Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-25 / 4. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. január 25. *• 5 i^—— Ökumenikus imahét nyitó istentisztelet a bazilikában ► Az imahét idei anyagát a brazil ökumenikus csoport készítette, a végső szöveget pedig az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács által létrehozott nemzetközi bizottság tagjai állították össze. A január 18-i nyitó istentisztelet elején - az előkészítő brazil csoport kérésének eleget téve - a részt vevő egyházak képviselői a templomba való bevonulásukkor különböző formájú kancsókból vizet öntöttek egy nagy tálba. A vizeskancsók a gyülekezet sokszínűségét jelképezték, a tálba öntött víz pedig az egyházak egységét szimbolizálta. lőtt fiában, Jézus Krisztusban” - mondta. A református püspök a 42. zsoltárt magyarázva kiemelte, kell, hogy legyen „bátorságunk, erőnk, bölcsességünk továbbadni a zsoltár biztatását: Ne háborogj, hanem bízzál az Úrban, és hálát adsz még az ő szabadításáért.” A liturgiái szolgálatban részt vett Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, a MEÖT alelnöke, aki imádságot mondott a gyülekezet tagjaival közösen, illetve segédkezett a liturgiában Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész is mint a Johannita Lovagrend káplánja. Bevezetőt Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára mondott. Szolgálatot végeztek a MEÖT tagegyházainak vezetői: Kocsis Fülöp görögkatolikus megyés püspök, Pap János baptista egyházelnök, a MEÖT alelnöke, KhaledA. László metodista lelkész, Frank Hegedűs anglikán káplán, Kalota József ortodox érseki vikárius, a MEÖT alelnöke, Magyar István ortodox protoierej, Magyar Marius ortodox esperes, Vojiszlav Gality ortodox püspöki helynök, Jancsev Tancso ortodox protoierej, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, valamint Snell György segédpüspök, a bazilika plébánosa. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna M Evangélikus.hu Ökumenikus imahetet 1908 óta rendeznek. Először csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt rajta, és kizárólag az egyesült államokbeli Graymoorban szervezték meg. Ma már szerte a világon ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket, és imádkoznak a Krisztusban hívők egységéért a különböző felekezetű gyülekezetek. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által szervezett rendezvényen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek beszédében arra figyelmeztetett, fontos, hogy „a keresztények egységéért imádkozva eljussunk Krisztus titkának felismeréséhez, és életünket egyénileg és közösségileg is az ő akarata szerint igazítsuk”. A bíboros a samáriai asszony János evangéliumából való történetét magyarázva kitért arra is: Isten irgalma éppen azért megrendítő, mert nem elfelejti, nem igazolja, nem mentegeti az emberi bűnt, nem mossa el a különbséget jó és rossz között, hanem megbocsát a bűnösnek, és erőt ad neki, hogy megváltoztassa, megjavítsa életét, és így boldog lehessen. Ha nem volna különbség a jó és a rossz között, akkor nem is lenne helye a megrendítő és szabadító isteni irgalomnak - hangsúlyozta Erdő Péter. Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke igehirdetésében kiemelte: a Krisztus-hívők közös küldetése tanúskodni az evangéliumról, az örömhírről. Arról, hogy a „hamis vágyak és jogosnak tűnő csüggedések ellenére is van megoldás, öröm és reménység Isten egyszü-A Tokaj központú, kiterjedt szolgálati terület akár négyöt istentiszteletet is jelent vasárnaponként, és az is előfordulhat, hogy egy-egy gyermekért kell tíz kilométereket autózni hittanórára. Ilyen jellegű lelkészi munkához nemcsak fizikailag kell jó kondícióban lenni, de - úgy vélem - lelkileg is. Beszélgetésünk elején ezért a lelkészi hivatás iránti elköteleződéséről kérdeztem.- Szüleim az evangélikus egyházhoz tartoztak, de édesapám unokatestvére - Csernák János - történetesen a metodista egyház szuperintendense. Nagyszüleim rendszeresen gyakorolták vallásukat, nagymamám a nagycserkeszi evangélikus gyülekezet oszlopos tagja volt. És 1997-ben épp a nagycserkeszi templom felszentelésekor tartott istentiszteleten éreztem valami olyat, hogy „nekem erre szükségem van”... Egyedül vettem részt a konfirmációs oktatáson. Ez a vasárnapi istentiszteletek előtt volt, és a liturgia kezdetével haza lehetett menni, de én azt mondtam, ott maradnék, ha lehet. A prédikáció szavait nem biztos, hogy fel tudnám idézni, abban azonban biztos vagyok, hogy egy olyan szent erőtérbe léphettem be, amely életre szólóan megérintett.- Mit jelent evangélikusnak lenni ebben a térségben?- Családias légkört, Istennel való személyes kapcsolatot jelent az ember számára, de ez nem feltétlenül az állandó alkalmakban valósul meg. Amikor idekerültem, ezeken a településeken havi egy istentisztelet volt, ezt azóta havi kettőre bővítettem. Ezen a vidéken sokáig nem volt helyben lakó lelkész, én vagyok az első, aki Tokajban lakom. Elődeim Miskolcról és Nyíregyházáról látták el a szórványtelepüléseket. A szolgálati területemen nyolc helyen van evangélikus templom, Szórványevangélikus mindennapok Beszélgetés Asztalos Richárd lelkésszel ► Hogyan gyakorolják hitüket az evangélikus közösségek - szórványban? Erről a ritkán vizsgált kérdésről faggattuk Asztalos Richárdot, a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség lelkipásztorát. tentiszteletet szerveztünk dicsőítő zeparókia pedig Tállyán, Abaújszántón, Tokajban és Sátoraljaújhelyen, de hozzánk tartozik Monok, Hernádbűd, Sárospatak és Nagytárkány is. Kiterjedt tehát a terület, a máshonnét érkező lelkészek ideje pedig korlátozott volt - és valljuk meg őszintén, a legtöbb ember olyan gyülekezetbe igyekszik vinni a gyermekét, ahová később is járhat...-Milyen problémákkal szembesült, és milyen megoldásokat lát?- Leginkább az volt a feltűnő, hogy nem voltak hozzászokva az evangélikusok, hogy az egyházzal kapcsolatot ápoljanak. Én igyekszem a személyességre tenni a hangsúlyt, arra, hogy legyen olyan spirituális élményük, amely egész héten kitart. Leginkább a látogatás, a személyes lelkigondozói beszélgetés tartja bennük a lelket és az evangélikus identitást. Éppen ezért igyekszem minél többet látogatni.-Milyen eseményeken vehetnek részt a hívek? Misszió, evangélizáció, kulturális programok...?- A közösségi programok megszervezése az idősebbek között elég nehézkes, de a városi programokon is részt szoktam venni, hogy lássák, a lelkészük képviseli őket. Igyekszünk az ökumenikus imahét alkalmaiba is bekapcsolódni. Általában is törekszem jó kapcsolatot ápolni az itt szolgáló, más felekezetű lelkészekkel. Akkor is sikerült megtölteni a templomunkat, amikor könnyűzenés isnekar részvételével. Gondolnunk kell a közösség kincseinek megóvására is; igyekszünk figyelemmel kísérni a pályázati lehetőségeket. Van egy vendégházunk, amelyben évente ifjúsági tábort szoktunk tartani. Kórházlátogatást is végzek - egyelőre rendszertelenül tudom megoldani -, és havi egy alkalommal a sátoraljaújhelyi börtönben is tartok evangélikus istentiszteletet. Azt látom, hogy az embereknek nem feltétlenül arra van szükségük, hogy egy bizonyos felekezethez tartozzanak, hanem hogy találkozzanak az irgalmas Istennel.- Tapasztalni valamiféle „ébredést” ezen a vidéken?- Az ébredést a közösségek számbeli növekedésében szokták bizonyítottnak látni. Nos, olyan impozáns számokat, mint egyes gyülekezetek, mi nem mutathatunk fel, de azt látom, hogy egyre többen ülnek a padsorokban. És azt tapasztalom, hogy híveink nemcsak istentiszteleti alkalmainkon, hanem a mindennapokban is igyekeznek megélni a hitüket. Úgy élni az életüket, hogy keresztény emberhez méltó legyen. Én ebben látom egyrészt a sikereket, másrészt azt, hogy Isten Szentlelke működik. Az emberek ugyan nehezen köteleződnek el, de akik eljárnak hozzánk, azok közül sokaknak az élete változik...- Ha valahol, akkor az ilyen szórványterületeken hivatott „besegíteni” az Evangélikus Missziói Központ. Van-e kapcsolatuk a fővárosi központtal?- A központ által kiadott Híd magazint próbáljuk eljuttatni megfelelő helyekre, és igen, ott voltunk az országos evangélizáción. Mindig örülök, amikor el tudunk menni a Deák téri templomba. Indultunk missziói pályázaton, és nyertünk is. Az összeget arra használtuk fel, hogy minél több embert el tudjunk hívni a tállyai csendesnapunkra. Minden év nyarán tartunk ott egyházmegyei csendesnapot. Igyekszünk olyan programokat nyújtani a résztvevőknek, hogy feltöltekezve menjenek haza, és legyen kedvük továbbadni az örömhírt a saját gyülekezetükben. Ami az iratterjesztést illeti, volt rá eset, hogy a Kálvin Kiadó nagyobb mennyiségű Bibliát és egyéb kötetet biztosított a sátoraljaújhelyi börtön számára, és ebből a gyülekezetben is oszthattam a rászorulóknak.- Jól értem: a börtönből hozta ki a Bibliákat?- Igen. Érdekes helyzet volt. De olyan is előfordult, hogy a börtönben gyűjtött tartós élelmiszereket - amelyeket a rabok vettek meg - tudtuk eljuttatni a szükséget szenvedőknek. Egy másik kezdeményezés keretében a Miskolci Egyetem aulájában gyűjtöttünk adományokat a görögkatolikus egyház zempléni lakásotthonai számára. Ezekben az otthonokban olyan gyermekek élnek, akikről lemondtak a szüleik, vagy akik a szülők halála következtében árván maradtak.- Miként látja, milyen lehet itt az evangélikus jövő?- Ezen a vidéken nehéz sorsú emberek élnek. Főként idősek, akiknek sokszor a megélhetés is gond... Demográfiai és szociális problémákkal is szembe kell nézni. Azt gondolom, hogy az egyház szolgálata révén sokan mégis reménnyel és hittel töltekezve tudnak élni a mindennapokban. Lehet, hogy még jó ideig egyházközségünk is támogatásra, pályázatokra szorul, de magam is bizakodóan tekintek a jövőbe.- Bizonyára találkozott olyan bizonyságtétellel, amelyről szívesen beszámolna az Evangélikus Élet olvasóinak. ..- Azt gondolom, hogy a hívők leginkább tetteikkel tesznek bizonyságot. Sokszor erőn felül nyújtanak nekünk segítséget, hogy egy-egy alkalom létrejöhessen. Sárospatakon például saját ingatlant ajánlottak fel az istentiszteletek megtartására. Az emberekben sok előítélet és téves információ rögzült az egyházzal kapcsolatban - hiszem, hogy nekünk feladatunk ezen is változtatni. ■ Benedek Bernadett