Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-22 / 47. szám

ÉLŐ VÍZ 2015. november 22. » 11 Evangélikus Élet Örökkévalóság- Szerintem félvállról vették a meg­hívást, pedig a korabeli forma szerint már tudhattak volna a nagy vacsorá­ról, készülhettek volna rá.- Igaz.- Meg is érdemelték, hogy kizárták őket. Aki nem törődik Istennel - hiszen ő a gazda -, nem is érdemli meg, hogy bekerüljön. Pedig ez a nagy vacsora ma­ga a végtelen öröm és határtalan ünnep.- Igaz. Másfelől sajnálom ezeket az embereket.- Akik kimaradtak?- Igen.- Ugyan miért? Nem törődtek az egésszel.- Igen, de nem könnyű választás elé kerültek.- Egy föld megnézése vagy állatok vásárlása olyan fontos lenne? A fiatalasszony is várhatott volna, akit most vett el.- Valójában ez a mi múlandó éle­tünk. A föld a helyünk ebben a világ-Régi iskolafolyosókon járva szeretem a tablókat nézegetni. A már sokszor barnuló képek alatt ott a diákok neve. Középen az igazgató, mellette az osz­tályfőnök, a szaktanárok, és természe­tesen nem hiányozhat a gondnok, a pedellus képe sem. Tabló. Sok-sok arc, megannyi külön világ, személyes, egyedi vonások, a bel­sőt tükröző tekintetek, melyeket, ha alaposan megnézünk, a lélek mélyéből olvashatunk. Urunk mondta: „A test lámpása a szem’.’ (Lk 11,34) Egymás mellé rendezve mégis egy újabb kép te­kint le ránk, maga a tabló, az iskola pil­lanatképe, az osztályközösség lenyo­mata. Olyan ez, mint a rongysző­nyeg, melyen a régi ünneplő köntös, a konyharuha, a viseletes ing, föladva egyéniségét, új életet kezd egymás mellé szőve. Igen, a tabló egy osztály­­közösség szőttese. Bár egyenként min­denki a fényképezőgép lencséjébe Életlámpásainkban fogyóban van az olaj. Pislákoló reménységünk jelzi, hogy hitünk nem lánggal lobogó. Szétforgácsolódott közösségeinknek rá kell eszmélniük arra, hogy a sze­münk előtt betelni látszó bibliai pró­féciák, a kedvezőtlen politikai fordu­latok és a történelmi kihívások között sürget az idő: az élő Isten beszédére kell fókuszálnunk most, jobban, mint valaha. Nem lehet aludni, tétovázni, Pató Pál módjára legyinteni. Szüksé­günk van arra, hogy a Szentlélek be­töltsön erejével, szépségével, vigasz­talásával, bátorságával ahhoz, hogy ne érjen felkészületlenül bennünket a kö­zelgő Vőlegény betoppanása. November első szombatján már negyedik alkalommal gyűltek össze ró­mai katolikusok, pünkösdiek és a szervező evangélikusok Szentleiket venni, virrasztani, együtt növekedni, szeretetközösségben lenni a mórichi­ban. Ha láttál már parasztot, aki szeretettel nézi azt a földet, ami az apjáé és a nagyapjáé volt, és a fiáé lesz - tudod, miről beszélek.- Nem vagyok földműves.- De mindenki szeretne birtokol­ni egy talpalatnyi helyet. Van, aki könyvet ír, van, aki házat épít, van, aki földet művel. Az állatok pedig, ami­ket meg kell néznie a meghívottnak, ennek a működtetése. Nem elég a hely, amit birtokol az ember, az éle­tet működtetni is kell. Van, aki más­hogy működteti, de nagyon fontos, hogy menjenek a dolgok.- Értem. Egyik a birtoklás, a hely, amit elfoglal az ember, a másik az, amivel működteti.- A harmadik pedig a tovább­adás. A házasság, a család és a gye­rekek ennek az útja. Az is nagyon néz, így a tablóról leolvasható, hogyan tekintettek egymásra akkor, amikor nem ünneplősen, nyakkendősen, ha­nem iskolaköpenyesen ültek egymás mellett a padban, vagy beszélgettek a folyosókon. De miért is elmélkedem tablókról most, az egyházi év vége felé, ítélet és reménység vasárnapja között? Nem inkább tavaszi, vakáció előtti téma ez? Hiszen a tablók akkor készülnek, amikor a ballagások, az érettségik ide­je van. Valami hallatlan erőfeszítés ez a képkollekció arra, hogy egybeörö­kítse azt, ami szétrebben, hogy egy­betartsa azokat, akiket az élet sodrá­sa szertevisz. Az egyházi esztendő vége felé jö­het azonban a gondolat a nagy vizs­gával kapcsolatban, hiszen jön a Szentháromság ünnepe utáni vasár­napok gyümölcstermésére az „érett­ségi” vizsgánk. dai kultúrház dísztermében. A gyer­mekszolgálat verses-dalos bizonysága a visszatérő Királyról, a pünkösdi di­csőítő csapat hódolata, a helyi feleke­­zetközi pásztorkor: Vadász Zoltán katolikus, Pais József pünkösdi lelké­szek igeszolgálata és Bakay Beatrix evangélikus lelkész érzelmet és értel­met megmozgató, interaktív vetített képes áhítata, a malomsoki evangéli­kus Szivárvány zenekar örömtelién lendületes koncertje és lelkészük, Weltler Gábor krisztocentrikus igehir­detése a tíz szűz példázatának nyomán mind-mind áldott olajként ömlöttek az egybegyűltek lámpásaiba. Az imád­­ságos légkör, az elhangzott bizonyság­­tételek, a megélt agapé hitvallásra sarkallta a szíveket: az eklézsia szün­telenül Ura érkezésének feszült vára­kozásában él. Létének gyújtópontja ez az ígéret: Jézus visszajön! ■ - Bakay ■ fontos, hogy megmaradjon az, amit alkottunk. Hogy legyen, aki tovább­viszi. A jövő. És hogy ebben a jövő­ben emlékezzenek ránk.- Szóval a birtoklás, a működtetés és a továbbadás.- És ha erre az a válaszod, hogy ezek nem eléggé keresztyén tartal­mak, akkor menj csak el egy ke­resztyén temetésre, alig van másról szó, mint hogy ki volt az, akit teme­tünk, hogy mit birtokolt, hozott lét­re, hogy működtette, és hogy kikre hagyja mindezt, hogy emlékét örök­re megőrizzük.- Ha ezek ilyen fontosak, akkor igazságtalan volt a gazda, hogy nem volt együttérző ezekkel az embe­rekkel?- Nem. Jézusnak igaza van, hogy az embernek választania kell, hogy az Én most mégsem évzáróról beszé­lek. Évnyitóról. A 2016-ban konfirmá­landó gyermekeink évnyitójáról. Min­den megszokottól eltérően a gyüleke­zet számára ugyanis évnyitói tablót ké­szítettünk. Ezen a „képgyűlésen” tizen­nyolc vidám, egészséges arc néz felénk. Tudatosan készült ez a tabló. Vall­juk, hogy a konfirmandusok tablóját nem a fehér ruhás ünnepély után kell összeállítani, hanem most, az indulás­kor. Ki is függesztettük a gyülekezet elé. Testvérek, imádkozzatok ezekért a gyermekekért! Szüléikért, a gyermekek időbeosztásáért, a szülők és az iskola szervezte programokért. Imádkozza­tok, mert nem elég az oktatás az úr­vacsorára bocsátás után. Nem elég emléktablókat készíteni. Nekünk programtablókra van szüksé­günk. Tekintetekre, melyeket nem az emléktabló ollóz egybe, hanem a gyü­lekezeti imaközösség hordoz a szívén. ^ Az örökkévalóság ünnepén az örökkévaló Úr Istennek a Szent­írásban adott kijelentéséből ke­ressük a választ, valóban lehet­séges-e minden keresztyén em­ber végső céljának beteljesülése: e földi élet vége után a végtelen életben részesülnie teremtő, megváltó, megszentelő Istené­nél? A revideált új fordítású Biblia (RÚF) szövege szerint idézett egytucatnyi felelet erősít­sen bennünket az örök élet re­ménységében! A Szentírás önmagát magyarázza... „Életet kért tőled, és megadtad ne­ki, hosszú életet, örökké tartót’.’ (Zsolt 21,5) „Azok közül, akik a fold porában alszanak, sokan felébrednek majd: né­melyek örök életre, némelyek gyalázat­ra és örök utálatra’.’ (Dán 12,2) „És min­denki, aki elhagyta házát vagy testvé­reit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. ”(Mt 19,29) ,Mert úgy szerette Isten a vilá­got, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’.’(Jn 3,16) „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmes­kedik a Fiúnak, nem lát majd életet, ha­nem Isten haragja marad rajta’.’ (Jn 3,36) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök éle­te van, sőt ítéletre sem megy, hanem át­ment a halálból az életbe’.’ (Jn 5,24) élete vagy erre a világra rendezkedik be, vagy az örökkévalóságra. Vagy a hétköznapiság jellemzi, vagy a vég­telen öröm. Vagy megnézi a földjét, az állatait és az asszonyt, vagy elmegy a vacsorára. Az egyik kizárja a mási­kat. Nem a gazda zárja ki őket, ma­guk zárják ki magukat.- Magunk zárjuk ki magunkat.- Az örökkévalóság pedig átír mindent: helyünket ebben a világban, azt, ahogy működtetjük, sőt még az emberi kapcsolatainkat is. Azzá te­szi, aminek lennie kell.- Az ünnepi vacsora emberei ün­nepi hétköznapokat is élnek.- Igen. De meg vagyok arról is győződve, hogy Isten szánalommal nézi küzdelmünket a múlandó és az örökkévalóság határán. Bízom ben­ne, hogy a végén mindenki ott ül majd annál az asztalnál. Akkor egy ideig csönd volt. ■ Koczor Tamás Elhatároztuk, hogy a gyermekek fényképét és nevét külön kis kártyala­pocskákra másoljuk. Aki vállalkozik arra, hogy naponként imádkozik az el­következő hónapokban valakiért, húz­hatott egyet. A húzással arra akartunk utalni, hogy ne válogassunk, hanem hagyjuk a Szentiélekre, hogy ki jut ne­künk imatémául. Szokás kiírni az érettségi tablókra: „Találkozunk öt év múlva.” Mi azt sze­retnénk elérni,~hogy ez a tizennyolc gyermek találkozzon hetente két­szer. Egyszer a „konfiórán” és egyszer az istentiszteleten. Hogy közösség szülessen, hogy a gyermekeknek, a szülőknek legyen erejük most ellen­állni minden más programnak, és ne kerüljön a második vagy a tizedik helyre a gyülekezet, a hit, az örök élet­re készülés. Találkozunk minden héten! ■ - gyjs*vdm -„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit el­küldték Jézus Krisztust’.’ (Jn 17,3) „En­nek hallatára örvendeztek a pogá­ny ok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mind­nyájan hívőkké lettek’.’ (ApCsel 13,48) „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban’.’ (Róm 6,23) „Az az ígéret pedig ame­lyet ő maga ígért nekünk, az örök élet” (íjn 2,25) „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjá­tok: örök életetek van’.’ (íjn 5,13) „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és ér­telmet adott nekünk, hogy megis­merjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztus­ban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5.20) Dr. Luther Márton így bátorít: „A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Isten­ben éljen. Ezzel van elfoglalva egész éle­tében. így aztán jöhet a nagy nap bár­mikor, tudja, hogy Ura jön, s megvál­tást hoz. A hatalmas Bíró, aki minden halottat feltámaszt, s az ördögöt meg­ítéli, testvérünk s pártfogónk lesz. Minő boldogság lesz az, ha majd ba­rátainak, testvéreinek nevez; adomá­nyait és a Szentlelket meglátja rajtunk. Ez a vigasztalás azonban egyedül a ke­resztyént illeti.” „Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.” (Niceai hitval­lás) „Ott színről színre lát a szem, / És ékességben látja fenn / Ég és föld Iste­nét." (EÉ 527,1) Válogatta: G. A. HETI ÚTRAVALÓ „Legyen derekatokfelövezve, és lám­pásotok meggyújtva’.’ (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utol­só héten az Útmutató reggeli és heti igéi felkészült és éber várakozásra buzdítanak: várjuk az örök élet Feje­delmét, aki mindent újjáteremt; és aki előtt minden térdnek meg kell hajol­nia. Az örökkévalóság ünnepének örömhíre ez: „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pdig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunk­ban.” (Róm 6,21; LK) Heti igénkben Urunk figyelmeztet: felkészülten vár­juk az Emberfia visszajövetelét. Dr. Luther tanácsolja: „Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbá­nattal Istenhez! Könyörögjön segítsé­gért, s Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” Ám az okos szüzek ké­szen, világító lámpással várták a kés­ve érkező vőlegényt; és „bementek ve­le a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót’.’jézus a mennyek országáról és az Emberfia eljöveteléről mondta: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,10.13) János új eget s földet látott a mennyei jelenésekben, s hallotta, hogy „halál sem lesz többé” (lásd Ézs 25,8). „A trónon ülő ezt mondta: íme, újjáteremtek mindent. (...) Megtörtént! Én vagyok... a kezdet és a vég. (...) Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Iste­ne leszek annak..” (Jel 21,4-7) Ez Krisztus Király üzenete: „Jöjjetek el, én Atyám áldottai, és bírjátok a világ kez­detétől fogva nektek készíttetett orszá­got!” (GyLK 677) Az ígéret földjét csak Nebó-hegyéről láthatta Mózes, de nem mehetett oda. „Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móábföldjén... És eltemette őt a völgyben..!’ (5MÓZ 34,5-6) Az egyházi esztendő végén Péter tanácsolja: „... teljes bizonyosság­gal reménykedjetek abban a kegyelem­ben, amelyet Jézus Krisztus megjele­nésekor kaptok. ...szentek legyetek (lásd 3MÓZ 19,2) egész magatartáso­tokban... hitetek Istenbe vetett re­ménység is legyen’.’ (íPt 1,13.15.21) És Pál tanítása: életünk kőszikla alapja Jézus; aki „tűzálló” anyagokból építkezik rá, az ítélet tüzében annak,,« munká­ja, amelyet ráépített, megmarad, ju­talmatfog kapni" (íKor 3,14)- S ő bá­torít a kitartó s éber imádkozásra és bölcs magatartásra az örömhír to­vábbadása során: „...a kedvező al­kalmakat jól használjátokfel. Beszé­detek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek he­lyesen tudjatokfelelni’.’ (Kol 4,5-6) Jé­zus halálakor,,« templom kárpitja fe­lülről az aljáig kettéhasadt, a föld meg­rendült. .„és sok elhunyt szentnekfel­támadta testei A. százados bizonyság­­tétele a miénk is lehet jelen időben; mert ő örökké él! „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,51-52.54) János már láthatta az új Jeruzsálemet, „telve Is­ten dicsőségével”. A szent város falának tizenkét alapköve s kapuja volt, és „« mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. ...az Isten dicső­sége világosította meg és lámpása a Bárány... nem jutnak be oda... csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe’.’ (Jel 21,11.22-23.27) „Ó, Jézus, ama nagy napon... / ítéletem reád hagyom... / írd élet könyvébe ne­vem, / Vígy teljességre...” (EÉ 502,5) „Hiszem a test feltámadását és az örök életet” „Mienk a menny örökre” ■ Garai András Konfirmandustabló ítélet és reménység vasárnapja között Olajat a lámpásokba Falumissziós családi nap Mórichidán Istennél élni örökké!

Next

/
Oldalképek
Tartalom