Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-25 / 43. szám
12 -m 2015. október 25. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Horogra akadtak Nemzetközi program az olvasás népszerűsítéséért ► Új horgászműsor? Csőbe húzták őket? A bonyhádi evangélikus gimnáziumban senki nem gondol hasonlókat a fentiek olvastán. Pályáztak és nyertek, s egy közel kétéves programot neveznek így, amelynek legfőbb célja az olvasás népszerűsítése. Csali is kell. Nosza, elő a felszerelést! PALACKPOSTA „Szüntelenül imádkozzatok” (iThessz 5,17) Németországban jártam egy konferencián, és a Marburgi Egyetem aulájában egy érdekes kis fülkébe botlottam. Az volt ráírva, hogy „Gebetomat” vagyis „imaautomata”. Beültem a kis fülkébe, behúztam a függönyt. Odabent különböző gombokat lehetett megnyomni, és a gép hangján máris fölhangzott egy-egy imádság, amely a kiválasztott valláshoz tartozik. Kérhette az ember a Miatyánkot, de akár a tibeti buddhizmus egyik artikulálatlan hangokból álló meditációs gyakorlatát is. Az automata a vallásszabadságot és Európa vallási sokszínűségét kívánta megjeleníteni és ünnepelni, de közben - én úgy látom - el is vett valamit a vallás lényegéből: a személyességet. Az imádság lényege nem az, hogy elmondok egy bizonyos szöveget, és azt újra meg újra gépiesen ismételgetem. Nem tudom az imádkozás technikáját személytelenül, az ember nélkül bemutatni. Az imádkozásnak elengedhetetlen része maga az ember, aki imádkozik. Szavakkal. Hanggal. Sírással. Sóhajtással. Csönddel. Ez mind lehet imádság, ha Istenre nyitott szívvel párosul. A buddhista szerzetesek évekig, évtizedekig meditálnak elkötelezetten, hogy a saját vallásuk programja szerint fejlődjenek. Keresztényként mi valljuk, hogy Isten személyes Isten, akivel az imádságon keresztül teremtünk kapcsolatot. Az ima nem monológ, hanem párbeszéd, és nemcsak szavakból áll, hanem az ember egész élete, minden lélegzetvétele része lehet ennek a személyes kapcsolatnak. Lehet, hogy a gombnyomásra gépiesen elmondott Miatyánk kevesebbet számít Istennek, mint egyetlen őszinte sóhaj a szívem mélyéről. Ezért az imádság csakis szüntelen lehet. Ahogyan levegőt venni sem felejtünk el, és nem tudunk benne túl hosszú szünetet tartani, ugyanúgy, ha egyszer imádkozni kezdtünk, nem fogjuk tudni abbahagyni. Mert az imádság a lélek lélegzetvétele. ■ Seben Glória Névjegy: Seben Glória Pszichológus, evangélikus lelkész, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium iskolalelkésze vagyok. A sok szerep között kezdem azt érezni, hogy alig van időm önmagámnak lenni. Szeretnék segíteni másoknak, hogy egy-egy lépést tegyenek Isten felé ahhoz képest, ahol állnak. Az imádkozást tartom a keresztény élet legfontosabb összetevőjének, amely Isten szavához vezet, mint a sivatagi vándort a kúthoz. Vallom, hogy az Istent kereső életnek fontos eleme, hogy merjünk kérdezni Istentől, és hozzá menjünk a kételyeinkkel is. A Hooked on Books (Könyvre kattanva) program 2014 szeptembere óta fut az iskolában. A gimnázium angoltanára, jelenleg igazgatóhelyettese, Futár Rajmundné akadt először horogra. O készítette a pályázatot, amelyet az Európai Unió által működtetett Erasmus+ projekt keretében lehetett elindítani. Sokakat élénken foglalkoztat manapság az olvasáshoz való viszony megváltozása, az olvasási szokások átalakulása. Különösen azokat, akik valamilyen szempontból érintettek a témában: tanárok, könyvtárosok, kiadók, tágabb értelemben az értelmiség, mindenki aggódik, hogy jóvátehetetlen károk keletkeznek az újabb generációk szemléletében, hogy a nemzedékek közötti szakadék csak szélesedik. A projekt szerint tehát arra vállalkoztak, hogy felmérjék a jelen állapotokat, és meghatározzák az aktuális teendőket. De nem akartak a zavarosban halászni... Közel három éve zajlottak már az előkészületek, a feltételek között szerepelt ugyanis, hogy más országok iskoláit is be kell vonni a közös munkába, ám ezt sokáig nem lehetett kivitelezni. Végül sikerült kifogni a finnországi Juankoski városka iskoláját és a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. A horgászszerencsének köszönhetően komoly szervezőmunkával a program az ütemezés szerint haladt. Az angol nyelven folyó közös munka sokféle területet érint, nem csak az olvasással függ össze. A részt vevő diákok például lógót készítettek a program számára mindegyik iskolában. A szavazás alapján a bonyhádi szimbólum tetszett a legjobban. Persze, mert a képen könyvre horgásznak egy csónakban a gyerekek! Egy csónakban eveznek. Mindenhol hasonló problémákkal küzdenek tehát az iskolák, az olvasási problémák a finneknél is jelentkeznek, ahogy az elkészített felmérések eredményei is igazolják, noha a finnországi gyerekek köztudottan jól teljesítenek szövegértésből. A bonyhádi csoport által közösen szerkesztett, az olvasási szokásokra koncentráló kérdőívet több mint nyolcszázan töltötték ki az iskolákban. A közreműködő pedagógusok, Futár Rajmundné, Túri Krisztina és Kutnyánszkyné Bácskái Eszter tanárnő büszkék ezekre az eredményekre. Bonyhádon például a válaszadók kétharmada olvas rendszeresen. Minden ötödik válaszoló viszont bevallotta, hogy csak a szünidőben olvas. Elsöprő többségben voltak azok, akik élményszerzésként fogják fel az olvasást. Ugyanakkor örömmel lehet fogadni azt, hogy sokan tudják: az olvasás fejleszti az anyanyelvi készségeket, csökkenti a kulturális hátrányokat. A lektűr vezet ezen a területen, de második helyen rögtön a szépirodalom áll. Ám az internetet nem könnyű lekörözni. A válaszadók többsége írta, hogy a világhálón keresi meg a szükséges információkat. A könyvformátum toronymagasan győzött a többi elérhetőséggel szemben, de az internet itt is az előkelő második helyen áll. Az, hogy könyvesboltban szerzik be a könyveket, illetve a második helyen legszívesebben könyvtárba mennek az olvasmányokért a diákok, még a régebbi szokások meglétét jelenti, a család is talán ezt a mintát követi. A válaszadók több mint fele értékek közvetítőjeként gondol az irodalomra. Kevés lehetőség van a személyes találkozókra a diákok és az írók-költők között. Az érdeklődést ilyen módon is fel lehet kelteni az olvasás iránt, de csak nagyon keveseknek volt már ilyen tapasztalatuk. És a horgásztársak? A kolozsvári és a bonyhádi diákok érdeklődési körei és szokásai nagyon hasonlítanak egymásra. Eltérő olvasói magatartásra utal viszont a finnek képregények iránti szeretete. A finn diákok nagyon gyakorlatiasak, könnyen lehet, hogy az ottani iskolákban az irodalomtanításnak más funkciókat tulajdonítanak, mint a magyarul tanító iskolákban itthon és határainkon túl. A projekt keretében fontos a tanulságok megfogalmazása is. Tizenöten rendszeresen, csaknem hetente összeülnek, és megvitatják a kapott eredményeket. A diákok egyetértettek azzal, hogy a minőségi olvasmányokra fel kell hívni a figyelmüket. Igénylik, de ugyanakkor a választási lehetőséget is biztosítani kell a számukra. „Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?” (Franz Kafka) Valószínűleg életének ebben a szakaszában sokféle irányban tájékozódik ez a korosztály. Jobb, ha látják az összehasonlítás szempontjait, az értékrendek eltérését, semmint tétlenül nézze végig mindenki, hogy valamilyen rajongói táborhoz csapódva, kritikátlanul szolgálják a fogyasztói társadalom diktálta ízlésvilágot. Megnyugtató, hogy olvasnak. A hasonló érdeklődési kör pedig hamar csoportot alkot az ő világukban, fel lehet ehhez használni korunk „csalijait”. A lelkes könyvmolyok alakítsanak olvasóköröket érdeklődésük szerint, s akkor nem küzdenek azzal, hogy túlzottan magányos tevékenység az olvasás, és gyakran nincs kivel megosztani az információkat. A15. század óta könyvek hordozzák világunk ismereteit, személyiséget építenek, érdeklődést keltenek, tanítanak... A könyv digitalizált formájában is könyv, a könyvtár, ha neten is elérhető, attól még ugyanazt a funkciót tölti be. Célként tűzik tehát maguk elé, hogy ne tátogjon senki, mint a partra vetett hal a „régi világ” és a mai kor határán... A felnőtteknek ugyanígy dolguk van ezekkel a felvetésekkel. A programhoz csatlakozott diákok között pedig mindezt már nem kell népszerűsíteni, mert aktívan kiveszik részüket a szervezésből. Olvasási versenyt hirdettek, feltöltik a művek címét, szerzőjét az internetre, egymásnak adnak át információkat. A gimnáziumban egyre tágul azok köre, akik hasznosítják, átveszik a javaslatokat, és nem csak a nyeremények miatt. Az Erasmus-v utazási lehetőséget is nyújt a résztvevőknek. Kölcsönösen látogatást tehetnek egymás iskoláiban, közvetlen tapasztalatokat gyűjthetnek a könyvek funkciójáról, a tanulás és a tanítás kereteiről. 2015 májusában elsőként Bonyhádra látogattak el a partneriskolák képviselői: tanárok és diákok Finnországból és Romániából. Budapesten művészeti körsétával, a Balaton mellett és Szekszárdon kulturális programokkal is várták a vendégeket. A gimnázium elsősorban a szakmai eszmecserének biztosított teret. Többek között itt mesélhettek egymásnak jelenlegi olvasmányaikról, vetíthettek ezekről szóló ízelítőt. E hónapban Kolozsvár adott otthont a programnak, ahol többek között tíz-tíz jelentős regényírót mutattak be a három ország delegáltjai. Móricz Zsigmond, Örkény István, Rejtő Jenő, Jókai Mór, Illyés Gyula, Szabó Magda, Móra Ferenc, Karinthy Frigyes, Kertész Imre, Fekete István sokféle oldalról reprezentálták a magyar olvasók érdeklődési körét. A kolozsváriak szintén magyar költőket és írókat vonultattak fel. A finnek pedig az elmúlt száz év minden évtizedéből egy-egy híres szerzőt. A diákok prezentációi mindkét alkalommal nagy érdeklődést váltottak ki. Valódi izgalommal kísérték az olvasmányélményekről szóló beszámolókat, amelyek mögött kirajzolódik generációjuk őszintesége, nyitottsága. Az olvasás öröme. Jövő áprilisban a finn vendégszeretetet tapasztalhatják meg a résztvevők. Köztudott, hogy az „ezer tó országa” halban bővelkedik. Csoda hát, ha horogra akadtak mindannyian? Kapás van, mert kapni jó: élményt, emléket, ötletet. ■ Bácskái Eszter A programról további információk találhatók a pseg.hu/?s=erasmus honlapon. A bonyhádi csapatba bekerülni sem volt egyszerű. Az érdeklődő diákok „beugrót” írtak, ennek eredménye alapján választották ki a jelentkezők közül a tizenötfőt. Alább az egyik ilyen beugrót olvashatjátok. (A szerk.) „Feltaláltam egy könyvet, amelyben minden szó minden nyelven megtalálható. Nem lenne nagyon hasznos, de ha valaki megfogja, tudhatná, hogy a kezében tart mindent, ami elmondható’.’ (Jonathan Safran Foer) Ha valóban létezne egy ilyen könyv, tényleg minden benne lenne, ami elmondható? Úgy gondolom, nem, sőt talán valójában semmi sem különböztetné meg egy üres könyvtől. A kötetek értékeit éppen az adja, hogy az egyes szavak végtelen lehetséges variációjából képesek lehetünk regények, tudományos iratok, versek írására, és nem a leírt szó, hanem annak jelentése Könyvmolynak lenni jól mozgathatja meg emberek százezreinek elméjét. Ezt nem csupán a szavak teszik, hanem az a szív, ami a történetekben dobog, az író lelkének egy darabja, amit nekünk adott megőrzésre, és amit tudnunk kell befogadni. A másik oldalon egy másik, értő és érző lénynek kell állnia, hogy a mű által képviselt értékeket és az író lényének egy részét halhatatlanná tegye. A szavak könnyen üressé, jelentéktelenné válhatnak, ha nincs egy olvasó, aki a nyelv által képzett vázba képes új lelket lehelni és kopott szavakat újra életre kelteni. így a könyv írásának két fázisa van: az író egy keretet ad nekünk, amit a könyv olvasása közben a már közössé tett szavak segítségével tölthetünk meg színekkel, emberekkel, életekkel. Ezt a keretet a könyv befejezése után mi, olvasók még mindig tovább hordozhatjuk magunkban, életünk során újra és újra megtöltve és átírva. Az olvasás igazi értéke talán ebben az íróval való játékos kézfogásban rejlik, ami által mások gondolatait saját képünkre formálva éltethetjük tudatunkban egy életen át. Olvasónak lenni tehát valóban nagyszerű érzés, ám felelősséggel is jár, hiszen hatalmunk van a leírt szavak elveszett értelmét bármilyen formába önteni. ■ Török Tímea Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit
