Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-08 / 45. szám
Evangélikus Élet AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM MELLÉKLETE 2015. november 8. 9 Az orgona túloldalán „Mi motivált arra, hogy jelentkezz az EHE kántor szakára (is)?” - ezt a kérdést az utóbbi időben elég sokszor feltették nekem, mert azért valljuk be őszintén, nem sok kántorrá lenni vágyó felvételizőt látni az alkalmassági vizsgán. Ez pedig elég szomorú, mivel a gyönyörű hangszerek csak arra várnak, hogy minél többen használatba vegyék őket, és szebbnél szebb dallamokat csaljanak elő belőlük. Kiskorom óta hitem mellett a másik biztos pont a zene volt az életemben. Amint alkalmam nyüt rá, beiratkoztam a gyülekezetünkben működő zeneiskolába, és a hét-nyolc év furulya-, majd klarinéttanulás mellett egyre inkább kezdtem a zongora, majd az orgona irányába elindulni. Kántorunk tanított, és nem titkolt célom volt, hogy egyszer majd én is követhessem a példáját, és vasárnapról vasárnapra kísérhessem a gyülekezeti énekeket. 2009 óta ötször vettem részt a fóti kántorképző júniusi tanfolyamán, ami szintén megerősített elhatározásomban. Tanulmányaimat a teológián már tavaly elkezdtem, de akkor még csak osztatlan hittanár-nevelőtanár szakon, e mellé vettem fel most szeptembertől a kántor szakot. Tanáraim és egyetemi lelkészünk is biztatott erre, mivel tavaly már vállaltam zenei kíséretet a reggeli és az esti áhítatokon. Nagy öröm volt számomra, hogy felvettek, és bővíthetem hiányos, illetve feleleveníthetem már elfeledett tudásomat. Olyan tárgyakat kellett első félévre felvennem, mint karvezetés, partitúraolvasás, szolfézs, zenetörténet, orgona, magánének, liturgikus orgonajáték, orgonaismeret stb. A tanárok segítőkészek, a tananyag pedig könnyen elsajátítható a zenét szerető diákok számára. Sokan vannak más szakos hallgatók, akik egy-egy órát felvesznek a kántor szakos órák közül, például az énekkar és a magánének nagyon közkedvelt. Az orgona mellett természetesen van lehetőség más hangszerek megismerésére is, mint például a rézfúvósok vagy a gitár. Eddigi szolgálataim során volt szerencsém az ország több pontján is megismerkedni a templomokkal, és kevés helyen találkoztam szakavatott kántorral. Főállású kántort inkább csak a nagyobb városok tudnak foglalkoztatni, de fontosnak tartom, hogy legyen, aki megszólaltatja és kíséri a gyülekezeti énekeket az istentiszteleteken. Akár csak két szólamban, akár virtuóz játéktechnikával, a lényeg: ne csökkenjen, sokkal inkább növekedjen a zenét szerető és játszó emberek száma gyülekezetről gyülekezetre, hogy méltón dicsőíttessék Isten. ■ Kutschi Renáta II. évfolyamos hallgató Egy felejthetetlen év Heidelbergben Nyüzsgő embertömeg, kézitáska és két hatalmas bőrönd. A következő megálló Heidelberg Hauptbahnhof. Izgatottan és kérdésekkel tele szálltam le a vonatról, ám kezdeti félelmeim rögtön elszálltak, amikor megpillantottam a felém közeledő mosolygós idős urat. Biztosan ő Hans Kratzert, a heidelbergi ösztöndíjasok támogatója, gondoltam, és a feltételezésem rögtön be is bizonyosodott. Hamarosan megpillantottam a kivilágított várat, a Neckar folyót és a Morata Haust - itt töltöttem az elmúlt egy évemet. Úgy csodáltam a várost, mintha mesevilágba csöppentem volna bele. Az előző, 2014/15-ös tanévet, amelyet a Fördervereins Pfarrhaushilfe e. V. ösztöndíjasaként Heidelbergben végeztem, valóban mesevilágként, ajándékként éltem meg. Már az első heidelbergi hetemen igyekeztem felfedezni a város minden zegét-zugát, megmászni a környező dombokat és megismerni a Morata Haus lakóit. Szeptemberben, az egyetem megkezdése előtt részt vehettem egy egyhónapos nyelvkurzuson, így viszonylag gyorsan sikerült belejönnöm a német nyelv mindennapi használatába. Az egyetemen nagyon tetszett az a lehetőség, hogy szabadon eldönt - hettem, milyen teológiai témával, tárggyal szeretnék foglalkozni, mire fektetek hangsúlyt ebben az egy évben. így hermeneutikával, Bonhoefferrel, praktikus teológiával foglalkoztam leginkább, de igyekeztem minden irányban bővíteni ismereteimet. Nagy élmény volt, hogy neves professzorokkal ismerkedhettem meg. A hétvégék programjáról mindig az egyetem gondoskodott: az ösztöndíjasoknak ekkor kirándulásokat szerveztek, így Berlintől Bambergen át Strasbourgig bejárhattam a német vagy volt német nagyvárosokat. Két konferencián is részt vettem, illetve a nyári Kirchentagon Stuttgartban. Sikerült megvalósítanom korábbi célomat, hogy meglátogassak minél több gyülekezetét, illetve a heidelbergi református gyülekezetnek is a tagja lettem, ahol alkalmanként gyermekfoglalkozásokat tarthattam. A tanulás, a szolgálat és a kirándulások mellett a közösségi életbe is bekapcsolódtam, erre bőven adódott lehetőség a Morata Hausban. Volt, amikor magyar estet tartottunk, és lángost sütöttem, máskor paprikás krumplit készítettem. Nagyon örültem, hogy ugyanakkor olvasni is sok időm maradt, és gyakran kiülhettem a kertbe kávéval és egy könyvvel a kezemben. Itt a csendben és a meseszép környezetben aktívabban tudtam Isten Igéjével, mindennapi üzeneteivel foglalkozni. Úgy érzem, minden pozitív élmény mellett ez volt a legmeghatározóbb számomra. Jó volt átgondolni a helyemet, a hivatásomat, és így készülni az elkövetkezendő szolgálatokra. A bőröndök már Budapesten vannak. De a sok élményt, tapasztalatot is, amelyeket Heidelbergben szereztem, mind magammal hoztam. Bár a távolság Budapest és Heidelberg között nem kicsi, és az új ismerőseimet, barátaimat sem láthatom gyakran, de ez az év mindig kedves emlék marad, amelyre örömmel gondolhatok vissza. ■ Babka Anna IV. évfolyamos hallgató Hello, Hungary! Hallo, Ungarn! ^ Másik ország, másik nyelv, másik kultúra - ám most nem magyarok külföldön, hanem külföldiek Magyarországon. Anja Schröder és Sebastian Best a németországi Mainzból, Johannes Väänänen pedig Finnországból, Helsinkiből érkezett hozzánk, hogy egy tanév erejéig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanuljon teológiát. Bár mindannyian elfoglaltak, egy kávé mellé mégis leültünk beszélgetni.-Az indítékra vagyok kíváncsi, hiszen annyi más lehetőség közül választhattatok: miért épp Budapest? Sebastian: Prof dr. Wolfgang Breul, mainzi egyetemünk professzora ajánlotta a lehetőséget, mert eddig még senki nem volt tőlünk magyarországi ösztöndíjon. Persze nem csak emiatt jöttünk, hiszen megvan bennünk a kalandvágy, hogy valami újat ismerjünk meg, értem ezen az itteni kultúrát, embereket és az egyetemet'is. Anja: Az EHE sokkal kisebb intézmény, családias és barátságos, míg mi egészen eddig egy nagy állami egyetemen tanultunk. Már most látjuk, itt mennyivel másabb minden, mintMainzban... Johannes: Már ezelőtt, 2003-ban voltam egy évig Dél-Koreában ösztöndíjasként, azonban nagy nehézséget okozott, hogy ott senki nem beszél - vagy csak elvétve beszélnek - angolul. Meglehetősen nehezen tudtunk egymással kommunikálni. Ennek ellenére nagyon élveztem a kinti létet, ezért szerettem volna egy közelebbi, mégis az enyémtől különböző kultúrájú országban hosszabb időt eltölteni. így esett a választásom Magyarországra: viszonylag messze van, de még Európában, kulturálisan elég sokszínű. Pont olyan, amilyet elképzeltem.- Az első pár hét ilyenkor tele van izgalommal, amikor még semmi sem megszokott. Hogyan éltétek meg ezt az első időszakot? Anja: Lehet, hogy kicsit komikus, hogy ezt pont én jegyzem meg nőként, de rögtön feltűnt, hogy a magyarok is milyen szívesen néznek focit, és mennyire komolyan együtt élnek a játékkal. (Nevet.) Sebastian: Természetesen bejártunk nagyon sok helyet és látnivalót Budapesten, amelyeket a turisták is megnéznek, a város nagyon szép és kalandos. Ami különleges számomra: a Bosnyák téri piac. Nálunk ilyen nincs, de személy szerint hamar megszerettem. Sokkal élénkebb és olykor hangosabb itt az élet, nem is beszélve a néha az ablakunkból látható jelenetekről, amelyeken mindig jókat derülünk.- Ha már a piacnál járunk, mi a helyzet a magyar ételekkel? Johannes: Én vegetáriánus vagyok... (Nevet.) A magyarokról azt tartják, hogy sok húst esznek, de vegetáriánusként is rengeteg lehetőség van. Nagyon szeretem például a magyar paprikakrémeket. Sebastian: Furcsa, hogy a magyarok nagyon kevés salátát esznek. A zöldségek és gyümölcsök viszont sokkal zamatosabbak, mint Németországban. Anja: Nem olyan csípősen fűszeresek a magyar ételek, mint ahogy azt mondják, egyelőre a kolbász és a lángos a kedvencünk.-Milyen élményekkel gazdagodtatok eddig az egyetemen? Sebastian: A Piliscsabán megrendezett tanévkezdő csendeshétvége maradandó volt számomra, főleg azért, mert mindenki abszolút kedvesen és segítőkészen fordult felénk, és ez azóta sem változott. Szuper! Anja: Igen, a piliscsabai hétvége nekem is tetszett. Barátságos arcok vettek körül családias hangulatban. Együtt ültünk a magyar hallgatókkal, és ha csak próbálkoztunk is a magyarral, már nagyon örültek és segítettek. Köszönjük! Johannes: Amikor megérkeztem, Korányi András professzor fogadott, és körbevezetett a teológián. Mindent megtudtam, amire szükségem lehet. Piliscsaba egyértelműen maradandó élmény, főleg hogy a finn Pekka Simojoki által írt dalokat is énekeltünk - megdobbant a szívem! ■ Németh Kitti IV. évfolyamos hallgató
