Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-02 / 31. szám

8 -41 2015. augusztus i. PANORÁMA Evangélikus Élet Hazánkban ülésezett az Evangéliki Nem csak tanácskoztak a vendégek Levéltár-látogatás, kötetlen eszmecsere a programban A világ minden tájáról összesereglett, az ökumenikus dialógusban részt ve­vő jeles teológusok július 16-i budapesti városnézésük során többek között a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Le­véltárába is ellátogattak, ahol megte­kintették Luther Márton végrendele­tét. Bár a becses dokumentum a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház (MEE) tulajdonát képezi, az Evangélikus Or­szágos Levéltár helyett az Országos Le­véltár őrzi, amíg egyházunk Üllői út 24. alatti országos székházának felújítási munkálatai folynak. A Bécsi kapu téri épületnek a ma­gyar történelem neves eseményeit idéző díszes tanácstermében elő­ször a levéltár képviselői köszöntöt­thon, Johannes Bugenhangen és Cas­par Cruciger latinul ellenjegyezték a dokumentumot. A Deák Téri Evangélikus Gimnázi­um dísztermében adott esti fogadáson Gáncs Péter, az MEE elnök-püspöke zsoltárverset idézve számolt be azok­ról a pozitív lépésekről, amelyeket ha­zánkban a két felekezet tagjai megtesz­nek egymás felé, majd átadta a szót Kiss-Rigó Lászlónak, a Szeged-Csaná­­di Egyházmegye püspökének, akivel együtt hívogattak a szeptemberben Szegeden megrendezendő, Tágas tér elnevezésű ökumenikus fesztiválra. A közös bizottság részéről kö­szöntötte a jelenlévőket William Kenney birminghami katolikus püs­Bizottsági tagok csodálkoznak rá Luther végrendeletére az Országos Levéltárban - jobbra Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója ► Mint lapunk múlt heti számában hírül adtuk nyi Egyetemen ülésezett július 14-21. közöt A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és a Ke gus delegáltjai - szám szerint tizenheten - fc formáció kezdete ötszázadik évfordulójának dóséiról tanácskoztak. A konferencia „sajtón viselte az Evangélikus Információs Szolgálatot anyagaiból válogattunk. Az evangélikus-római Reuss András ték az egybegyűlteket, és rövid bete­kintést adtak az intézmény életébe. Ezután Czenthe Miklós, az Evangéli­kus Országos Levéltár igazgatója is­mertette a végrendelet történetét. 1542-ben írt testamentumában nem teológiai gondolatait rögzítette a re­formátor - mondta az igazgató -, ha­nem anyagi javait testálta benne fe­leségére. Ez abban a korban külön­leges lépésnek számított, mivel álta­lában a gyermekekre szálltak a javak. Luther azonban úgy vélte, hogy fele­sége felügyelete alatt a családi va­gyonnak jobb helye lesz. Az iratot Jankovich Miklós vásárol­ta meg egy aukción negyven aranyfo­rintért. A19. század első felének nagy (katolikus) mecénása aztán idős ko­rában az evangélikus egyháznak ado­mányozta azzal a feltétellel, hogy so­sem értékesítheti vagy adhatja oda másnak. A német nyelvű végrendelet maga négyoldalas, az ötödiken a tanúk alá­írásai olvashatók. Philipp Melanch­pök, a testület katolikus elnöke, aki korábban is sokat járt már Magyar­­országon. Kiemelte, hogy a kereszt­­ség kérdésének tisztázása mellett - ezzel foglalkozik jelenleg a bizottság - az is fontos, hogy a két egyház tag­jai folyamatosan hordozzák egymást imádságaikban. Eero EJuovinen, a Finnországi Evangélikus Egyház nyu­galmazott püspöke, a bizottság evan­gélikus elnöke hangsúlyozta, hogy a két egyházat több tényező köti össze, mint amennyi elválasztja. A püspök fontos magyar evangéli­kus „egyházatyákról” is megemléke­zett: Gáncs Péterről, Harmati Béláról, Ordass Lajosról, Prőhle Károlyról, Csepregi Béláról, Molnár Rudolfról és fiáról, Molnár Gáborról... A köszöntések sorát közös étkezés szakította meg, majd két amerikai egy­házi vezető folytatta a visszaemléke­zések sorát: Mark Hanson, az Ame­rikai Evangélikus-Lutheránus Egy­ház püspöke és Denis J. Madden bal­­timore-i katolikus püspök hálásan tekintett vissza a bizottság eddig elért eredményeire. Utánuk Szőke Péter, a Szent Egyed Közösség vezetője szólt. Harmati Béla nyugalmazott evan­gélikus püspök a bizottság korábbi evangélikus társelnökeként emléke­zett az elmúlt évekre, majd pedig a ta­valy elhunyt felesége, Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész műveit bemutató album egy-egy példányá­val ajándékozta meg a közös bizott­ság tagjait. Igen megható momentum volt, amikor beszéde után barátja, Eero Huovinen püspök megölelte és megáldotta őt. A jó hangulatú együttléten több al­kalom is nyűt a jelenlévők személyes eszmecseréjére is. A régi ismerősök feleleveníthették közös emlékeiket, és új ismeretségek is szövődtek. Az alka­lom zárásaképpen Denis J. Madden püspök és Kaisamari Hintikka, a Lu­theránus Világszövetség főtitkárhe­lyettese imádkozott, és áldotta meg a jelenlévőket. Az alkalmon a bizottság tagjain kí­vül számos meghívott vendég is részt vett. Katolikus részről jelen volt Krá­­nitz Mihály, a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora. A kor­mányzatot Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyhá­zi kapcsolatokért felelős helyettes ál­lamtitkára, Gonda Lászó, a Külgazda­sági és Külügyminisztérium főosz­tályvezető-helyettese, Hafenscher Ká­roly miniszteri biztos - az MEE Zsi­natának lelkészi elnöke -, valamint Ér­szegi Márk Aurél valláspolitikai főta­nácsadó, Vatikán-szakértő képviselte. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház részéről mindhárom püspök je­len volt a rendezvényen. Evangélikus résztvevők voltak még a bizottság tagjai közül Wanda Deifelt (Brazília), Sandra Gintere (Litvánia), Turid Karlsen Seim (Norvégia), Dirk G. Lange (Egyesült Államok), Fidon R. Mwombeki (Tanzánia), Friederike Nüssel (Németország), Hiroshi Au­gustine Suzuki (Japán), Theodor Di­eter (Strasbourg), Mercedes Restrepo (LVSZ). Katolikus bizottsági résztvevők voltak: Angelo Maffeis (Olaszország), Thomas Söding (Németország), Susan K. Wood (Egyesült Államok), P. Michel Fédou (Franciaország), Christian D. Washburn (Egyesült Államok), Wolf­gang Thönissen Leitender (Németor­szág), Eva-Maria Faber (Svájc), Mat­thias Türk (Vatikán). ■ HBB Az evangélikus-római katolikus Kö­zös nyilatkozat a megigazulás taní­tásáról című dokumentumot 1999. október 31-én írták alá Augsburgban. Óriási hírverés volt körülötte. Nem csak az egyházi lapokban: a világi írott sajtó és a televízió is nagyon so­kat foglalkozott vele Magyarországon is. Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ismerjük eléggé sem az iratot, sem az eseményt. Mi a közös nyilatkozat? Tudni kell, hogy az evangélikusok és a római katolikusok között a reformá­ció óta volt párbeszéd. Először azért, hogy a szakadásnak elejét vegyék, az­után pedig hogy a szakadást orvosol­ják. A 16. században Melanchthon rengeteg tárgyalást folytatott. Új len­dületet a második vatikáni zsinat után vettek a megbeszélések. 1967-ben, tehát röviddel a máso­dik vatikáni zsinat után alakult meg az a közös bizottság, amelybe a Lu­theránus Világszövetség (LVSZ) és a Vatikán delegált képviselőket. Együt­tes munkájuk gyümölcse a szóban forgó irat, amely 1997-ben készült el. (A bizottság - hatévenként megújí­tott összetétellel - azóta is dolgozik.) Nem ez az első ilyen közös doku­mentum, és nem is csak evangéliku­sok és római katolikusok folytattak ilyen párbeszédet: két hétszáz olda­las (!) kötetet töltenek meg a külön­féle két- vagy többoldalú dialógusok­nak az anyagai. Volt párbeszéd a re­formátusok és az evangélikusok kö­zött; volt olyan párbeszéd is, amely­ben katolikusok, reformátusok és evangélikusok vettek részt nemzet­közi szinten; volt tárgyalás angliká­nokkal, baptistákkal, ortodoxokkal és másokkal, nem is lehet mindet felso­rolni. Az 1997-ben elkészült doku­mentum tehát egy hosszú folyamat­ban az egyik eredmény. Az új az, hogy a sok korábbi irat után ez olyan nyilatkozat, amelyet a két felekezet hivatalosan is elfogad. Miként történt ez? A dokumen­tum szövegét 1997-ben kapták meg az evangélikus egyházak, hogy nyi­latkozzanak: elfogadják-e, vagy sem, és a római egyház is késznek mutat­kozott, hogy elfogadja. 1998-ban megérkeztek az evangélikus vála­szok, kilencven százalékuk egyértel­műen igenlő volt - csak néhány egyház mondott igent úgy, hogy megjegyzést fűzött hozzá. A nyilatkozat elfogadása igen ne­héz volt. Mutatja ezt, hogy mire az egész világról - Hongkongtól Kana­dáig - megérkeztek az evangélikus válaszok, és ezek alapján a Lutherá­nus Világszövetség kimondta, hogy az evangélikus egyházak elfogadják az iratot, a katolikus egyház megje­lentette válaszát, amely egy sor fenn­tartást tartalmazott. A meglepő az volt, hogy olyan kér­désekben is fenntartásokat fogalmazott meg a katolikus válasz, amelyek az egy­háznak a nyilatkozatban foglalt taní­tásával kapcsolatosak. Tehát nem olyan pontokra vonatkoztak, ame­lyekben úgymond valamilyen meg­egyezés történt a két fél szerint, hanem amelyekkel kapcsolatban azt mondták, a katolikus egyház ezeket vallja. Úgy tűnt, hogy kárba veszett több év kitartó munkája. Nagy erőfeszíté­sek történtek mindkét oldalon, hogy megmentsék a közös nyilatkozatot. Ennek érdekében a nyilatkozaton kívül, amelyet elfogadtak az egyhá­zak, készült egy rövid hivatalos kö­zös állásfoglalás is, amely tisztázta ezeket a kérdéseket, illetve ehhez még egy függeléket is csatoltak. Tehát mindhárom iratra - a közös nyilatkozatra, a hivatalos közös állás­­foglalásra, illetve a függelékre - gon­dolnunk kell, amikor a megigazulás­­ról szóló evangélikus-római katoli­kus közös nyilatkozatról és aláírásá­ról beszélünk. Mit jelent az aláírás? Azt jelenti, hogy Róma, a Vatikán is elfogadta a nyilatkozatot - vagyis nemcsak a bizottság tagjai hagyták jó­vá, hanem hivatalosan a katolikus egyház is. Tehát olyan irat, amelyet figyelembe kell vennie mindenki­nek, aki a katolikus egyház tanítását akarja továbbadni. Nagyobb kérdés, hogy mit jelent számunkra. Döntő többségben az evangélikus egyházak is elfogadták, tehát azt kell mondani: ez ránk néz­ve is kötelező. Itt azt a megjegyzést szeretném tenni: úgy gondolom, he­lyesen tette egyházunk, hogy aláírta a dokumentumot, csak azt sajnálom, hogy ez igazában a részletekbe me­nő megbeszélés nélkül történt. Mit tartalmaz a közös nyilatkozat? Két katolikus kolléga - Kránitz Mi­hály és Puskás Attila professzor -, id. Hafenscher Károly és én fordítottuk magyarra a dokumentumot. Nagy él­mény volt, hogy fordítva a szöveget egy kicsit egymást is jobban megis­merhettük, és láthattuk, hogy a ka­tolikus egyház - legalábbis ahogy a két professzor megjelenítette - nem egészen az, ahogyan mi sokszor vé­lekedünk róla, és nem egészen olyan, amilyennek a búcsújáró helyek hir­detőtábláin látjuk. A nyilatkozat tartalmazza azt, amivel mindannyian egyet tudunk ér­teni, ezért azt kell mondani, hogy óri­ási előrelépés az irat. 15. pontjában ol­vassuk ezt a mondatot (de tulajdon­képpen az egész pontot idézhet­ném): „Közös a hitünk, hogy a meg­igazulás a Szentháromság Isten mű­ve. Az Atya elküldte Fiát e világba a bűnösök üdvösségére. A megigazu­lás alapja és feltétele, hogy Krisztus emberré lett, meghalt és feltámadt. A szembenállástól az együttműködésig Az Evangélikus-Római Katolikus Közös Bizottság egy­hetes programja az Evangélikus Hittudományi Egyete­men tanácskozással zajlott, de természetesen találkoz­tak a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Ma­gyar Katolikus Egyház vezetőivel, továbbá ellátogattak a szentendrei evangélikus gyülekezetbe és az esztergo­mi bazilikába. Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Lutheránus Vi­lágszövetség (LVSZ) alelnöke a Magyar Távirati Iro­dának elmondta: a mostani konferencia fő témái egy­részt a keresztség, másrészt a 2017-es reformációi em­lékév. Fabiny Tamás kitért arra is, hogy 2017 nemcsak az evangélikus, hanem az egész egyház ügye. Nem vé­letlen - tette hozzá -, hogy már a készülődésnél sem az ünnep, hanem a megemlékezés kifejezést használ­ják. Az egyházszakadást, a különbségeket ugyanis nem lehet ünnepelni. Arra azonban lehet emlékezni, hogy ötszáz éve kezdődött a reformáció, mint ahogy arra az útra is, amelyet az egyházak azóta bejártak a 16. szá­zadi szembenállástól a mai együttműködésig - hang­súlyozta az LVSZ alelnöke. A lutheránus és római katolikus tagokból álló mun­kacsoport 1965-ben ült össze először, hogy párbeszédet kezdjenek azokról az alapelvekről, amelyek a két egyhá­zat egymástól elválasztják, és amelyekben egységesek. A munkacsoport az LVSZ és a Vatikán jóváhagyása után 1967-ben már mint Evangélikus-Római Katolikus Kö­zös Bizottság ült össze. Tanácskozásaik legfontosabb té­mái az evangélium, az egyház, az eucharisztia, a papság, a megigazulás, az apostoliság és a keresztség voltak. Az LVSZ a világ 98 országában és 145 egyházában élő 72 millió evangélikust összefogó világszervezet. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanácsot XXIII. János pápa alapította 1960-ban Keresztények Egy­ségének Titkársága néven a második vatikáni zsinat do­kumentumainak előkészítésére. A zsinat után, 1967-ben VI. Pál pápa a szervezet működésének célját a keresz­tény egység ápolásában jelölte meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom