Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / 3. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2015. január 18. *• 9 TEMATIKÁJA Bibliai gondolatok és imádságok az imahét napjaira 4. nap Lemondás Az asszony pedig otthagyta korsóját (Jn 4,28) Olvasmányok • íMóz/Ter 11,31-12,4: Isten megígéri Ábrámnak, hogy nagy néppé teszi, és megáldja • Zsolt 23: Az Úr az én pásztorom • ApCsel 10,9-20: „AmitIsten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” • Jn 4,25-28: Az asszony pedig otthagyta korsóját Magyarázat A Jézus és a samáriai asszony közötti találkozás azt mutatja, hogy a párbeszéd a különbözővel, az idegennel, az ismeretlennel élettel teli lehet. Ha az asszony követte volna a kulturális szabályokat, akkor elment volna, amikor meglátja Jézust közeledni a kúthoz. Azon a napon valamilyen okból nem követte a kialakult szabályokat. Az asszony és Jézus is szakított a megszokott viselkedési normákkal. Ezen a szakításon keresztül újra megmutatták, hogy lehetséges új kapcsolatokat építeni. Jézus teljesítette Atyja művét, és a samáriai asszony, otthagyva korsóját a kútnál, jelzi, hogy élete még nem teljesedett be. János evangéliumában ő az első, aki Jézust Messiásnak nevezi. A kitörés fontos azok számára, akik vágyakoznak arra, hogy erősebbek és bölcsebbek legyenek a hitükben. A samáriai asszony azzal, hogy maga mögött hagyja a vizeskorsót, jelzi, hogy nagyobb ajándékot talált, azt, amely jobb a víznél, ami miatt kijött a kúthoz, és a közösségénél is jobb helyet talált. Felismeri a nagyobb ajándékot, amelyet Jézus, a zsidó idegen kínál számára. Nehéz megtalálni az értéket, felismerni a jót, a szentet, amely ismeretlen számunkra, és máshoz tartozik. Megtalálni a másikban az értéket: fontos lépés a látható egység felé, amelyre vágyakozunk. Kérdések 1. A Jézussal való találkozás arra kötelez bennünket, hogy magunk mögött hagyjuk vizeskorsóinkat. Melyek is ezek a vizeskorsók? 2. Melyek a fő nehézségek, melyek meggátolnak bennünket, hogy így tegyünk? Imádság Szerető Istenünk, segíts, hogy megtanuljuk Jézustól és a samáriaiaktól, hogy másokkal való találkozásunk új áldást hozzon számunkra. Segíts, hogy átlépjük korlátáinkat, és ne féljünk az új kihívásoktól. Segíts, hogyfelülkerekedjünk a félelmen Fiad hívása által. Jézus Krisztus nevében imádkozuk. Ámen. 5. nap Kinyilatkoztatás „Merítőedényed sincs, a kút is mély” (Jn 4,11) Olvasmányok ♦ íMóz/Ter 46,1-7: Isten így szólt Jákobhoz: Ne félj lemenni Egyiptomba! ♦ Zsolt 133: Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ♦ ApCsel 2,1-11: A pünkösd napja ♦ Jn 4,7-15: „Merítőedényed sincs, a kút is mély” Magyarázat Jézusnak segítségre van szüksége. A hosszú gyaloglás után rátör a fáradtság. A déli hőségtől kimerülve éhes és szomjas (Jn 4,6). Továbbá Jézus idegennek számít. Idegen területen van, és a kút az asszony népéhez tartozik. Jézus szomjas, és mint a samáriai asszony rámutat, merítőedénye sincs. Szüksége van vízre, szüksége van az asszony segítségére: mindenkinek szüksége van segítségre! Sok keresztény azt hiszi, hogy mindenre tudja a választ, és nincs szüksége külső segítségre. Sokat veszítünk, ha nem változtatunk ezen a látásmódon. Egyikünk sem ér el az isteni kút mélységéig, a hit mégis azt követeli, hogy mélyebben merüljünk el a titokban. Ezt nem tudjuk elszigetelve megtenni. Szükségünk van keresztény testvéreink segítségére. Csak így juthatunk el az isteni misztérium mélységéig. Közös pont a hitünkben - függetlenül attól, melyik egyházhoz tartozunk -, hogy Isten misztériuma túlmutat értelmünkön. A keresztény egység keresése arra a felismerésre vezet bennünket, hogy nincs olyan közösség, amely képes elérni az isteni vizek mélységét. Szükségünk van vízre, szükségünk van segítségre: mindenkinek szüksége van segítségre! Minél jobban növekszünk az egységben - megosztva vödreinket és összekötve köteleinket -, annál mélyebbre ereszkedünk az isteni kútban. A brazil őslakosság hagyománya arra tanít bennünket, hogy az idősek bölcsességéből és a gyermekek kíváncsiságából tanuljunk. Amikor képesek vagyunk elfogadni azt, hogy szükségünk van egymásra, olyanok leszünk, mint a gyerekek: nyitottak a tanulásra. így nyílik meg számunkra Isten országa (Mt 18,3). Jézushoz hasonlóan kell cselekednünk. Kezdeményeznünk kell, hogy idegen földre léphessünk, ahol idegenek leszünk, de egyre inkább tanulni szeretnénk a különbözőségekből. Kérdések 1. Emlékszünk-e olyan helyzetre, amikor gyülekezetünk egy másik gyülekezetnek segített, vagy egy másik gyülekezet segítette ki a miénket? 2. Fenntartással viseltetik-e egyházunk egy másik egyház segítségével szemben? Hogyan lehet felülemelkedni ezeken a fenntartásokon? Imádság Isten, aki az élő víz forrása vagy, segíts megértenünk, hogy minél hosszabb a kötelünk, annál mélyebbre engedhetjük vödrünket a te isteni vizedbe! Ébresszfel minket, hogy felismerjük a másik ember ajándékában mérhetetlen titokzatosságodat. Kérünk, add meg nekünk, hogy leülhessünk másokkal a kútnál, és igyunk vizedből, abból, amely egyetértésre és békére gyűjt össze minket. Jézus Krisztus nevében kérjük ezt, aki arra kérte a samáriai asszonyt, hogy adjon innia. Ámen. 6. nap Bizonyság „Aki abból a vízből iszik...” (Jn 4,14) Olvasmányok ♦ 2Móz/Kiv 2,15-22: Mózes Midján kútjánál ♦ Zsolt 91: Azoknak az éneke, akik számára az Úr a menedék ♦ íjn 4,16-21: A teljes szeretet kiűzi a félelmet ♦ Jn 4,11-15: „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” Magyarázat A párbeszéd, amely azzal kezdődik, hogy Jé•zus vizet kér, olyan beszélgetéssé válik, amelyben Jézus vizet ígér. Jézus később újra inni kér ugyanebben az evangéliumban. „Szomjazom” - mondja a kereszten, és Jézus az ígéret vizének - mely az ő átszúrt oldalából folyik - forrásává válik. Ezt a vizet, ezt az életet kapjuk Jézustól a keresztségben; és az vízzé válik, amely belőlünk tör fel, hogy másoknak adhassuk, másokkal megosszuk. íme, egy brazü asszony tanúsága, aki ivott ebből a vízből, és akiben ez a víz forrássá vált. A Campo Grandéban élő Romi lelkész volt egy pünkösdi gyülekezetben. Egy este a szomszédja - egy tizenhat éves őslakos lány -, Semei fiúgyermeknek adott életet. Egyedül volt a kunyhójában, a földön fekve találtak rá, vérzett. Romi kórházba vitte. Mindenki azt kérdezte, hogy hol van Semei családja. Meg -lálták, de a családtagok semmiről nem akartak tudni. Semeinek és gyermekének nem volt hova mennie. Romi befogadta őket szerény otthonába. Annak ellenére, hogy Semei nem volt a rokona, az őslakosokkal szembeni előítéletek pedig igen erősek Campo Grandéban. Romi nagylelkűsége a szomszédait is nagylelkűségre késztette. Egy másik édesanya, a katolikus Veronika szoptatta Semei gyermekét addig, amíg ő meg nem gyógyult. A víz, amelyet Jézus ad, és amelyet Romi testvér is megkapott a keresztségben, forrássá vált, és életet adott Semeinek és gyermekének. Romi tanúságtétele által ugyanez a keresztvíz forrássá vált Romi szomszédainak életében is. A keresztség vize az élet forrásává válik a keresztény szeretet ökumenikus tanúságtételén keresztül, ízelítőt adva ezáltal is abból az örök életből, amelyet Jézus megígért számunkra. Hétköznapi életünkben egyszerű gesztusokra van szükségünk, hogy igazi baráti kapcsolatokat alakíthassunk ki. Ezek az evangéliumról és vele az ökumenikus kapcsolatok fontosságáról tanúskodnak. Kérdések 1. Hogyan értelmezzük Jézus mondatát: „...aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,14)? 2. Hol találkozunk olyan keresztényekkel, akik mások számára örök életre buzgó víz forrásává válnak? 3. A közösségek életében mely helyzetekben kellene az egyházaknak egységesen felszólalniuk, hogy az életre buzgó víz forrásává legyenek? Imádság Szentháromság egy Isten, Jézus példáját követve tégy bennünket is szereteted tanúivá. Add meg nekünk, hogy az igazság a béke és a szolidaritás eszközei lehessünk. Add, hogy Lelked valódi cselekvésre és egységre mozdítson bennünket. Add, hogy a falak hidakká alakuljanak át. Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek egységében imádkozva kérünk. Ámen. 7. nap Bizonyság „Adj innom” (Jn 4,7) Olvasmányok ♦ 4Móz/Szám 20,1-11(13): Izráel fiai a Cin-pusztában, Meríbá ♦ Zsolt 119,10-20: „Igédről nem feledkezem meg” ♦ Róm 15,2-7: „Az Isten adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek" ♦ Jn 4,7-15: „Adj innom” Magyarázat A keresztényeknek bizakodóknak kellene lenniük, mert találkozva és tapasztalatokat cserélve másokkal - akár más vallási hagyományokkal - az életük megváltozhat, és ez segít elérni a kút mélységét. Közelebb kerülve számunkra idegen emberekhez, forrásaikra szomjazva nyitottak leszünk arra, hogy megtapasztaljuk „Isten csodáit” amelyeket hirdetünk. A pusztaságban Isten népe víz nélkül volt, és Isten Mózest és Áront küldte, hogy fakasszanak vizet a sziklából. Isten gyakran hasonlóképpen, másokon keresztül találkozik szükségeinkkel. Ahogy segítségül hívjuk az Urat szükség esetén - mint a samáriai asszony, aki Jézushoz így szól: „Uram, add nekem azt a vizet” -, úgy az Úr is válaszol imádságainkra azáltal, hogy a másik emberen keresztül megadja azt, amit kérünk. Így feléjük kell fordulnunk, és azt kell kérnünk tőlük: „adj innom”. Kéréseinkre a felelet olykor már fellelhető azokban a jóakaratú emberekben, akik körülöttünk vannak. A Brazíliában élő guarani indiánok nyelvében nincs megfelelő szó az élet többi részétől elkülönített „vallásra” Az a kifejezés, amelyet általában használnak, szó szerint azt jelenti: „jól érezzük magunkat” („hande reko katu”). Ez mindahhoz kapcsolódik, ami javítja és fejleszti a közösséget, és elvezet a mi „jólétünkbe” (teko katu). A guaranik arra emlékeztetnek bennünket, hogy a keresztényeket először úgy hívták: „az Úr útjának követői” (ApCsel 9,2). Kérdések 1. Hogyan gazdagította Isten értelmünket és tapasztalatunkat más keresztényekkel való találkozás által? 2. Mit tanulhatnak a keresztény közösségek az őslakosok bölcsességéből és más vallási hagyományokból a mi környezetünkben? Imádság Élet Istene, aki vigyázol minden teremtményre, igazságosságra és békére hívsz bennünket, add, hogy a biztonságot ne fegyverektől, hanem tiszteletből kapjuk! Add, hogy erőnk ne erőszakból, hanem szerétéiből valósuljon meg! Add, hogy gazdagságunkat ne a pénz, hanem az egymásra figyelés határozza meg! Add, hogy életünk útját ne a törtetés, hanem az igazság határozza meg! Aidd, hogy győzelmünket ne a bosszú, hanem a megbocsátás vezérelje! Add, hogy az egység ne a hatalom kereséséből következzék, hanem abból, hogy akaratodat követjük! Add, hogy nyíltan és bizalommal védjük mega teremtmények méltóságát, megosztva ma és mindörökké a szolidaritás, az igazságosság és a béke kenyerét.Jézus, szent Fiad, testvérünk nevében kérünk, aki áldozatává lett erőszakunknak, és még a kereszt magasságából is megbocsátott nekünk. Ámen. (Egy szegénységgel foglalkozó brazü konferencián elmondott imádság.) 8. nap Tanúságtétel Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4,39) Olvasmányok ♦ 2Móz/Kiv 3,13-15: Mózes az égő csipkebokornál ♦ Zsolt 30: Az Úr életben tart minket ♦ Róm 10,14-17: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” ♦ Jn 4,27-30.39-40: Sokan hittek benne az asszony szava miatt Magyarázat A samáriai asszony szívében változás történik, és Jézus követőjévé válik. Elkezdi hirdetni népének, hogy megtalálta a Messiást. Sokan hittek Jézusban „az asszony szava miatt” (Jn 4,39). A Jézussal való találkozás következtében megváltozik az asszony élete, és tanúságának ereje lesz nemzetségében. Nyitottságának köszönhetően felismeri az idegenben „az örök életre buzgó víz forrását” (Jn 4,14). A keresztény hitnek kulcsfontosságú része a misszió. Minden keresztény feladata, hogy Isten nevét hirdesse. Ferenc pápa ezt mondta misszionáriusainak: „Bárhová mentek, mindig gondoljatok arra, hogy Isten Lelke előttetek jár.” A misszió nem prozelitizmus. Azok, akik tisztán hirdetik Jézust, olyan párbeszédet tudnak kialakítani másokkal, amely nyitott egymás megismerésére és a különbözőségek tiszteletére. Missziónk azt várja el tőlünk, hogy tanuljunk meg úgy inni az élő vízből, hogy a kutat ne foglaljuk el. A kút nem a miénk. Az élő víz forrása Krisztus által adatik, melyből életet nyerünk. Missziónk egyszerre történik beszéd és tanúság által. Helder Camara néhai brazü érsek (1909-1999) egyszer azt mondta, hogy sokan azért lettek ateisták, mert kiábrándultak azokból a hívő emberekből, akik nem azt teszik, amit mondanak. Az asszony tanúbizonysága ahhoz vezette közösségét, hogy higgyen Jézusban, mert szavai és cselekedetei összhangban voltak egymással. Ha a mi beszédünk és cselekedetünk hiteles, akkor a vüág meghallja hitünket. „Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak?” (Róm 10,14) Kérdések 1. Mi a kapcsolat az egység és a misszió között? 2. Ismerünk olyan embereket közösségünkben, akiknek élettörténete az egységről tanúskodik? Imádság Istenünk, aki az élő víz forrása vagy, tégy bennünket az egység tanúivá beszédünkön és életünkön keresztül. Segíts, hogy megértsük, a kútnak nem mi vagyunk a tulajdonosai, és adj nekünk bölcsességet, hogy örülni tudjunk a kegyelemnek, melyet a másik emberben is megtalálunk. Formáld át szívünket és életünket, hogy az evangéliumnak igazi hordozói lehessünk. Add, hogy a másik emberrel való találkozás olyan legyen, mintha veled találkoznánk. A te Fiad, Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek egységében kérünk. Ámen.
