Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. június 21. 9 émet protestáns egyházi napok Református szemmel ■ Bölcsföldi András A németeket szinte minden érdekli. A hosszú és némelykor terjengős pódiumbeszélgetéseket, vitákat őszinte érdeklődéssel hallgatták a számukra szokatlanul nagy melegben. Jó volt átélni, mennyire jól szót értenek egymással. Meghallgatni a másikat, érvelni, előtérbe helyezni a másik véleményét, kérdezni - mindez fájdalmasan hiányzik hazai társadalmunkból és egyházainkból is. Olykor a németek is hevesen adtak hangot véleményüknek vagy nemtetszésüknek, de végighallgatták a másikat. Talán ebben is előrébb tart egyházuk. * * * Színes képet mutatott a könyves csarnok, ahol szintén nagy volt a meleg, de pezsgő élet zajlott, a könyvek szeretetét lehetett érzékelni. Az ajándéktárgyak változatos kiállítása, igényes kidolgozottsága, a hittanhoz, a gyermek- és ifjúsági munkához használható sok-sok színes segédanyag is azt mutatta, hogy az egyház fókuszában van a következő nemzedék elérésének és tanításának szempontja. Ha ezen a területen nem állunk is olyan rosszul, jó volt megélni és megtapasztalni a könyvek szeretetét egy másik országban is. * # # Sok magyarral találkoztunk. Részt vett a Kirchentagon több magyarországi evangélikus és református középiskola, amely fontosnak tartotta, hogy diákjai lássák, milyen egy ilyen egyházi megarendezvény. Üdítő standja volt a Lehetőségek piacának a magyar evangélikusok életét bemutató falusi porta kékfestő függönyeivel és kolbászos-kínálós dizájnjával. Beszélgetések, teológusok éneke, püspök faggatása jellemezte a standot, nagy érdeklődéssel övezve. Református teológusok is jelen lehettek a meglehetősen hosszúra nyúlt, úrvacsorái közösséget is magában foglaló fellbachi istentiszteleten a stuttgarti magyarok között. És ott voltak a debreceni egyetemi gyülekezet lelkes aktivistái is, akik a Vagyok, aki vagyok című, nagy sikerű projektjüket jelenítették meg. * * * Nagyban folynak a 2017-es ünnepi év előkészületei. A „reformációi sziget” sátraibán a reformáció különböző korszakához köthető hírességekhez, reformátorokhoz kapcsolódó információkkal látták el az érdeklődőket. Elsősorban a lutheri hitújítás és a reformátor életének fontosabb állomásait megörökítő helyek kaptak nagy szerepet. Lehetett fotózkodni a majd életnagyságú, legós Lutherrel, és a zarándoklatokat szervezők is bőséges anyagot kaphattak türingiai és szászországi kirándulások tervezéséhez. * * * Érdekesek voltak a szervezett és spontán zenei alkalmak. Ha lehet úgy mondani: a város megtelt a reformáció, a keresztyénség hangjával, zenéjével. Kisebb-nagyobb tereken szólaltak meg kórusok, szólóénekesek, gitárosok és zenekarok. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának spirituálisa A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Diakóniai Osztálya is kapcsolódott a Brotfür die Welt (Kenyeret a világnak) akcióhoz, amelynek bázisa - Stuttgartban - a Leonhard-templom mellett kialakított „diakóniai negyed” volt. A Kirchentag hivatalos megnyitója előtt ide érkeztek kerékpárral a mintegy tizenöt kilométerre fekvő Esslingenből azok az egyházi és világi „vállalkozók” (köztük Fabiny Tamás evangélikus püspök, valamint a diakóniai osztály több munkatársa és önkéntese), akik fontosnak érezték, hogy ily módon is demonstrálják elkötelezettségüket a klímavédelem, illetőleg a világ elesettjeit segítő projektek mellett. ■ Fabiny Katalin felvétele A Neckar folyó partja adott helyet az ifjúsági alkalmaknak, ahol koncertek, előadások, bibliatanulmányozás és a Lehetőségek piaca várta az érdeklődőket. A belvárosban az állandó koncertek, színházi előadások és viták mellett a helybéli múzeumokat is meg lehetett tekinteni. Ez talán a hőség elől menekülők és a városjáró turisták számára volt hatalmas ajándék. A sokszínűséget mutatja, hogy a külvárosban külön helyszínt jelöltek ki, ahol a homoszexualitás volt a téma, és az egyenlőség nevében tartották meg előadásaikat. A társadalmi kérdések sorában megjelent a genderprobléma, a fenntarthatóság és az ökológiai krízis, az interkulturális együttélés, az eutanázia... A 20. század történelmi eseményeit is próbálták az érdeklődők elé tárni. Több előadás, illetve workshop foglalkozott a világháborúkkal, az 1989-es eseményekkel, de még az örmény genocídiumról is szó esett. Bőven volt lehetőség lelkileg is feltöltődni. A reggel bibliatanulmányozással kezdődött, s a napok folyamán istentiszteleti alkalmakban sem volt hiány. Ezek között akadt néhány szinte megbotránkoztatóan újszerű alkalom is. Egyik legemlékezetesebb számomra a Technogottesdienst volt, mások a zen-meditációs és a jóga gyakorlására irányuló alkalmakra „csodálkozhattak rá”... Volt tehát lehetősége kinek-kinek megtalálni az érdeklődésének megfelelő programot. Ahhoz azonban, hogy valaki találjon, előbb keresnie kellett. A kereséshez pedig egy dolog biztosan szükségeltetett: bölcsesség. ■ Lázár Eszter Csenge református teológus Kulisszatitkok ■ CSELOVSZKYNÉ DR. TARR I<LÁRA Az élet célja a szervezés maga... Nem volt egyszerű dolog összefogni háromszáznegyven magyarországi magyar részvételét. A zenekaroknak, színdarabot előadóknak, zenészeknek - mindazoknak, akik szerettek volna fellépni a programban - tavaly szeptember végéig kellett jelentkezniük. Nem könnyű kérünk, hol legyen az oldalfal, hol legyen a konnektor. Kérünk-e kétszáznegyven euróért „szemöldökfát” amely összeköti felül a falakat. Kértünk, és bevált, mert ezen volt az egyház nevét hirdető felirat. A Kirchentagon az ottani „ÁNTSZ” felelősei mindennap megjelentek, hogy ellenőrizzék, a nagy melegben mosnak-e kezet a stand gazdái, és van-e hűtőkapacitás. a közelebbi határidőkhöz szokott magyar léleknek elfogadni, hogy majd egy évvel a rendezvény előtt már ismerni kell a színpadtechnikát, tudni kell, hogy hány fővel utazik majd a zenekar, hány mikrofonra és egyéb technikai berendezésre lesz szükség, hogy ne is beszéljünk a színpadon való elhelyezkedés rajzáról, és folytathatnám. Nehéz szeptemberben, a munkaévkezdés közepette egy következő évi programra ráhangolódni. Mégis ezt tették azok a zenekarok és más fellépők, akik egyházunkból - és természetesen a többi protestáns egyházból - jelentkeztek a Kirchentagra. Az evangélikus zenei közreműködők között ott volt például a Közel zenekar, az evangélikus teológusok igényes egyházi könnyűzenei együttese, valamint a Seven Houses gospelkórus Balatonboglárról vagy a kaposvári gyülekezeti kórus, hogy csak néhányukat említsem. Jól jön a barátság... A szervezésben nagy szerepe volt annak, hogy egyházunk országos irodájának ökumenikus és külügyi osztálya kezdettől jó viszonyt ápolt az összes nemzetközi referenssel, akik a több mint ötezer külföldi regisztrációjáért feleltek. Kellett is a barátság, mert sok ügyes-bajos dolog - lemondás, személycsere, szálláscsere - szerepelt az elintézendők lajstromában... A stand A Magyarországi Evangélikus Egyház standjának megszervezésére külön napot szántunk. Hány asztalt, széket A kritikus tömeg Nem a kerékpárosokra gondolok, hanem a várost békésen és szervezetten elözönlő százezer emberre. Azokra, akik akkor voltak kritikusak, ha az előadásokon a globális problémákról volt szó, de énekeltek a tömött villamoson, és egy szavuk sem volt, ha a nagy melegben nem a bevásárlóközpontok finom illata terjengett a szomszédok felől. Mindig megdöbbent az azonos értékrenddel rendelkező, hívő tömeg látványa, ez főleg a nyitó és a záró istentiszteleten volt szembeötlő... Megtelt A nyitó istentiszteletet három téren tartották, olvasóink az Evangélikus Élet előző számában már láthattak képet a teret elborító sokaságról. Csak a harmadik téren jutott hely a pontosan érkezőknek. A külföldieknek szervezett, a megnyitót követő üdvözlő alkalomra egyházunk elnök-püspöke is már csak protekcióval tudott bejutni a tanácsházára... Miért érdemes? Mert nagyszerű ennyien lenni! Mert a magyarok mindig rengetegen vannak! Büszkék lehetünk az önszerveződő, nyelvet beszélő, külföldi rendezvényen bátran részt vevő, kalandvágyó, nyitott szemmel járó magyar evangélikusokra, reformátusokra, baptistákra és minden magyar résztvevőre. Száznégy egyházból érkeztek külföldiek a rendezvényre, és a magyar volt az ötödik legnépesebb csoport. (Csak a lengyelek előztek meg bennünket négy, illetve az ukránok huszonkét fővel. A svájci és osztrák résztvevők anyanyelvinek számítanak a sorban. Ők voltak az első két helyen.) Mert az egyház maga a társadalom, amely alakítja saját sorsát, és felelősséget érez a világ iránt. Mert a legmagasabb pozíciókat betöltő politikusok is kíváncsiak a keresztények véleményére, és szívesen jönnek a Kirchentagra. Mert az istentiszteleteken együtt élhetjük meg, hogy összetartozunk. Vele és egymással. A szerző az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője, a Kirchentag magyarországi kapcsolattartója
