Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-05 / 27. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. július 5. 9 en evangélikus lakói A szentendrei evangélikus gyülekezet nyolc esztendeje szervez kézműves napközis táborokat óvodás- és kisiskoláskorú gyerekeknek. Az első két évben még csak egy-egy napra látogattak ki a skanzenbe, hat éve viszont már az Gyülekezeti tábor a skanzenben egész hetet ott töltik a múzeum kisbodaki pajtájában.- A régieket idéző, idilli falusi környezet és a hagyományok kézzelfogható közelsége vonzott ide minket - tudjuk meg Horváth-Hegyi Olivér lelkipásztortól. Na meg az is, hogy nem volt mit tenni, új helyszín után kellett nézni, hiszen az egyre gyarapodó gyereksereg az első két év után kinőtte a gyülekezeti termet. Idén június 15-19. között Pál apostol nyomába szegődtek a táborozok vagy harminc önkéntes - ifista, szülő, nagyszülő - segítségével: megismerték megtérése történetét, elkísérték missziói útjaira, és kézműves-foglalkozások keretében elkészítették saruját, vándorbotját, sátrát, ivócsanakját, tarisznyáját, sőt megsütötték még a pogácsáját is. A gyerekek fontak-szőttek, fúrtak-faragtak, sütöttek-főztek, rajzoltak és festettek, agyagoztak, nemezeitek, varrtak, miközben az evangéliumról is hallottak igemagyarázatban, nagy éneklésekben és eléjük élt példákban is. A szentendrei evangélikusok más módon is kapcsolódnak a skanzenhez: szeretnék örökbe fogadni a harkai evangélikus lakóházat, de olykor esküvőt is tartanak a múzeum valamelyik templomában. Résztvevői voltak továbbá pár évvel ezelőtt annak az ökumenikus családi napnak is, amelyet a szentendrei felekezetek szerveztek itt mintegy másfél ezer résztvevővel. Református emlékeket is kínál a szabadtéri múzeum Nagyobb számaránya miatt az evangélikusoknál több látnivalót kínál a skanzenben a másik nagy protestáns felekezet, a reformátusság. A lassan ötvenéves múzeum szimbólumává is az a tipikus felső-Tisza-vidéki, négy fiatornyos református harangláb vált, amelyet Nemesborzováról költöztettek át ide, a Pilis lankáira jó negyven évvel ezelőtt. A harangláb mellett álló, paticsfalú templomocska Mándról költözött ide. Még az 1667-es tornyocskánál is régebbi: a reformáció időszakában, a 16. század végén épülhetett. A szakrális épületek mellett szárazmalmot találunk, amely bizonyítja, hogy még egy gazdasági épületnek is lehet egyházi vonatkozása: a zsindellyel fedett kerek épület a korabeli egyházfinanszírozás szép példája, hiszen a vámosoroszi reformátusok ennek bevételeiből egészítették ki a közösség jövedelmeit. És hogy honnét tudjuk, ha református gazda házában járunk? Hát onnét, hogy az ágy fölé a falra bibliai aranymondásokat aggatnak, a Tiszántúlon pedig a magyar szabadságmozgalmak hősei - Bocskai István, Rákóczi Ferenc vagy épp az aradi tizenhárom - köszönnek vissza a keretbe foglalt, üveg alá tett nyomtatványokról, ahogy a Felföldön a református hit hősei - Kál-‘ vin János genfi reformátor mellett I. Rákóczi György fejedelem és felesége, a református nagyasszony, Lorántffy Zsuzsanna arcképei - jelennek meg. A négy fiatornyos református harangláb évtizedek alatt a skanzen szimbólumává vált A skanzenben működik a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága is. Ennek a hivatalnak a feladata, hogy az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, közismert nevén az UNESCO szellemi örökségről szóló egyezményének magyarországi végrehajtását szakmailag támogassa. E feladat két részből áll: az egyik a világörökséghez tartozó értékek ápolása, a másik a nemzeti értéklista gondozása. Utóbbin egy máig élő evangélikus hagyomány is szerepel: a mendei pünkösdi templomdíszítés. Ezt minden év pünkösdjén a skanzenben, a szellemi-kulturális örökséget népszerűsítő fesztiválon is bemutatják: zöld ágakkal és pillangó alakúra kötogatjuk meg, csak a kisalföldi tájegységet bemutató részen találunk evangélikus épületeket. Bár az evangélikusság számaránya a másik két nagy felekezetéhez képest jóval kisebb a Kárpát-medencében, mégis szembetűnő, hogy több jellegzetesen evangélikus néprajzi csoport bemutatása hiányzik a szabadtéri néprajzi múzeumból. Sári Zsolt tudományos igazgató azonban megnyugtat: az alföldi tájegység bővítés előtt áll, és egy mezőberényi szlovák evangélikus család háza is fel fog épülni ezen a részen. Ráadásul a közeljövőben régi adósságát is pótolni fogja a múzeum: célegyenesbe ért a fájón hiányzó erdélyi tájegység tudományos előkétött kendőkkel díszítik fel - evangélikus templom híján - a Jánossomorjáról idetelepített katolikus fogadalmi kápolnát. A néprajzkutatótól megtudjuk, hogy az ünnepi templomdíszítés szokása sok más, nem csak magyar és nem csak evangélikus közösségben is megvolt a Kárpát-medencében. Annak ellenére megmaradt ez sok helyen a 20. századig, hogy feljegyzések tanúsága szerint már a 16-17. században is tiltották. Még maga a nagy tekintélyű Tessedik Sámuel is leírta, hogy nem támogatható ez a szokás. Talán pogány vagy katolikus gyökereket sejtett mögötte. A skanzenhez több evangélikus közösség is kötődik. A mendeiek pünkösdkor maguk mutatják be a templomdíszítést, de olykor a harkaiak is a hagyományaikat népszerűsítő programokkal várják a múzeumlátogatókat a falujukból elszármazott háznál. A szentendrei evangélikusok sem restek: gyülekezetük tagjai rendszeresen vállalnak önkéntes munkát az evangélikus emlékek körül, a gyerekeknek pedig minden nyáron tábort szerveznek a skanzen eredeti vagy másolatban felépített házai között. Ahogy kőrútunkból is kiderült, ha a skanzent evangélikus szemmel lászítése. És ha végre megépül, biztosan lesz az épületei között evangélikus is. Év végére az is eldőlhet, hogy barcasági csángó vagy szász ház formájában-e. ■ A kisalföldi utca, középen az alsószopori haranglábbal, a kép jobb szélén a harkai hosszúházzal
