Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-06 / 49. szám
Evangélikus Élet evangélikus elet 2015. december 6. *• 3 nHHHBHI „Felkiáltójelként hirdesse Isten jelenlétét” Megújult a csomádi evangélikus templom ► A csomádi evangélikus gyülekezet tagjainak sokéves terve valósult meg, amikor idén nekiveselkedtek 1784-ben épült műemlék templomuk felújításának. Nem titkolt céljuk volt, hogy az épület megújításával párhuzamosan a közösség lelkileg is megújuljon... Isten megszépült hajlékát Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese szentelte fel. A múlt vasárnap tartott ünnepi istentisztelet igehirdetője dr. Fabiny Tamás püspök volt. Az egyházközség épületeinek renoválására 2013-ban indított gyülekezeti adománygyűjtés jóvoltából mintegy négymillió forint teremtett ígéretes alapot az álom megvalósításához. Azután 2014-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumától - többszöri próbálkozás után - hétmillió forint értékű pályázati támogatást sikerült elnyerniük. Ez az összeg - és a helyi önkormányzat bőkezű támogatása - tette lehetővé a munkálatok tényleges megszervezését, illetve megkezdését. Mindenben az Örökségvédelmi Hivatal útmutatása szerint kellett eljárniuk, és mi tagadás, nagyon nehéz volt teljesíteni a műemlékvédelmi előírásokat. Főként a kivitelezési technológiák alkalmazását illetően volt szükség kompromisszumkészségre... A templom tetőtől talpig megújult: új toronysisakot, tetőácsolatot, cserepezést, külső-belső festést, padlófűtést, új nyílászárókat, süttői mészkő burkolatot és teljesen megújult környezetet kapott. Az oltár, a szószék, a keresztelőkút és a papi pad biatorbágyi restaurátorok munkája által születhetett újjá. A templom körüli kerítés elbontása nem csupán egy új főteret hozott létre a településen, hanem a nyitottságot is jelezni kívánja. Szükség is van a nyitottságra, hiszen - a főváros közelsége miatt - egyre többen költöznek a faluba, egyre több gyermek jár hittanra. (Idén huszonnégy gyermeket írattak be az első osztályos hitoktatásra.) Ahogyan a helyi lelkipásztor, Lajtos János megfogalmazta: „Nemcsak templomot újítottunk, hanem lelki közösséget Krisztus Jézussal a mi megváltó Urunkkal. Mert nélküle nincsen élet itt, Csornádon sem!” A templomszentelő istentiszteleten teljesen megtelt a templom. Dr. Fabiny Tamás igehirdetésében Malakiás próféta könyvének 3. fejezete alapján arról is szólt, hogy minél inkább rendeződtek Malakiás korában a körülmények, annál nagyobb lelki és erkölcsi lazaság uralkodott el a népen. Isten azzal a hálátlan feladattal bízta meg a prófétát, hogy a magát egyre jobban elbízó, Isten nélkül élő embereknek hirdesse, hogy mindezekből a bűnökből meg kell térniük. Ahogy Luther is mondotta: az Úr mindennapi megtérésre hív mindnyájunkat. „»Láthatóan evangélikusként« kell élni az életünket, ahogy a templom is 1784-ben azért épült a falu közepén lévő kis dombocskára, hogy kikerülhetetlen épületként, az imádság házaként minden embert megszólítson, és felkiáltójelként hirdesse Isten jelenlétét és Krisztusban való közelségét községünkben” - hangsúlyozta az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. Miután Mekis Ádám esperes felszentelte a megújult templomot, az ünnepi alkalom rendkívüli közgyűléssel és a művelődési házban tartott szeretetvendégséggel zárult, amelyen óvodások, iskolások és fiatalok szolgáltak verssel, hálaadó énekkel pedig a gyülekezet énekkara dicsérte az Urat. ■ E. É. Sikeres parókusi vizsga Dobó Dániel, a Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze, Liszka Viktor Gábor, a Budavári Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze és Horváth-Hegyi Áron, a Sámsonházai Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze vett részt az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatala által meghirdetett, 2015. őszi parókusi alkalmassági vizsgálaton. A vizsgázók a szóbeli meghallgatáson, november 26-án - a törvényben foglaltak alapján négyfős bizottságok előtt - bizonyították, hogy önálló gyülekezeti szolgálat végzésére alkalmasak, így mostantól megválaszthatok parókus lelkésznek. A vizsgabizottság először írásbeli munkáikról beszélgetett a jelöltekkel. Előzetesen be kellett adniuk gyülekezetük úgynevezett SWOT-analízisét; ebben az erősségeket (strengths), gyengeségeket (weaknesses), lehetőségeket (opportunities) és veszélyeket (threats) kellett feltérképezniük. Ezenkívül megküldték a bizottságnak egy 2015. októberi igehirdetésük szövegét és hangfelvételét, egy temetési igehirdetés szövegét, egy konfirmációi óra vázlatát az úrvacsora témakörében és egy gyülekezeti előadást Reformáció és nemzet címmel. Ezek után szituációs feladatok megoldásával bizonyíthatták a gyülekezetvezetéshez szükséges teológiai tudásukat és gyakorlati alkalmasságukat. A vizsgabizottságok tagjai - dr Fabiny Tamás püspök mellett - Liszka Viktor Gábornál Bence Imre esperes, Krámer György lelkész és Pőcze Tibor egyházközségi felügyelő, Horváth-Hegyi Áronnál Szabó András esperes, Krámer György lelkész és Pálik Pál egyházközségi felügyelő, Dobó Dánielnél Zsamai Krisztián esperes, Szilák-Túri Krisztina lelkész és Szuhánszki István egyházközségi felügyelő voltak. Mindhárom jelölt egyhangú „igen” szavazatot kapott a bizottságától. A nem csupán egy vizsgának, hanem a szolgálatra való felkészülés részének tekinthető szakmai és lelki beszélgetések után, az eredményhirdetéskor a püspök áldáskívánással nyújtotta át az okleveleket az Északi Egyházkerület három új parókus lelkészének. ■ Balicza Máté felvétele Dobó Dániel, Fabiny Tamás püspök, Liszka Viktor Gábor és Horváth-Hegyi Áron Myra püspöke és a kiszolgáltatott gyermekek Lapszámunk december 6-án, Mikulás napján jelenik meg. A katolikus egyházban szentként tisztelt, 270 és 343 között élt Miklós a Lycia római provinciában fekvő Myra püspöke volt, és nevéhez számos legendás történet fűződik. Ezek szinte kivétel nélkül gyerekekkel kapcsolatosak. Egyszer kalózok támadták meg városukat, blokád alatt tartották a lakosságot. Szabadságot csak abban az esetben ígértek, ha gyermekeiket átadják nekik, hogy rabszolgaként magukkal vihessék őket. Miklós kétségbeesésében a templomba sietett. Egy nagy zsákban összegyűjtötte a kegytárgyakat, és átadta a gonosztevőknek, akik aztán továbbhajóztak. A püspök ezután lecsupaszított, szegényes templomban misézett, de boldog volt, mert a gyermekek megmenekültek. Az ablakba kitett cipőkbe rejtett ajándékozás eredetmondája szerint pedig egyszer Miklós püspök úgy segített egy szegény emberen és három lányán, hogy ablakukon nagy értékű ajándékot dobott be. A cél itt is azoknak a gyermekeknek a megsegítése volt, akikre különben borzasztó sors várt volna. Szólni kell a gyermekszegénységről is. Évtizedekkel ezelőtti novellák elevenednek meg bennem. Móra Ferenc A másik csaló című elbeszélésének hőse, Pétör az iskolában kapott bögre tejjel mindig eltűnik az épületben. A tanító úr azt gondolja, hogy nem szereti a tejet, és valahol kilöttyinti, ezért egyszer utánamegy a fiúnak. Itt adjuk át a szót az írónak: „Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.” Pétör már ötödik napja az őt elkísérő kishúgának, a még nála is éhesebb Marikának adta oda mindig a pohár tejet. „Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen" - összegzi Móra Ferenc. Gyerekkorom másik kedves olvasmánya is eszembe jut: a Csoszogi, az öreg suszter. József Attila írásában a kisgyerek ezekkel a szavakkal nyújtja át a lyukas cipőt a suszternak: „...a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el a Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. Ideadta a pénzt is mindjárt.” Csoszogi előbb felháborodik, hogy az anya miért moziba jár, amikor a család ilyen szegény. Ám amikor megtudja, hogy ott takarít, akkor nemcsak hogy megjavítja a cipőt, de még szándékosan rosszul is ad vissza: mintha nem ötven fillért, hanem egy pengőt kapott volna a gyerektől. Amikor a fiúcska zavartan és becsületesen szóvá teszi ezt, akkor Csoszogi tettetett felháborodással elzavarja őt. Az írás így végződik: „A gyerek megriadt, kihátrált, és becsapta maga mögött az ajtót. De Csoszogi, az öreg suszter még sokáig morgott magában, a fonalat is elszakította, mintha valóban nagyon haragudna.” Ma talán nem születnek ilyen romantikus írások. De egyáltalán, észrevesszük-e a mai gyermekszegénységet? És tudunk-e olyan tapintatosan segíteni, ahogy Csoszogi, az öreg suszter tette? Olykor azért akadnak ilyen példák. A minap kaptam egy levelet valakitől. írója arról számol be, hogy - szokása szerint - nehéz sorsú embereket vitt egy gyülekezetimunkatárs-képzőbe. Ott az egyik férfi cipője használhatatlanná vált. Amikor ezt az intézmény gondnoka megtudta, azonnal segített. Itt is átadom a szót a tudósítónak: „Képzelje, Püspök úr, Gábor a legdrágább és legszebb ünneplős bőrcipőjét adta oda gyülekezetünk tagjának, akire egy számmal nagyobb volt a cipő, de olyan boldog volt, hogy szinte a mennyekben járt már boldogságában. Mindenkinek megmutatta, milyen gyönyörű cipője van, és séta közben még táncra is perdült, persze nagyon szolidan.” Egy sokgyerekes édesapáról van szó, így ezt az angyali segítséget is közvetve a szegény sorban élő gyermekek kapták. Az UNICEF egy kutatóintézetének A válság gyermekei címmel megjelent jelentése szerint ma Magyarországon minden harmadik gyermek egészségre ártalmas körülmények között él. Hatszázhúszezer gyerek otthona penészes, egészségtelen. Bár a kormányzat számos intézkedése irányul a gyermekszegénység mértékének csökkentésére, a pedagógusok beszámolói szerint nagyon sokan éhesen érkeznek az iskolába. Amikor sok családban kényelemben és jólétben mikulásozunk, gondolnunk kell azokra, akiket valahogy soha nem találnak meg Myra püspökének mai utódai. Pedig a leleményes segítésnek sok formája lehet. Amíg ezeket a sorokat írom, tízéves kislányunk az úgynevezett cipősdoboz-akció keretében sálat, sapkát, édességet, ceruzákat és tollakat csomagol össze. Levelet is tesz a dobozba, amelynek címzettje egy számára ismeretlen kárpátaljai gyermek. Biztos benne, hogy célhoz ér a küldemény, hiszen szerinte a Mikulás is mindig megtalálja a gyerekeket. Amikor a nehéz sorsú gyerekekről gondolkodunk, akkor nem szabad megfeledkeznünk a menekültekről sem. Néhány nappal ezelőtt a Sant’Egidio Közösség szervezésében olyan ökumenikus alkalmon szolgálhattam, amelyen a menekülés közben meghalt családokért, köztük sok-sok gyerekért gyújtottunk gyertyát. Megemlékeztünk a hároméves Aylan Kurdiról, akinek a fényképe bejárta a világsajtót. Arcával lefelé, piros pólóban, kék nadrágban, barna félcipőben feküdt a tengerparton. Belehalt a reménybe. Bátyja és édesanyja is odavesztek, amikor a menekültekkel teli csónak elsüllyedt az Égei-tengeren. Gonoszak voltak az emberkereskedők, közömbösek a hatóságok, és talán felelőtlen az apa. És imádkoztunk azért a talán megmenekült szír kisfiúért, aki az aleppói bombázásokban szenvedett súlyos égési sebeket, és aztán több határon átjutva a budapesti Bethesda Gyermekkórházban kapott ellátást. E kisfiúra vajon rátalál-e Myra püspöke? Amikor a Keleti pályaudvarnál tömegesen várakoztak a menekültek, némely segítő papírlapot és színes ceruzákat adott a gyerekeknek. Ezeket a rajzokat nézem. A nyolcéves Mitra önmagát természetesen hercegkisasszonynak ábrázolva azt rajzolta le, hogy milyen boldog is volt Afganisztánban. A Szíriából ikertestvérével érkezett Mohammed rajzán légi csapások láthatók, a földön egy vérző férfi fekszik, a kép szélén pedig kések hevernek, és emberek lövik egymást. A tízéves Hadi síró embereket rajzolt, közéjük a „help!” (segítség!) szót írta. Myra mai püspökei meghallják-e ezt a segélykiáltást? EGTAJOLO t Adódnak megrendítő példák is. A BBC News szerint jól van az az újszülött, akit egy New York-i katolikus templom betlehemében találtak november 23-án, hétfőn. A törülközőbe bugyolált kisfiú sírását a Kisded Jézusról (Holy Child Jesus) elnevezett templom gondnoka hallotta meg, ebédidejéről visszatérve. Rögtön riasztotta a plébánost, valamint a mentőszolgálatot. A gyermeket, aki néhány órával azelőtt születhetett, a helyi kórházba szállították. A plébános így nyilatkozott: „A templom a rászorulók otthona kell hogy legyen. Ferenc pápa sokszor tanít az irgalomról, és hamarosan kezdődik az irgalmasság szentéve - mi lenne irgalmasabb, mint otthont adni valakinek, aki rászorul?” A gyülekezet közösségéből máris jelentkezett egy fiatal házaspár, hogy boldogan örökbe fogadná a kisfiút. Myra püspökének példája mégiscsak követhető. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
