Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-23 / 34-35. szám

4 ◄< 2015. augusztus 23-30. DOKUMENTUM Evangélikus Élet Szent István király intelmei Imre herceghez (Részletek) Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt ég­boltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királysá­gokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánsá­­gokat, főpapságokat s más méltóságokat, rész­ben isteni parancsok és rendeletek, részben vi­lágiak, valamint a nemesek meg az élemedett ko­rúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tu­dom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nem­csak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak paran­csolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaik­nak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fi­am, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid élet­módját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom en­gedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intel­me szerint, mely Salamon szájából szól: Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!... [Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,] akkor nagy lesz száma élted éveinek. Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek töb­bé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, vala­mennyi létező teremtője a maga hasonlatos­ságára formált, s minden méltóság örökösé­vé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kivá­lasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szét­szaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kö­telékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Sa­lamon fia is, félrevetve apja békéltető szava­it, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fe­nyegette a népet apja ostorsuhintásai he­lyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gaz­dagságban született kis cselédem, puha pár­nák lakója, minden gyönyörűségben dédelget­ve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsol­tam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyás­sá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megveté­se; hanem itassanak meg olykor fanyar bor­ral, mely értelmedet tanításomra figyelmes­sé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra. (...) VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A vendégek s a jövevények akkora hasznot haj­tanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltó­ság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy nö­vekedett a római birodalom, úgy magasztal­­tattak fel és lettek dicsőségessé a római kirá­lyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájak­ról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-kü­lönb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elret­tenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancso­lom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóaka­­ratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombol­ni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, na­ponta nagyobbítsd országodat, hogy koroná­dat az emberek nagyságosnak tartsák. VII. A tanács súlyáról A királyi emelvényen a tanács a hetedik hely­re tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csende­síti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget táma­dó hadat, behívja a barátokat, városokat ő ra­kat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből össze­állítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a te­kintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a ke­vésbé bölcsekkel ne tanácskozz; ne is kérj tő­lük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek ko­ruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szeles­sége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs le­szel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Sala­mon által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek ba­rátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonla­tos.” És Dávid zengi: Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vé­nek a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor ve­lük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd. VIII. A fiák kövessék az elődöket Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után jár­ni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyá­­molítsák, a fiák pedig azért fiák, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Isten­nel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, ked­ves fiam, apád rendeletéi, vagyis az én rendele­­teim, mindig legyenek szemed előtt, hogy sze­rencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a ki­rályi méltósággal összeférnek, a kétkedés min­den béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzód a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögö­ket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szo­kásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel. (...) X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről (...) Mindez, amit fentebb érintettünk, alkot­ja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba be­jutni. Ámen. Kuruc Ágnes fordítása - Forrás: mek.oszk.hu Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi mél­tósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kö­vessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzód a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kö­vesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idege­nek dicséretére szert így teszel. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. En­nélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jó­­akaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szíve­sebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit össze­gyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat... b Sajókirályi S ■ Saiosienltaralyó L ÖVÓgtdr»yta , , * . j o Királyfiakancsa b. Szombathely Gyöngyöshermán­­, .0 Szentkirály- .-' ' ' ‘ ' * - Kalotaszentkirály -Marosszentkirály 0, *^entbhmn/^ 1^' Székelyben tkiráiy ^*21 ÜL •. Sepsiszentkirály ■-o Szentkirály Kerkaszentkiráty 0 Porrogszentkirály y 0 fSnyaszentkirály A Szent Király Szövetség Az 1990-es években az augusztus 20-i központi budapesti állami ünnepségre meghívást kap­tak a Szent István nevét, illetve a „szentkirály” elemet nevükben hordozó települések polgár­­mesterei is. Ekkor fogalmazódott meg a gon­dolat a települések elöljáróiban, hogy ne csak e helységek vezetői találkozzanak egymással évente egyszer, hanem szervezzenek találkozót a településeken élők számára is. Az erdélyi Csíkszentkirály ajánlkozott el­sőként, ahol a következő év őszén összegyűl­tek szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg: e szerint szövetségbe szeretnék tömöríteni mindazon falvakat és városokat, amelyek nevükben is őrzik szent királyaink emlékét. Egy évvel később - az első találkozó alkalmá­val - Szentkirályszabadján írták alá az alapí­tó okiratot. így alakult meg tehát 1997. au­gusztus 15-én, Szent István fejedelemmé vá­lasztásának ezredik évfordulója alkalmából a Szent Király Szövetség. Eddig huszonegy Kárpát-medencei telepü­lés csatlakozott hozzá: Magyarországról Ba­­konyszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszent­istván, Porrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szabadszentkirály, Szentistván, Szentist- "« vánbaksa, Szentkirály, Szentkirály szabadja és Szombathely-Szentki­rály; Erdélyből Csíkszentkirály, Ka­lotaszentkirály, Marosszentki­rály; Sepsiszentkirály, Székely­­szentistván és Székelyszentki­rály; Felvidékről Királyfiakarcsa, Vágkirályfa, valamint Sajószent­­király és Sajókirályi. !► Forrás: Wikipédia, szén tkira lyszo vetseg.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom