Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-12-06 / 49. szám

12 ◄! 2015- december 6.

IFJÚSÁGI OLDAL

Evangélikus Élet

PALACKPOSTA

Szent Miklós havában

Hálás vagyok azért, hogy Magyarországon, hogy Európában élhetek. Több okból is, de ezen a hétvégén különösen azért, mert a Mikulás ittléte egy napra - na jó, talán egy hosszú hétvégére - korlátozódhat az életünkben.

Miklós püspök legendáját felelevenítve, a gyermekeknek „Noel Baba” (azaz „ajándékozó apa”) módján kedveskedve úgymond kipipálhatjuk azt, hogy van egy ilyen napunk, és december 6-a után nem kell a Mikulással foglalkoznunk, hanem megélhetjük valóban az ádventet, és készülhetünk a karácsony Télapómentes ünneplésére.

Nem tudom, hogy ez miért nincs így... Illetve azt hiszem, hogy tudom, és nem tetszik. Nem tetszik, mert magyarázkodni kell. A gyerekeknek, a kollégáknak, az egyháztól távolabb élő embereknek, hogy miért totálisan idegen a mi hagyományainktól az amerikai minta, hogy karácsonykor jön a Mikulás... Hiszen már megünnepeltük december 6-án. Óvodában, iskolában, sok helyen gyülekezetben is, és ez rendben van. De utána jó lenne lehúzni a rolót. Jó lenne eltenni a piros sapkákat a naftalinos zsákba, hogy egy év múlva újra elő lehessen venni.

Ehelyett mi még „polírozzuk” kicsit, elöl hagyjuk egészen december 25-ig, elnevezzük a szegényeknek ajándékot gyűjtő (egyébként abszolút támogatandó) adománypontot „Mikulásgyárnak” és azt gondoljuk, hogy a karácsony is csak erről a Miklós püspök óta meghonosodott humánus cselekedetről szól.

Azt érzem lelkészként, hogy folyamatosan rá vagyok kényszerítve az olyan típusú mondatok használatára, hogy „bár ez nem a mi hagyományunk, de...” vagy a „mások így csinálják, mi nem.. ” azaz rögtön jönnek az apológiaszerű megnyilatkozások, amelyekkel meg kell védenem a hitemet, annak gyakorlatát, és így tovább.

Pedig az ádvent számomra éppen nem az apológiáról szól. Nem arról szól, hogy valami miatt védekezni kell, hanem a világ - talán mondhatom így - legproaktívabb időszaka. Olyan időszak, amikor valaki érkezik. Sőt Valaki érkezik. Méghozzá a Végtelen a végesbe. Az Isten az emberibe. Amikor az egész időszak arra készíthet fel, hogy ezt a csodát, ezt a hatalmas ajándékot befogadjam valahogyan.

Ezért elhatároztam, hogy az idén nem fogok apologizálni. Sőt nem is fogok bántani senkit azért, mert még december 23-án is Mikulás-sapkában vonul végig a karácsonyi vásáron. Hanem inkább elmondom azt - a rám bízottaknak meg annak, aki meghallja -, hogy számomra ez az időszak mit jelent.

Szent Miklós hava indulhat humánus cselekedettel. Végződhet is azzal. Gyermekek és szeretteink - sőt nálunk szegényebbek, nagyobb szükségben lévők - megajándékozottságával. De közben lássuk meg azt a csodát is, hogy itt nem csak emberi cselekedetekről van szó. Itt váljon nyilvánossá az az erő, amely egyébként valószínűleg a 4. században élt Miklós püspököt is mozgatta. Legyen ez a hónap kerete. De közben lássuk meg az inkarnáció csodáját, a testté létei ajándékát. Azt, hogy „az Ige testté lett”. Azt, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”.

Úgy döntöttem, hogy én ezt fogom elmondani az idén mindenkinek. Annak is, akin van (Mikulás-) sapka, és annak is, akin nincs.

■ Mesterházy Balázs

Névjegy:

Mesterházy

Balázs

Negyvenedik életévemben járó lelkész, kétgyermekes apa és egyfeleséges férj vagyok. Tanultam sok mindent, tanítottam is legalább annyit, szerveztem is kisebb és nagyobb programokat. Legjobban most harkai lelkészként és Szélrózsa-atyaként érzem magam.

Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit

„Áldás leszel”

Ismerjétek meg Bedecs Rékát, a jövő nyári Szélrózsa koordinátorát!

► A jövő nyári Szélrózsa helyszínét és időpontját - vagyis hogy 2016. július 27-31. között Mátrafüredre, a Sás-tó partján elhelyezkedő Mátra Kempingbe várják a fiatalokat - márciusban, kereken ötszáz nappal a „kapunyitás” előtt jelentették be az országos evangélikus ifjúsági találkozó szervezői. A visszaszámlálás „félidejében” az előkészületekről és saját szélrózsás múltjáról (is) kérdeztük Bedecs Rékát, a találkozó koordinátorát.- Szimbolikus jelentőséggel bír számunkra, hogy éppen ötszáz nappal a nyitány előtt harangoztuk be a helyszínt. Emlékeztetni szerettük volna magunkat, szervezőket és a jövőbeli résztvevőket is arra, hogy a reformáció fél évezredes hozadéka szerves része a Szélrózsa identitásának.

Az eddigi szervezési munkálatok főként a háttérben zajlottak, tehát a szélesebb közönség keveset láthatott belőlük: kiértékeltünk, terveztünk, tárgyaltunk, és így tovább.

Sokat beszélgettünk arról, milyen téma illene leginkább a jubileumi, huszadik születésnapját ünneplő Szélrózsához. Végül az „Áldás leszel” mottó mellett döntöttünk, mely a találkozón megjelenő, az áldás fogalmához kapcsolódó ó- és újszövetségi történetek rövid esszenciája. Cserháti Sándor és Réz-Nagy Zoltán lelkészek, Tízek-tagok dolgozták ki ezt a fajta lelki táplálékot adó vezérfonalat.- Apropó, Tízek-tagok: kik alkotják a szervezők legszűkebb körét?- A hagyományokat követve ebbe a közösségbe a mindenkori Szélrózsa-atya - ezt a szerepet továbbra is Mesterházy Balázs tölti be - a Tízek javaslatára és egyetértésével hív meg új munkatársakat.

Az előző találkozóhoz hasonlóan a Tízekben együtt dolgozunk - a már említetteken kívül - Antal Bálinttal, Baranyay Csabával, Ócsai Zoltánnal, Smidéliusz Gáborral, illetve az előző, soltvadkerti találkozó házigazdájával, Homoki Pállal, valamint a koordinátori szerepet korábban betöltő Csizmadia Nórával. A pénzügyért idén Vécsey Bánk kelenföldi gyülekezeti tag, gazdasági szakember felel. Újonnan csatlakozott Szidoly Roland teológus, aki ezúttal is az egyházi könnyűzenei programokkal foglalkozik.

Koltanié Somogyi Lillát az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának képviseletében tudhatjuk magunk között. Jelenléte szimbolikusan és érdemben is kifejezi azt a támogatást, melyet a Szélrózsa ügye az osztálytól kap.

Helyi házigazdaként a Hatvani Evangélikus Egyházközség lelkésze, Fatalin Helga is tagja a csapatnak, jómagam pedig Tízek-tagként jelenleg a koordinátori feladatokat látom el.

A Tízek-tagság nem feltétlenül takar konkrét munkaterület iránt vállalt felelősséget, inkább az aktuális Szélrózsa irányelveinek kialakítását, feltételeinek megteremtésében való közös gondolkodást jelenti. Általában a munkaági vezetők - mintegy negyvenen - felelnek egy-egy konkrét részfeladatért. Jelenleg ennek a stábnak a többsége már legalább egy-két találkozóig visszamenően jelen volt a szervezésben, ez nagyban elősegíti, hogy gördülékenyen menjen a munka, de természetesen vannak köztük olyanok is, akik eddig csak résztvevői voltak a Szélrózsának. November elején tartalmas és jó hangulatú munkatársi hétvégét tartottunk velük a majdani helyszínen.- Te személy szerint mikor lettél a Szélrózsa elkötelezettje?- Az első szélrózsás emlékem és a találkozóhoz való kötődésem szinte egy és ugyanaz: 2008 nyarát, azaz a Kőszegen „Hol a határ?” mottóval megrendezett találkozót említhetem. Abban az évben érettségiztem a soproni evangélikus líceumban, és az azóta barátommá, munkatársammá lett Mesterházy Balázs volt az iskolalelkészem. Tőle érkezett egy személyes megszólítás, hogy kiemelt segítőként legyek az általa koordinált „középiskolás-sátor” munkatársa. Azt hiszem, tulajdonképpen a hívás pillanatában úgynevezett szélrózsássá váltam, legalábbis visszatekintve ezt látom.

A 2010-es szarvasi találkozón sajnos nem tudtam részt venni. 2012-ben Fonyódligeten az élő könyvtár elnevezésű programért feleltem munkaági vezetőként, a tavaly nyári soltvadkerti Szélrózsán pedig - már Tízek-tagként - a kultúra munkaágért voltam felelős.- Mint mondtad, a soproni líceumban érettségiztél. Milyen út vezetett oda, és merre kanyarodott tovább?- Gyerekkoromban a csikvándi evangélikus gyülekezethez tartoztam. Innen indultam el - többek közt akkori lelkészem, Weltler Sándor biztatására - a soproni líceumba. 2008 őszén kezdtem meg tanulmányaimat az Evangélikus

Hittudományi Egyetem lelkész szakán, és idén nyáron szereztem abszolutóriumot. Teológuséveim alatt az Evangélikus Egyetemi Gyülekezet tagja, majd munkatársa - ezen belül a Láthatatlan Színház vezetője - lettem.

A teológusévekhez kötődik egy közel hároméves, a Váci Fegyház és Börtönben végzett börtönmissziós szolgálat is. Ugyanígy nagyban meghatározta az egyetemi éveimet a Közös Pont fesztiválmissziós projekt, melyben közel hét éven át szolgáltam, először önkéntesként, majd az Ökumenikus Ifjúsági Iroda alkalmazásában projektkoordinátorként. Főként ez az a munkatapasztalat, amelyből építkezni tudok a Szélrózsa szervezése közben is.

Gyülekezeti tagként jelenleg a kelenföldi evangélikus közösséghez kötődöm. Egy évig hitoktatói szolgálatot láttam el, és a teológiai gyakorlóévemet is ebben a gyülekezetben töltöttem Gáncs Tamás mentori segítségével. Azóta is otthon érzem magam Kelenföldön.- Visszatérve a Szélrózsára: milyen találkozóval lennél elégedett?- Nagy kihívásként éltem meg, hogy míg eddig Tízek-szemmel néztem a Szélrózsára, illetve az általam gondozott munkaterületeken igyekeztem a saját elképzeléseimet is megvalósítani, a koordinátori jelenlét sokkal szélesebb rálátást, nagyobb kompromisszumkészséget igényel. Szinte észrevétlenül zajlott le bennem egy változás, melynek hatására a talán többek - és saját magam - által is liberálisnak tartott keresztény szellemiségem, gondolkodásmódom háttérbe szorult a munka során, és pusztán a rendezvény sikeressége, egy építő és tartalmas találkozó létrehozása motivál.

Hatalmas áldásként élem meg azokat a pillanatokat, amikor olyan munkatársakkal lehet és kell együtt minőségi munkát végezni, akikkel sok, mindannyiunk számára lényeges kérdésben más véleményt képviselünk. Azt hiszem, valahol itt kezdődik egy Krisztus-központú közösség.

Akkor lennék elégedett a saját munkámmal és a munkatársi kör tevékenységével is, ha a Szélrózsán mindenki otthonosan érezné magát, és megtalálná a számára értékes tartalmat, tiszteletben tartva azoknak a programoknak a létjogosultságát is, amelyek kevésbé állnak közel hozzá. Ezenkívül szívügyem a Szélrózsa premissziós attitűdje, vagyis hogy igyekszik lebontani a fiatalok egyházzal kapcsolatos előítéleteit és „megágyazni” a gyülekezetekben folyó ifjúsági munkának. Örülnék, ha ezt az elkövetkező években sikerülne megerősíteni, és ezáltal egyre több élő hitű fiatal kapcsolódna be aktívan a helyi evangélikus közösségekbe.

■ V.J.

Hiányzik a Szélrózsa? Van egy jó hírünk: a hagyományokhoz híven most sem kell nyárig várnod a ráhangolódásra. Ha nem akarsz lemaradni róla, akkor már most vésd be a naptáradba: előtalálkozó 2016. február 20-án az aszódi evangélikus gimnáziumban!

Kitalálod hat szóból?

„Egy anekdota szerint Ernest Hemingway egy alkalommal - amikor műveinek rövidsége, tömörsége miatt dicsérték - fogadást kötött, hogy akár hat szóban is el tud mondani egy drámai történetet” - olvassuk a Magyar Bibliatársulat honlapján. Hasonlót várt a társulat az ismét meghirdetett bibliaismereti verseny résztvevőitől. A négyfordulós vetélkedőben a középiskolásoknak (egyénileg vagy háromfős csapatban) hat szóban kellett jellemezniük egy-egy bibliai személyt vagy összefoglalniuk egy-egy bibliai történet vagy könyv fő üzenetét.

A beküldött megoldásokat négytagú zsűri - dr. Pécsük Ottó, a bibliatársulat főtitkára, dr. Kákái Nagy Viktor egyetemi docens (Debreceni Református Hittudományi Egyetem), Oberfrank Pál színművész, színházigazgató (Veszprémi Petőfi Színház) és Horváth Gergely felelős szerkesztő (Petőfi rádió és tévé) - értékelte.

Az ünnepélyes eredményhirdetést advent első vasárnapján tartották a budapesti Kálvin téri református templomban. A díjazottak között evangélikus iskoláink tanulói is képviseltették magukat: bibliai könyv kategóriában Fábián Csenge

(Deák téri gimnázium) gyűjtötte a legtöbb pontot, míg bibliai személy kategóriában Körösi-Fehér Dorottya (Sztehlo-iskola) a második helyet érte el. Bibliai történet kategóriában a soproni líceum csapatai végeztek az élen: első lett a Bábel csoport (Sohler Tamara, Kassai Klaudia, Csigó Eszter), második pedig a Látta Isten, hogy a csapat jó (Maráz Máté, Kerekes Soma, Tóth Krisztián).

FORRÁS: BIBLIATARSULAT.HU

► Alább a legjobbnak választott mondatokból szemezgetünk. Vajon ráismertek, mi volt az eredeti feladvány?

1. Melyik bibliai könyvről van szó?

a) Ellenkezz csak Isteneddel, lesz belőled haleledel.

b) Két özvegy sorsa szántóföldön fordult jóra.

c) Zsidóként perzsa férjem. Királynőként népem védem.

d) A vég elkezdődött, higgyétek, én láttam!

2. Melyik bibliai személyről van szó?

a) Saját jövőm kezemben, Krisztusé is, vétkeztem.

b) Kicsi vagyok, hitem sok, fügefára felmászok!

c) Barátom lett, megvédtem, az apámtól féltettem.

d) Jordánba leprásként merítkeztem, Istenben bíztam, megtisztultam.

3. Melyik bibliai történetről van szó?

a) Míg én gyógyultam, a disznók pusztultak.

b) Olaj-, fügefa, szőlő helyett tüskebokor uralkodik.

c) Ki illegális gyümölcsevő, ne éljen paradicsomban.

d) Az elcsellengett gyermek üres zsebbel meglett.

nif opoqpj v :p ‘.spsdaqunq :o

tvtvzvppd utvtp[:q íjvpopvzsSdw wuvpvS(jpq) v vlpkSpVESdut snzp[:v £ uvuwvpi :p tvfjvjvq puvQ 'uvjvuo/:o tsnaqpz :ct !sniPl!d:v z dA/Cuoq qdspudpl :p td/uCuoq jsjzsyf :o ‘.SAÍuoq qjny :q '.dAÍuoq svuoj :v 1

:y/9Sd}(dßd]A[