Az idő, a történelem múlásával az Evangélium nemhogy veszítene érvényességéből, gazdagságából, ellenkezőleg, egyre újabb, egyre meglepőbb vonásai tűnnek elő.” Általa üdvözültök. Milyen jó, hogy az első pünkösd óta van valaki, aki nekünk is eszünkbe juttatja az evangéliumot, amely érvényességéből és aktualitásából kétezer év óta sem veszített semmit! Az örömhírt, melyet talán valamikor szüléink, nagyszüleink vagy lelkészeink tanítottak nekünk, abban reménykedve, hogy van valaki, aki azt egyszer majd - feledékenységünk ellenére - talán eszünkbe is fogja juttatni. Reménykedtek, és mi is reménykedhetünk, hogy ez a valaki, aki Pál apostolnak is eszébe juttatta az evangéliumot, ébredést tud hozni egyházunkba, gyülekezeteinkbe és feledékeny életünkbe is. Pusztán azáltal, hogy eszünkbe juttatja az evangéliumot... Üdvösségünk, életünk, egyházunk és gyülekezeteink egyetlen esélye az evangélium, amelyet - reménység szerint - ma is eszünkbe juttat Istenünk. Ha meg mégis elkerülné a figyelmünket az örömhír hangja, és feledékenyek lennénk, nyugodtan állítsunk be olyan emlékeztetőt is telefonunkon, amely hangos pityegéssel valamilyen módon eszünkbe juttathatja az evangéliumot, netán az istentiszteletek időpontját vagy az elcsendesedés alkalmas idejét... És pityegjen és csipogjon ez az alkalmazás, ne csak a készülékekben, hanem valahol a fejünkben és a szívünkben is, mert ha a világ legnagyobb örömhíréről megfeledkezünk, akkor - hiába van tele a határidőnaplónk - valami nagyon lényeges dolog fog hiányozni életünkből, templomainkból, iskoláinkból, a kórházi ágyak mellől vagy egyegy sírnál megállva... Juttassa eszünkbe Istenünk az evangéliumot újra és újra - akár egy pityegő alkalmazás által, akár egy igehirdetést hallgatva, akár a korinthusihoz hasonló város nyüzsgésében, akár egy csendes templomban! Juttassa eszünkbe az evangéliumot még dörgedelmes szavak által is! Juttassa eszünkbe újra és újra, mert mi is éppen olyan menthetetlenül feledékenyek vagyunk, mint az egykori korinthusiak! Ámen. ■ Heinrichs Eszter „Ó, Istennek nagy csodája!” ► A lutheri istentisztelet kétfókuszú: akkor teljes, ha az igei rész mellett Krisztus testének és vérének szentsége is megjelenik benne. Reméljük, egyházunkban idővel egyre több helyen ez válik természetes formává, rendszeres gyakorlattá. Rovatunk most - három cikkben - énekeskönyvünk úrvacsorái énekeit mutatja be. Legtöbb gyülekezetünk tudatában valószínűleg a Készítsd magad, kedves lélek (EÉ 308), annak is első versszaka kapcsolódik össze az úrvacsorái liturgiával. A Schmücke dich, o liebe Seele (EG 218) német nyelvterületen is az evangélikus istentisztelet alapéneke. A verset Johann Franck (1618- 1677) jogász és költő írta (1646-ban az első strófát, 1653-ban a többit). Franck - apja nyomdokán - egy ideig ügyvédként tevékenykedett, majd szülővárosa, Guben polgármestere lett. Száztíz, többnyire egyházi éneket írt (ezek közül a Jézus, boldogságom [EÉ 357] is máig megtalálható gyűjteményeinkben). A szemlélődő karakterű vers misztikus hagyományt elevenít fel. Február 2-án ünnepli az egyház az újszülött Jézus bemutatását a templomban. Franck verse a körmenet első antifónájának gondolatát követi (a nászszoba elkészítése Krisztus, a király számára). Az eredeti forma kilenc versszakos; ebből hat strófa - versforma a8, a8, b8, b8, c8, c8, d8, d8 - található meg a mai énekeskönyvekben, de érdekes módon nem ugyanazok (a németek az 1., 4-7., 9., a magyarok az 1-2., 6-9. verseket közlik). Nemcsak a 308-as, hanem a 306- os és a 307-es énekünknek is ez a költemény az alapja. Ez lehetőséget ad arra, hogy ugyanazon az ismerős dallamon válogatott, mindig az istentisztelet témájához illeszkedő versszakokat énekeljünk. A nagyívű dúr dallam Johann Crüger (1598-1662) munkája 1649-ből; az ének teljes formájában 1653-ban látott napvilágot a Crüger szerkesztette Praxis pietatis melica énekeskönyvben (amelyben a Franck költészetéhez közel álló Paul Gerhardt énekei is megjelentek). A mi énekeskönyvünkben az eredeti, változatos ritmusú dallamhoz képest egyszerűbb verziót találunk. A Schmücke dich, o liebe Seele sok műzenei alkotás megszületését tette lehetővé. Johann Sebastian Bach korálkantátája (BWV180) a Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapra íródott; a díszített cantus firmusos orgonamű (BWV 654) a Lipcsei korátok sorozatába illeszkedik. Johannes Brahms és Max Reger is gazdagította Készítsd magad-korálfeldolgozással az orgonairodaimat. Meditáljuk most végig figyelmesen az ének fordítását az Új zengedező mennyei kar énekeskönyvből: a teológia mélységei fognak feltárulni előttünk! „Készítsd magad, kedves lélek, / Múljék a sötét bűnfészek, / Jövel derült napvilágra, / Kelj nagy lelki méltóságra, / Mert az Üdvözítő Úrtól / Vacsorára hivattatok / Ki az eget forgathatja, / Szállását tenálad tartja. // Okosságnak ki kell térni, / Ily csudát nem tud felérni, / Hogy bár sok ezert táplál is, / E kenyér el nem fogy mégis, / S hogy a szőlőnek levővel / Vesszük a Krisztust vérével: / Ó, e titok mely nagy csuda, / Azt csak Isten Lelke tudja.” (ÚZMK 1743, 286, 1. és 6. versszak) Véletlen egybeesés-e, vagy tudatos döntés, nem tudjuk, de az ÚZMK- ban és mostani énekeskönyvünkben is az Örülj, szívem, vigadj, lelkem (EÉ 309) követi Franck és Crüger énekét; előbbiben (az eredeti huszonnyolcból) huszonöt, utóbbiban öt strófával. Az ének szövegében német mintát követ {Mein Seel dich freu und lustig sei; strófaforma a4, a4, b7, C4, C4, b7), dallamában viszont nem (Kolozsvár, 1837). A német dallam valóban felejthető, de az ereszkedő vonalú, eol magyar dallam és az örvendező szöveg közt is ellentét feszül (ahogy erről múlt heti írásunkban már említést tettünk). Bár odafigyelést igényel, az alábbi, erőteljes 18. századi szövegben is felismerhetjük a lutheri úrvacsora-tanítást. „Vigyázz oda, / Hogy micsoda, / Amit véssz: Krisztus teste, / Az ital is / Úr vére is, / Erősít örök életre. //Ez mint légyen, / Nem értem én, / Sőt nem is vetem, hányom, / Elementum, / Sacramentum, / S igéd hogy légyen, vallom.” (ÚZMK 1743, 287, 2. és 16. versszak) Harmadik énekünk újra a Schmücke dich után következik - de most a német énekeskönyvben. Az Úr Jézus Krisztus, legfőbb Jó (GyLK 799) a Herr Jesu Christ, du höchstes Gut (EG 219) újonnan készült fordítása, mely három versszakában az örök menyegző előképeként tekint az úrvacsorára. A18. század eleji, Luther-strófájú szöveg 16. CANTATE századi moll dallamhoz kapcsolódik. Erre az énekre is keletkezett Bach-kantáta (BWV 113; a Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapra). „Úr Jézus Krisztus, legfőbb Jó, / Kegyelem kútforrása, / Eljöttünk hozzád, Megváltó, / Meghívtál lakomádra, / Szerelmed dicsőségére / És a mi lelkünk üdvére / Tested és véred venni. // Úr Jézus, készíts te magad / E nemes műre minket, / Szépséges díszruhádat add, / Lelkeddel add erődet! / Méltass, hogy vendéged legyünk, / S mint jó fák, beültettessünk / Az örök mennyországba.” (1-2. strófa) Végül: északról érkezett 1982-es énekeskönyvünk újonnan beválogatott, nagy nyeresége, a Szent asztalod ma készen áll (EÉ 312). OlafHillestad (1923-1974) nolVég ifjúsági lelkész, majd püspök verse - a hat strófából öt - Túrmezei Erzsébet fordításában vált hozzáférhetővé. A himnusz formájú szöveghez Egil Hovland (1924-2013) norvég zeneszerző írt érdekesen nyitva maradó mixolíd dallamot. „Mint győztes Bárány, vagy te itt, / Hogy erőt nyerjünk benned mind. / Égi kenyéren élhetünk, / Hogy veled mi is győzhessünk.” (2. vers) És ami kimaradt: Luther úrvacsorára készítő és hálaadó énekének (EÉ 303, 304) a jövő héten két külön írást szentelünk. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
