Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-08 / 6. szám
6 4» 2015. február 8. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Imádkozzatok a városért! Pásztorkor Budán ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Az ökumenikus imahét, illetve az Aliansz - Magyar Evangéliumi Szövetség által évente szervezett imahét végeztével nem szakad meg a felekezetközi imaközösség. Több településen évek, évtizedek óta rendszeresen találkoznak lelkészek, papok, gyülekezeti munkások. Nyolc évvel ezelőtt felekezetközi összefogással háromnapos evangélizációt szerveztünk a Deák téri templomban. Ulrich Parzany német lelkész volt az igehirdető. A gyér látogatottságú esték után kissé magunkba roskadva beszélgettünk a „felső szobában”, az emeleti teremben. Vendégünk javasolta, hogy rendszeresen jöjjünk össze imádkozni. Azt tapasztalja szerte a világban - mondta -, hogy ahol a különböző felekezetű, kegyességű pásztorok együtt imádkoznak a városért, az országért, ott valami mindig megmozdul. Engedelmeskedtünk. Azóta havonta találkozunk. Igehirdetésre egyházi vezetőket, teológiai tanárokat kérünk fel. Ezt követi az alkalmanként tíz-tizenöt felekezetből való pásztorok és gyülekezeti munkások imádkozása, könyörgése. Jól építi a közösséget és a szolgálatokat, hogy az áhítat után együtt reggelizünk, teázás mellett ismerkedünk egymással, beszélgetünk, tervezzük a programokat. Hálásak vagyunk a Budapest-Budai Református Egyházközségnek (I. kerület, Szilágyi Dezső tér, a Parlamenttel szemben), hogy vendégül látja ezt a csapatot. Tapasztaljuk az áldásokat. Sokat tanulunk egymástól, a másik egyház tapasztalataiból, örömeiből és nehézségeiből. Megerősödtek az országért, városért, egyházainkért szervezett programjaink, missziós szolgálataink. Ha „megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2Krón 7,14)Négy testvérünket arra kértem, fogalmazza meg számára mit jelent ez a közösség. * * # Illés Dávid, a Budapest-Budai Református Egyházközség lelkipásztora, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese: Gyülekezetünk hosszú idő óta ad helyet a pásztorkor találkozóinak. Számomra fontos, hogy közösségünk adottságaival szolgálhatunk mások felé Krisztus egyházában. Ez a kör nekem bátorítást jelent. Látom, hogy vannak körülöttem kitartó és odaszánt emberek. Korán reggel, szinte szerzetesi időben felkelni, megérkezni, jelen lenni - mindez arról beszél, hogy számukra fontos Krisztus ügye és személye. Amikor együtt vagyunk, megtapasztalom, hogy mennyire egyformák vagyunk annak ellenére, hogy közösségeink szervezetileg másképpen tagozódnak. Közös örömök és közös nehézségek tesznek minket nyitottá és elfogadóvá egymás iránt. Jó megtapasztalni, hogy ennek a városnak a jóléte és megtérése mindannyiunk szívügye. Együtt lenni, imádkozni - ez azt munkálja, hogy a bizalom építőköveiből havonta építkezünk. Hogy hol tartunk ebben? Nehéz megmondani, de két dolog bizonyos: már van történetünk, és bizonyára van jövőnk is. * * * Szuhánszky Gábor metodista lelkész: Ebben a felekezetközi közösségben olyan lelkületű keresztény spirituális vezetők és sokszor beosztásukra, státusukra nézve is olyan elöljárók vesznek részt, akik elkötelezetten vállalják evangéliumi hitüket. Az elsődleges értékei ennek az együtt imádkozó közösségnek azok a személyek, akik részt vállalnak benne. A másik nagyon fontos értéke ennek a csoportnak, hogy félre tudta tenni a saját felekezeti érdekeit, azoknak az elsődlegességét, és megtanulta elhordozni, testvéri közösséget gyakorolva, a másik másfajta kegyességét, beállítottságát, szokásait. A közösségben részt vevők több mint huszonöt egyházhoz, felekezethez, egyesülethez, missziós szervezethez tartoznak. Nagy lehetőség egy ilyen széles ölelésű körben közösséget gyakorolni, együtt imádkozni. A helyszín a magyar Parlamenttel szemben, a Duna túloldalán található. Talán nemcsak jelképes üzenete van ennek a ténynek. A változás, tiszta gondolkodás nem csupán a kereszténység, Isten országának érdeke, hanem az ország és népünk érdeke is, erkölcsi felemelkedésünk és lelki ébredésünk által. * * sg László Viktor, a Kérügma Kiadó és az Ez az a nap! rendezvény igazgatója, római katolikus: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, minta Hermán harmatja, amely leszáll a Sión hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor!’ (Zsolt 133) Számomra ezekben az igeversekben fogalmazható meg, mit jelent, ha különböző felekezetű vezetők összejövünk, azonos célokért imádkozunk, könyörgünk, kérjük Isten áldását országunkra, nemzetünkre. Reggelenként, amikor a budai rakpartról látom a napfelkeltét az Országház mögött, és az utam ebbe a nagyszerű imaközösségbe vezet, önkéntelenül is összekapcsolódik bennem a gondolat: milyen nagyszerű dolog, hogy egyetértésben, egy szívvel fogunk imádkozni ma is azért, hogy a sötétséget felváltsa a világosság, az éjszakát a nappal, a viharfelhők elvonuljanak országunk fölül, népünk megtérjen, a hívők teljes szívüket odaszánva szolgálják az Urat. Nagyon tetszik az említett zsoltárrészletben, hogy csak oda küld áldást az Úr, ahol egységben vannak a hívők. Hiszem, hogy Magyarország szellemi megújulásának egyik alapköve, hogy a különböző felekezetű keresztény vezetők egymást megbecsüljék, tiszteljék, és egységben tudjanak Isten elé menni. Ebben a közösségben ezt élhetjük meg. Különbözőségeink ellenére arra fókuszálunk, ami összeköt bennünket. Szívből ajánlom minden pásztor és vezető társamnak ezt a nagyszerű lehetőséget a találkozásra, ahol magam is minden alkalommal feltöltődöm, és ahonnan újult erővel megyek tovább. # * * Papp János baptista lelkipásztor, egyházelnök: Mit jelent számomra a Szilágyi Dezső téri Aliansz lelkészi imaközösség? Ismerős és ismeretlen arcokat, akiket megismerhetek, akikkel ápolhatom a kapcsolatomat, akikkel együtt imádkozhatom. Budapesti lelkipásztorok, missziói munkások, egyházi képviselők testvéri légkörű, imádságban összehangolódó közössége. Olyan fórum, amely kevés van ebben az országban, a fővárosban. Külön érték számomra, hogy ez nem csupán fellángolás volt, és néhány hónapig tartott, hanem most már évek óta folyamatosan működik. Emlékszem igékre, elhangzott példákra, asztal körüli mély beszélgetésekre a formális imaközösség után. Jó együtt lenni. Annak ellenére, hogy az elmúlt években tovább gyarapodtak a feladataim, igyekszem ott lenni, mert inspirál e közösség. A szerző egyházunk országos missziói lelkésze Ima a luxusszegényekért Világimanapi előkészítő konferencia ^ Azúr tenger, hófehér homok, pálmafák - ezek juthatnak először eszünkbe a Bahamákról. Ugyanezek a szigetek számos ott élőnek nem jelentenek mást, mint szegénységet, tinédzserterhességet, erőszakot, drogkereskedelmet. A kétarcú szigetvilágért imádkoznak világszerte március 6-án. Az EvÉlet első számából- A lábmosáshoz le kell hajolni, és fel kell nézni a másikra. Jézus ezt akarja megtanítani nekünk: ma, amikor ember ember ellen támad, mert nem hajlandó elismerni, hogy a másik olyan, vagy akár különb, mint ő, tanuljunk meg felnézni egymásra! - mondta áhítatában P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Női Bizottságának elnöke a január 24-i világimanapi előkészítő konferencián Budapesten. A találkozón a MEÖT-tagegyházakból érkezett résztvevők a Bahamák asszonyai által előkészített világimanapi liturgiával ismerkedtek, amelynek vezérigéje a lábmosás története: „jézus ezt mondta nekik: »Értitek, hogy mit tettem veletek?«” (Jn 13,12) Egyedül János evangéliuma írja le ezt a történetet, a szinoptikusok ugyanitt az utolsó vacsora eseményeit hangsúlyozzák, pedig a lábmosás tette ugyanazt jelenti, amit az úrvacsora: Jézus olyat végez el helyettünk, ami semmiképp nem az ő dolga lenne. Ez lehet az érzésünk a bahamai asszonyok által megjelölt projekttel kapcsolatban is - ők ugyanis egy családjaiktól elmenekülni kényszerült anyákat segítő krízisközpont működtetéséhez, valamint egy olyan felvilágosító kampányhoz kérik az imanapi perselypénz-támogatást, amely a szigetvilágban oly jellemző erőszakosságnak üzen hadat. A földi paradicsomban olyan súlyos problémákkal küzdenek, mint a tinédzserterhességek, az AIDS vagy a mellrák - előbbi kettőben komoly szerepet játszik az a tény, hogy a Bahamák szigetvilága az első tízben van a nők és gyermekek sérelmére elkövetett nemi erőszak világranglistáján, valamint hogy az ország törvényei nem ismerik a házasságon belüli erőszak intézményét. Ugyancsak problémát jelent, hogy a hátrányos helyzetű szigetek, például Haiti lakói közül sokan próbálnak itt megtelepedni - a bahamaiak által megvetett bevándorlók még inkább ki vannak szolgáltatva az erőszaknak vagy a testi szolgáltatásokért pénzt kínáló turistáknak. A bahamai társadalom szerveződése is sajátos: ugyan fontosnak tartják a családot és csapásnak a gyermektelenséget, szinte elvárás, hogy egy férfinak a házasságán kívül is legyenek kapcsolatai. Legtöbbször a nők szereznek szakmát, végzettséget, leginkább rájuk hárul a családfenntartás terhe - tudtuk meg Szederkényi Kornéliától, Szunyogh Ildikótól és Jakab-Köves Gyopárkától, akik hazánkat képviselték a svájci, németországi és ausztriai felkészítő hétvégéken. A világimanapi előkészítő konferencián elhangzott: a Bahamák asszonyai tükröt tartanak elénk, problémáik, ha talán nem ennyire élesen, de Magyarországon is megjelennek. A világimanap célja elsősorban az, hogy végiggondoljuk, mit mond Isten igéje ezekre a helyzetekre, mi a mi felelősségünk - erről beszélt Csapó Emma is, aki lassan két évtizede igyekszik segíteni az utcáról a normális életbe visszatérni vágyó prostituáltakat. Forrás: Reformátusok Lapja Az imanappal kapcsolatos segédanyagok megtalálhatók a meot.hu honlapon. Az Evangélikus Élet idén a nyolcvanadik évfolyamához érkezett. Ez alkalomból közöltük újra két héttel ezelőtt az első lapszám Délvidékről szóló írását. Most a vegyes házasság megpróbáltatásairól szóló jegyzetet osztjuk meg olvasóinkkal, követve a szöveg eredeti helyesírását. A téma többnyire ma is aktuális, talán csak annyi változott, hogy már nem zokognak a házasulandók, ha reverzálist kell adniuk a katolikus papnak... A hangos zokogástól kétszer is elakadt az eskümondás közben az egyik vidéki városban egy fiatal evangélikus leányka, amig házassági esküjét elmondotta a római hitűek templomában. Lelkésze felvilágosította arról, hogy reverzálisával kapcsolatban mi történik majd és maga is átlátván és átérezvén ennek jelentőségét, az esküvő előtti napon visszadta jegygyűrűjét. De szíve úgylátszik mást parancsolt és mégis elmenvén a római katholikus templomba, rezignáltan átengedte magát sorsának. Ezt a zokogást és a reverzálissal kapcsolatos eseményeknek annyi más kísérőjét érdemes volna meghallaniok és meglátniok az ország sorsa intézőinek. Nem a római szertartás fáj ilyen és hasonló esetekben, amelyek ebben a vegyesvallású országban elkerülhetetlenek, hanem az a kíméletlenség, amellyel az evangéliumi egyházak híveit kezelik. Irgalmat nem adva, kíméletet nem ismerve olyan áldozatok megadására kényszerítik őket, amelyek nemcsak a legsúlyosabb lelki megrázkódtatásokat idézik elő, hanem az egész családi élet boldogságát mérgezik meg, a házasélet komoly jelentőségét aknázzák alá és egyházi segédlettel is válságba sodorják az amúgy is erkölcsi válságot élő keresztyén családokat. Ez pedig igazán nem érdeke sem az államnak, sem a társadalomnak, sem semmiféle keresztyén egyháznak. Sőt... Ha valamikor, úgy éppen most, amikor mindegyre akutabbá válnak gazdasági és erkölcsi elesettségünk folytán a családi bajok, most volna szükség arra, hogy a keresztyén egyházak összefogjanak a keresztyén családi élet tisztaságának és zavartalanságának megmentése érdekében. Van-e a magyar közéletnek egyetlen egy olyan jelentős és kimagasló egyénisége, egyházpolitikai téren, aki ezt a kérdést föl meri vetni és tekintélyének egész súlyával megoldást sürget? Ha van, álljon ki a fórumra és ne várasson magára sokáig! Cs. I. évfolyam. 1933. január 29. 1. szám. Szerkesztoseg és kiadóhivatal : BUDAPEST, I., LENKE-ÚT 56. Kiadja: AZ ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG. EGYHAZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI, KULTURÁLIS ÉS POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. BEKÖSZÖNTŐ Az „Evangélikus Élet” evangélikus életet akar teremteni a csonka ország egyházközségeiben és egyháztársadalmi egyesületeiben. Nem mintha az életnek forrásai ezekben a közösségekben teljesen elapadtak volna ... de mert ez az élet nem olyan pezsdülő és lendületes, ahogy elvárható volna azoktól, akik Krisztus evangéliumának mélységeit felkutatták és igazságait megismerték._____________ Különösen meleg szeretettel gondol azokra a testvérekre, akiket egy igazságtalan békeszerződés tépett le testünkről és a velük való állandó érintkezés megteremtésének elsőrendű fontosságot tulajdonít. Az evangélikus iskolaélet kérdéseit állandóan figyelemmel kíséri és az égetően sürgős zsinat összehívásának előmunkálataiban segéd-
