Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-01 / 44. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2015. november 1. *• 5 MM Akadálymentessé tenni az evangéliumot Beszélgetés a siketmisszióról ► A budapesti Deák téri templomban október 10-én zajlott országos evangelizációra meghívást kaptak siketek, halláskárosultak is. A jel­nyelvi tolmácsolás mellett szekcióbeszélgetésre is sor került. Köszön­tötte az egybegyűlteket Kovács Imre, a siketek gyülekezetének lelké­sze, a testvérek pedig - sajátos jeleléssel - dicsőítő énekkel szolgál­tak. A jelnyelvi tolmácsolást Bokros Andrea missziós munkatárs vál­lalta. Sokat segített a szervezésben Ponicsán Erzsébet rákospalotai evangélikus lelkész. Hármukat kérdeztem a siketmisszió múltjáról, jelenéről, a készülő bibliafordításról. (Szeverényi János) Ki írja a történelmet? Ludovít Stúr születésének bicentenáriuma ► Történelmet mindannyian tanultunk iskolai keretek között, történelem­könyvekből, történelemtanárok közreműködésével. A könyvek szerzői vajon honnan tudják, mi volt évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt? Tanárainkat ki tanította meg arra, hogy mit tanítsanak? A kétszáz esz­tendeje, 1815. október 29-én született Ludovít Stúr emlékének szentelt, Ludovít Stúr - magyar tükörben című konferencián, szeptember 24-én a budapesti Szlovák Intézetben ezek a kérdések (is) felmerülhettek a fi­gyelmes hallgatóban. Kovács Imre, a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezetének lelkésze- Milyen múltra tekinthet vissza a gyülekezet, és miként végzi szolgá­latát?- 2003-ban alakult a gyülekeze­tünk. Először csak néhányan kezd­tünk a saját anyanyelvűnkön, a jel­nyelven istentiszteleteket tartani. Eközben meghívást kaptam egy nem­zetközi alapítványtól, hogy vegyek részt egy teológiai és gyülekezet­­plántálási képzésben, melyet kifeje­zetten hallássérültek számára tartot­tak jelnyelven. Ezt az egyéves képzést- feleségemmel együtt - sikeresen el­végeztem. A gyülekezet létszáma egyre nőtt. Folyamatosan támogatott minket - már a kezdetektől - a Magyarorszá­gi Baptista Egyház. Nekünk termé­szetes volt ez a kötődés, hiszen fele­ségem édesapja baptista lelkipásztor volt, és én is baptista családban nőt­tem fel. Tíz év alatt egyre szorosabb lett a kapcsolatunk az egyházzal. Nagy öröm volt számunkra látni, hogy a testvérek teljesen elfogadták siketközösségünket. Végül 2013-ban hivatalosan is tagja lettünk a baptis­ta egyháznak. Nagyon fontosnak tartom, hogy minket siketközösségként fogadtak be, és önálló gyülekezetben élünk, a saját anyanyelvűnket, a jelnyelvet használva. Gyülekezeti életünk szer­teágazó: minden vasárnap isten­tiszteletet tartunk, péntekenként bibliaóránk van. Rendszeresen szol­gálunk baptista gyülekezetekben szerte az országban, jó kapcsolatot tartunk fenn határon túli siketközös­ségekkel is. Két gyülekezeti fiatal a Baptista Teológiai Akadémia tanu­lója. Nagy öröm számomra, hogy lá­tom: Isten az utánpótlásról is gon­doskodik.- Mik az örömei és nehézségei a gyülekezeti életnek, szolgálatnak?- Örömeink és nehézségeink meg­egyeznek az egyházban levő bárme­lyik gyülekezetével. Örömünk, ami­kor újból és újból megtapasztaljuk, hogyan változik meg azoknak a sike­teknek az élete, akik megértve az evangélium üzenetét, elkötelezik magukat Jézus Krisztus mellett. Isten előtt mindannyian egyformák va­gyunk, az ő gyermekei. Törekszünk arra, hogy ez ne csak egyfajta jelmon­dat legyen, hanem a mindennapok gyakorlata. Öröm számunkra, hogy igazi test­véri kapcsolatban vagyunk a hallók­kal. Minden hónapban egyszer kö­zös istentiszteletet tartunk a ne­künk otthont adó Nap utcai gyüle­kezettel. Ezeken az alkalmakon siket és halló testvérek együtt szolgál­nak. Éppen ezért volt igazi öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy meghívást kaptunk az evangélikus egyház országos evangelizációs alkal­mára. Láttuk, éreztük és tapasztal­tuk a szeretetet, elfogadást és tiszte­letet. Krisztus Urunk parancsát lát­tam megvalósulni itt. Mert való­ban komolyan kell vennünk, hogy az emberek arról ismerik meg, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, ha szeret­jük egymást. Bokros Andrea jelnyelvi tolmács, a Magyarországi Baptista Egyház Speciális Missziójának vezetője- Hogyan lett jelnyelvi tolmács? Miből áll a szolgálata, munkája?- Nem készültem tolmácspályára. Is­ten elhívása alapján kezdtem a siketek között a munkát, először annál a nem­zetközi alapítványnál, ahol Kovács Im­re és felsége is tanult. Egyre jobban be­­vonódtam a hallássérültek életébe. Ta­nulmányaimat igyekeztem úgy végez­ni, hogy amit megtanultam, az a formá­lódó siketközösséget is szolgálja. Ennek egyik állomása volt, hogy a tolmácskép­zőt is elvégeztem. 2011-től a baptista egyház munkatársa vagyok. A siketkö­zösség életét, formálódását látva hívta életre egyházunk a speciális missziót, hogy akadálymentessé tegyük az evan­géliumot mindenki számára.- Készül egy bibliafordítás siketek szá­mára. Ők tudnak olvasni, miért van szükség egy ilyen Bibliára ? Kik végzik a munkát, és mikorra várható a fordítás megjelenése?- A bibliafordítás igénye a hívő sike­tek részéről merült fel. Folyamatosan szembesültek azzal, hogy a bibliai szö­veget, a fogalmakat írott formában na­gyon nehezen értik meg. Ahogy min­denki, ők is az anyanyelvűknek a hasz­nálatával jutnak el a legteljesebb meg­értéshez. Esetükben ez a jelnyelv. A bibliafordítás a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Bibliatársulat támogatásával zajlik siket és halló munkatársak együtt­működésével. Jelenleg Márk evangéli­umának fordításán dolgozunk. Terve­ink szerint a jövő évben elkészülünk. Ponicsán Erzsébet rákospalotai evan­gélikus lelkész- Milyen tapasztalatokat szerzett eddig a siketekkel kapcsolatban?- Ötödéves teológus voltam, amikor ösztöndíjjal Németországban, Neuen­­dettelsauban tanulhattam egy évig. Ki szerettem volna próbálni magam azo­kon a missziós helyeken, melyek a kinti egyetemmel összeköttetésben voltak, így a vakok és a siketek között is szolgálhattam. Nürnbergben összeismerkedtem Jo­achim Klenk lelkésszel, aki akkor a ba­jor egyház siketmisszióért felelős veze­tője volt. Az ő mentorsága alatt találkoz­hattam a siketmisszió áldásos és egyben csodálatos munkájával. Irodát kaptam a központjukban és egy siket jelnyelvi tanárt, aki német jelnyelvet tanított nekem. Istentiszteleteken, családi láto­gatásokon, gyülekezeti kiránduláso­kon is részt vehettem. Nem szakadt meg a kapcsolatunk az ösztöndíjas évem letelte után sem: a lel­kész segítségével juthattam ki Tallinn­­ba, majd Rómába, nemzetközi siket­missziós konferenciákra. Igyekeztem itthon is elsajátítani a je­lelést, alapfokú jelnyelvi vizsgát tet­tem. A siketmissziót azóta is a szí­vemben hordozom, mióta Joachim­mal megismerkedtem. Bokros Andreával egy Tamás-misén találkoztam, aztán lassan szinte mun­katársakká váltunk, nem egy olyan te­metésen szolgáltunk együtt, ahol a csa­lád valamelyik tagja siket volt. Ilyenkor, illetve a megemlékező istentiszteleten is szinkrontolmácsolni szokott. A barátságunk és szolgálatunk egy­re erősebb és áldásos lett. Ennek ered­ményeként kértek fel, hogy képviseljem az evangélikusokat a jelnyelvi bibliafor­dító tanácsban. Szívesen elfogadtam a meghívást, részt vettem az előkészítő gyűléseken, mostanában pedig segítem a bibliafordítás munkálatait, amelyeket Andrea és Imre a munkatársaikkal együtt szíwel-lélekkel végeznek. Ökumenikus siketimanapon is szol­gáltam ebben az évben, és már most együtt szervezzük a 2016. januári ima­napot.- A rákospalotai gyülekezet több alkal­mat rendezett vakok, siketek számára.- Böjtben közösen készültünk fel a mozgássérült-passió „akadálymente­sítésére”. A siketek számára Bokros Andrea jeltolmácsolt, hogy „meghallják” sorstársaik üzenetét a nagyhét üzene­téről, a vak testvéreknek Bimbi Fruzsi­na audionarrációval mondta el a történ­teket, Szluka Lídia vak énekművésznő pedig orgonán kísérte saját énekét. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének tolmácsképzésében val­lás és egyház szakirányon Bokros And­rea a szakoktató, így 2014-től a mi gyülekezetünk az egyik vizsgahelyszín. November 8-án délelőtt tíz órakor Tóth Vivien vak evangélikus teológus­hallgató fog igét hirdetni gyülekezetünk kistemplomában - Juhos utca 28. -, dél­után három órától pedig szeretetven­­dégséget tartunk a Baptista harangze­nekar zenei és Durgonics Tamás igei szolgálatával.-Milyen lehetőséget lát egyházunk­ban a siketmisszióra?- Siketmisszió még nem működik egyházunkban, de Istenünk igéje szerint „ami lehetetlen az embereknek, az Isten­nek lehetséges” (Lk 18,27). Mennyei Atyánk oltalmaz, és esélyt sem ad arra, hogy átgondoljuk a felfoghatatlant, ha­nem egyszerűen csak bele kell simulni az ő akaratába, mert egy nyelvet beszé­lünk: a szeretet nyelvét, amely nem is­mer határokat, nem ismer lehetetíent, nem ismer zárt ajkakat, mert a szeretet mindent megmozdít, megrezdít. Áldott öröm van a szívemben, és nyugodt bizonyosságom abban, hogy Is­ten életem minden dolgát és a siket­missziót is a kezében tartja. ■ Kertész Botond Stúrról igen keveset tudunk mi, magya­rok, pedig ebben az országban született és működött (bár a mai határain kívül), és szlovák szomszédaink számára az egyik legismertebb és legmeghatáro­zóbb történelmi személyiség. Stúr te­remtette meg a mai szlovák irodalmi nyelvet, indította el az első szlovák nyelvű újságot, teremtette meg a mo­dern szlovák közéletet, és tette lehető­vé', hogy fokozatosan kialakuljon a szlovák politikai nemzet, amely már sa­ját államát is megalkotta. Trianon felől tekintve ez a magyarok számára igen tragikus és negatív történelmi folyamat, a szlovákoknak annál fontosabb és po­zitívabb. Evangélikusok számára azért lehet fontos Ludovít Stúr személye, mert életműve döntő részét az egyház kere­tein belül hozta létre. Az evangélikusok között találta meg legjelesebb támoga­tóit, leglelkesebb követőit és legelszán­tabb ellenfeleit is. Az 1848 előtti szlovák nemzeti mozgalom - amelynek Stúr a legnagyobb hatású vezetője volt - szin­te teljes egészében az evangélikus egy­ház keretében bontakozott ki. A bevezetőben említett kérdésre visszatérve: a történelem tényeit és összefüggéseit a történészek tárják fel, hiteles tárgyi bizonyítékok és dokumen­tumok kritikus feldolgozásával. Azon­ban nem tévedhetetlenek. A budapesti konferencián Deák Ág-. nesnek, a Szegedi Tudományegyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszé­ke professzorának előadásából kiderült, hogy Stúrt nem tartották ügynöki meg­figyelés alatt 1849 után, az erről szóló történeti emlékezet egy téves visszaem­lékezésen alapult. A hamis „tény” nem­zedékről nemzedékre öröklődött a tör­ténettudományban, a 21. század elejé­ig senki nem vette a fáradságot, hogy megvizsgálja igazságtartalmát. Még egyet csavar a történeten az a tény, hogy ha valakit, akkor Stúrt jog­gal figyelhette volna meg a bécsi titkos­­rendőrség. A szlovák identitás megte­remtője ugyanis éppen ebben az idő­szakban fordult részlegesen szembe korábbi életművével, és fordította figyel­mét Oroszország felé, amelytől a szlá­vok felemelkedését és a romlott, önző, meghaladott nyugati világ megváltását várta - mindenekelőtt éppen a Habs­burg Birodalom szétbomlasztásával. A történészek nemcsak feltárják, de magyarázni is próbálják a történelmet. Ehhez elméleti modelleket alkotnak. Egy ilyet biztosan ismer az idősebb korosztály: a marxista történetírás minden történelmi folyamatot az anyagi javakért folytatott osztály­harcból vezetett le. Demmel József történész, az Orszá­gos Szlovák Önkormányzat Kutatóin­tézetének tudományos munkatársa előadásában egy 20. századi, történeti­antropológiai modell felhasználásával próbált magyarázatot adni arra, hogy Stúrnak és követőinek hogyan sikerült egy közös nyelv, vallás és identitás nél­küli etnikai csoportból nemzetet ková­csolnia. Az egzotikus törzsek belső di­namikájának megfigyelésén alapuló modellel szinte ijesztően pontosan si­került megfeleltetni a szlovák nem­zetté válás lépéseit. Lehet, hogy a történelmet szocioló­giai-matematikai képletek írják? Min­den bizonnyal nem így van, de a model­lek segíthetnek megérteni, hogy mi történt, és talán hozzájárulnak, hogy el­fogultságainkat levetve, új szempontból nézzünk egy-egy kérdésre. Ludovít Stúr „legtöbbet hivatkozott és legkevésbé olvasott” műve az 1851- ben írt, A szlávok és a jövő világa című esszé. Mint említettem, ebben a műben azt fejtette ki, hogy a szlávoknak Orosz­ország vezetésével kell egy új, jobb vi­lágrendet kialakítaniuk. Matus László történész, levéltári szakelőadó provo­katív előadásában azt vetette fel, hogy valójában ebből a műből kiindulva kell értelmezni Ludovít Stúr munkásságát, azaz a pánszláv gondolat volt az életmű vezérelve. Az elmélet vitatható, de mindenkép­pen érdemes elgondolkodni azon, hogy nincsen egységes életmű, történeti hő­seink és antihőseink élete tele lehet olyan kitérőkkel, melyeket nehezen tudunk beilleszteni a kialakult képbe. Luther antijudaizmusa, Kossuth magya­­rosítási törekvései, majd a Duna menti népek együttműködését szorgalmazó terve vagy akár az ifjú cserkész, Göncz Árpád lelkesedése a trianoni békeszer­ződés revíziójáért mind olyan vonások, melyek nem illenek bele egy-egy idea­lizált arcképbe. Nem ártana gyakrabban felidéznünk a Szentírás hőseit: Mózes, Dávid király vagy Péter apostol botlá­sait, vétkeit, hogy történeti példaképe­inket is hibáikkal, tévedéseikkel együtt tudjuk tisztelni. E sorok írója a konferencián az „evangélikus Stúr” arcképét kísérelte meg felvázolni. Ha csak kiragadott idézeteket nézünk, akkor szinte „min­den és mindennek az ellenkezője” ki­mutatható munkáiból. A liberalizmus, a konzervatív evangélikus teológia, a pravoszlávra iránti szimpátia és még alapvető lutheri gondolatok is megta­lálhatók írásaiban. Bár nem lebecsülen­dők azok a szellemi hatások, melyek egyházában érték, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Stúr számára a nemzet volt a legfontosabb, minde­nek felett álló érték. Hova tegyük mi, mai magyarorszá­gi (szlovák, német és magyar felme­nőkkel bíró) evangélikusok Ludovít Stúr arcképét? A szégyenfalra, mert „hazaáruló” és „hitehagyott” volt? A di­csőségtáblára, az európai egység és a jó szomszédság jegyében elismerve nem hétköznapi szellemi-közéleti tel­jesítményét? Válasszuk a legegyszerűbb megoldást, és egyszerűen ássuk el mi­nél mélyebbre? Nem könnyű a válasz, mert Stúr nem egy írása nemzeti és fe­lekezeti identitásunk legalapvetőbb érzékenységét sérti. Bízom benne, hogy egyszer lesz bennünk akkora szeretet és türelem, hogy Stúr is megtalálja helyét Kárpát­medencei evangélikus panteonunk­ban. Ezt a munkát a Lélek végezheti el, a történészek meg továbbra is igyekez­hetnek azon, hogy mind nagyobb em­pátiával, figyelemmel, alapossággal dol­gozzanak - nem a történelem, de a tör­téneti tudat alakításán. A szerző történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos mun­katársa Bokros Andrea jelel. Mellette Ponicsán Erzsébet áll, bal szélen Kovács Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom