Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-10 / 19. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 10. !► 3 Intézményátvételekről - reálisan ► Megyei napilapokban olyan információk láttak napvilágot az utóbbi hetekben, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) újabb oktatási intézményeket szeretne átvenni. Utánajártunk, hol tart a folyamat, mik az esélyek az átvételre. Varga Mártával, az MEE Országos Irodája Nevelési és Oktatási Osztályának vezetőjével (képünkön) beszélgettünk. „A Magyarországi Evangélikus Egyház továbbra is nyitott az oktatási intézmények átvétele ügyében” - tudtuk meg az osztályvezetőtől. Amint elmondta, az átvételeket minden esetben alapos vizsgálat előzi meg az országos presbitérium által összeállított szempontok (építési, gazdasági, oktatási) alapján. A vizsgálat feltárja, hogy vállalható-e, fenntartható-e hosszú távon az intézmény az egyház számára. A folyamatot szándéknyilatkozat előzi meg, amelyet az országos presbitérium egyházpolitikai szempontok alapján hoz meg.- Amíg az intézményeket az önkormányzatoktól vettük át, addig viszonylag gyorsan és gördülékenyen mentek a dolgok - jegyezte meg az osztályvezető asszony. - Az önkormányzat hozott egy testületi határozatot, amellyel elindult ez a folyamat. Vizsgálhattuk az intézményt, és objektív tények alapján dönthettünk. Azután azonban, hogy az általános iskolák és a középiskolák túlnyomó része átkerült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) fenntartásába, változott a folyamat. Idén március 16-ig kérte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) annak bejelentését, hogy melyek azok az intézmények, amelyek iránt érdeklődünk. A tankerületek hatáskörébe tartozó általános iskolákkal kapcsolatban azonban nem adhattak ki számunkra információkat, ezért nehéz volt vizsgálódni egy-egy intézmény esetében annak fenntarthatóságáról, állapotáról, vállalhatóságáról. Volt, ahol be sem tudtunk menni az épületbe, hiszen a Klik fenntartásában van, így a mi oldalunkról jelenleg sokkal nehezebbé vált egy-egy ilyen irányú döntés előkészítése - mondja Varga Márta. Míg korábban sokszor az önkormányzatok jelezték átadási szándékukat, ez most szintén megváltozott: általában helyi gyülekezetek részéről, illetve egyes evangélikus oktatási intézmények vezetőinek részéről fogalmazódik meg a szándék az átvételre.- Ha egy településen van már egy óvoda és egy gimnázium, jogosan merül fel az igény, hogy a kettő között létesüljön általános iskola is. Ez történt most Mezőberényben, ahol a helyi lelkészek és a meglévő intézmények vezetői kezdeményezték a vizsgálatot - tudtuk meg az osztályvezetőtől, aki szerint így nagyobb realitása is lehet egy-egy átvételnek. Mivel azonban a végső döntést erről nem maga az egyház, hanem a kérvényezés után az Emmi és a Klik hozza meg, sokkal átláthatatlanabb a folyamat. A minisztérium emellett ahhoz ragaszkodott: mindig a mindenkori bevett egyház, ne pedig a helyi gyülekezet kérvényezze az intézményátvételt. A köznevelési törvényben csak az szerepel, hogy akkor adható át nevelési, nevelési-oktatási intézmény vallási, világnézeti szempontból elkötelezett nevelést, oktatást folytató fenntartó számára, ha az intézménybe beíratott kiskorú gyermekek, tanulók esetén a szülők, nagykorúság elérése esetén a tanulók több mint fele azt támogatja (74. § [3] bekezdés). De hogy erről hogyan - nyilvánosan vagy titkos szavazással - és mikor kell szavazni, mennyire számít a nevelőtestület vagy a helyi, illetve a kisebbségi önkormányzat véleménye, arról nincsen rendelkezés. A minisztérium ennek a szavazásnak az alapján május utolsó munkanapjáig döntést hoz arról, átadja-e az intézményt egyházi fenntartásba. A szűk határidő elég sok feszültséget okoz helyi szinten. Az egyháznak tájékoztatást kellene tartania az intézményben arról, mi lenne, ha átvennék a fenntartást. Ez viszont sok esetben nem jön létre, és megtörténhet az is, hogy az elsős gyerekek májusban még egy Klik-fenntartású intézménybe iratkoznak be, szeptembertől azonban már egyházi intézménybe fognak járni. Erről azonban nem az egyházak képviselői tehetnek, ám félő, hogy az információk nem megfelelő áramlása miatt a feszültségek az egyházakon fognak lecsapódni. Jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház négy intézmény átvételét vette fontolóra.- Az ikladi általános iskolát átvéve ez az aszódi gimnázium tagintézménye lenne - tájékoztatott Varga Márta. - A településen az esélyegyenlőségi szempontokat figyelembe véve ugyan nem maradna más iskola, de a három kilométerrel arrébb lévő domonyiba a szülők átvihetnék gyerekeiket, ha nem akarnák az evangélikus fenntartású intézménybe járatni őket. Mezőberényben a tervek szerint az általános iskola megfeleződne, és egy része evangélikus egyházi fennÁdám almái... Egy tíz éve készült, de szélesebb körben alig ismert, bibliai témát érintő, egy északi (dán) evangélikus lelkész életét görbe tükörben bemutató filmről osztom meg most a gondolataimat tisztelt olvasóimmal. Az Anders Thomas Jensen rendezésében 2005-ben készült, 2006-ban bemutatott, dán-német koprodukcióban készült film egy evangélikus parókián játszódik. A filmajánlók a vígjáték kategóriába sorolták, de a műfaja nem egyértelmű. Vannak humoros jelenetei, de inkább egyfajta szatirikus paródiának mondanám. Áz biztos, hogy nem klasszikus vígjáték. Nevetni nem igazán tudtam rajta, viszont a felvetéseit továbbgondolandónak találtam. Néha a helyzetek, máskor a szereplők és sajnos sok esetben a bemutatott lelkész- és egyházkép is szánalmas. A helyszín egy sok száz éves, gyönyörű evangélikus templom - amelyet kívülről és belülről is megcsodálhatunk - és a mellette álló parókia. Az udvar közepén egy almafa áll, amelynek szintén fontos szerep jut. A történet arról szól, hogy a szociálisan érzékeny lelkész (Ivan - MadsMikkelsen alakítja) társadalmi szolgálatot vállalva különböző hátrányos helyzetű embereket fogad be. A befogadottakból sajátos kis gyülekezet alakul. Tagjai: Gunnar, az ígéretes, de félresiklott teniszező, aki szomorúságában kényszeres evésével hatalmas hústoronnyá „építette a testét” Emellett alkoholfüggő, soha nem józan, és ráadásul még kleptomániás is. Aztán ott van Khalid, a pakisztáni bevándorló, akinek a beszéde is alig érthető, mert annyira töri a nyelvet. Hazulról hozott sértettsége miatt éjszakánként „hadat üzen” a hazáját kizsákmányoló multiknak, és benzinkutakat rabol büntetésül. Ott van a szexmániás Sarah, aki gyereket vár, és félelem gyötri, hogy korábbi életvitele miatt fogyatékos lehet a gyermeke. És érkezik egy új lakó, ' Adam (Ulrich Thomsen alakítja). Szerepel a filmben még egy nagyon idős férfi is - a kórházban haldoklik aki a második világháborúban egy haláltáborban szolgált, és ezt nem tudta feldolgozni. A film azzal kezdődik, hogy a semmi közepén Adam leszáll a buszról. Előveszi a bicskáját, és mélyen végigkarcolja a busz oldalát, amikor az továbbindul... Kicsi autón érkezik érte Ivan, a lelkész. Adam nem igazán örül a találkozásnak. Mint kiderül, éppen a börtönből jött ki, és tizenkét hetet kell a parókián közszolgálatként eltöltenie. Adamon látszik, hogy kemény: kigyúrt fickó, kopaszra nyírt fejjel, de az irányultsága akkor válik egyértelművé, amikor a kicsomagoláskor nem egy családi fotó kerül elő a táskájából, hanem egy Hiüer-kép, amelyet ki is függeszt átmeneti szobája falára. Aztán belépünk egy istentiszteletre. A templom belülről is gyönyörű. Viszont szembeszökő, hogy a befogadottakon kívül nincs ott senki. Tényleges gyülekezet nincs ott e mögött a szolgálat mögött. Itt gondolatban kiléptem a filmből. Nagyon furcsa gondolatok kezdtek kavarogni bennem. Amíg az elején imponálónak tűnt a lelkész szent bátorsága, szociális elkötelezettsége, itt már látszott, hogy valami nagyon nincs rendben. A gyülekezet nélkül maradt lelkész szociális pótcselekvéséről van szó? A film ezzel a furcsa helyzettel az identitását vesztett egyházról akar esetleg beszélni, amely kívülről ugyan még szép, de már elveszítette az emberek érdeklődését? Mélyen felkavart és elgondolkodtatott ez a felvetés. A sajátos kis közösség mindennapjai, a furcsa találkozások, beszélgetések, érintkezések és súrlódások visszarántottak a film világába. A furcsa emberekből álló társaság bőségesen produkálta az extrém problémákat. A közösség vezetőjének, a lelkésznek a hárító reakciói, az abnormálisát és a rosszat is kényszeresen jóra magyarázó fordulatai elég idegesítőek voltak még nekem, az erősen egyházi környezetben élő embernek is, hát még a film kemény fiújának, a börtönből frissen szabadult, neonáci Adamnak. Tapintható közöttük a feszültség, amely odáig fokozódik, hogy Adam nem tud uralkodni az indulatain, és nagyon megveria lelkészt: A falu - szintén kicsit furcsa - orvosától megtudjuk, hogy a lelkész is borzalmas traumákon ment át, és ráadásul súlyos agydaganata van. Aztán a lelkész hazatér a kórházból, és mintha mi sem történt volna, folytatja a szociálterápiát. Adam számára azt a célt találják ki, hogy almás lepényt kell készítenie. Ehhez mindenekelőtt azt kell megvárni, hogy beérjen az udvaron álló almafa termése... Ami olyan egyszerűnek és magától értődőnek tűnik, az számtalan akadályba ütközik. Az almafa termését az ígéretes indulást követően folyamatosan veszélyek fenyegetik: madarak, férgek, viharok, villámcsapás. A lelkész a sátán támadásával magyarázza a csapásokat, ami Adamot annyira felidegesíti, hogy újra a lelkészre támad. Furcsa és visszatérő bibliás üzenetet is kap, ugyanis minden nagyobb ajtócsapódáskor leesik az általa falra akasztott Hitler-kép. Egy Biblia pedig mindig ugyanott nyílik ki: Jób könyvénél. Sokadszorra Adam felveszi, és elolvassa. A lelkésszel azon is összekülönböznek, hogy a rossz a sátántól vagy Istentől jön-e. ' ■ ' • ■ ' ' • tartásba kerülne, így alkotva egy tagintézményt a helyi gimnáziummal. A településen van már óvodánk, így felmenő rendszerben tanulhatnának a gyerekek. Szó van a soproni Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény átvételéről is, amely az Eötvös-iskolához kapcsolódna. Az intézményben sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkoznak, és ehhez kapcsolódva működik egy szakszolgálat, amelyben olyan képzettségű pedagógusok dolgoznak, akik az átvétel után a mi intézményeinkben szakmai tanácsadói, gyógypedagógusi szolgálatot működtethetnének. A következő tanévtől szóba kerülhet egy szentesi iskola átvétele is, de ilyen rövid idő alatt nem tudtunk még megfelelően tájékozódni az iskoláról, ezért ezt az átvételt idén nem tartjuk reálisnak. A Magyarországi Evangélikus Egyház tavaly az első három iskolával kapcsolatban már megfogalmazott egy-egy szándéknyilatkozatot, amelyet be is adott a minisztériumba. Különböző indokokkal akkor mindhárom igényt elutasították. Most egyházunk újra beadta a kérvényeket. A döntés tehát már nem az evangélikus egyház, hanem újra csak a minisztérium kezében van: a Klik lebonyolítja a véleményezési folymatot, a végső döntést pedig a miniszter hozza majd meg. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu ÉGTÁJOI7Ó <D Az abszurditás csúcsa, hogy amikor Adam szkinhed barátai eljönnek látogatóba, és meglátják, hogy a csapatban van egy színes bőrű pakisztáni, belekötnek, de Adam előrántja a fegyverét, így szégyenszemre vissza kell vonulniuk. Később azonban visszatérnek - többedmagukkal és felfegyverkezve. Ivan, a lelkész közéjük áll. Össze akarja szedni a fegyvereket, de közben az egyik véletlenül elsül, és fejbe lövi a lelkészt. A megrendült Adam az egyetlen épen maradt almából megsüt egy pogácsa nagyságú süteményt, és sietve beviszi a kórházba. Legnagyobb meglepetésére Ivan ágya üres, de nem azért, mert meghalt. A golyó éppen a daganatot távolította el a lelkész fejéből, aki most a napsütötte kertben lábadozik. Az igazi csoda azonban nem ez. Ennél sokkal nagyobb csodáról szól ez a fordulatokban bővelkedő film. A csoda a film végén bújik meg diszkréten. Új vendéget várnak. Ivan lelkész mellett segítőként Adam is ott áll, már serkenő hajjal... Mert az Istennek semmi sem lehetetlen. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
