Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. szeptember 20. » 5 A menekülthelyzetről tájékozódott hazánkban a Németországi Protestáns Egyház delegációja ► A Keleti pályaudvar egyszerűen nem alkalmas fogadózóna, ellenben a magyarok által üzemeltetett menekülttáborokban megfelelő körülmények lennének a menekültek ellátására. Ez volt a benyomásuk azoknak a német delegáltaknak, akik a Németországi Protestáns Egyház, a Német Diakónia, illetve a német világi sajtó részéről - Bayerische Rundfunk, ARD, epd.de - érkeztek szeptember 13-án hazánkba, hogy testközelből tájékozódjanak a magyarországi menekiilthelyzetről. A delegációt Heinrich Bedford-Strohm, a Németországi Protestáns Egyház vezetője, a Bajorországi Evangélikus Egyház püspöke vezette. A püspök az egész vasárnapot a magyarországi migránshelyzet tanulmányozásával töltötte. Elkísérte személyi referense, Andrea Wagner- Pinggéra és a Brot für die Welt (Kenyeret a Világnak) elnevezésű szervezet elnöke, Cornelia Füllkrug Weitzel asszony is. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője, Cselovszkyné Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály vezetője és a délután csatlakozott Fabiny Tamás püspök vett részt a programokban. A püspök Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternél tett látogatással kezdte a napját, és tájékozódott a kormányzat állásfoglalásáról, a migránsokhoz való magyar politikai viszonyulásról. Miközben tárgyalt, a német sajtó képviselőit Hajdú Tibor tájékoztatta az Evangélikus Diakónia részéről egyházunk tevékenységéről a Keleti pályaudvaron, ahol a sajtosok felvételeket is készíthettek a menekültekkel. Itt csatlakozott hozzájuk később a német püspök. Először a csapoknál tisztálkodó iraki férfiakkal elegyedett szóba. „Ki ez a férfi?” - kérdezte tőlem ekkor a huszonegy éves iraki Hammad. Amikor megtudta, hogy Németországból érdeklődnek irántuk, azonnal szeretett volna a püspökkel egy „szelfit” - saját készítésű, mindkettejüket ábrázoló fotót - készíteni, a telefonja azonban éppen lemerült. A Hammaddal együtt tisztálkodóktól megtudhattuk, hogy mindannyian Németországba szeretnének utazni, és örömmel osztották meg eddigi tapasztalataikat Bedford- Strohm püspökkel. Szeretnének már továbbutazni, és remélik, hogy a mai napon Hegyeshalomba induló vonatokra fel tudnak végre szállni - mondták. De azt is hozzátették, hogy elégedettek a magyarok vendégszeretetével, és a nekik hozott ruhákat és ételeket is köszönettel vették. A Keleti pályaudvaron az SOS REMAR feliratú sátorban vannak azok az önkéntesek, akik a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és az Evangélikus Diakónia támogatásával teljesítenek itt szolgálatot. A püspök örömmel konstatálta, hogy a sátorban több külföldi segítő is dolgozik, így többek között francia nyelven tájékozódott az ő véleményükről is. Örült annak, hogy a segítők mindannyian arról számoltak be, hogy a magyar segélyszervezetek és civilek nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az itt átutazóban lévő emberek számára a megfelelő körülményeket biztosítsák, ellátásukról gondoskodjanak. De nemcsak az ellátás okoz gondot, hanem magának a térnek a rendben, tisztán tartása is. Az ebben segédkezők sziszifuszi erőfeszítéseket tesznek. Az elégtelen higiénés körülmények miatt, a köztisztaságiak és az önkéntesek megfeszített munkája ellenére, szag terjeng a téren. Nem csoda: egy ilyen köztéren nem lehetnek megfelelők a körülmények a sokszor napokig vagy hetekig itt tartózkodók ellátására. A néhány vécé és a nyilvános használatra beüzemelt vízcsap nem alkalmas ekkora tömeg ellátására. De az önkéntes segítők, a segélyszervezetek képviselői erejükön felül teljesítenek, hogy a különböző országokból folyamatosan kisebb-nagyobb csoportokban érkező migránsokat segíteni tudják. A német püspök meg is jegyezte később, amikor már kisbusszal Bicske felé tartottunk, hogy sajnálja a kialakult helyzetet, de úgy látja, hogy a magyarok rendkívül vendégszeretők és nyitottak a más körülmények közül érkező embertársaik iránt. Amikor a Keletiből megérkeztünk Bicskére, majdnem üres tábor fogadott bennünket. Egy nagyobb migránscsoport az előző napokban vette az irányt Hegyeshalom felé, így körülbelül háromszázötven ember tartózkodott a táborban. Heinrich Bedford- Strohm a tábor vezetőjével, Székely Bélával beszélgetve a migránsokkal kapcsolatos magyarországi törvényekről érdeklődött, érdekelte a regisztrációs folyamat és az is, vajon hányán vannak, akik itt akarnak maradni. A püspököt a tábor területén az Ökumenikus Segélyszervezet részéről Lehel László elnök-igazgató kalauzolta. Egy iraki férfi odalépett hozzájuk, és kijelentette, hogy ő bizony nem akar továbbutazni, mert számára már most ideálisak a körülmények. Hasszán már itt Magyarországon megtalálta a békét és nyugalmat, elege van a folyamatos vándorlásból, le szeretne telepedni, és csak a megfelelő papírokra vár. A püspök ezután részt vett az Ökumenikus Segélyszervezet által gyerekek számára szervezett foglalkozáson. Két kubai asszonnyal és egy nigériai lánnyal beszélgetett. Az asszonyok elmondták: Magyarországon szeretnének családjukkal letelepedni, szeretnének nálunk új otthonra lelni. „A szüléimét a Boko Haram lefejezte. Brutálisan kivégezték őket, mert keresztények voltak. Hála Jézusnak, én el tudtam menekülni. Újságírónak tanultam, ezért ha lehetséges, a későbbiekben szeretnék majd a szakmámban dolgozni. Még nem tudom, hová megyek, de ha kell, egész Finnországig... Egészségügyi problémáim vannak, és szeretnék megfelelő ellátásban részesülni” - vallotta a Nigériából érekezett, huszonhárom éves Susan. Később könnyek között mesélte el, hogy az iszlamisták megerőszakolták: „Testünk a Szentlélek temploma. Ezt a templomot meggyalázták. A lelkem megsérült” - mondta. Fél Afrikán átgyalogolva végül Törökországon és Görögországon át jutott el Szerbiába, végül pedig Magyarországra. „Ötvenhat napja vagyok úton!” - fűzte hozzá. A delegáció tagjai ezután Röszke, majd Szerbia felé vették az irányt. A röszkei gyűjtőponton többek között megtekintették azokat a konténereket, amelyeket az Evangélikus Diakónia szállított oda a segítők munkájának megkönnyítésére. Megmutatták azt a sátort is, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet állított fel a helyszínen. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna „A gyengékről ne feledkezzünk meg, sőt segítsünk nekik!” Interjú Heinrich Bedford-Strohm püspökkel -Mi volt magyarországi látogatásának a célja?- Németországban rengeteget lehet hallani arról, hogy Magyarországon hogyan bánnak a menekültekkel. Szerettem volna saját magam utánajárni az igazságnak. Holnap már Belgrádban leszek, ott is szeretnék körülnézni.- Milyen benyomásai vannak a magyarországi menekülthelyzetről?- Szembetűnő, hogy a bicskei tábor meglehetősen üres, viszonylag kevés ember van itt. Elmondták nekünk, hogy a korábban itt tartózkodó emberek továbbindultak Németországba. Részt vettem egy gyerekek számára a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által szervezett programon. Nagyon megérintett az a kubai származású kislány, aki a maga készítette alkotásokat ajándékozta nekem. Örömmel viszem haza a mai nap emlékeként, és az íróasztalom különleges helyére rakom majd őket. Bicskén sokkal jobb a helyzet, mint a Keleti pályaudvaron. Amikor bementem az egyik szobába, láttam, hogy meglehetősen szegényes a berendezése, és nem túl kényelmesek az ágyak, de azért el tudom képzelni, hogy itt jobb elhelyezésük lenne a menekülteknek, mint egy közterületen. Ha az embereknek van szállásuk, tudnak főzni, tisztálkodni, és megfelelők az emberi körülmények, akkor azt gondolom, hogy az itt dolgozók megtették a tőlük telhető legjobbat. Megkapó volt, hogy akár az egyházi segélyszervezetek munkatársai, akár a civil önkéntes segítők rendkívül barátságosak voltak.- Mért olyan rossz Ön szerint Magyarország külföldi megítélése? Miért terjesztenek rólunk a menekültkérdés kezelésével kapcsolatban olyan híreket, amelyek nem állják meg a helyüket?- Az lehet ennek az alapja, és az a benyomásunk, hogy a magyar kormány el akarja ijeszteni Európából a menekülteket. Ezt a magyar miniszterelnök nyíltan ki is jelentette: Orbán Viktor azt szeretné, ha a menekültek visszamennének Törökországba, az ott lévő nagy menekülttáborokba. Ennek aztán olyan olvasata van, hogy itt nem üdvözlik szeretettel a menekülteket. De most egy egészen másféle Magyarország tárult fel előttem. Sok lelkes emberrel találkoztam, akik válogatás nélkül minden rászorulón segíteni szeretnének. így aztán kontrasztot is látok a miniszterelnök nyilvános megállapításai és a magyar emberek mentalitása között. Bár az előbbit egész Európa hallja, és ezek a megnyilvánulások egész Európát nyugtalanítják, a valóság azonban az, hogy Magyarországon a másik ember iránti szeretet és a segítőkészség megvan az emberekben.- Hogyan lehetne Ön szerint ezt külföldön jobban kommunikálni?- Azt gondolom, hogy a magyar miniszterelnöknek változtatnia kellene a retorikáján. Európában világossá kell tennünk, hogy mik az európai értékek. Ez döntő kérdés. Látjuk, hogy Európa széthullóban van, ezt azonban nem szabad hagynunk, és nekünk, egyházaknak hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy beszélgessünk ezekről a fontos kérdésekről. Ezért is jöttem most Magyarországra, mert szerettem volna tudni, hogy maguk a magyarok hogyan gondolkodnak, és mit tesznek. Ha hazamegyek, ezekről a tapasztalataimról be fogok számol-ni, és megpróbálok azon dolgozni, hogy az értékek terén is egységes Európa legyünk. Ebbe beletartozik az is, hogy a gyengékről ne feledkezzünk meg, sőt segítsünk nekik. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu
