Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-02-08 / 6. szám

Evangélikus Élet IN MEMÓRIÁM 2015. február 8. *• 5 ■■■■■■■■■ Végső búcsú D. dr. Nagy Gyula püspöktől Az egyházi vezető, elismert tudós emlékezete A Deák téri templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra január 31-én Nagy Gyula püspököt, aki kilenc­venhat éves korában hunyt el. A gyászistentiszteleten több mint kétszázan vettek részt - családtagjai, tisztelői, egy­kori munkatársai. Szebik Imre nyugalmazott püspök méltatta a néhai püspök életművét; a liturgiában Gáncs Pé­ter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület lelkészi vezető­je szolgált. Nagy Gyula Berlinben doktorált, harminckét évig volt egyetemi tanár, nyolc évig töltött be püspöki tiszt­séget, öt teológiai könyvet írt, és mintegy hétszáz cikket publikált. Életének 97. esztendejében, 2014. december 29-én, a tudós tanítói kül­detésben eltöltött hosszú évek után Urunk hazahívta idős szolgáját. A bu­dapesti Uzsoki utcai kórházban dob­bant utolsót megfáradt szíve. Isten iránti hálával emlékezünk reá. Nagy Gyula testvérünk, bár az egykori Gömör megyei Pelsőcön született, ahol édesapja tisztviselő­ként dolgozott, valójában a Vas me­gyei Vönöckről származott. 1918. szeptember 22-én született. Elemi is­koláit Kapuváron és Győrött végez­te. Érettségi vizsgát a győri bencés gimnáziumban tett. Egykori szerze­tes tanáraira és az ősi alma materre mindig szívesen emlékezett. Kitűnő bizonyítványával a pécsi tudományegyetem soproni evan­gélikus teológiai fakultásán folytat­ta tanulmányait. Szorgalmasan ké­szült a lelkészi hivatásra, de a tudo­mányos pálya lehetősége is szeme előtt lebegett. 1940-ben Győrött szentelte lelkésszé D. Kapi Béla püspök, majd ösztöndíjat kapott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemre az­zal a céllal, hogy elmélyüljön a filo­zófia és a teológia tudományában. 1943-ban filozófiai doktorrá avatták, disszertációjának témája Platón eti­kája volt. Ezután a halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem Teológiai Karán lett előadó és egyidejűleg a Délkelet­európai Egyházismereti Kutatóin­tézet vezetője. Hazatérve Németországból előbb segédlelkészként szolgált Sopron­ban és Győrött, majd vallástanár-he­lyettesként Sopronban. 1946-ban védte meg disszertációját a rendszeres teológia tárgyköréből a soproni fakultáson. 1950-ig vallástanár­ként működött Pécsett. Közben 1947- ben házasságot kötött Schmidtbauer Margit okleveles zenetanárral. Há­zasságukból három gyermek született. Az idő múltával hat unoka és két dédunoka vette körül az ünnepi órá­kon. Mindig örömmel és szeretettel emlegette kiterjedt családját. 1950-ben a győri Evangélikus Diako­­nissza-anyaház és Szeretetotthon igaz­gatójának nevezte ki Túróczy Zoltán püspök, de még ugyanebben az évben megválasztották az újonnan alakuló Evangélikus Teológiai Akadémia rend­szeres teológiai professzorának, ezért rövidesen Sopronból Budapestre köl­tözött. A szisztematikus teológia és a filo­zófia tudományában elmélyült tudós fi­atalon, harminckét esztendősen kapta meg professzori megbízatását, és har­minckét évig töltötte be fontos külde­tését a lelkészképzésben. így vált egy­házunk tanító szolgálatának elismert személyiségévé és a lutheri teológia hű­séges őrállójává. Négyszer viselte a hittudományi akadémia dékáni tisztét, és tanársága idején a Deák téri gyüle-. kezet hűséges presbitereként is szolgált. Nagy Gyula 1957-ben Ordass Lajos püspök hívására részt vett a Lutherá­nus Világszövetség (LVSZ) minneapo­­lisi nagygyűlésén. Ezért tízévi mellő­zés jutott osztályrészéül. Igényes professzori szolgálatán át­sütött személyes hite és a méh szorgal­mával megszerzett tudása. Naprakész tájékozottságával európai színvonalon tanította a teológia tudományát. Szi­gorát a lelkésznemzedékek későbbi szolgálatuk során értették meg. Nagy Gyula volt a szerzője az első magyar nyelvű szociáletikának, amely­ből más felekezetek is - ökumenikus nyitottsággal - tájékozódtak. Teológiai munkásságának elismeréséül a Debre­ceni Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává fogadta. Személyének - s rajta keresztül ha­zai egyházunknak - a megbecsülésé­ről tanúskodott az a hívás, amelyet Nagy Gyula 1971-ben kapott az LVSZ elnökségétől: a lelkészképzés nem­zetközi referense lett Genfben, a világ­­szervezet székhelyén. Ezt a munkakört < négy évig töltötte be, majd az ugyan- 5 csak genfi székhelyű Európai Egyhá­­|E zak Konferenciája teológiai tanulmá­­° nyi igazgatójává választották. £ Nemzetközi megbízatásai idején, közel tíz éven át öt kontinens szám­talan országában tartott előadásokat. Az LVSZ nemzetközi referenseként a világ szinte valamennyi evangélikus egyházában megfordult, tanulmá­nyi igazgatóként pedig mint az öku­­mené elkötelezett tanúságtevője tar­tott előadásokat. Személyén keresz­tül hazánk kereszténysége, orszá­gunk élete s hazai egyházaink szol­gálata is ismertté vált. Munkáját -nagy diplomáciai érzékről tanús­kodva - külföldön és az adott társa­dalmi viszonyok között itthon is el­ismerés övezte. 1980-ban tért haza Svájcból, és folytatta az oktatást a teológiai aka­démián. 1982 szeptemberében az Északi Egyházkerület gyülekezetei megválasztották a kerület püspöké­nek. Fontos feladat hárult reá az LVSZ 1984. évi budapesti nagygyű­lésének szervezésében, az előkészítés munkájában a teológiai és személyi kérdések területén. Püspökként hűségesen látogatta a gyülekezeteket, pásztorolta a lelké­szeket, képviselte egyházunkat az állami hatóságokkal folytatott tárgya­lásokon - ez nem volt akkor hálás kö­telezettség. Szolgálati ideje alatt ké­szült el az Evangélikus Hittudományi Egyetem mai épülete. Káldy Zoltán püspök, LVSZ-elnök betegsége alatt és elhunytát követő­en Nagy Gyula töltötte be hazai egy­házunkban a püspök-elnöki tisztet, más közéleti megbízatásokkal együtt. 1989 novemberében, 72. évében, közel nyolcévi püspöki szolgálat után vonult nyugalomba. Ezt követően újra felébredt benne a tudományos-teológiai munka utá­ni vágy. Megírta kétkötetes dogma­tikai művét, amelyben egyházunk ta­nítását foglalta össze. Ezeken is átsüt krisztocentrikus teológiai látása, lu­theri teológiánk iránti elkötelezett­sége és ökumenikus nyitottsága. A budavári gyülekezetnek hűséges és aktív tagja maradt - hitvesével együtt - betegségük elközeledtéig. Egész életét tanítói tevékenysége, professzori szolgálata iránti elköte­lezettsége és egyházszeretete hatot­ta át. Lelkiismeretes és megbízható, egyházépítő karakter volt. Korának sajátos társadalmi körülményeivel és politikai adottságaival neki is meg kellett birkóznia. Öt könyvet és mintegy hétszáz ta­nulmányt írt, amelyek gazdagították olvasóik ismereteit, lelki és hitbeli erősödésüket szolgálták. Fájdalmas volt számára hitve­sének közel két évvel ezelőtti halá­la. Egészségi állapota megromlott, állandó felügyeletet kívánt, melyet családja odaadással és hűséggel biztosított. Életéért, minden elvégzett hazai és külföldi szolgálatáért, családjában tanúsított áldozatos szeretetéért le­gyen áldott az egyház Ura, aki őt ne­künk adta! Övé legyen „a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nem­zedékről nemzedékre, örökkön-örök­­ké. Ámen’.’ (Ef 3,20) ■ D. Szebik Imre A Nagy Gyuláról készített film megte­kinthető az Evangélikus.hu címen vagy a http://youtu.be/zw-9Yn4YbJc linken. Olimpikon is lehetett volna, de a színházat választotta Elhunyt Bitskey Tibor ► Rövid betegség után, február 2-án, nyolcvanöt éves korában meghalt Bitskey Tibor, az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb színésze. Fasori diák volt, s akár olimpikon is lehetett volna. Színészi pályafu­tását kétszer ismerték el Jászai Mari-díjjal, a Kossuth-díjat 2000-ben kapta meg. A nemzet színészei közé Cserhalmi Györggyel együtt 2014- ben választották be. Két házasságából három gyermeke született. „Gyö­nyörű évtizedeim voltak, és amikor hullámvölgybe kerültem, akkor az önálló estem erkölcsileg is megmentette az életemet. Nyugdíj után az Udvaros Béla vezette Evangélium Színháztól kaptam a mentőövet, rend­szeresen játszottam főszerepeket” - mesélte időskoráról. A Rákóczi hadnagya című filmben kapott először főszerepet, ez hozta meg számára az országos ismertsé­get. A hatvanas évek nagy történel­mi filmjeiben szintén nagy szere­pekhez jutott, játszott A kőszívű em­ber fiaiban, az Egy magyar nábob­ban, a Kárpáthy Zoltánban, az Eg­ri csillagokban, a Zrínyiben, a Rab ember fiaiban, A fekete városban, a Honfoglalásban és a Sobriban is. Nagy népszerűséget hozott számá­ra a szinkronizálás: Sean Connery és Brian Cox szinkronhangja volt, il­letve ő volt a Vük című mesefilm narrátora. Bitskey Tibor a filmek révén lett el­ismert színész, mégis jobban szeret­te a színházat. „A színpadon három óra alatt végig lehet élni egy egész életet, egy sorsot, a film pedig földa­rabolja az embert, apró mozaikkoc­kákból kell összeállítani az alakítást” - nyilatkozta a Kossuth-díjas mű­vész. játszott Az ember tragédiájá­ban, a Koldusoperában, A fizikusok­ban, a Cyranóban. „Rengeteget sportoltam, fociz­tam, úsztam, kézilabdáztam. A Va­sasban atletizáltam, s mivel minden számban jeleskedtem, tízpróbásként ki akartak vinni az 1952-es olimpiá­ra. A lehetőség elszalasztásáért csak az kárpótol, hogy atlétikai karriere­met a színművészeti főiskola akasz­totta meg” - mesélte Bitskey Tibor a Művész-világ.hu-nak 2009-ben. Olimpikon is lehetett volna, mégis in­kább a színházat választotta. Udvaros Béla rendező volt egyik nagy pártfogója és mentora; az Evan­gélikus Életnek elmondta, hogy Bitskey Tibor egyik kiemelkedő alakítása volt Sík Sándor István király című drámá­jának főszerepe. Az 1996-ban, a mille­­centenárium évében bemutatott darab­nak óriási sikere volt, az Evangélium Színház hatvanhatszor tűzte műsorá­ra - fűzte hozzá a rendező. A színész több nagy szerepet is eljátszott Udva­ros Béla színházában, például övé volt Márai Sándor A kassai polgárok című színdarabjának főszerepe. EvÉlet-infó

Next

/
Oldalképek
Tartalom