Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-06-21 / 25. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. június 21. 9 émet protestáns egyházi napok Református szemmel ■ Bölcsföldi András A németeket szinte minden érdekli. A hosszú és némelykor terjengős pódiumbeszélgetéseket, vitákat őszin­te érdeklődéssel hallgatták a szá­mukra szokatlanul nagy melegben. Jó volt átélni, mennyire jól szót értenek egymással. Meghallgatni a másikat, érvelni, előtérbe helyezni a másik véleményét, kérdezni - mindez fájdal­masan hiányzik hazai társadalmunk­ból és egyházainkból is. Olykor a né­metek is hevesen adtak hangot véle­ményüknek vagy nemtetszésüknek, de végighallgatták a másikat. Talán ebben is előrébb tart egyházuk. * * * Színes képet mutatott a könyves csarnok, ahol szintén nagy volt a me­leg, de pezsgő élet zajlott, a könyvek szeretetét lehetett érzékelni. Az aján­déktárgyak változatos kiállítása, igé­nyes kidolgozottsága, a hittanhoz, a gyermek- és ifjúsági munkához hasz­nálható sok-sok színes segédanyag is azt mutatta, hogy az egyház fókuszá­ban van a következő nemzedék eléré­sének és tanításának szempontja. Ha ezen a területen nem állunk is olyan rosszul, jó volt megélni és megtapasztalni a könyvek szeretetét egy másik országban is. * # # Sok magyarral találkoztunk. Részt vett a Kirchentagon több magyaror­szági evangélikus és református kö­zépiskola, amely fontosnak tartotta, hogy diákjai lássák, milyen egy ilyen egyházi megarendezvény. Üdítő standja volt a Lehetőségek pi­acának a magyar evangélikusok éle­tét bemutató falusi porta kékfestő füg­gönyeivel és kolbászos-kínálós di­­zájnjával. Beszélgetések, teológusok éneke, püspök faggatása jellemezte a standot, nagy érdeklődéssel övezve. Református teológusok is jelen lehettek a meglehetősen hosszúra nyúlt, úrvacsorái közösséget is ma­gában foglaló fellbachi istentisztele­ten a stuttgarti magyarok között. És ott voltak a debreceni egyetemi gyü­lekezet lelkes aktivistái is, akik a Va­gyok, aki vagyok című, nagy sikerű projektjüket jelenítették meg. * * * Nagyban folynak a 2017-es ünnepi év előkészületei. A „reformációi sziget” sátraibán a reformáció különböző korszakához köthető hírességekhez, reformátorokhoz kapcsolódó infor­mációkkal látták el az érdeklődőket. Elsősorban a lutheri hitújítás és a re­formátor életének fontosabb állomá­sait megörökítő helyek kaptak nagy szerepet. Lehetett fotózkodni a majd életnagyságú, legós Lutherrel, és a za­rándoklatokat szervezők is bőséges anyagot kaphattak türingiai és szász­­országi kirándulások tervezéséhez. * * * Érdekesek voltak a szervezett és spontán zenei alkalmak. Ha lehet úgy mondani: a város megtelt a reformá­ció, a keresztyénség hangjával, zené­jével. Kisebb-nagyobb tereken szólal­tak meg kórusok, szólóénekesek, gi­tárosok és zenekarok. A szerző a Károli Gáspár Reformá­tus Egyetem Hittudományi Kará­nak spirituálisa A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Diakóniai Osztá­lya is kapcsolódott a Brotfür die Welt (Kenyeret a világnak) akcióhoz, amely­nek bázisa - Stuttgartban - a Leonhard-templom mellett kialakított „diakó­niai negyed” volt. A Kirchentag hivatalos megnyitója előtt ide érkeztek kerék­párral a mintegy tizenöt kilométerre fekvő Esslingenből azok az egyházi és vi­lági „vállalkozók” (köztük Fabiny Tamás evangélikus püspök, valamint a dia­kóniai osztály több munkatársa és önkéntese), akik fontosnak érezték, hogy ily módon is demonstrálják elkötelezettségüket a klímavédelem, illetőleg a vi­lág elesettjeit segítő projektek mellett. ■ Fabiny Katalin felvétele A Neckar folyó partja adott helyet az ifjúsági alkalmak­nak, ahol koncertek, előadások, bibliatanulmányozás és a Lehetőségek piaca várta az érdeklődőket. A belvá­rosban az állandó koncertek, színházi előadások és vi­ták mellett a helybéli múzeumokat is meg lehetett te­kinteni. Ez talán a hőség elől menekülők és a városjá­ró turisták számára volt hatalmas ajándék. A sokszínűséget mutatja, hogy a külvárosban külön helyszínt jelöltek ki, ahol a homoszexualitás volt a té­ma, és az egyenlőség nevében tartották meg előadása­ikat. A társadalmi kérdések sorában megjelent a gen­­derprobléma, a fenntarthatóság és az ökológiai krízis, az interkulturális együttélés, az eutanázia... A 20. század történelmi eseményeit is próbálták az érdeklődők elé tárni. Több előadás, illetve workshop foglalkozott a világháborúkkal, az 1989-es esemé­nyekkel, de még az örmény genocídiumról is szó esett. Bőven volt lehetőség lelkileg is feltöltődni. A reggel bibliatanulmányozással kezdődött, s a napok folyamán istentiszteleti alkalmakban sem volt hiány. Ezek között akadt néhány szinte megbotránkoztatóan újszerű alka­lom is. Egyik legemlékezetesebb számomra a Techno­gottesdienst volt, mások a zen-meditációs és a jóga gya­korlására irányuló alkalmakra „csodálkozhattak rá”... Volt tehát lehetősége kinek-kinek megtalálni az érdek­lődésének megfelelő programot. Ahhoz azonban, hogy valaki találjon, előbb keresnie kellett. A kereséshez pe­dig egy dolog biztosan szükségeltetett: bölcsesség. ■ Lázár Eszter Csenge református teológus Kulisszatitkok ■ CSELOVSZKYNÉ DR. TARR I<LÁRA Az élet célja a szervezés maga... Nem volt egyszerű dolog összefogni háromszáznegyven magyarországi magyar részvételét. A zenekaroknak, színdarabot elő­adóknak, zenészeknek - mindazok­nak, akik szerettek volna fellépni a programban - tavaly szeptember vé­géig kellett jelentkezniük. Nem könnyű kérünk, hol legyen az oldalfal, hol le­gyen a konnektor. Kérünk-e kétszáz­­negyven euróért „szemöldökfát” amely összeköti felül a falakat. Kértünk, és be­vált, mert ezen volt az egyház nevét hirdető felirat. A Kirchentagon az ottani „ÁNTSZ” felelősei mindennap megjelentek, hogy ellenőrizzék, a nagy melegben mosnak-e kezet a stand gazdái, és van-e hűtőkapacitás. a közelebbi határidőkhöz szokott ma­gyar léleknek elfogadni, hogy majd egy évvel a rendezvény előtt már ismerni kell a színpadtechnikát, tudni kell, hogy hány fővel utazik majd a zenekar, hány mikrofonra és egyéb technikai berendezésre lesz szükség, hogy ne is beszéljünk a színpadon való elhelyez­kedés rajzáról, és folytathatnám. Ne­héz szeptemberben, a munkaévkezdés közepette egy következő évi prog­ramra ráhangolódni. Mégis ezt tették azok a zenekarok és más fellépők, akik egyházunkból - és természetesen a többi protestáns egyházból - jelentkeztek a Kirchentag­­ra. Az evangélikus zenei közreműkö­dők között ott volt például a Közel ze­nekar, az evangélikus teológusok igé­nyes egyházi könnyűzenei együttese, valamint a Seven Houses gospelkórus Balatonboglárról vagy a kaposvári gyülekezeti kórus, hogy csak néhányu­­kat említsem. Jól jön a barátság... A szervezésben nagy szerepe volt an­nak, hogy egyházunk országos irodá­jának ökumenikus és külügyi osztálya kezdettől jó viszonyt ápolt az összes nemzetközi referenssel, akik a több mint ötezer külföldi regisztrációjáért feleltek. Kellett is a barátság, mert sok ügyes-bajos dolog - lemondás, sze­mélycsere, szálláscsere - szerepelt az elintézendők lajstromában... A stand A Magyarországi Evangélikus Egy­ház standjának megszervezésére külön napot szántunk. Hány asztalt, széket A kritikus tömeg Nem a kerékpárosokra gondolok, ha­nem a várost békésen és szervezetten elözönlő százezer emberre. Azokra, akik akkor voltak kritikusak, ha az elő­adásokon a globális problémákról volt szó, de énekeltek a tömött villamoson, és egy szavuk sem volt, ha a nagy me­legben nem a bevásárlóközpontok fi­nom illata terjengett a szomszédok fe­lől. Mindig megdöbbent az azonos ér­tékrenddel rendelkező, hívő tömeg látványa, ez főleg a nyitó és a záró is­tentiszteleten volt szembeötlő... Megtelt A nyitó istentiszteletet három téren tartották, olvasóink az Evangélikus Élet előző számában már láthattak ké­pet a teret elborító sokaságról. Csak a harmadik téren jutott hely a pontosan érkezőknek. A külföldieknek szerve­zett, a megnyitót követő üdvözlő alka­lomra egyházunk elnök-püspöke is már csak protekcióval tudott bejutni a tanácsházára... Miért érdemes? Mert nagyszerű ennyien lenni! Mert a magyarok mindig rengetegen vannak! Büszkék lehetünk az önszer­veződő, nyelvet beszélő, külföldi ren­dezvényen bátran részt vevő, kaland­vágyó, nyitott szemmel járó magyar evangélikusokra, reformátusokra, bap­tistákra és minden magyar résztvevő­re. Száznégy egyházból érkeztek kül­földiek a rendezvényre, és a magyar volt az ötödik legnépesebb csoport. (Csak a lengyelek előztek meg bennün­ket négy, illetve az ukránok huszonkét fővel. A svájci és osztrák résztvevők anyanyelvinek számítanak a sorban. Ők voltak az első két helyen.) Mert az egyház maga a társadalom, amely alakítja saját sorsát, és felelős­séget érez a világ iránt. Mert a legmagasabb pozíciókat be­töltő politikusok is kíváncsiak a keresz­tények véleményére, és szívesen jön­nek a Kirchentagra. Mert az istentiszteleteken együtt él­hetjük meg, hogy összetartozunk. Ve­le és egymással. A szerző az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője, a Kirchen­tag magyarországi kapcsolattartója

Next

/
Oldalképek
Tartalom