Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. október 25. *• 13 Akinél soha nem vált el a jog az erkölcstől Vladár Gábor emlékezete ► A jog nemcsak az ész, hanem a szív dolga is. Ez volt az egyik fő üzenete annak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében október 16-án tartott konferenciának, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Igazságügyi Minisztérium szervezett Vladár Gábor (1881-1972) emlékére. Az egykori neves jogász, akadémikus Magyarország történetének egyik legvészterhesebb időszakában, 1944- ben töltötte be az igazságügyi miniszteri posztot, s mellette az evangélikus egyház egyik megbecsült világi vezetője is volt. A Trócsányi László igazságügyi miniszter által alapított Vladár Gábor-díjat idén Boleratzky Lóránd jogász, nyugalmazott egyetemi magántanár kapta. A konferenciát házigazdaként megnyitó Hajdó Ákos, a gimnázium igazgatója Vladár Gábornak az 1938- ban a gimnáziumban mondott beszédéből idézett. Az evangélikus jogtudós akkor Cicero szavai nyomán arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy a feltétlen kötelességtudat az ember életének alapvető tisztessége, ennek hiánya pedig maga az erkölcstelenség. Vladár emberségét, becsületességét és hívő keresztyén világszemléletét méltatta Fabiny Tamás is. Egyházunk Északi Egyházkerületének püspöke a Zsidókhoz írt levelet (13,7) idézve arra intett, hogy emlékezzünk meg vezetőinkről. Márpedig a bányai egyházkerületben és a budavári gyülekezetben az egyházunk világi vezetőjeként is tevékenykedő jogtudós olyan vezető volt, aki a legnehezebb időkben sem veszítette el emberségét - mondta a püspök. Az evangélikus zsinatokon Vladár jogi szaktudásával segítette az egyház vezetését, néhai püspökünket, Ordass Lajost pedig 1945 után a hatalmat magukhoz ragadó kommunistákkal folytatott, sorsdöntő és kiélezett tárgyalásokon is támogatta. Tette ezt mindaddig, amíg - a Vladárban a felkészült, veszedelmes ellenfelet meglátó - Rákosi Mátyás kifejezetten el nem tiltotta a tárgyalásoktól. Vladár Gábor, ha a jogról szólt is, mindig Isten igéjét hirdette - mondta Fabiny Tamás. A püspök felidézte azt is, hogy az ötvenes években Vladárt a hatalom osztályellenségnek minősítette, anyagi javadalmazásától megfosztotta, és családjával együtt kitelepítette Borsod megyébe. Gyülekezeti társai és legjobb barátai ezekben a nehéz időkben sem hagyták el. Jogász kollégája, Boleratzky Lóránd gyakran meglátogatta az ínséget szenvedő Vladár családot, s száműzetésük legnehezebb időszakáról az ő jóvoltából rendelkezünk dokumentumokkal. Boleratzky Lóránd felszólalásában az egykor az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályán is tevékenykedő Valdár Gábort olyan kiemelkedő jogtudósnak nevezte, aki büszkén és bátran vállalta a rámért megpróbáltatásokat. Vladár munkásságának egyik fő üzenete - jelentette ki a jogász -, hogy állam és egyház viszonyát csak arra az alapra lehet építeni, hogy az állam nem tűri, hanem támogatja a tőle fontos feladatokat átvállaló, ám mindenkor szabadon tevékenykedő egyházat. A konferencia következő részében Antal Tamás, a Szegedi Tudományegyetem docense az Igazságügyi Minisztérium szervezetének történetéről, Mirák Katalin történész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja pedig az állam és az egyház kapcsolatáról tartott előadást, különös tekintettel az 1945-1948 közötti évekre. Az előadó felidézte, hogy Vladár Gábor zsidókat mentő tevékenységét a vészkorszakban ugyancsak helytálló, Budapesten tevékenykedő svéd diplomaták és vöröskeresztes alkalmazottak is nagyra értékelték. Vladár tiszta szívű, mélyen érző keresztyén ember volt, aki azokban az években is kitartott egyháza és testvérei mellett, amikor a hatalmat mindinkább megragadó kommunisták a hazai felekezetek teljes felszámolására törekedtek - mondta a történész. Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem docense a konferenciával egy időben megjelent Vladár Gáboremlékkötetről szólt. A könyv szerkesztője és Vladár életének kutatója több érdekes momentumot is kiemelt az összegyűjtött anyagból. Beszélt arról, hogy az igazságügyi tárcánál dolgozó Vladárt kérték fel: szakértőként működjön közre a biatorbágyi viaduktot 1931. szeptember 12-én felrobbantó Matuska Szilveszter ügyében. Arról kellett állást foglalnia, miként viszonyuljon a magyar igazságszolgáltatás ahhoz a tényhez, hogy a terroristát a halálbüntetést nem gyakorló Ausztriában fogták el, és onnan adták ki Magyarországnak, ahol akkoriban ez a büntetés része volt a jogrendszernek. Révész Béla emlékeztetett arra is, hogy az évtizedekig elfeledett és agyonhallgatott Vladár Gábor emlékét 1999-ben már megpróbálták méltó módon megidézni, ám akkor a Dávid Ibolya (MDF) vezette Igazságügyi Minisztérium ez elől kategorikusan elzárkózott. Az emlékkötet összeállítója és szerzője felidézte Vladár azon jogi állásfoglalását is, amelyet 1939-ben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter megkeresésére fogalmazott meg: ha a gyanú puszta léte elegendő egy állampolgár internálásához, elítéléséhez, nincs szüksége az államnak bíróságokra, igazságszolgáltatásra. A sors és a történelem kegyetlen fintora - tette hozzá a szegedi egyetem docense -, hogy Vladárt az ötvenes években éppen így, minden tényleges jogi alap nélkül telepítették ki, és tették földönfutóvá. Trócsányi László igazságügyi miniszter előadásában arról beszélt, hogy kinevezése előtt, parlamenti bizottsági meghallgatására készülve került kezébe Vladár Gábor önéletírása, melyet a nincstelenségbe taszított, megroppant egészségű evangélikus jogtudós élete alkonyán már szinte vakon vetett papírra. A miniszter kijelentette: példaképének tekinti Vladár Gábort, aki soha nem választotta el a jogot az erkölcstől, az etikától, amely számára mindenkor a keresztyén hitre épült. „A jog nemcsak az ész, hanem a szív dolga is” - idézte Trócsányi László Vladár Gábor gondolatát, amely útmutatásul szolgálhat minden miniszternek, aki a szó eredeti, latin gyökeréhez igazodva munkáját valóban a köz szolgálatának tekinti. Beszédében a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy Vladár a rá és családjára nehezedő minden nehézség ellenére 1945 után nem lett kollaboráns vagy társutas, inkább tartotta magát ahhoz a keresztyén alapokra épülő, polgári etikához, amely a legembertelenebb időkben is megtartotta őt igaz emberségében. Ezért tartotta fontosnak - mondta Trócsányi László -, hogy megalapítsa a Vladár Gádor-díjat, melyet évente egyszer adnak át. A díj átadását megelőző laudációjában a miniszter méltatta a Vladárt élete utolsó percéig segítő, támogató és a jogtudós emlékezetét aktívan őrző Boleratzky Lórándot. A kitüntetett 1920-ban született. Iskoláit Zalaegerszegen, jogi tanulmányait pedig a miskolci evangélikus jogakadémián végezte. Számos külföldi ösztöndíj után a helsinki egyetemen folytatott egyházjogi tanulmányokat. Egyéves amerikai hadifogság után, 1947-ben a miskolci jogakadémia tanárává választották, a debreceni egyetemen pedig evangélikus egyházjogból egyetemi magántanári képesítést szerzett. A jogakadémiák megszüntetése után átmenetileg a budapesti egyetem nemzetközi jogi tanszékére kapott beosztást, onnan azonban politikai okokból elbocsátották. Többször fizikai munkát kellett vállalnia, és csak a forradalom után tudott ügyvédi bejegyzést szerezni. 1957-ben egy évig Ordass püspök egyházkerületének ügyésze volt, 1989-től pedig tíz éven át az Ordass Lajos Baráti Kör elnöke. Könyvei, tanulmányai jogi, egyházjogi témakörökkel foglalkoznak, gyakran publikál jogász és egyházjogász példaképeiről. Köszönő szavaiban a díjazott arról beszélt, hogy Vladár Gábort atyai barátjaként tisztelte, kitelepítésekor látogatásaival kívánta enyhíteni családjának nehéz sorsát. Ma már kordokumentumnak tekintett, sűrű levélváltásuk tanúsága az egymás iránti aggódásnak és segítőkészségnek. ■ Illisz L. László Evangélikus.hu BALICZA MÁTÉ FELVÉTELEI
