Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-05 / 27. szám
4 41 2015. július 5. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az európai keresztyénség megízetlenült? Diagnózis - terápia - rehabilitáció ^ Meghökkentő beszámolót hallgathattak az érdeklődők egy világot járó missziológusprofesszortól Révfülöpön. Az már önmagában hírértékű, ha Európában olyan helyen jön létre gyülekezet, ahol eddig nem volt. Ennél is különösebb, ha a gyülekezet nagy része korábbi muszlimokból áll. Olyan németországi településen született meg ez a gyülekezet, ahol a lakosság nyolcvan százaléka muszlim, ahol az elmúlt években keresztyén templomok zártak be, gyülekezetek szűntek meg. A missziói gyülekezet teológiája és gyakorlata címmel rendezett konferenciát június 22-26. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának missziói bizottsága. A nyolcvanas évek második felében, a rendszerváltás előtt indult ez az évenkénti találkozó. A misszió iránt érdeklődő, illetve a missziót végző protestáns lelkészek és gyülekezeti munkatársak egy héten át imádkoznak, tanulmányozzák a Bibliát, előadásokat hallgatnak, a felvetődő kérdéseket megbeszélik, és esténként evangélizációs igehirdetéseket hallgatnak. Idén Johannes Reimer, a missziológia világszerte ismert professzora volt boldogan vallották: igen, mi vagyunk a világ világossága. A másik konferenciát Norvégiában tartották huszonkét európai nemzet egyházi képviselőivel. A mottó ugyanaz, de a légkör, a tartalom egészen más volt: fogyunk, erőlködünk, nehezen megy a misszió... Az előadó úgy véli: az európaiak már nem szegények - lelki értelemben. A boldogmondás tanítása szerint csak azoké az Isten országa, akik „lelki szegények”, alázatosak, nyitottak, akiknek az igazi kincse Isten és az evangélium. A boldogság - a bibliai kifejezés értelmében - áldott állapotot is jelent. Európa távol került ettől a szegénységtől, áldott tapasztalattól. Példaként említette a professzor, hogy a keresztyén hagyományú, nyolcvanmilliós Németországban a lakosság töredéke, mintegy nyolcvanezer ember határozza meg a párkapcsolatokkal, a családdal kapcsolatos irányvonalat. A kétes értékű genderirányzat hatására egyre több oktatási intézményben biztosítanak a férfi- és a női WC mellett egy harmadik helyiséget is azok számára, akik még nem döntötték el, hogy milyen neműek akarnak lenni... Megtörtént, hogy egy közfürdő férfizuhanyozójában kamaszlányok lepték meg a missziológiaprofesszort. így tanulmányozták a nemek közötti különbséget. A meglepett lelkész kérte, hogy a leánykák hagyják el a fürdőt, hiszen rajta nincs ruha. a vendég. Ő nemcsak tanítja a missziót, hanem „csinálja” is. A huszonöt gyülekezetét alapító lelkipásztor számtalan missziós szervezet, bibliaiskola és konferencia résztvevője, munkatársa. Német származású, a Szovjetunióban született. Családja nem volt keresztyén. Ennek ellenére megtért, és már hívőként hívták be katonának. Mivel hite alapján megtagadta, hogy fegyvert fogjon, büntetőalakulathoz osztották be. Rendszeresen verték, kínozták, egy időben kísérletet tettek likvidálására. A hetvenes években családjával együtt kiutasították a birodalomból. Nem először találkozhattunk Reimerrel Magyarországon - két alkalommal már a BalatonNeten is szolgált. Érdekes, lelkesítő beszámolója most a világegyház növekedéséről és küzdelmeiről szólt. Tapasztalata szerint jelentős ébredések vannak iszlám országokban is, mint például Iránban, Indonéziában. Hangsúlyozta, hogy nem az iszlámtól tart, hanem a megízetlenült egyháztól. Az elmúlt hónapokban két konferencia mottója is a jézusi ige volt: Ti vagytok a világ világossága, a fold sója. Az egyik találkozót Brazíliában rendezték. Az ottaniak ébredésről, megelevenedésről számoltak be, és A lánycsoport vezetője - egy pedagógus hölgy - ezt kikérte magának. A sok értékes programot kínáló Kirchentag is évek óta teret ad a homoszexuális mozgalomnak. Idén szado-mazo standot is nyitottak megfelelő irodalommal, prospektusokkal. „A stuttgarti Kirchentag egyértelmű szolidaritását és toleranciáját fejezi ki az azonos neműeket szerető emberek felé” - olvashatjuk a rendezvény nyitónapjáról szóló tudósításban az Evangélikus.hu. honlapon. A révfülöpi találkozónak pozitív tartalma és kicsengése volt: Isten szereti ezt a világot, és munkatársakat választ magának, akik hűségesen követik őt az embermentés, emberhalászat útján. A főelőadó mellett nagyszerű bibliatanulmányokat tartott dr. Galsi Árpád református lelkipásztor, a Kálvin Kiadó igazgatója, Ungvári Csaba, a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektorhelyettese és Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens. Az úrvacsorás záró istentisztelet igehirdetője Bozorády Zoltán evangélikus lelkész volt. A konferencia sokat imádkozott az üldözött keresztyénekért is, a résztvevők pénzadományt gyűjtöttek megsegítésükre. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Közös asztal Roma gyülekezetek hitépítő nyári tábora ► Legyen! Ez a teremtő szó uralja a Bibliát: Isten a semmiből létrehozza a mennyet és a földet, a világosságot, a sötétséget... a világot, az embert. Mennyi legyen van a Bibliában! Ha csak ezt a szót, ezt az igealakot kutatjuk a Szentírásban, akkor is kirajzolódik előttünk a lényeg: ,f egyen meg a te akaratod...”- Az idei bibliaiskola témája volt Sárse, úgy érzem. Az olyat nem szereszentlőrincen Isten teremtő szava, és tem. De sokan igazi, tiszta nyíltságolyan lényegközpontúnak mutatkogal fordulnak Isten felé. Ilyen hitelezott, olyan gazdag tartalom tárult fel sen szívhez szóló volt például, ahogy előttünk, hogy alkalmasnak tartottuk a baptisták elmondták a sorsukat. ide, a Közös asztalra is - indokolta a Annyi nyomorúság van ezen a citémaválasztást Bakay Péter Nyírgánytelepen is, ahol voltunk: többet 1 i a fi. ;! . nil y 11 !-1 j I Lt "mm *1 - * i - IW ^ 7 7/ lm - - ö*- V ’ 'T'"1’ Jü ~ , ■£ i- \ jk í ■w/ ^ 1 ÁWStuÉm ESMi egyházán, ahol a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziója tartotta június 19-23. között Közös asztal elnevezésű hagyományos nyári táborát. Jelentős múltja van e tábornak. „Hivatalosan” még nem is volt cigánymisszió, mikor Szeverényi János országos missziói lelkész elindította, s annak is évtizede már, hogy Bakay Péter szervezi a Közös asztalt. A Luther Márton Kollégiumba a dunántúli Sárszentlőrincről éppúgy érkeztek roma emberek, mint a szomszédos Nyírtelek-Görögszállásról vagy épp Orosházáról, Csenyétéről, Pesterzsébetről, illetve Tiszaföldvárról. A roma gyülekezetek hitépítő nyári táborának nyitóáhítatán Bakay Péter szolgált. Egyházunk országos cigánymissziói referense a teremtésről tartotta az igehirdetést.- A teremtés nem fejeződött be, folyamatos „újjáteremtés” zajlik egyegy emberi életben. Isten szava szól köztünk: arról, hogy mi legyen, és hogyan legyen meg az ő akarata, hatalma a mi életünkben. Erről a hogyanról beszélgettünk a sárszentlőrinci Kőhalmi Annával, aki emlékezete szerint mindig is hitt Istenben, de valami nagyon megváltozott azon az éjszakán, amikor a kórházi ágyon műtétre várva újra meg újra hallotta csapódni a hullaház ajtaját...- Alkut kötöttem akkor Istennel: én azóta csak dicsőítéssel veszem a nevét a számra, ő pedig a tenyerén hordoz. Nélküle nem lennék itt! - osztja meg velem. A szép arcú roma asszony betegségekről, családi viszályokról, nehézségekről mesél. Arról, hogy milyen sokszor alázta meg nem cigány férje cigányságában és női mivoltában egyaránt. Fiuk betegsége lágyította meg a férfi szívét, azóta járnak együtt a templomba, de Anna tanította meg szeretni is, sírni is.- Összetört, kigúnyolt, bántott, szeretetlen ember volt, aki nem becsült engem. De ő akkor is a társam, elveszne a felem nélküle - mondja Anna, aki szerint még egy ilyen táborba se azért jön mindenki, hogy Isten útját járja:- Mintha szerepelne, mintha a világnak szólna a hite vagy a megtérésírtam, mint otthon! - utal a Huszártelepen tett látogatásra. Az országos hírekből is jól ismert gettó mintha csak a földi pokol egyik bugyra lenne,' a mélyszegénység városi formáját mutatja, látványos ellenpontját adva mindannak, amit a Közös asztal, a keresztény gyülekezet, az Istennel való közösség jelent. A tábor további programjában mindennap reggel kilenctől igemagyarázat szerepelt, majd tíz órától ezzel megegyező témáról tartottak kiscsoportos beszélgetést. Az esti igemagyarázatok hétkor kezdődtek a Luther-kollégium gyülekezeti termében. Krisztus az első - ezzel a címmel vitte tovább a Bakay Péter által megkezdett gondolatmenetet Györfi Mihály, a nyírtelek-görögszállási evangélikus gyülekezet lelkésze. A tábor munkájában közreműködő lelkipásztorok a beszéd, a közösségi rend, a békesség, a szelídség, az öröm témáit elemezték, egy-egy nek bizonyságtételét hallgathatták meg a résztvevők, nem mintákat, hanem példákat mutatva arra, hogy más közösségekben hogyan munkál az Úr. Péntek este például a hodászi görögkatolikus cigány gyülekezet tagjai és lelkészük, Kanyó Árpád volt a tábor vendége. Szombaton metodista testvérek és lelki vezetőjük, Erdei-Nagy László érkezett Felsőzsolcáról, vasárnap pedig a biharkeresztesi baptisták képviseletében Rafael Pál beszámolója hangzott el. Élményt adott a pünkösdiek békési gyülekezetéből érkezett vendégek szolgálata: Surman László presbiter és Lakatos Gyula, a cigánymisszió médiamunkatársa költőként mutatkoztak be a cigány holokausztról írott verseikkel. Antóni Pál másodéves teológushallgató dicsőítő énekekkel működött közre. Szombat délután Nyíregyháza belvárosának nevezetességeivel, az evangélikus Nagytemplommal, majd a Sóstói Múzeumfaluval ismerkedtek a Közös asztal tábor résztvevői, este pedig bekapcsolódtak a múzeumok éjszakájának helyi programjába. Vasárnap a nagytemplomi istentiszteleten vettek részt, melyet egyébként a „tábori lelkész” Laczki János tartott a megyeszékhely evangélikusainak, délután pedig focimeccset rendeztek: a vendég ifjúság összevont csapata az Evangélikus Roma Szakkollégium együttesével mérkőzött. Az ERSZK azonban nemcsak így kapcsolódott be a tábor programjába, hanem társrendezőként, házigazdaként is: amennyire az év végi vizsgák lehetővé tették, a szakkollégisták állandó jelenlévők voltak a rendezvényen. Hétfőn a Nyíregyházán tanuló, de a távoli apró falvak cigánysorairól, szélső házaiból érkezett főiskolások, egyetemisták saját példájukkal, élettörténetükkel igyekeztek meggyőzni a táborban lévő fiatalokat, illetve szülőkorban lévő felnőtteket a tanulás fontosságáról és szépségeiről. Bemutatták a szakkollégium működését, az ott folyó, a roma fiatalok jövőjét megalapozó munkát. Mindezt tovább árnyalta annak a dokumentumfilmnek a premier előtti vetítése, amelyet a Médiaszolgáltatásalkalommal akár öt-hat igehelyet is érintve a Szentírásban. Laczki János az orosházi, Domokos Tibor a csenyétei romák lelkészeként, Molnár Erzsébet pedig a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) intézményvezetőjeként vette ki részét a Közös asztal tábor munkájából. Bozorády András a vendéglátó város, Nyíregyháza Emmaus gyülekezetének, míg Laborczi Géza a kertvárosi gyülekezetnek a lelkipásztoraként szolgált a roma testvérek között. Esténként más-más felekezet pásztorának beszámolóját, illetve híveitámogató és Vagyonkezelő Alap anyagi segítségével forgattak a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat intézményeiben (Budapesten a jezsuitáknál, Szegeden a római katolikusoknál és Nyíregyházán az evangélikusoknál). A Szekeres Csaba rendezte filmet várhatóan szeptemberben mutatja be a Duna Televízió. A tábor kedd délelőtti zárásakor a résztvevők sokféle felismerésüket osztották meg a többiekkel. Az Istenre találás élményén túl például azt, hogy a tábor célja az volt: Krisztus legyen jelen az életükben. ■ - veszprémi -FOTÓK:VESZPRÉMI ERZSÉBET
