Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-05 / 27. szám
2 •« 2015- július 5. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Drága mennyei Atyánk, aki Megváltót küldtél ennek a világnak, kérünk, fordulj felénk, és a te szent Fiadért hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért, amelyet te alkottál mindnyájunk javára. Segíts minket hűséges sáfárként élni ajándékaiddal! Ne kihasználjuk, hanem a te tetszésedre használjuk őket minden kegyelmedben megélt napban. Békességed hassa át az emberiség szándékait, terveit! Ments meg minden embert a háború szörnyűségétől szerte a világon. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, Urunk, Istenünk, könyörülj meg egyházunkon és minden egyházon, amelyek testvéreink az Úr Jézus Krisztusban. Ne hagyd, hogy egyházad tanítása eltérjen Szentlelked üzenetétől, a te jóakaratodtól és kinyilatkoztatásodtól. Kérünk, őrizd meg minden gonosztól egyházi elöljáróinkat, hogy igaz hittel hirdessék a te mindeneket átfogó szeretetedet. Neked tetsző döntéseket hozzanak, melyek az evangélium ügyét erősítik, és egyházunk életét újítják. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk világi elöljáróinkért. Kérünk, engedd meg, hogy a te ajándékodként tekintsék földi hatalmukat! Add nekik bölcsességedet, hogy szolgálhassák a köz javát. Ne a hangos többség befolyásolja őket, hanem a te akaratodat keressék. Legyen távol tőlük az önzés, a szűkkeblűség kísértése, mások javára éljenek mindenkor. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. A legkisebbtől a legidősebb gyülekezeti tagunkig, kérünk, őrizz meg bennünket magadnak, hogy benned gazdagodjunk és gyarapodjunk. Áldd meg a közösségünkben folyó szolgálatokat! Sokan sokféleképpen szolgálunk téged, ezért kérünk, kísérjen ezekben a feladatokban bennünket naponta áldó kezed. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért a családokért, amelyek ezekben a hetekben indulnak nyári szabadságukra. Védd meg őket az úton, adj nekik feltöltődést és megújulást. Legyen helye és ideje a pihenésben az előtted való megállásnak, elcsendesedésnek is. Legyen a szabadság ideje az egymásnak való örömszerzés lehetősége is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg ■ minket! [Lektor:] Imádkozunk azokért is, akik elmenekültek szülőföldjükről, és idegen országokon keresztül bolyongva keresik a boldogulás, a megnyugvás és a békesség reménységét. Adj a befogadóknak és a menekülőknek is bölcs döntéseket, hogy mindenkor hozzád találjunk, nálad lehessünk otthon! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk! Tarts meg minket kegyelmedben, hogy igéd igazsága vezessen életutunkon. Engedd meg, hogy a te szavadban bízva nevelhessük gyermekeinket és unokáinkat. Adj kitartó hitet és hűséget, hogy megbecsülhessük szüleinket, és segíthessünk idős nagyszüleinknek. Ebben erősíts meg mindnyájunkat a te országod teljességre jutásáig, amelyet elkészítettél a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen!, SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP - 1MÓZ 12,1-4A A hit embere Konfirmandusainkkal minden évben együtt táborozunk a vizsga előtt, hogy közösen készüljünk az ünnepre. Ennek a felkészülésnek szerves része az úgynevezett láthatatlan színház. A konfirmandusnak bekötött szemmel kell végigmennie Jézus szenvedésének stációin. Miközben hallja a bibliai történetet és a különféle zajokat, kitapogatja az eszközöket, amelyek az adott eseményhez kötődnek, valaki kézen fogva vezeti egyik helyről a másikra. Teljesen rá kell bíznia magát a kísérőjére, ezért ez egyben bizalompróba is. Az előadás, az élmény nem a szemen keresztül, hanem egyéb érzékszervei útján születik meg benne. A szó ereje. „Menj el földedről... arra a földre, amelyet mutatok neked!” így és nem egy látomással vagy csodás eseménnyel, különleges istenélménnyel kezdődik az a nagyszerű történet, amely három világvallás számára is kiemelkedően fontos. A hangzó szó ereje, a megszólító ige, amely ugyanakkor ígéretekhez köti magát, teremti meg a hitet és az engedelmességet Ábrahámban. Mind a zsidóság, mind a keresztyénség és kettejük ötvözeteként, de mégis más értelemben az iszlám vallás számára is kulcsfontosságú Ábrahám személye. Ő az az ember, aki nem látta és nem ismerte korábban az élő Istent. Semmiféle csoda, égi jel nem előzte meg a hozzá szóló parancsot. Mégis hittel engedelmeskedik a szónak, elindul az ismeretlenbe, rábízva az életét arra a kézre, amely neki jó jövőt ígér. így lesz ő a hit embere. „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy” (Zsid 11,8) Amikor Ábrahám életére figyelünk, jogos a felénk irányuló kérdés: vajon mi meghalljuk-e a nekünk hangzó isteni szót, hívást? Engedjük-e, hogy hallótávolságba kerüljünk Isten igéjéhez? Friss élményem: nívós zenei alkalom zajlik gyülekezetünkben, híres előadóművészek Bach-muzsikát játszanak. A belépés ingyenes, a műsor felénél igehirdetés hangzik el. A teli templomban az első padokból látványosan állnak fel emberek, amikor a lelkész megjelenik a szószéken. Nem, ők esélyt sem akarnak adni a Szentiéleknek, hogy hangjával elérje őket. Szinte menekülnek az ige elől. Való igaz, olyan világban élünk, ahol a körülöttünk és bennünk lévő lárma könnyen elnyomja, meghallhatatlanná teszi a teremtő igét, amelynek pedig volna hatalma új irányt adni életünknek. Akadálymentessé kell először tenni az utat Isten szava számára, hogy egyáltalán eljusson hozzánk küldő parancsa. Érdemes elgondolkodnunk: mennyire fontos nekünk Isten üzenete? Őseink sok kilométert is képesek voltak megtenni egyik faluból a másikba vasárnaponként, hogy eljussanak a templomba. Tudták, hogy a hallott ige, az evangélium tartja meg hitüket. Ma elkényelmesedtünk, nehezen mozdulunk, nehezen lépünk ki saját komfortzónánkból, nem akarjuk feladni megszokott életünket. A hit emberének bátorsága hiányzik belőlünk. De hogyan lehetünk mi is a hit emberévé? Az ígéret ereje. Ábrahám hallja a szót, és rácsodálkozik a hozzá kapcsolódó ígéretekre. Gazdagon árad a gyermektelen, idősödő ember felé a jövő, mégpedig egy fantasztikus jövő víziója: „Nagy néppé teszlek, naggyá teszem nevedet, és megáldalak, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat... Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (2-3. vers) Az, aki megszólítja, és kimozdítja megcsontosodott életkörülményei közül, a szeretet hangján szól, és reménnyel ajándékozza meg. Azon az úton, amelyre az Úr indítja, közösség, család, nagyság, méltóság, áldás és a messze jövőbe elható, a világ minden népére kiterjedő áldásfolyam vár rá. Mi, mai bibliaolvasók tudjuk, hogy Isten megtartotta szavát, mindez beteljesedett. Ha minden ígéret nem is Ábrahám életében, de utódai és főleg Jézus Krisztus életében valóban kiáradt az isteni szeretet és áldás folyama minden nemzet felé. Áldottnak lenni azt jelenti: Isten jelenlétében élni, neki engedelmeskedni. Az a bizalom teszi ezt lehetővé, amely nem kételkedik Isten szavában. Ez nem azonos a vakhittel, amely gondolkodás nélkül cselekszik. Ennek a bizalomnak az alapja a kapcsolat, amely Isten ígéreteire épít. A Bibliában gyakran megfigyelhetjük ezt a kettősséget: Isten megszólít valakit, feladatot bíz rá, és megígéri segítségét, jelenlétét, erejét a küldetés végrehajtásához. Gondoljunk csak Mózesre, Illésre vagy a feltámadt Jézus missziói parancsára. Az ígéretekben Isten gondoskodó szeretete és akarata jelenik meg életünkben. Amikor Isten igéje megérint, és új útra hív, nem teszi ezt üres kézzel. Tartja magát ígéreteihez, amelyeket Jézus Krisztusban töltött be: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is..” (2Kor 1,20) A VASÁRNAP IGÉJE A hit nem más, mint igent mondás erre a szeretetre, isteni tervre hétköznapjainkban. Hinni tehát nem azt jelenti elsősorban, hogy elhiszem az egyház tanítását, vagy hiszem, hogy van Isten, hanem sokkal többet jelent ennél. Bizalmammal ajándékozom meg azt az Istent, aki Jézus Krisztusban bizonyította, mennyire szeret engem. Ez a mennyire Jézus halálába került, ahogy Jn 3,16 mondja. Az engedelmesség ereje. Gyülekezetünkben szállóigévé vált Kékén András lelkész egyik mondata: Isten nem az alkalmasakat választja, hanem az engedelmeseket. Micsoda vigasztalás van ebben a mondatban! Gyakran érezzük magunkat gyengének, erőtlennek, ránk tör bűneink súlya, rossz döntéseink következménye. Amikor Isten megszólít, feladatot bíz ránk, nem azt nézi: mi vagyunk-e rá a legalkalmasabbak? Egyetlen dolog érdekli: engedelmeskedünk-e, vagy sem? Ismerjük a bibliai példákat törékeny, bűnös emberekről, akik vétkeik ellenére bekerültek Isten tervébe, mert megalázkodtak, és engedelmeskedtek a hívó szónak. Amíg arra várunk, hogy elérjük a tökéletességet, elszalasztjuk az alkalmat a szolgálatra. A hit embere ebben a kérdésben is bízik Urában. Nem bírálja felül Isten döntését. Ha ő küld, menni kell. így tesz Ábrahám: nem érvel, nem keres kibúvókat, mert tudja, a Mindenhatóval áll szemben. Hogyan lehetünk a hit emberévé? Ha Isten igéjét hallgatva, engedelmes szívvel elindulunk vele az ismereden felé. Ott is az ő keze tart meg. ■ Gerőüné dr. Brebovszky Éva „íme, látom az eget megnyílva és az Emberfiát” ► Új hónap - új téma. Ahogy ígértük, a nyári időszakban két olyan művet mutatunk be, amelynek címszereplője jelentős bibliai személyiség: az Ószövetségből Illés próféta, az Újszövetségből pedig Pál apostol. Júliusban - az Elias után - Felix Mendelssohn Bartholdy korai műve, a Paulus áll előttünk; ma az első rész első felét ismerhetjük meg. 1833-ban Mendelssohn nagyszabású oratórium írására kapott felkérést. A zeneszerző Julius Schubring lelkész segítségével a Biblia szövegéből - főként az Apostolok cselekedeteiből - és korálversekből állította össze a librettót. A düsseldorfi ősbemutatón, 1836 májusában Mendelssohn szokatlanul nagy létszámú előadói gárdát vezényelt: az 536 zenészből 364 kórusénekes volt. Mendelssohn művein egyértelműen érződik a barokk példaképek követése: a Paulusban leginkább J. S. Bach passióinak tételtípusaira ismerhetünk. A cselekmény recitativókban szólal meg, felosztva a szoprán- és a tenorszólista között. Ezt szemlélődő áriák, változatos karakterű kórustételek és korálok egészítik ki. „Harsány szó kiált az éjbe” - Mendelssohn első oratóriumának élén Philipp Nicolai ismert korálja (EÉ 493) áll mottóként. Az ének első versszaka az okos és a balga szüzek történetéhez kapcsolódik (Mt 25,1- 13), akiknek készen kell állniuk a Vőlegény, vagyis az Úr fogadására. A Paulusban ez a dallam Pál hitének ébredését, Krisztus-üldözőből apostollá válását szimbolizálja; annak az apostolnak az ébredését, aki elvitte a világnak a kereszténység örömhírét. Mendelssohn ünnepélyes nyitányban idézi a koráit, amely így nem csupán a drámai cselekmény kiindulópontja, hanem az egész oratórium összefoglalása. (Szimfonikus keretben, fúgaszerű feldolgozásban szólal meg a dallam, hasonló módon, mint az Erős vár a mi Istenünk a Reformáció szimfóniában.) A kórus fohászkodása indítja a mű első részét: „Urunk, te vagy az Isten, aki a földet és a tengert teremtette. A pogányok fellázadnak ellened és Krisztus ellen. Urunk, lásd meg fenyegetésüket, és add meg szolgáidnak, hogy teljes örömmel hirdessék a te igédet.” Ezt folytatja Nikolaus Decius Glória-parafrázisa, A menny Urának tisztelet (EÉ 43,1). A recitativók főleg ApCsel 6-7 alapján mondják el a felkavaró első történetet (amelyben még nem Pál a főszereplő): István vértanú megkövezését. „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. (...) István pedig - kegyelemmel és erővel telve - nagy csodákat és jeleket tett a nép között. (...) [Az írástudók] nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. (...) [Ezért] hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: »Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél.«” (4,32; 6,8.10.13) A hamis tanúk zenei megjelenítése is Bachot követi: a két basszus éppúgy kánonban énekel, mint a Máté-passióban az alt és a tenor (33.). „Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rárohanva elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. (...) »Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent.« (...) »Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal.« (...) »Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.« Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé’.’ (6,12.11; 5,28; 6,14-15) A főpap kérdésére István elmondja a zsidó nép egész történetét az atyáktól kezdve, Mózesen át Salamonig (István védőbeszéde, ApCsel 7 alapján), majd így folytatja: „Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szendéteknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg!’ (7,51-53) A következő kórustétel túrba; a zsidók magukból kikelve kiáltják: „El vele! Istent káromolja, és aki Istent káromolja, annak meg kell halnia!” István válasza: „íme, látom az eget megnyílva és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll!’ (7,56) Jézus fájdalmas és figyelmeztető szava - meglepő módon - szopránáriában szólal meg: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád kül-CANTATE dettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet..., de ti nem akartátok!” (Mt 23,37) Folytatódik a véres jelenet: „Erre rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték, és így kiáltottak: »Kövezzétek meg! Aki Istent káromolja, annak meg kell halnia!« Térdre esett, és hangosan felkiáltott: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« És amikor ezt mondta, meghalt.” (ApCsel 7,57-60 nyomán) A megkövezős túrba hangvételében, disszonanciáiban a Máté-passió Laß ihn kreuzigen tételét (50b) idézi. A következő korálvers a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) dallamán szólaltatja meg a hívő ember hangját: „Uram, neked akarom átadni magam, neked, akihez tartozóin. / Csak te vagy az én életem, a halál lesz nyereségem. / Neked élek, neked halok, légy enyém, azzal megelégszem.” „A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. (...) Saul pedig egyetértett István kivégzésével. (...) Kegyesférfiak azonban eltemették Istvánt, és nagy siratást tartottak felette’.’ (7,58; 8,1-2) Lírai kórustétel zárja az első jelenetet: „íme, boldognak mondjuk azt, aki szenvedett. Mert ha a test meghal is, a lélek élni fog.” A következő héten elindulunk a damaszkuszi úton. ■ Dr.Ecsedi Zsuzsa
