Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-05 / 27. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. július 5. » 3 Hetvenöt év után helyben lakó pásztor Lelkésziktatás Csikvándon Mostanában egyre több gyülekezetben szűnik meg az önálló lelkészi állás fenntartásának létszámbeli, anyagi és sajnos gyakran a lelki háttere is. A csikvándi gyülekezet viszont hat éve kérte, hogy önálló és helyben lakó lelkésze lehessen. Ez a kérés teljesült akkor, amikor Bácsi Jánost beiktatta hivatalába a Veszprémi Egyházmegye esperese, Polgárdi Sándor. Az ünnepen az egyházkerület elnökségét Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő képviselte. Csikvándról többször is olvashattunk híreket. Tavaly januárban a felújított templomért adhatott hálát ünnepi istentiszteleten a gyülekezet, ősszel pedig az egyházkerület újságjának, a Dunántúli Harangszónak az olvasói számára szervezett találkozó házigazdája volt. Az iktatáson az esperes az általa választott ige alapján (íjn 1,3) beszélt az iktatási ünnephez vezető hosszú útról, hiszen már az 1570-es évektől élt lelkész és tanító a faluban. Utoljára hetvenöt éve iktattak helyben lakó pásztort Csikvándon. Az egyházközség gazdag múltja Isten iránti hálára indít. A gyülekezetei a jelenben is az a szeretet tartja meg, amely megjelent Krisztusban, akiről a beiktatott lelkésznek is tanúskodnia kell. A Szentírás ugyanis nemcsak a múlt egy darabja, hanem ma is élő, jelenvaló ige - emelte ki Polgárdi Sándor esperes. A beiktatott lelkész, Bácsi János igehirdetésében (Kol 3,17) párhuzamot vont saját személyes életútja és a gyülekezet eddig megtett útja között. Szemlélet, világlátás, körülmények ugyan csiszolódnak, formálódnak, de az nem változhat, hogy amit szólunk vagy cselekszünk, az Isten iránti hálaadással történjen. Személyes, ugyanakkor kétirányú az iktatási igehirdetés, mert nemcsak a gyülekezet választott lelkészt, hanem a lelkész is letette a voksát a gyülekezet mellett. A közös úton fontos, hogy tudatossá váljon, valójában mi motivál, vezet, irányít minket. Életünk egyetlen pillanata sem választható el a hitünktől. A jövőbe nem láthatunk, közös utunkat, Jézust azonban ismerhetjük. Mindig az ő nevében szóljunk és cselekedjünk. A liturgia iktatási részében - tizenhárom evangélikus lelkésszel - Tarcsáné Jankó-Szabó Csilla református lelkipásztor és Morgos Ferenc plébános is együtt énekelte az ősi Confirmát. Az ünneplő gyülekezet egyik idősebb tagja elmondta, hogy számára milyen sokat jelentett a liturgiának ez a része. Az ünnepi közgyűlésen az elhangzott köszöntők után Bácsi János örömmel számolt be arról, hogy az eddig Csikvándon töltött három éve alatt a gyülekezet tisztségviselői szakszerűen látták el feladataikat. Ennek köszönhető, hogy a lelkész elsősorban a lelki munkára fordíthatta idejét és erejét. Sajnos ez több gyülekezetben még nincs így. A közgyűlést követően a gyülekezet vendégszeretetét élvezte az ünneplő közösség. ■ Kovács László Bácsi János evangélikus lelkész 1966-ban született. Gyermekkorát Kunszentmiklóson töltötte. Az apostagi gyülekezetben részesült konfirmációban, Hernádi Nándor lelkész szolgálatával. Debrecenben, a református gimnáziumban érettségizett. Dr. Harmati Béla püspök ordinálta Szolnokon 1992 októberében. Szolgálati helyei: 1992-től Szolnok, 1996-tól Dunaegyháza. Csikvándon 2012-től végzi a lelkészi szolgálatot. Három gyermeknek: Jánosnak (24), Rékának (21), és Kristófnak (13) az édesapja. ► A csikvándi evangélikus templomban lelkésziktató istentiszteleten ünnepelt a gyülekezet június 27-én, szombaton délután. Első olvasatra ez az ünnep egy volt a lelkésziktatások sorában, amely az érintett gyülekezet és beiktatott lelkésze számára természetesen különleges élmény. A csikvándi lelkésziktatásnak viszont a gyülekezet határain túlmutató üzenete is van... „Nem szégyellem az evangéliumot” Halasi András József ordinációja Szombathelyen ► Megtöltötte a templomot a szombathelyi gyülekezet a közöttük szolgáló hatodéves teológushallgató, Halasi András József lelkésszé avatásának ünnepén, június 27-én, szombaton. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora és Gregersen-Labossa György helyi lelkész vett részt, valamint az egyházközség kórusa is közreműködött. A püspök prédikációja elején felidézte a lelkészjelölt életútját, majd Halasi András József egykori konfirmációs igéje, a meghívón is szereplő Róm 1,16 alapján arról beszélt, hogy az evangélium megértéséhez szükséges felismernünk, hogy Isten segítsége nélkül reménytelen a helyzetünk. Ezért pótolhatatlan az ő igéjének hirdetése - fogalmazott. Az ordináció és az eskütétel felemelő pillanatai után - a felszentelt szolgatárs kérésére - Gregersen-Labossa György és Szabó Lajos felhelyezte vállára a stólát (képünkön). „Kérem mindazokat, akik a stólát használják, hogy Krisztus igájaként, a rá figyelés jeleként hordják. Ugyanakkor ne felejtsék el, hogy nem a jelkép az igazán fontos, hanem az az engedelmesség, amelyet Krisztus mindannyiunktól vár” - hangsúlyozta Szemerei János. Az úrvacsorás istentiszteletet követően szeretetvendégség várta a jelenlévőket a gyülekezeti házban, illetve a szeretetotthon udvarán felállított sátrak alatt. Ennek keretében nyújtotta át a püspök a frissen felavatott lelkésznek az ordinációs oklevelet. Köszöntőt mondott Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, dr. Szabó Lajos, a teológia rektora, Rostáné Piri Magda, a Vasi Egyházmegye esperese, valamint Rác Dénes celldömölki lelkész. ■ AM Halasi András József a kemenesaljai evangélikusság központjában, Celldömölkön született és nőtt fel, ott végezte általános és középiskolai tanulmányait is. Életében fontos szerepet játszott a Celldömölki Evangélikus Ifjúsági Kör. Az itteni évek passiókörútjai, nyári táborai és közös lelki alkalmai meghatározták személyiségét. Nagy hatással volt rá az is, hogy 2006-tól bekapcsolódott a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka csoportjának munkájába, és ezáltal a diakónia szolgálata életformává lett számára. Szülővárosának Berzsenyi Dániel Gimnáziumában érettségizett 2009-ben, majd felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. 2010-ben a Mevisz elnökségi tagja lett, illetve ez évtől több éven át táborvezetőként tevékenykedett. Utolsó előtti tanévében, 2013-2014-ben a Szombathelyi Evangélikus Egyházközségben gyülekezeti munkatársként vállalt szolgálatot, fő feladata a hitoktatás volt. 2014-2015-ben ugyanitt töltötte hatodéves gyakorlatát Gregersen- Labossa György lelkész mentorsága alatt. 2011-ben kötött házasságot Gyuricza Nórával. Gyermekük 2015 májusában született meg. Halasi András József ordinációját követően továbbra is a szombathelyi egyházközségben fog szolgálni beosztott lelkészként. Látható akadályok Legutóbb a láthatatlan akadályról írtam. Akkor írásom apropóját egy ablakon fennakadt galamb adta, amelynek útját állta az ablaküveg. A képet a misszió területén tapasztalt szerény eredményeink okait kutatva adtam közre. Egyre többször fogalmazódik meg bennem, hogy a missziónak lényegileg akadálymentesítésnek kellene lennie. Biztos vagyok abban, hogy nem a Szentlélek nem akar megérkezni. Akadályok állják útját. El kellene ezeket hárítani, le kellene bontani őket. Az akadályok egy része láthatatlan, ezért nehezen felfedezhető, de vannak olyanok is, amelyeket észre lehetne és észre is kellene venni. Ma a látható akadályokról írok. Nem engedek a kísértésnek, és az aktuális forró témát, a déli határra tervezett drótkerítést és a menekültek ügyét nem hozom elő. Erről volt és még lesz is szó lapunkban, viszont jelen felvetésemet nagyon elvinné az eredeti iránytól, ezért mellőzöm. Most arra szeretnék figyelni, hogy a missziói területen hol vannak látható akadályok. A Bibliából és az egyháztörténeti események közül csak néhány érdekesebbre utalok. Elsőként az ószövetségi reformációként is emlegetett jelenetre, amelyről 2Kir 22-ben olvasunk. A beszámoló arról szól, hogy a templom renoválása közben megtalálják a szentírási tekercset, a törvénykönyvet. Felolvassák a királynak, aki megdöbben, mert az derül ki, hogy a választott nép letért a helyes útról. Zsákruhába öltöznek, böjtöt tartanak. Elhárítják az akadályt, változtatnak az életükön és a gyakorlatukon. Mondhatjuk ezt megtérésnek, de akár akadálymentesítésnek is. Tény, hogy iránytűként elfogadják Isten igéjét, odafigyelnek Isten útmutatására, és tudatosan a helyes úton kívánnak járni. A második példa az evangéliumokban olvasható. A Jézus templomtisztításaként ismert történet azon kevesek egyike, amelyet mind a négy evangélium megőrzött. A három szinoptikus, Máté, Márk és Lukács szinte elbeszélése aranymetszésébe teszi, a jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolva meséli el, míg János evangéliuma elejére helyezve jelzi a fontosságát. Ez a történet egy meghökkentő akadálymentesítés. Jézus kötélből korbácsot formál, és kiveri a templom előteréből a galambokat, áldozati állatokat árusítókat és a pénzváltókat, miközben a szelídségéről ismert Mester magából kikelve ezt mondja: „Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek’.’ (Lk 19,46) A jelenet minden kor hívő népét figyelmezteti arra, hogy könnyű elcsúszni a lényegtől, amikor a kellékek, a mellékes dolgok túl fontossá válnak. Nincs új a nap alatt. Körülnézhetünk a keleti és a nyugati egyházban, katolikusoknál és protestánsoknál egyaránt, mindenütt fellelhető ez a vallási háttérszolgáltatásokat kínáló iparág. Vallási kellékek, emléktárgyak és giccsek tömege állja az ember útját mindenfelé, Betlehemtől Jeruzsálemig, Rómától Wittenbergig. A kufárszemlélet persze nem áll meg a templomok ajtaja mellett tevékenykedő árusoknál. Hány szánalmas anyagi természetű vitát éltem át presbiteri gyűléseken, amikor felzaklatódtak gyülekezeti elöljárók is az évi egyházfenntartás néhány száz forintnyi emelésétől. Szomorúan látom a pályázati lobbizásokat, az egyházi ügyeskedéseket az anyagiak terén... Persze a templomtisztítás nem csak az anyagiakkal kapcsolatos zavarra mutat rá. Jelzi azt is, hogy a túlintézményesülés is megölheti a lényeget. Az egyházi szabályozások célja természetesen az, hogy a külső körülmények a legkevésbé akadályozzák a jó működést, de paradox módon csapdává válhat még ez is. Az egyház olyan emberi szervezetté alakulhat, ahol az élő Istennel való kapcsolat nélkül is tökéletesen elműködik minden... A középkori megújulási vágy abból a felismerésből fakadt, így a reformációhoz is ez vezetett el, hogy az egyházból akár a lényeg is elveszhet. A hideg gépezet a középkorban működött, de az emberek, akik részt vettek benne, nem értették, a működtetőknek viszont így is jó volt. Ezért nem akartak változtatni rajta. A túlszervezett intézményes berendezkedés a Krisztus-követés mozgalmi jellegének nem használ. A reformáció éppúgy, mint más megújulási és ébredési mozgalmak, a formális és mechanikus vallásgyakorlatok helyett a személyes és közösségi hitéletben is meghittebb, személyes kapcsolatra épülő lelkiséget igyekezett meghonosítani. Mai közösségeinknek is nagy szükségük van erre. Az akadályokat e területről is érdemes lenne kiiktatni. Az egyház évszázadok óta arra törekedett, hogy Isten szent ügyét a legjobb minőség szolgálja az építészetben, a templomi használatba kerülő eszközök esetében, de a szertartások felépítésében, a zenében és minden másban is. Ki gondolná, hogy akár még ez is akadállyá válhat? Az egyházi „minőségbiztosítás” kényszerének most csak a személyi csapdájára próbálok rámutatni. Ez a szemlélet szívesen hangsúlyozza, hogy a célirányos végzettséggel rendelkező szakember tud csak mindig mindent helyesen értelmezni, ezért az ő jóváhagyása, teológiai kontrollja, direkt irányítása nélkül semmi nem történhet az egyházban. Vannak, akik túlfeszítik ezt a húrt, s ennek egyenes következménye, hogy az önkéntesek szépen ráhagyják a munkát a profikra. A lelkész magára marad. Teológiailag megalapozottan ÉGTÁJOLÓ pályázhat, építkezhet, oktathat, harangozhat és gyertyát gyújthat... A Luther által megfogalmazott egyetemes papság fontos szolgálatának visszaszorulása véleményem szerint nemcsak úgy véletlenül, hanem sajnos a hivatalosok hozzáállása és rossz szocializációja miatt következett be. A látható akadályokból a terjedelmi korlátok miatt csak egy kis csokrot állítottam össze, de ezt azzal az óhajtással, hogy legyünk figyelmesebbek, lássuk meg azokat az akadályokat, amelyek az evangélium célba érését a mi oldalunkon gátolják, és amennyit csak lehet, bontsunk vissza ezekből. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
