Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-12-06 / 49. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. december 6. » 13 Rovatunkfolytatja azon források ismertetését, amelyek egy-egy neves evangélikus személyiség pályafutásáról tartal­maznak adatokat. Az evangélikusok fontos bizalmi pozíciókat bírtak mind a kuruc mozgalomban, mind a Rákó­­czi-szabadságharc idején a fejedelem udvartartásában, államigazgatási apparátusában és hadseregében. Közülük ezúttal Radios András brigadérosra emlékezünk. Radics András, Rákóczi brigadérosa Oláh Tamás THESAURUS Radics Andrásnak, a kuruc kor egyik felső-magyarországi evangélikus dip­lomatájának és katonájának a neve leg­inkább onnan lehet ismerős, hogy Zrínyi Ilona mellett ő irányította ka­tonailag Munkács védelmét 1685- 1688 között. II. Rákóczi Ferenc, aki gyermekfejjel ismerte meg Radicsot, két helyen is megörökítette a Munkács védelme során játszott szerepét az 1716-1719 kö­zött keletkezett Vallomásaiban. 1685 őszére vonatkozóan ezt írta: „Nem sokkal Thököly távozása utána a német hadsereg megérkezett említett várunk - Munkács - ostromlására. Anyám mellett maradt Thököly kancellárja, Absolon, egy éles eszű, egyszersmind gonosz lelkű férfi (ez tanácsosainak zászlóvivője, a lutheránus felekezet híve volt) és Radics András (szintén ta­nácsos, és mindketten a lutheránus fe­lekezet hívei), egyik a politikai, másik a katonai ügyek intézésére.” 1687-1688 fordulója a munkácsi ostrom lezárásának ideje. Rákóczi pa­pírra vetette a vár elestéről azt a tör­ténetileg nem igazolt legendát is, amely szerint Absolon Dániel és Ra­dics árulása okozta a vár vesztét. En­nek előzménye, hogy Thököly a re­ménytelen helyzetében rejtjeles leve­let küldött Zrínyi Ilonának, amelyben felajánlotta a pápának katolikus hitre térését, ha az kegyelmet nyer neki Bécstől, valamint megígérte, hogy ez­után küzdeni fog a protestánsok ellen. Zrínyi Ilona átadta a levelet Absolon kancellárnak, hogy fejtse meg. A kan­cellár, miután ez sikerült neki, megdöb­benve Thököly terveitől, „ezeket közöl­te Radics Andrással, aki, mint mondot­tam, megosztotta vele a vár őrségét és vezetésének gondját, és kölcsönös egyetértésben a levél tartalma helyett valami más, hamis mondanivalót ko­holva vittek vissza anyámnak” Reményvesztetten elhatározták, hogy saját érdeküket nézve Antonio Caraffa császári tábornok kezére játsszák a várat, majd ennek érdekében elkezdték a vár hadianyag- és élelem­készleteinek felélését. Emiatt a kime­rült védők zúgolódni kezdtek. Rákó­czi szerint ez vezetett a kapitulációhoz, nem pedig a reménytelen stratégiai helyzet, amely 1687 végére a teljesen körülzárt Munkácsot jellemezte. Ezzel szemben az 1717-ben befejezett Emlékirataiban így ír Kassa 1706. őszi védelme kapcsán: „A vár megőrzését a parancsnoknak, Radics brigadérosnak köszönhettem. Ez egy szilárd és eltökélt öregember volt, valaha Munkács pa­rancsnoka, boldog emlékezetű anyám, a fejedelemasszony alatt.” ,Hf/ Rovatgazda: Kovács Eleonóra De ki is volt valójában Radics And­rás, akiről Rákóczi ilyen ellentmondá­sosan írt? 1640 körül született, evan­gélikus vallású sárosi köznemes. Fia­talon kapcsolódott be a rendi politizá­lásba. 1663-1664 fordulóján a regens­­burgi birodalmi gyűlésen tartózkodott, ahol a török elleni támadó háború le­hetőségeiről tárgyaltak I. Lipót magyar király és német-római császár, a Né­met-római Birodalom választófeje­elmaradt fizetésének majdani kiegyen­lítésére, fia pedig elismerte Radics hűségét, és 1705-ben ki is fizette az el­maradt ezerkétszázötven magyar fo­rintot. 1694-1698 között Radics Bercsényi Miklós udvari kapitánya és prefektu­sa volt, II. Rákóczi Ferenc híveként 1704 novemberétől 1710-1711-ig kas­sai commendáns ezredesi, majd 1706. február 13-ától gyalogsági brigadérosi rendfokozatban. Közben 1705 áprilisá­tól egy reguláris gyalogezred parancs­noka, amelyben fia, ifi. Radics András kompániás kapitány. 1706 őszén gróf Jean-Louis Rabu­­tin de Bussy császári tábornagy táma­dásával szemben sikerrel védte meg Kassát Ordódy György brigadérossal közösen. Ezért a fejedelem rögtön az 1 o > __ Aí I) ;\ X l 1 Á C U , A> //. ."// í >;•> v t'í__\ S c- síi ' • £ * •' V i s , y . 1,I \rr<. A. • .< ' 1 '< ■-,.sT,r >. m .,-.-,<.„6 • v . - , „v--- .... *■ " m -’ 'Wi i Si , . /\\<* XTníl.í/oi 4 delmei és a magyar rendek követei. Az 1660-as évek közepén, második felé­ben több alkalommal a felső-magyar­országi vármegyék követe a bécsi ud­varban, illetve részt vett e vármegyék tanácskozásain is. 1664-ben megvá­lasztották Zemplén vármegye tör­vényszékének esküdt ülnökévé, azaz táblabírájává, feltehetően követi tevé­kenységének elismeréseként. Bekapcsolódott a Wesselényi-össze­­esküvésbe és a kuruc felkelésbe. 1677- ben, illetve 1681-1682-ben Thököly portai követe volt. 1682-1688 között munkácsi főkapitány, majd Thököly fe­jedelmi tanácsosa. 1683 telén letartóz­tatta azokat az összeesküvőket, akik Habsburg-kézre akarták játszani Mun­kácsot a királypárti báró Barkóczy Fe­renc és Homonnai Drugeth Zsigmond Thököly elleni lázadása idején. 1685 őszétől azután Zrínyi Ilona mellett ő irányította katonailag Munkács védel­mét az 1688. januári kapitulációig. A Rákóczi vallomásaiban megörö­kített, fent idézett árulás vádját cáfol­ja egyébként, hogy Zrínyi Ilona 1688. január 23-án hitlevelet állított ki Radics ostrom után fele-fele részben neki és Ordódynak adományozott a liptóúj­­vári uradalomból hatvanezer rhénes (rajnai) forint értékű birtokot. 1707 őszén helyettes kassai generális. 1710 őszén már súlyos beteg, feltehetően 1711 tavaszán halt meg, Kassa feladá­sa előtt. Életútját összegezve úgy tűnik, hogy haláláig a Rákócziak megbecsült híve, erre utal az is, hogy a fejedelem a stra­tégiai fontosságú Kassa élére helyez­te, rábízott egy reguláris gyalogezredet, előléptette brigadérossá, és birtok­adományban részesítette. Mindezek illusztrálásául szolgál­jon Rákóczi fent említett adományle­vele Radics Andrásnak és Ordódy Györgynek, amely a Radics család tu­lajdonában volt, de később Sáros Vár­megye Levéltárába került. (Fellelhető itt: Statny Archív v Presove [Eperjesi Állami Levéltár], Sarisská zupa / Sáros vármegye 1561-1789. III. B. b. Spisy. 179/P0I/1706.) A szerző a Sátoraljaújhelyi Levéltár fő­levéltárosa FELHÍVÁS Személyes emlékeket vár a tényfeltáró bizottság A Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bi­zottságának következő, Háló 3. című kötetébe, mely az 1972-1989 közötti időszakkal foglalkozik majd, külön tanulmány készül a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) hetedik, 1984-es budapesti világgyűléséről. Ez az esemény egyházunk életének kiemelkedő rendezvénye volt, melyet többéves előkészület előzött meg hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Nemcsak egyházunknak volt azonban fontos, hanem az akkori pártállam számára is nagy egyházpolitikai jelentőség­gel bírt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy szocialis­ta országban ekkora horderejű egyházi eseményt ren­deztek. Az állam számára sem volt tehát mindegy, hogy milyen kép alakul ki külföldön a szocializmusban is „sza­badon” működő egyházról. A készülő tanulmány - a bizottság feladatának megfelelően - elsősorban az esemény egyházpolitikai vetületeit vizsgálja, különös tekintettel a különböző ál­lami szervek (például Állami Egyházügyi Hivatal, ál­lambiztonsági szolgálatok stb.) szerepére. Az iratok fel­tárása mellett azonban fontosnak tartjuk azt is, hogy azok a testvérek, akik a világgyűlés egykori szervezői, segítői, résztvevői voltak, megosszák velünk azon emlékeiket, amelyek életszerűen megvilágítanák a nagygyűlés megrendezésének és lebonyolításának ál­lami hátterét. Ehhez a munkához várjuk mindazok segítségét, akik­nek minderről személyes emlékeik vannak, s azokat a nyil­vánosság számára is felidéznék, ezzel is hozzájárulva egy­házi közelmúltunk közös és minél sokoldalúbb feltárásá­hoz. Igény esetén személyes találkozásra, beszélgetésre is nyitottak vagyunk. írásaikat, illetve jelentkezésüket a mee.tenyfeltaro.biz@gmail.com e-mail-címre várjuk. ■ MEE Tényfeltáró Bizottság Áldott légy! Az egyházak környezetvédelmi felelősségéről Az egyházak környezetvédelmi szerepéről és tevékenységéről rendezett egész napos tanácskozást november 25-én a Földművelésügyi Minisz­térium. A rendezvényt Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű en­­ciklikája ihlette, amely Földünk védelmére, a közös otthonunkra való figyelemre buzdít. A konferencián számos, Magyarországon működő egyház mutatta be környezetvédelmi tevékenységét. Egyházunkból a Templomkert projekt volt jelen előadással és termékbemutatóval. Köszöntőjében V. Németh Zsolt kör­nyezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy a teremtésvédelem mára a közbeszéd része lett. Felhívta a figyelmet a biológiai sokszínűség megőrzésére, mert a sokszínűség szép. A társadalom is sokszínű, ezért kell egymásra figyelnünk - és az ebből va­ló sikeres cselekvésre kérte a Terem­tő áldását. Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár rámutatott: a felelősség, a kötelesség, a szabadság egymást feltételező három alapfoga­lom. Ha a szabadságot eloldjuk a fele­lősségtől, akkor abból szabadosság lesz, ebből pedig magány. Az értékkö­zösségek képesek arra, hogy a világhoz való viszonyunkat megőrizzék. Aki megérti küldetését, képes felismerni feladatát a világban. Állam és egyház a maga eszközeivel próbál választ ad­ni szociális kérdéseinkre. Az előadó emlékeztetett arra, hogy a 21. századi Európában a migráció olyan kihívás, amellyel összefüggésben áll a Föld él­hető részének csökkenése. Minden mindennel összefügg! - mondta. Az Áldott légy! kezdetű enciklikát Nobilis Márió római katolikus pap, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa ismertette. Hang­súlyozta, hogy ez a dokumentum kor­szakhatár, lépcsőfok, de nem „zölden­­ciklika” hanem társadalmi. Ferenc pá­pa a bolygónkon élő összes emberhez fordul. Nem belső egyházi dokumen­tumról van tehát szó, hanem kiáltvány­ról, amelyet az erkölcsi kérdésekben el­ső számú tekintély mindenkihez intéz. Átfogó ökológiai gondolkodásra ser­kent, amelynek középpontjában az ember felelőssége áll. Bár a megoldás nem származhat a valóság egyetlen megismerési formá­jából, de a spirituális megkö­zelítés rendkívül fontos. A bolygó lakosságának nagy része hívő, ugyanakkor be­zárkóznak saját nyelveze­tükbe, ami akadálya az esz­mecserének. A külső sivata­gok azért szélesedtek, mert a belső sivatagok megtel­tek - emelte ki az előadó. A gondolkodásmód megvál­toztatására van szükség! Olyan politikát csináljunk, amely gyökerében szeretet meztet Ferenc pápa. Ökológiai érzé­kenységre kell nevelnünk a fiatalokat, ők azonban erős fogyasztói közegben nőttek fel, ami megnehezíti más szem­lélet kialakítását. Ferenc pápa biztatása megfontolan­dó: az emberek képesek felemelkedni és a jót választani minden társadalmi korlátozás ellenére is! Hetesi Zsolt, a Pécsi Tudomány­­egyetem Közgazdaságtudományi Ka­rának tudományos főmunkatársa a következő anekdotával kezdte elő­adását: „Addig nevettünk a főnök reggeli viccén, míg rá nem jöttünk, hogy az a napi feladat.” Hosszú távú jövőnkről van szó, csak a következő harminc évet kell túlélnünk - mond­ta. Az ember erkölcsi rendszerével van komoly gond. A gyülekezetekben az első parancsolattal keveset foglal­kozunk, mert bele vagyunk csúszva a bálványimádásba. A jelenlegi rendszer nem képes folytonosan növekedni. A folytonos növekedés képzete a mammon, ame­lyet a lélek nélküli reklámok táplálnak. Az egész válság, amellyel szemben ál­lunk, erkölcsi - és mindannyian része­sei vagyunk. Az atyák vétkét a fiakon toroljuk meg. Ha túlhasználjuk a ter­mészetet, akkor mi jut a gyerekeink­nek? Mi vagyunk bosszúállók, nem az Isten! Az előadó végül rámutatott, hogy nekünk, keresztényeknek több a feladatunk, de több a reményünk is. Németh Tamás kutatóprofesszor, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja Biodiverzitás, táj, mezőgazdaság című előadásában kiemelte: egyre kevesebb az olyan ember, aki szintetizálni tud. Rámutatott Szent-Györgyi Albert több évtizeddel ezelőtti gondolataira: Új kozmikus világban élünk, nem ehhez készült az ember. Hogy fennmarad-e, attól függ, milyen gyorsan tud alkal­mazkodni. Nem csupán a fény éve van az idén, de a talaj éve is. Ma már nem beszélgetünk, hanem kinyilatkozta­tunk. Ha a pápa tesz így, akkor az üd­vözlendő... Ne feledd: a talajon nem­csak állsz, hanem élsz! - hívta fel a fi­gyelmet a professzor. A délután harmadik előadója Orosz Andrea, egyházunk Templomkert pro­jektjének projektmenedzsere volt. A zuglói Templomkert családi piknik és piac példáján keresztül ismertette a Templomkert-rendezvényeket fém­jelző sajátosságokat. A gyülekezeti élet csúcspontjához, a vasárnapi isten­­tisztelethez kapcsolódó programok egész napossá tehetik a közösség talál­kozását, erősítve ezzel az egymás iránti bizalom és testvériesség légkörét. A piac hagyományosan az a tér, ahol nemcsak az áruk, de a gondolatok is gazdát cseréltek, spontánul, őszintén szempont a hálózatosság tudatosítása; erre az evangélikus termelők és fogyasz­tók összekapcsolása által nyílhat lehe­tőség. Az igényes szórakoztatás pedig olyan tartalmakat közöl, amelyek egye­bek mellett a zöldszemléletre, az evan­géliumi szeretetre ösztönöznek, a spi­rituális értékekre hívják fel a figyelmet. Az előadást nagy érdeklődés övez­te. A Templomkert kiállítóként is részt vett az alkalmon: Opperheim József kötcsei borász finom borai és a leven­­dulás termékek számos résztvevő tet­szését nyerték el, de a nyírteleki termé­kek iránt is jelentős érdeklődés mutat­kozott. A konferencia végén a szervezők örömüket fejezték ki a színvonalas és informatív előadásokért. Bíznak abban, hogy az innovatív egyházi kezdemé­nyezések a társadalom egyre nagyobb részéhez utat fognak találni. ■ Dr. Orosz Gábor Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom