Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. augusztus 2. !► 7 A gyülekezet növekedése Isten ajándéka Beszélgetés Bozorády András lelkésszel ► „Arra törekszünk, hogy gyülekezetünk egymás terhét hordozó tanítványok családjává váljon” - fogalmaz Bozorády András, az Északi Egyházkerület missziói lelkésze. 2007-től végzi szolgálatát a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség és az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon lelkipásztoraként. Beszélgetésünkben örömmel számol be a gyülekezet növekedéséről, a közösségszervezésről és a krisztusi lelkületű aktív cselekvés felelősségéről.-A 2006-ban alakult Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség folyamatosan növekszik. Öröm, ha ilyenről hallhatunk. Hogyan éled meg és mivel „generálod” ezt a folyamatot?- Csodaként élem meg. Azonkívül, hogy a Szentírásnak megfelelően igyekszem hirdetni Isten igéjét, és ehhez a szolgálathoz kérem Szentjeikét, olyan nagy gyülekezeti szervezés, „látványos akciók” nincsenek. Isten mégis megadta, hogy kétszeresére nőtt a gyülekezeti Százötven főről háromszázra emelkedett a tagok száma, templomba pedig százan-százhúszan járnak. Nagy öröm, hogy a gyülekezet nem egy esetben úgy épül és bővül, hogy a tagok maguk szólítják meg és hívják ismerőseiket, szomszédaikat, így nagyon különleges helyzet alakult ki: közösségünk fele - vagy talán már annál is több - nem is evangélikus hátterű.- Nagyon ritka, hogy egy evangélikus gyülekezetben nem az evangélikus háttérből érkezők képezik a többséget...- Arra törekszünk, hogy családi közösséggé váljunk. Ebben folyamatosan fejlődnünk kell, de ezt a fajta összetartozást érzik a hozzánk érkezők. Egyik gyülekezeti tagunk, aki más felekezeti háttérből jött, úgy döntött, hogy bejön a templomunkba. Örömmel tapasztalta a nyitottságot, bekapcsolódott imaközösségünkbe. Áldás, hogy mára gyülekezetünk tagja. Olyan is előfordul, hogy a „gyermek hozza a családot”. Először egyedül jött egy fiatal lány, majd a testvérével, aztán édesanyjával együtt érkezett templomunka. Később jöttek a barátok is...- Miért vonzó az Emmaus?- A Bibliából tudjuk, hogy Jézus vonzza az embereket. Bízom benne, hogy ez az alapvető ok, a krisztusi hívás meghallása. Azért imádkozunk, hogy az igehirdetésből ne az emberi maradjon meg a szívekben, hanem az, ami az Istentől jön. Jézus ma is hat az emberekre, ezt látom, és nem akarom eltakarni. Vallom, hogy addig lesz növekedés, amíg Jézusnak adjuk át alkalmainkat és magunkat... Ezenkívül figyelmet fordítunk arra, hogy közösséggé váljunk. Előfordult, hogy az istentiszteleten arra kértük a jelenlévőket, ismerkedjenek meg két-három olyan gyülekezeti taggal, akivel korábban még nem beszélgettek. Először önmagunkat próbáljuk formálni, igyekszünk erősíteni a gyülekezeti köröket, hogy minél inkább egy családdá válhassunk. Bízom benne, hogy idővel természetessé válik az is, hogy ha például valaki beteg lesz, és már nem tud eljönni, nem magányosodik el, hiszen a gyülekezet akkor is körülveszi őt, és tartja vele a kapcsolatot. Sok szolgálni kész testvérünk van. Soltész Csaba, gyülekezetünk felügyelője komoly segítség, ő vezeti zenekarunkat, egyre több meghívást kapnak szolgálatra, bizonyságtételre. A gyermek-bibliaórákat négyen tartják. A gyermekes családok gyülekezetünk életének meghatározó részei. Azt hiszem, sokat elárul közösségünk gazdasági vezetőjének bibliai jelmondata, mely olvasható a munkahelyi számítógépén is: „Készülj Istened elé..” (Ám 4,12)-A gyülekezetépítésnek sokféle modelljét ismerjük. Te a családi közösséget nevezed a gyülekezet modelljének...- Természetes, hogy az istentiszteleten a közösséget hangsúlyozni kell, de ez sokkal inkább az Istentől jövő szeretetből ered, a krisztusi lelkűiéiből árad. Akiben elkezd növekedni Jézus, annak fontossá válik a másik. Ez látható, tapasztalható. Egymás megismerése szempontjából fontos, hogy mi elsősorban nem országos konferenciákra küldjük a gyülekezet tagjait, hanem saját alkalmakat szervezünk, hogy a közösség minél erősebb, összetartóbb legyen. Ebből következik az egymás iránti bizalom is, így van rá példa, hogy valaki be meri hozni nagyon bensőséges problémáját is. Ilyenkor jobban figyelünk rá, és erős imaközösség alakul érte.-A gyülekezet mellett az Emmaus-szeretetotthonban is szolgálsz. Mit iáriültál az idősek között?- A szeretetotthoni szolgálatról nem gondoltam volna, hogy a lelkészi szolgálat non plus ultrája, de mára látom, hogy hihetetlen kincseink vannak. Ezt a világ emberi erőforrásnak nevezi, én ettől viszolygok. Csodálatos megtapasztalni azokon az időseken, akik több rendszeren keresztül is hűségesek maradtak hitükhöz, hogy látszik rajtuk egyfajta szelíd krisztusi lelkűiét. Vágynak az igei szolgálatra, az úrvacsorára. Sajnos egyre több ember dementálódik, de aki Istennel élte le az életét, annál érezhető valami benső megnyugvás. Volt olyan idősünk, akin amikor imádkozott, nem is lehetett észrevenni az előrehaladott demencia jeleit. Egy másik néni nagyon betegen is folyamatosan énekelt. Őmellé leülni, őt hallgatni sok embernek ajánlani tudnám...- Bár nálatok növekszik a gyülekezet, országos és európai viszonylatban a keresztények egyre kevesebben vannak. Mi lehet ennek az oka?- Tudnunk kell, hogy Krisztus királyi uralma valóság. Ezzel szemben ma még az is hiányzik, hogy szembesüljünk Isten hatalmával. Dániel könyvében olvashatjuk, hogy lesz egy uralom, egy kő, amely heggyé válik. Ez a prófécia Krisztusban beteljesedett, de ezt inkább csak szorult helyzetében látja meg a ma embere... Másrészt számomra a szolidaritás elsősorban keresztény kifejezés. Többek között azt jelenti, hogy felvesszük azoknak a problémáját, akiket üldöznek, vagy akiknek valamiért szenvedniük kell. Ezért sem mindegy, hogy a menekültkérdésre hogyan reagálunk. Mi egyelőre inkább elméletben vagyunk közel ehhez, de tudom, hogy Nyírbátorban van egy gyülekezeti lelkész, aki elhíegy'a'mehékültékhez,' k tábór'-' ' ban a keresztényeknek igét hirdet, a nem keresztényekkel pedig beszélget, és élelmiszert oszt számukra. Egy alkalommal - még a mostani menekülthullám előtt - nekünk is volt lehetőségünk befogadni egy nigériai fiatalt. Szeretettel és gondoskodással vette körül a közösség, sok ember megmozdult érte, nagyon jó volt ezt látni. Nem elzárkóznunk kellne, hanem úgy, ahogy Krisztus is aktívan cselekedett a másikért, nekünk is ezt kell tennünk, hiszen ez a fajta testvériség a kereszténység jele.-A Magyarországi Evangélikus Egyház az Ökumenikus Segélyszervezettel együtt indított akciót a menekültek megsegítésére. A civil társadalom hangja is nagyon erőteljes, számos egyéni és csoportos segítségnyújtásról olvashatunk. A gyakorlatban hogyan lehet a szolidaritást erősíteni?- Inaktivitásunkra mindig lesz érv, de az nem lesz krisztusi. Újra fel kell tennünk magunknak a jézusi kérdést: „Ti kinek tartotok engem?” Meggyőződésem, hogy nem új intézmények, szociális ellátórendszerek kellenek nekünk, hanem belülről jövő meggyőződés, hogy a másikkal, a rászorulóval nekem dolgom van. Máshogy fogalmazva: ha valakiben tényleg Krisztus teste van, az indítást érez arra, hogy cselekedjen.- A keresztény inaktivitásnak mi lehet az oka?- Sokszor és sok szempontból eltávolodtunk a bibliai igazságoktól. Ahol nemcsak a teológiai tisztaság jelenik meg, hanem bibliai alapú, élő üzenet is, ott segítségnek is lennie kell. Evangélikusként különösen is fontos, hogy a reformáció nemcsak megtörtént, hanem az az üzenete, hogy folytonos megújulásra van szüksége az egyháznak! Ezt nem szabad kiiktatni. A kis-ázsiaiaknak szóló levél is tükrözi, hogy ők is ugyanolyan természetűek lehettek, mint mi. Pál apostol figyelmezteti őket, hogy ne aludjon el a hitük. Nekünk is arra van szükségünk, hogy észrevegyük, ha megfáradtunk, és kimozduljunk ebből az állapotból.-Az Emmausnál először idősek otthona működött, majd gyülekezet alakult. Mindkettőnél édesapád látta el a lelkészi szolgálatot...- 1993-ban épült fel a szeretetotthon, ennek édesapám, Bozorády Zoltán volt a vezetője. A kápolnában az időseknek minden héten istentiszteletet tartottunk. De nemcsak az idősek voltak jelen, hanem a városból is érkeztek az alkalmakra. Munkatársak is megjelentek az istentiszteleteken, sőt kérték, hogy itt lehessen az esküvőjük vagy a keresztelő. Egyre foko§ zódott az igény, így 2006 adventjének első vasárnapján vált önállóvá a gyülekezet. Akkor még jelentősen több volt az aktív idős, így az istentiszteleteken a padsor egyik fele az Emmaus-szeretetotthon lakóiból állt, másik fele pedig munkatársakból és a városból érkezőkből tevődött össze. Idővel az idősek oldala elkezdett fogyni, de a városból érkezőkből feltöltődtek a padsorok. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy már akkor voltak olyan gyülekezeti önkéntesek, akik az idősek otthonában látogatták azokat, akiket más már sajnos nem annyira. Édesapám aktív maradt a gyülekezetben, elsősorban a lelkigondozás területén, ami áldást jelent a közösség számára. ■ Galambos Ádám .................För'rás': Evangélikus.hu A líbiai dzsihadisták kivégeztek egy elrabolt egyiptomi keresztényt Kivégezte az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet azt az egyiptomi koptot, akit két másik afrikai kereszténnyel együtt Líbiában hurcoltak el a dzsihadisták - adta hírül július 22-én, szerdán az al-Vatan című egyiptomi napilap, miután az emberrablók egyike telefonon közölte a hírt az újság munkatársaival. A milicista közlése szerint azért „mészárolták le” túszukat, „mert nem volt muzulmán, hanem a hitetlenek vallását gyakorolta”. Kijelentette, hogy a szervezet harcosai „minden hitetlent lemészárolnak, akibe útjuk során belebotlanak". Három nappal korábban az al- Vatan arról számolt be, hogy az IÁ tagjai telefonon léptek kapcsolatba a huszonegy éves Bahít Afrank Nádzseh Abíd családtagjaival, akik három lehetőség közül választhattak: az iszlám hitre való áttérés, a váltságdíj kifizetése vagy a túsz halála. Az elrabolt fiatalember rokonai szerint a dzsihadisták húszezer dollár (közel 5,7 millió forint) váltságdíjat követeltek. Az újságcikk szerint a családnak ezt sikerült is összegyűjtenie. Az al-Vatan munkatársai a családon keresztül telefonon érték el az egyik emberrablót, aki elmondta, hogy végül mégis a fiatal vendégmunkás meggyilkolása mellett döntöttek, hogy „példát statuáljanak a többi kereszténynek”. A család egyik szomszédja szerint a dzsihadisták megszüntették a kapcsolatot a túsz hozzátartozóival, akik azóta semmit sem tudnak a fiatalember sorsáról. A felső-egyiptomi Szóhág tartományban található falucska egy másik lakója szerint Abíd tíz napja hét muzulmán vallású egyiptomival együtt szökött át Líbiába, munkalehetőség reményében. A vendégmunkások egy mikrobuszban tartottak Tripoli felé, amikor az IÁ egyik ellenőrzőpontjánál megállították őket. Hivatalos líbiai források szerint a három elrabolt kereszténynek az IÁ által májusban elfoglalt kikötővárostól, a líbiai partvonal közepén fekvő Szirttől délkeletre, en-Naufalíja település közelében veszett nyoma. Az Iszlám Állam líbiai ága februárban húsz egyiptomi és egy nem azonosított származású afrikai keresztényt fejezett le kamerák előtt, áprilisban pedig harminc etióp kereszténnyel végeztek hasonlóan brutális módon. A líbiai forradalom előtt becslések szerint legkevesebb egymülió egyiptomi vendégmunkás dolgozott az olajban gazdag szomszéd országban, így biztosítva hátrahagyott családjuk megélhetését. Sajtóértesülések szerint a nyomor elől továbbra is sok egyiptomi menekül a polgárháborús vidékre a rájuk leselkedő veszélyek és a Kairó által bejelentett utazási tilalom ellenére. Forrás: MTI
