Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. szeptember 27. *• 5 Régi szeretet, új otthon Ünnepi házszentelő Máriaremetén ► Korszerű és méltó helyszínen folytatódhat a „kezek evangéliuma”: szeptember 20-án ünnepi istentisztelet keretében szentelte fel dr. Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon új részlegét. A nagyszabású beruházás eredményeképpen az otthon ötven fogyatékkal élő lakója költözhet át a Krizsán András Ybl-díjas építész által tervezett, Máriaremetei út 80-82. szám alatti épületbe. Görög Zoltánná, Hajnalka Fébé-főnökasszony és Hanfried Zimmermann Bétheltől az új Sareptáig ► Az „új Sarepta” felavatásáról olvasóink már bizonnyal értesültek lapunk e számának címoldaláról. Amikor örömmel részt vehettem a szeretetotthon új épületének múlt vasárnapi avatásán, óhatatlanul eszembe ötlött: milyen hosszú és küzdelmes volt az út „Bétheltől az új Sareptáig” A cím nyilván magyarázatra szorul. A Béthel héber szó - Isten házát jelenti a vele jelölt épület a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület piliscsabai szülőháza volt. A Sarepta pedig (a bibliai történetet Illésről és a sareptai özvegyről most talán nem kell felidézni) evangélikus diakóniai szolgálatunk egyik központi intézménye a budai Hűvösvölgyben. Az ünnepi házszentelő istentiszteleten részt vettek a Sarepta németországi partnerintézményei is: mintegy hatvan külföldi vendég osztozott az örömben, hogy a tizenhat évnyi állhatatos munka meghozta gyümölcsét. Az istentisztelet alatt a berlini Stephanus-Stiftung fúvószenekara szolgált, a bevezető ének után Sztojanovics András intézményvezető lelkész imádkozott, és köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. A121. zsoltár szavaival fohászkodott Gregersen- Labossa György, egyházunk a diakóniai bizottságának elnöke és Gertrud Heublein berlini nyugalmazott diakonissza-főnökasszony, majd Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője adott hálát az Úrnak az új épületért. A vendéglátás és a befogadás természetességét és feltétel nélküli szükségességét hangsúlyozta Zsid 13,2 alapján tartott prédikációjában Fabiny Tamás. Nem kirekesztő egyházat akart Jézus, a kiszolgáltatott vándorlókhoz, az elesettekhez, a szenvedőkhöz nyitott szívvel és ajtókkal kell viszonyulni - figyelmeztetett az irgalmasság gyakorlására az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője, utalva az aktuális menekültválságra is. Az otthon fogyatékkal élő lakóit angyaloknak nevezte, akik sok mindenben mások, mint a többi ember, de mindnek van szárnya. „Akik itt dolgoztok, ti is angyalok vagytok, angeloszok. Akik az eu-angeliont, a jó hírt terjesztitek szóval és cselekedettel” - köszönte meg a Sarepta munkatársainak a püspök az éjt nappallá tévő szolgálatot. Az épület felszentelése után Sztojanovics András és Ulla Eichhorn linxi-diersheimi lelkész mondta el az Úrtól tanult imát, majd Krizsán András nyújtotta át az új otthon kulcsát. Megható levéllel készült az alkalomra az otthon hatvanhét éves, halmozott fogyatékkal élő lakója, Juhász Endre. A Sareptában töltött ötvenkilenc évet, a társait, a barátait, a szeretetet és a gondoskodást idézte fel. „Nem hittem volna, hogy még az életben költözni fogok. Tetszik a gondolat, az új házzal egy új élet is elkezdődik. Hálás vagyok az Úrnak és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az új élethez. A legjobban az tetszett, hogy mi is részesei lehettünk, ahogy napról napra, hónapról hónapra épült a ház, a leendő otthonunk.” A Sarepta lakói rövid műsorral kedveskedtek az összegyűlteknek: tánccal és két énekkel fejezték ki hálájukat és örömüket. Az ároni áldásban magyarul Fabiny Tamás, németül pedig Hanfried Zimmermann, a berlini Stephanus- Stiftung lelkésze részesítette az ünneplő gyülekezetét. A házszentelő alkalom a külföldi és magyar vendégek köszöntőjével zárult: Ulrich Zenker a Bajor Evangélikus Egyház képviseletében, Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, Láng Zsolt II. kerületi polgármester, Hanfried Zimmermann, Lányiné dr. Engelmaier Ágnes gyógypedagógus, pszichológus, címzetes egyetemi tanár, Heinrich Götz, az augsburgi diakonisszaintézet rektora, Gregersen-Labossa György, valamint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a helyi országgyűlési képviselő tolmácsolta jókívánságait. A Sarepta szeretetotthon 1951-ben Sztehlo Gábor szervezőmunkája nyomán kezdte meg a fogyatékkal élő és idős személyek gondozását a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület átmentett épületeiben. Noha a dolgozók szeretete és gondoskodása enyhítette a zsúfoltság okozta nehézségeket, Sztojanovics András igazgató lelkész már 1999-ben javasolta egy új épület megépítését. Az intézmény vezetése 2000-től tudatos és szisztematikus megtakarítási programot vezetett be, minden adományt elkülönített bankszámlán gyűjtöttek és kamatoztattak. Ezzel párhuzamosan megkezdték az építési telek keresését is - Hűvösvölgyben, Nagykovácsiban és Adyligeten is. Több meghiúsult próbálkozás után már az eredeti - Báthori utcai - épület lebontását tervezték, hogy a meglévő telken építsék fel az új és kibővített szeretetotthont. Az építési bizottság Benczúr László vezetésével 2011-ben alakult meg, és meghívásos tervpályázatot hirdetett, amelyen Krizsán András és tervezőcsapatának munkája bizonyult a legjobbnak. Már a pályázat lezárása után nyílt váradanul lehetőség a Máriaremetei úti volt Petőfi Művelődési Ház telkének megszerzésére, amelyet 2012-ben 300 millió forintért meg is vásároltak. A telken álló elhanyagolt épületet lebontották, és 2013 áprilisában istentisztelet keretében helyezték el az új épület alapkövét. Az építkezést a Konfektor kivitelező cég végezte el bruttó 705 millió forintért, és a kitűzött határidőre - 2015 júniusára - az épület el is készült. A kivitelezés műszaki ellenőrzését a Spányi és Jakab Iroda bonyolította le. Az építkezés költségeihez 230 miihó forinttal járult hozzá a Magyarországi Evangélikus Egyház, 300 ezer euróval a Bajor Evangélikus Egyház, mintegy 40 ezer euró értékű anyaggal az augsburgi diakonisszaintézet kórháza. A berlini Stephanus-Stiftung 12 500 euróval és számtalan tárgyi eszközadománnyal segített, az oberschwabenbodenseei johanniták tizenöt év alatt körülbelül 150 ezer euróval támogatták a szeretetotthont. Az építkezés összköltsége 1,3 milliárd forintot tett ki, ennek hetvenöt százalékát a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon teremtette elő. ■ Walkó Ádám Protestáns egyházainkban a 20. század első évtizedei a „rügyfakadás” évei voltak. Hazai evangélikus egyházunk is az éledés reménységes jeleit mutatta. A gyülekezetek erősödtek, a 19. század közepétől szerveződött gyülekezeti és országos egyesületek jó szolgálatot végeztek. Néhai Gáncs Aladár lelkészünk szerint „az ébredés határán” álltunk. Igaz, nem evangélikus egyházunk égisze alatt, de hazánkban is létrejött a Bethánia Egyesület, és - több más egyesülethez hasonlóan - megalakult a Magyar Evangéliumi Diákszövetség is. Egyre több alkalmat, konferenciát tartottak itt is, ott is, amelyeken Isten igéjére szomjasan vettek részt százak, olykor ezrek. Ebben a „lendületben” született meg 1924-ben a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület Pauer Irma vezetésével, akinek a világháború miatt még 1916-ban haza kellett jönnie egyiptomi missziói szolgálatából. Valakinek az ajánlására az egyesület Piliscsabán, Klotildligeten hozzájutott egy házhoz, s ez a Béthelnek elnevezett épület lett a Fébé bölcsője. (Az egyesület első titkára éppen a már említett Gáncs Aladár lelkész volt.) Az egyre népesebb diakonisszaközösség a klotildligeti Béthelben házi-, de missziói munkát is végzett: tagjai bibliaórákat tartottak, szolgáltak gyerekek, betegek között. A tevékenységi kör egyre bővült: egyre több gyülekezetbe és intézménybe hívták a diakonisszákat szolgálni. Mindjárt az alakulás utáni évben vásároltak nyomdafelszereléseket. A nyomdai ténykedés 1925-ben szintén a Béthelben indult, majd a fővárosi Damjanich utcában folytatódott. Saját kiadványaik sora látott napvilágot (Fénysugár, Kis Harang falinaptár...), sőt 1938-tól a Fébé önálló könyvkiadó lett. Az egyesület erősödött, s a diakonissza testvérek is egyre többen lettek. Piliscsabán is gyarapodtak új épületekkel (Emmaus, Siló, Sión, Gileád), és 1926-ban már lelkészeknek szerveztek konferenciát, amelyet azután konferenciák, evangelizációk sorozata követett. 1929-ben a Hűvösvölgyben megvásárolták a Márványmenyasszony vendéglőt, ez lett a későbbi „diakonissza-anyaház”. A múlt század közepére már száznál is többen voltak a diakonisszák, ám ekkor bekövetkezett a törés: 1951-ben az állam feloszlatott minden egyházi egyesületet, így a Fébé diakonisszáinak is világi állás után kellett nézniük. (Zárójelben jegyezzük meg: ezek az évek voltak az egyházi iskolák államosításának esztendei is.) Az emlékezet ezen a ponton egy ismerős nevet hoz elénk: Sztehlo Gábor lelkipásztorét. Ő, aki a háború alatt az üldözött zsidó gyermekeket mentette, majd a háború után a kitelepítetteket látogatta és támogatta, most - végigjárva gyülekezeti szeretetintézményeinket - megszervezte evangélikus egyházunk diakóniai szolgálatát. Más szóval: így „mentette át” az egyébként államosításra ítélt szeretetotthonainkat. Ennek a szolgálatnak lett a központja a budai Sarepta. Az úthoz hozzátartozik még az Evangélikus Teológiai Akadémia története. Az intézmény ugyanebben az időben került át Sopronból Budapestre. Sokáig a Sarepta egyik épülete és kápolnája volt a teológusok otthona is - e sorok írója is ott lakott. Még emlékszem néhány nővérre, aki Sztehlo Gáborral együtt dolgozott, és emlékszem, a beteg fiatalok és felnőttek milyen ragaszkodó szeretettel vették körül Gábor bácsit. A Sarepta útja összefonódott az akkortájt alakult pesthidegkúti gyülekezet életével is, amely mindmáig a Sareptában tartja alkalmait, jelenleg Fodor Viktor lelkész szolgálatával. Az évtizedek során - többek között - Muncz Frigyes, Csizmazia Sándor és (1998 óta) Sztojanovics András lelkész igazgató vezetésével erősödött a diakóniai szolgálat, s most rá hárult az otthonbővítés hatalmas feladata. Hosszú és küzdelmes volt az út. Voltak olyan szakaszok, amikor szinte lehetetlennek látszott a továbbjutás. Mégis: a Sarepta fejlődött. A Fébén kívül a Sarepta kötelékében működik a Modori úti intézet és a Nyugdíjas Lelkészek Otthona is. Azzal a reménységgel vagyunk, hogy az út, ha nem is könnyű, de folytatódik. Hiszen máris tervben van egy további, ötven személy életét megkönnyítő új szeretetotthon építése is... Isten, aki elsegített Bétheltől Sareptáig, segítsen a legújabb Sarepta-részleg felépítésében is kegyelmesen, hogy az intézmény újabb testvéreknek is oltalmat és nyugodt életet tudjon biztosítani. ■ Keveházi László Jobbról: Krämer Gyógy, Radosné lengyel Anna, Schmitt Pál és Makray Katalin
