Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-06-21 / 25. szám

io •« 2015. június 21. FÓKUSZ Evangélikus Élet Kirchentag Stuttgartban Lesipuskás (Ahogyan én látom) ■ Gémes István Kétszázötvenezer résztvevő a meg­nyitó istentiszteleteken, kétezer-öt­száz rendezvény egy városon belül négy nap alatt, tizennyolcmillió eurós költségvetésű találkozója a német protestantizmusnak, két­évenkénti seregszemléje a legellen­tétesebb kulturális, ideológiai néze­teknek stb. stb. Ez a németek Kirchentagja, magyarul a német protestáns egyházi napok. Ezt a hatalmas megmozdulást csak szeretni lehet, lelkesedni érte, csodálni a szuperlatívuszait, elámul­­ni bátor nyitottságán, élvezni a ha­tártalan vitatkozási lehetőséget, gyö­nyörködni a békésen hullámzó tö­megben - vagy? Nem lenne már eleve ünnep­rontás, ha mindezt lebecsülnénk? Bármit teszünk, az nem lebecsülen­dő. Sőt hálásnak kell lennünk érte. De éppen ezért legyen szabad elté­rő véleményt is mondanunk róla. Vagy éppen bírálnunk. A számok mindig is relatívak: negyedmillió ember egy istentiszte­leten szívet-lelket gyönyörködtető, felemelő látvány. De körülbelül ugyanennyi volt a német protestáns egyházaknak hátat fordítók száma a két évvel ezelőtti Kirchentag óta. És ugye ne felejtsük el azokat a szám szerint szinte jelentéktelen, általában hatvan év fölötti templomlátogató­kat se, akik - például a volt Kelet-Né­­metországban - még egyáltalán igényt tartanak arra, hogy műemlék templomukban istentiszteleten ve­hessenek részt. Ahol húsz-harminc évvel ezelőtt még százakkal ünnepel­tük istentiszteleteinket, ma „kicsiny seregnek” tart istentiszteletet a „szórványlelkész”... Minden Kirchentagon régi is­merősök üdvözlik egymást lelkesen. Van, aki húsz-harminc éve mind­egyiken ott van; az újbóli találkozás összekovácsolt egyfajta „gyüleke­zetét” Úgy is mondhatnánk: párhu­zamosat a helyi, otthoni gyülekezet­tel. Sőt esetleg annak ellentéteként vagy annak megkerülésére. Ne felejtsük el: a Kirchentag nem az egyházak rendezvénye, hanem egy önálló, független egyesületé. Az egyházakhoz való viszonyát talán így jellemezhetjük legjobban: annyi füg­getlenség az egyházaktól, amennyi csak lehetséges, és annyi kapcsolat velük, amennyi elengedhetetlenül szükséges! A kirchentagosok - tisz­telet a kivételeknek - amolyan ön­törvényű „kemény magot” alkot­nak, amely kétévenként jön össze fel­­töltődésre. Vitán felül olyan fórum a Kir­chentag, amelyre tódul mindenki a társadalmi elitből, aki hallatni akarja nyilvánosan a hangját, az ál­lamelnöktől elkezdve a legdivato­sabb rockzenészig, az ilyen vagy olyan szexuális élharcostól a gua­­temalai kávéültetvényes szegény­parasztok szószólójáig. Bárki (?) vé­leményének hangoztatására itt a le­hetőség. De a témák megbeszélé­sére már kevésbé. Ki állítaná azt, hogy a csarnokban ülő ezer emberrel dialógust, párbe­szédet lehetne folytatni? A Kirchen­tag állítása, miszerint benne megtár­gyalják a témákat, legfeljebb azzal a megjegyzéssel fogadható el, hogy felvetik őket. Kérdés, hogy ennek az eredménye (?) mennyire tud begyű­rűzni az általános társadalmi viták­ba - ahogy a Kirchentag részéről szeretik állítani. Végül a „hasznossági” szempon­tot sem szabad elfelejteni. Mit hoz a gyülekezeti élet konyhájára a Kirchentag? Négy évtizedes német lelkészi tapasztalat alapján mon­dom, hogy munkámban még soha nem profitáltam vagy profitált a gyülekezetem a Kirchentagból. Évtizedeken át küldtünk például a gyülekezetek költségén egész is­kolai osztályokat, iljúsági csoporto­kat, abban a reményben, hogy a ren­dezvényen feltöltődnek, és az ott szerzett kincsekkel majd itthon, azaz a gyülekezetükben is gazdagí­tanak bennünket. Mondjam azt, hogy ez katasztrofálisan naiv elkép­zelésünk maradt csupán?- Milyen volt?-Jó.- Szép volt?- Nagyon.- Mit kaptál ott?- Új barátokat.- No, mesélj valamit!- Klassz volt! Tucatjával jegyezhettem volna fel ilyen „építő” beszélgetéseket fia­tal résztvevőinkkel az évek folyamán. Hogy ebből mit nyert a gyülekezet, azt bárki hamar kitalálhatja. Kétségtelen azonban, hogy a Kirchentag nagyon megfelel a mai ízlésvonalnak. Egyfajta „kellemeset a hasznossal” összekötést vár el a pásztortalan tömeg. Az pedig történ­jék kizárólag „leg-” fokon: legyen a leggyorsabb, legerősebb, legszebb, legérdekesebb, legtöbb és legna­gyobb. Szórakoztasson, de a legki­sebb erőfeszítést követelje meg tő­lem. Töltsön be két felsőfokú elvá­rást: legyen megarendezvény és well­ness... Most olvasom, hogy az elzászi Mulhouse-ban hétezer négyzet­­méternyi területű, háromezer-há­romszáz személyes pünkösdi „me­gatemplomot” avattak föl. Abban a nagy forradalom óta teljesen vallástalan Franciaországban, ahol még az egykor meggyűlölt római katolikus egyház is csak kis közös­ségben élhet, csaknem a külvilág­tól elzárkózva. Tízezrek a pápai miséken, száz­ezrek a „szigeten” százötvenezrek a Maracaná stadionban, no és kétszáz­ötvenezren a stuttgarti Kirchenta­gon. Az állítólag teljes függetlenség­ben élő modem emberünk - úgy tű­nik - siet, nem: rohan, hogy bele­épülhessen valami tartóközegbe, mint valami hordozó, védő körzet­be. De ez a körzet csak átmeneti idő­re szorítsa a mellkasomat! És ne kí­vánja, hogy elkötelezzen magam bármire is! Akik egy Kirchentag-részvételen találkoztak Istennel, megtértek, megerősödtek hitükben, azoktól itt bocsánatot kell kérnem. Szerkesztői felkérésre csak azt írtam le, ami en­gem nem enged a Kirchentag „hívé­vé” válnom. A szerző a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora (Stuttgart) Krisztus-nap a Kirchentagon ► Idén szervezték meg első alkalommal a Kirchentag keretében a württembergi pietizmus szokásos éves találkozóját, az úgynevezett Krisztus-napot. A konferencia eredetileg a Kirchentag ellenrendez­vényeként jött létre 1969-ben, és azóta hagyományosan a tarto­mányban munkaszüneti napnak számító „úrnapja” (Fronleichnam) ünnepén rendezi meg az Élő Gyülekezet (Lebendige Gemeinde) Krisztus-mozgalom. Videóajánló Találkozások estje Reformáció 500 Lehetőségek piaca Istentisztelet a stuttgarti magyaroknál Kofi Annan (a Porsche Arénában) Pohárgulyás lapostányéron Záró istentisztelet Mivel 2015-ben Fronleichnam ünne­pe június 4-ére, a Kirchentag idejé­re esett, a vezetők dr. Frank Otfried July tartományi püspökkel egyez­tetve úgy döntöttek, hogy találkozó­jukat önálló szervezésű program­ként integrálják a német protestáns egyházi napok programsorozatába. A mozgalom elnöke, Ralf Albrecht nagoldi esperes örömét fejezte ki a közeledés felett, ugyanakkor azt is hozzátette: a pietizmus nem akarja az egyház tanítójának szerepét játszani. A Krisztus-nap mottóját is a Kir­­chentaghoz igazították, a 119. zsoltár 104. versét választva alapul: „A te igéd tesz bölccsé engem’.’ Rendezvényük iránt nagy volt az érdeklődés, a részt­vevők megtöltötték a mintegy hatezer férőhelyes Porsche Arénát. Az Élő Gyülekezet mozgalom nem szervezetként, hanem hálózatként ha­tározza meg önmagát. Kapcsolatot ápol több, szintén a pietizmusban és az ébredési mozgalmakban gyökerező evangélizációs és missziói szervezettel - mint például a Liebenzelli Misszió, a KIÉ (Keresztény Ifjúsági Egyesület) német megfelelője (CVJM), a Pro Christ, az Evangéliumi Aliansz -, va­lamint több teológiai képzési intéz­ménnyel, illetve kollégiummal, mint a tübingeni Albrecht Bengel Ház. Ezt a sokszínűséget jól tükrözte a Krisztus­nap programja is. A bevezető bibliatanulmányt köve­tően dr. Volker Gäckle professzor, a li­ebenzelli nemzetközi főiskola rektora tartott előadást Krisztus - a mi bölcses­ségünk címmel. Az előadó íKor 1,18- 25 alapján arra biztatta a hallgatóságot, hogy Krisztus keresztjének fényében tekintsenek az őket körülvevő valóság­ra. Mi sem hirdethetünk mást, mint Krisztus keresztjét. Isten bölcsessége nem függ a többség egyetértésétől - fogalmazott Volker Gäckle. Érzékelhetővé váltak a Krisztus­mozgalom és a Kirchentag szervezői közötti véleménykülönbségek is, különösen akkor, amikor Anatoli Uschomirski, a stuttgarti messiáshí­vő zsidó közösség vezetője lépett a mikrofonhoz. A pietisták részéről gyakorolt kritika egyik lényeges pont­ja ugyanis, hogy a német egyházi na­pokon mindeddig - többszöri pró­bálkozás ellenére - egyetlen messi­áshívő, illetve zsidómissziós szer­vezet sem kapott teret, hogy bemu­tathassa tevékenységét a Lehetőségek piacán. A szervezők a kizárást azzal indokolták, hogy nem szeretnék megsérteni a jelen lévő zsidó egyesü­letek, illetve a keresztyén-zsidó pár­beszédet szorgalmazó szervezetek tagjainak érzékenységét. Uschomirski kijelentette, számá­ra magától értetődő, hogy zsidó emberek elfogadhatják Jézust mint Messiásukat. A zsidók és a nem zsidók Krisztus testének elválaszt­hatatlan részei. (A messiáshívő zsi­dóság és a zsidómisszió témája egyébként - szintén most először a Kirchentag történetében - egy júnir us 5-én, péntek délután tartott pó­diumbeszélgetésen is előkerült, azonban az esemény a kezdeti barát­ságos hangnem ellenére viszony­lag hamar éles vitába torkollott...) A nap programját dicsőítő koncert zárta, amelyen a Németországban nagy ismertségnek örvendő Judy Bailey, valamint Andrea Adams- Frey és férje, Albert Frey lépett fel. A Krisztus-naphoz kapcsolódott egy jótékonysági projekt is, amelynek a Bölcsesség cipősdobozban nevet adták. Az akciót - a karácsonyi aján­dékozáshoz hasonlóan - szegénység­ben élő kelet-európai gyermekek tá­mogatására szervezték, azzal a céllal, hogy a tanulást segítő eszközöket jut­tassanak el hozzájuk. Lesz-e a német protestáns egyhá­zi napokon hasonló rendezvény a jö­vőben? Erre a kérdésre a szervezők még nem tudtak válaszolni. „Szá­munkra és a Kirchentag számára is teljesen új a kooperáció ilyen formá­ja. Közösen fogjuk kiértékelni, hogy mit jelent ez a jövő szempontjából” - mondta el Ralf Albrecht, a Krisz­tus-mozgalom elnöke. Mindemellett a Stuttgartban tar­tott eseménnyel párhuzamosan Ba­den-Württemberg további hat tele­pülésén ünnepelték meg a Krisz­tus-napot június 4-én, összesen mint­egy tizenháromezer résztvevővel. A Krisztus-nap évek óta a legna­gyobb létszámú keresztyén találko­zók sorába tartozik Németországban. Kezdetektől az 1956-ban alapított Élő Gyülekezet mozgalom rendezi meg, amely az országban működő pi­­etista gyökerű közösségek közül a legszervezettebb, tagjaival képvisel­teti magát a tartományi egyház zsi­natában, és főállású munkatárssal is rendelkezik. ■ Adámi Mária A Krisztus-mozgalomról bővebb in­formáció található honlapjukon: http://www. lebendige-gemeinde. de. A Krisztus-napról pedig a rendezvény saját oldalán lehet bővebben tájéko­zódni: http://www.christustag.de. Remélve, hogy négyoldalas összeállításunkkal is sikerült érzékeltetnünk a stuttgarti Kirchentag főbb jellemző­it, szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe egyházunk honlapját. Az Evangélikus.hu internetes oldalon - el­sősorban Horváth-Bolla Zsuzsanna szerkesztő-riporter és Győri András Timótheus operatőr jóvoltából - szá­mos cikk, videóinterjú és fényképfelvétel dokumentálja a német protestáns egyházi napok sokak-sokunk szá­mára feledhetetlen élményét. A további részletekről természetesen a Kirchentag.de oldalon is tájékozódhatnak a németül értő érdeklődők. (Videóajánlónk az Evangélikus.hu riportjaiból válogatott.) Néhány, a mostani ha­sábokról kiszorult, Kirchentag ihlette írással olvasóink az Evangélikus Élet következő számaiban is találkozhat­nak még — „Hogy bölcs szívhez jussunk!” . ■ A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom