Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
6 41 2015. augusztus 2. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Külmissziót támogató koncert A Wyclijfe színeiben baptista lány indul Ázsiába Petrőczy Kata Szidóniáról - másként ► A Szilágyság fővárosában, Zilahon rendezték július 5-8. között, izzó hőségben, a Kárpát-medencei református középiskolák huszadik találkozóját. A rendezvény egyik megrázó eseménye volt a Wesselényi család zsibói fészkének, az 1778-ban építeni kezdett, barokk és klasszicista stílusú kastélynak a meglátogatása. Az aprólékos építési munkálatok több mint harminc évig tartottak, a kastély szépsége olyan művészek kezét dicséri, mint az ebédlő vadászjeleneteit megalkotó Franz Neuhauser és az istálló falának lószobrát megfaragó Johannes Nachtigall. Nyáresti orgonazene címmel tartott jótékonysági hangversenyen vehettek részt július 24-én az orgonamuzsikát kedvelő és Isten igéjét tisztelő újpesti protestánsok a helyi baptista imaházban. Solymár Péter evangélikus lelkipásztor vezetésével számos lutheránus is jelen volt a koncerten, amelyet egy külmissziós vállalkozás támogatására szerveztek meg. A tervek szerint az ifjúkorát az újpesti baptista gyülekezetben töltő Szűcs Laura indul útnak rövidesen - misszionáriusi elhívásnak engedve, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete szervezésében - Dél-Ázsiába... Útjának támogatására Tóka Ágoston Junior Prima díjas orgonaművész, a gyülekezet orgonistája „álmodta meg” és ajánlotta fel a jótékonysági koncertet. Laura a Gangesz folyó vidékére készül - a múlt pénteki kánikulában a koncert látogatói e Ráktérítő magasságában található trópusi terület klímájából is ízelítőt kaphattak. Tóka Ágoston hangversenyének műsorán J. S. Bach, Liszt Ferenc művei, valamint Antalffy-Zsíros Dezsőnek egy spirituálé ihlette kompozíciója szerepelt. A zeneművek között Mészáros Kornél lelkipásztor igei gondolatai hívták fel a figyelmet a zene és a misszió kapcsolatára. Meggyőző válaszokat adott Tóka Ágoston kérdéseire Szűcs Laura is, aki küldetéséről, az ázsiai misszió remélt szépségéről és vállalt nehézségeiről beszélt. A záró gyülekezeti ének előtt Tóka Ágoston improvizációja hangzott el, amelyben a művész a gyülekezeti ének dallamát a koncerten elhangzott művek témáival kombinálta. A záróének áldáskívánás, könyörgés és búcsúztatás is volt egyben. Sokan énekelték Laurára gondolva: „Maradj mindig velünk, / Ha útra kelünk, / Őrizd életünk mindennap.” (EÉ 553) ■ Marosi Nagy Lajos A kastély mai állapota mérhetetlenül lehangoló, az Európai Unió segítsége után kiált. Annál is inkább, mert ugyanebből a forrásból már jócskán kap támogatást a kastélykert és a közeli Vasile Fati botanikus kert. Érdemes felidéznünk néhány mondatot Erdély író-krónikása, Kemény ZsigmondA két Wesselényi Miklós című apa-fiú portréjából: „A Szamos völgyében... körülvéve Erdély álomszerűén kies tájképeivel, egy büszke kastély uralkodik a vidék fölött. Széles homlokcsarnoka, a fedelezet csillogó kúpjai, a messzevetett szárnybástyázatok, a domb, amelyre az épület főrészei fektetve vannak, parancsoló és arisztokratikus tekintetet adnak a kastélynak... Mennyi természetbáj, mennyi szeretet, mennyi iszony, mennyi férfibú és történet, gyász lebeg e kastély széles parkja fölött, mely a szomszéd hegyek széléig nyúlik...” Nagyon hálás vagyok Lipovszky Juditnak, a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium tanárának, hogy megosztotta velem zilahi és zsibói élményeit, ismervén családom apai ágának szilágysági gyökereit. Hálás vagyok továbbá azért is, mert az áltála készített szép és szomorú, segítségért kiáltó felvételeket nézegetve váratlanul eszembe jutott a falu előző, 1584-es fundálású kastélya, amelynek egyik gazdag életművű nagyasszonya nem más volt, mint Wesselényi Istvánné Daniel Polixénia - más változatban Polyxéna -, Petrőczy Kata Szidónia, a jeles evangélikus pietista költő-műfordítónő unokája. Ez a második „Pólika" (anyja Pekry Polixénia volt) minden szempontból nagyanyja méltó örökösének bizonyult. S az idősebb és ifjabb Wesselényi Miklós méltó anyjának és nagyanyjának. Petrőczy Kata Szidóniához hasonlóan, gyermekeket nevelve és elveszítve, sok gyakorlati teendő közepette ő is gazdag életművet hozott létre. Nemhiába nevezték elismerően „magyar Minervának”. Míg Kata németből, ő latinból fordított, így többek között Benedict Pictet A keresztyén ethikának summás ideje című művét 1776-ban. Ő alapította a zsibói iskolát is. Egy hölgyet búcsúztató gyászversben ezt írta: „Még akkor az Idő volt igen mostoha / A’ Léány gyermekek nem tanultak soha / Félvén, hogy a’ Deák Scoláknak nyers moha / Tiszta erköltsöknek lenne mérges doha...” Dániel Polyxénát nevezhetnénk ezek alapján akár egyik korai feministánknak, hazai nőmozgalmaink előfutárának is - de nem volt az. Messze földön híres gazdasszonyként élte hétköznapjait Zsibó faluban, a település lakóinak javára, szabókat, gombkötőket, paszományozókat telepített le, s elindította a selyemhernyó-tenyésztést. Nagyanyja nyomdokaiba lépve felnőttkort megélt lányait, köztük Wesselényi Zsuzsannát és Annát - ha nem is hatalmi szóval, de anyai tekintéllyel, mintegy a Petrőczy Kata Szidónia-hagyomány folytatásaként - német teológiai művek fordításának irányába terelgette. E fordítások sorában a legismertebbet, Johann Friedrich Stapfer Keresztyén vallásra való útmutatását Wesselényi Anna tolmácsolta. Dániel Polixénia nagyasszony, a Wesselényiek egyik ősanyja férje családjának kedves településén, Zsibón búcsúzott el az élettől. Halálakor egész kötetnyi alkalmi vers született hívő és munkás élete tiszteletére Az ezüst rostélyokban fénylő arany alma címmel. Mindezek alapján, bár korán meghalt nagyanyja a hozzá számtalan vonásában hasonlító unoka házasságkötését s a Szilágyságba költözését nem érte meg, Zsibó nem csupán a legnevezetesebb Wesselényi-emlékhely, apa és fia kriptájával - hanem egyszersmind egy Petrőczy Kata Szidónia alakját is felidéző „protestáns zarándoklat” méltó helyszíne. Amely többek között az evangélikusok és a reformátusok egymástól elválaszthatatlan múltjának beszédes bizonyítéka. Éppúgy, mint a megújulásért kiáltó Wesselényi-kastély, melynek egyik ura, Wesselényi István egy patinás evangélikus család vallásos magyar irodalmunkat gyarapító, sokoldalú és tehetséges leányát vette nőül. ■ PetrőcziÉva Szűcs Laura misszionárius, akiért az orgona szólt, és Tóka Ágoston orgonaművész, aki megszólaltatta az orgonát Sok év után ismét Csontváry képeit láthatjuk Budapesten. 1930-ban és 1962-ben volt együtt legutóbb az életmű, igaz, mindig hiányzott valami, és a közönség állásfoglalása is megosztott volt. Nem sokkal jobb a helyzet ma sem, felvillannak szélsőséges indulatok. Vannak, akik a festő nevéhez nem a Magányos cédrust, a Baalbeket, a Mária kútja Názáretben című képet társítják, hanem sajátos táviratait... Nincs még egy alakja a művészettörténetnek, akiről annyi ellentétes vélemény hangzott volna el, mint Csontváry Kosztka Tivadarról (1853-1919). Szánalmas őrültnek éppúgy kikiáltották, mint az egyetemes művészet egyik legnagyobb zsenijének. Többször felfedezték, újból elfeledték, művei kis termekben aludták álmukat. Eltelt majdnem egy évszázad, s fénylő, tüzes színekben pompázó vásznai meghódították a művészetszeretőket. A felvidéki patikus indulása sem mindennapi. Az ajtóban álló férfinak angyali hang súgta a fülébe: „Te leszel a világ legnagyobb napútfestője, nagyobb Raffaelnél!” Rögtön neki is kezdett a tanulásnak, rajzolt, törte a porfestéket, készült küldetése beteljesítésére. Az is érdekes, hogy 1919-ben, halála után milyen szerencsével menekültek meg olajképei. Az elárvult műteremben nővére és néhány rokona tanakodott a művek sorsáról. Magányos cédrus Csontváry-kiállítás a megújuló budai Várban Óriási vásznait fuvarosok akarták megvenni, szétvagdosni a lovas kocsik tetejére. Véletlenül - vagy talán a Gondviselés segítségével - egy fiatal, jó szemű építész, Gerlóczy Gedeon belebotlott a festményekbe, a rajzokba, és megvette a legfontosabb munkákat. A mostani Csontváry-kiállítás látogatóit a korai tanulmányfejek fogadják. Középen az Önarckép, az oldalra néző lázas szemek minket keresnek; jobb kezében ott a paletta és az ecset, készen az örök munkára. A következő teremben madarak és lepkék tarka gyűjteménye. A harmadikban már láthatunk néhány igazi, Csontváry stílusára jellemző képet: Selmecbánya, Tavasznyílás Mosztárban. Kedves régi festményemet is megtaláltam: Öreg halász, mellette a hortobágyi híd a viharban. A Jajcei vízesés előtt állva szinte halljuk a dübörögve zúduló vízfalat, látjuk a permetező opálos párát. És itt az első óriás vászon: A Nagy-Tar-patak völgye a Tátrában. A ragyogó távlat és a finom részletek külön elemzést érdemelnének. Csontváry írta: „A Nap világosságot teremt, amely révén lehetőség nyílik a kinyilatkoztatásra. A fény az élet, a lélek és az igazság ősi jelképe.” A Jajcei villanymű éjjel, a Sétakocsizás újholdnál Athénban szép példái nyugtalan kísérleteinek. Néhány lépés, és ott vagyunk A taorminai görög színház romjainál. Kicsit vissza kell lépni, hogy befogja szemünk a káprázatos, alkonyi színekben tobzódó látványt. Mellette A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben. Hatalmas tömeg, a képen mindenki a panaszfalnál akar lenni, hogy beszéljen Istennel. A folyosó végén a Fohászkodó Üdvözítő című kép vár bennünket, a bíbor lángként hajladozó magas férfi, hogy biztatását vagy átkát elzengje. Fáradtan jövünk lefelé a lépcsőn, amikor a Mária kútja Názáretben című vászonnal és a legnagyobb méretű képpel, a Baalbekkel találkozunk. Csontváry kapcsán gyakran megemlítik Gauguin és Rousseau nevét. De az ő életük bágyadt pepecselés csupán ahhoz a drámai erőhöz képest, amellyel a patikus-festő gyújtogatta színeit, és teremtett harmóniát. Nyolc-tíz méteres vásznaira az egész földgömböt odafestette. És sehol egy törés, olyan belső feszültség fogja össze a felületeket, amely példátlan a művészetben. Tíz év gigászi munka után kihullt kezéből az ecset, teljesítette küldetését. Csontváry izzó színeit a lélek tisztasága táplálta. Mint föld alatti nap, sugározta be környezetét, Európát, Szíriát, Mezopotámiát, Indiát, a Szentföld porladó köveit - a világot. ■ F. F. L. Csontváry géniusza - A magányos cédrus. A kiállítás Budapesten, a Dísz téren, az egykori Honvéd Főparancsnokság épületében tekinthető meg december 31-ig. Nyitva keddtől vasárnapig 10-20 óra között. A ZSIBÓI WESSELÉNYI-KASTÉLY
