Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / 3. szám
io •« 2015. január 18. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet Az ökumenikus helyzet Brazíliában sait az egyre növekvő vallási intolerancia közepette. A szervezet vezető szerepet vállalt az egyházak és a társadalom közötti dialógusban is. Teológiai válaszokat dolgozott ki a társadalomból érkező különböző észrevételekre, az emberi jogokért küzdő vallási csoportok és mozgalmak között felmerülő kérdésekre amelynek szervezői nem hívták meg maguk közé a Latin-Amerikában aktív missziói szervezeteket, mert néhányan közülük a terület más keresztény közösségei között térítgettek. A kongresszusról készült sok feljegyzés egyike Hans Jürgen Priené, aki megjegyezte, hogy a tanácskozás a Latin-Amerikában működő leglelkesebb protestáns misszió végét jelezte. Ugyanakkor segítette a protestáns misszióval kapcsolatos kérdések kritikai átgondolását a túlnyomórészt római katolikus környezetben.) A Panama-kongresszus után megalapították a Brazil Együttműködési Bizottságot, amely tizenkilenc egyházi közösséget fogott össze, beleértve az egyházakat, a missziós társaságokat és más evangéliumi szervezeteket is. Később több területi konferenciát is rendeztek a latinamerikai missziói együttműködés megvitatására. 1934-ben hozták létre a Brazil Evangéliumi Szövetséget (CEB) az ökumenikus mozgalom támogatásátatás javításának kérdéséről, a műveltség terjesztéséről. A CEB részt vett a latin-amerikai evangéliumi konferenciákon is. A legjelentősebb ezek közül az 1961- ben Limában tartott értekezlet volt. E konferencia bizottságából alakult aztán a Latin-amerikai Keresztény Evangéliumi Oktatási Bizottság és az Egyház és Társadalom Latin-Amerikában Bizottság. Az utóbbi különösen is fontos szerepet játszott az ökumenikus mozgalom fellendítésében Brazíliában. Fontos szerephez jutottak az ország egyházi ifjúsági mozgalmai, keresve a választ az egyház társadalmi felelősségének kérdésére. A keresztény ifjúsági világkonferencia (Oslo, 1940) nagyban segítette ennek a kezdeményezésnek a megerősödését. E konferencián a fiatal brazilok betekintést nyerhettek az európai és az egyesült államokbeli bibliai és teológiai látásmódba. Az, hogy a brazil fiatalok egyre jobban bekapcsolódtak a nemzetközi 1953-ban a CEB-en belül létrehozták az Egyház Társadalmi Felelősségének Osztályát. Az új részleg célja az volt, hogy kiértékelje a szociális munkát és az evangélizációt, különös tekintettel a társadalmi és politikai összefüggésekre. Ennek eredményeképpen négy nemzeti konferenciát szerveztek, hogy protestáns szemmel tekintsék át a brazil valóságot, és meghatározzák a teendőket. A négy konferencia a következő témákat vitatta meg: az egyház társadalmi felelőssége (1955); az egyház társadalmi felelősségének tanulmányozása (1955); az egyház jelenléte és a nemzet fejlődése (i960); Jézus Krisztus és a brazil forradalmi folyamat (1962). A harmadik és a negyedik konferencián már látható volt a nyitottság a párbeszédre a római katolikus egyházzal, amely szintén találkozókat szervezett a társadalmi és politikai problémák megvitatására. Az 1950-es és 1960-as években az ökumenikus mozgalom jellemző vovaló párbeszédre, és egyre inkább tudatára ébredt az egyház társadalmi felelősségének. A politikai elnyomással szembenézve az egyházakat elválasztó tanításbeli különbségek másodlagos jelentőségűvé váltak a brazil nép által tapasztalt nyomasztó szociális problémákhoz képest. Ez hozzájárult az ökumenikus mozgalom újraéledéséhez és megerősödéséhez. A katonai diktatúra idején a protestánsok és római katolikusok ökumenikus csoportjai - amelyek soraiban nem keresztény emberek is voltak - követték a demokratikus nyitottság elvét, küzdöttek az emberi jogokért, leleplezték a kínzásokat. Ezek az ökumenikus szövetségek más csoportokat és projekteket is erősítettek, amelyek az emberi jogok érvényesüléséért tevékenykedtek. Ez a Brasil Nunca Mais (Brazília soha többé) javaslat háttere, amelyet az Egyházak Világtanácsa és a Sáo Pauló-i érsekség közösen állított össze az 1980-as években. Jamie Wright presbiteriánus (néha konfliktusokra). A Brazil Keresztény Egyházak Nemzeti Tanácsának egyik legfontosabb tevékenysége a keresztény egységért tartott imahét évenkénti megszervezése. Ezenfelül a 2000-ben, 2005-ben és 2010-ben megrendezett böjti kampányt is támogatta, a Brazil Katolikus Püspöki Konferenciával együtt. (A negyedik ökumenikus böjti kampányra 2016-ban kerül majd sor.) A brazil ökumenikus mozgalmon belül sok különféle szervezetet találunk; ide tartozik például a Latinamerikai Egyházak Tanácsának brazil szekciója, az Ökumenikus Bibliai Tanulmányi Központ (CEBI), az Evangélizáció és Oktatás Szolgálatának Ökumenikus Központja. De ide tartoznak olyan szervezetek is, mint a Szolgálatok Ökumenikus Koordinációja és a Koinonia Ökumenikus Jelenlét és Szolgálat is. Ezek a szervezetek a brazíliai ACT Fórumban működnek együtt, közösen kialakítva a nemzeti ökumenikus mozgalom stratégiáját. Ezenkívül létezik még egy Keresztény Egyházak Szövetsége nevű szervezet (a Megbékélés Háza) is, amely elősegíti az egyházak közötti találkozásokat és képzéseket, valamint támogatja az egyházi kiadókat és egyetemeket. Sokféleképpen tanúskodhatunk egységünkről, de mindig azt keressük, hogyan lehet átalakítani azokat a struktúrákat, amelyek erőszakot szülnek, és eltávolítanak bennünket Isten országától, az igazságosság és béke honától (Róm 14,7). ■ brazil ökumenikus mozgalom a 19. századtól az országban működő protestáns A missziós társaságok felekezetközi' együttműködésében gyökerezik. A protestáns együttműködés bátorította 1903-ban a presbiteriánus Erasmo Braga lelkészt, hogy létrehozza az Evangéliumi Szövetség és a Keresztény Törekvés nevű szervezetet. Mindkét intézmény arra hivatott, hogy elősegítse a különböző protestáns felekezetek közötti egységet és az evangélizáció, valamint az oktatás terén való együttműködést. Ezek a szervezetek amellett is elkötelezettek, hogy fenntartsák a vallási egyenlőség demokratikus elvét. A latin-amerikai felekezetközi missziói együttműködésnek szentelt Panama-kongresszus 1916-ban jelentősen megerősítette ezeket a kezdeményezéseket. (E kongresszust a skóciai Edinburghban 1910-ben rendezett nemzetközi missziói konferencia elleni tiltakozásként tartották, ra. Ez a szervezet később nagy szerepet játszott az Egyházak Világtanácsa elképzeléseinek támogatásában. Az evangéliumi szövetség megalapításában a következő egyházak vettek részt: a brazil metodista, episzkopális és presbiteriánus egyház, valamint Brazília Független Presbiteriánus Egyháza. Hozzájuk csatlakozott 1959- ben az evangélikus egyház, 1963- ban a Négy Szegletkő Evangéliumi Egyház és 1968-ban a Brazil Pünkösdi Egyház Krisztusért nevű szervezet. A Brazil Evangéliumi Szövetség számára a misszió nagyon fontos kérdés volt. Ez vezetett az Egyházközi Kapcsolatok Tanácsának létrehozásához, amely arra hivatott, hogy összehangolja a különböző missziói testületek által végzett munkát, és kiküszöbölje az átfedéseket, illetve a különböző képviseletek és egyházak versengését. A CEB munkája során körleveleket is kibocsátott, amelyek fontos társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Szólt például a földreformról, az okkeresztény mozgalmakba, például a Keresztény Diákmozgalmak Világszövetségébe (WSCF), fontos lépést jelentett az úgynevezett szociális evangélium teológiájának fejlődésében, a kontextuális (adott társadalomra alkalmazott) bibliaértelmezésben. Ezek .segítségével képessé váltak a valóságos társadalommal folytatandó párbeszéd megteremtésére. Az egyházak rákényszerültek, hogy szembenézzenek a különféle társadalmi csoportok gazdasági jellegű és egyéb konfliktusaival. Richard Shaull amerikai teológus hatására a forrongás egyre intenzívebb lett. Ő volt a forradalom teológiájának úttörője. Egy másik fontos hatás a francia katolikus papok példája volt, akik megpróbáltak a szegények között élni, és ez sok brazil fiatalra ösztönzően hatott. A kihívás az volt, hogy olyan teológiát támogassanak, amely elméletében és reakcióiban mind a brazil kultúrát, mind a brazil társadalom problémáit megtestesíti. nása volt, hogy kritikusan szemlélte a gazdasági fejlődés uralkodó modelljét. Ekkoriban a „haladás” és az „iparosítás” ideája szolgált annak igazolására, hogy kevesek vagyonokat tudnak felhalmozni, míg a népesség többsége számára elérhetetlenek a megtermelt áruk éppúgy, mint a jólét. A négy konferencia hatására a misszióra és társadalmi változásra va.ló ökumenikus odafigyelés érezhető volt a római katolikus egyházban is. Egyik folyóirata nyilvánosságra is hozta az eredmények egy részét. Az egyház társadalmi felelősségének teológiai visszatükröződése nagyban hozzájárult az ökumenikus mozgalom kibontakozásához. Az 1964-es katonai puccsot követő években a Brazil Evangéliumi Szövetséget fokozatosan szétzilálták. Az ökumenikus munka azonban, amelyet a konföderáció támogatott, nem tűnt el teljesen. AII. vatikáni zsinat eredményeképpen a Brazil Római Katolikus Egyház egyre nyitottabbá vált a többi keresztény egyházzal lelkész és Dom Paulo Evaristo Säo Pauló-i érsek koordinálta ezt a tevékenységet. Céljuk az volt, hogy megakadályozzák a politikai bűncselekményekkkel kapcsolatos iratanyag megsemmisítését a diktatúra végén, és hogy információt gyűjtsenek az elnyomó államhatalom által elkövetett kínzásokról. Azt remélték, hogy ha feltárják a katonai diktatúra jogsértéseit, abból tanulni fog a brazil társadalom. Az elnyomás egyes megnyilvánulásai és az emberjogi ügyek maradtak a brazil ökumenikus mozgalom központi kérdései. Fontos kiemelni a különböző egyházak azon teológusainak hozzájárulását ehhez, akik azonosultak az ökumenikus mozgalom törekvéseivel. A Brazil Rómái Katolikus Egyház, a Brazíliai Evangélikus Egyház, az Episzkopális Anglikán Egyház és a Metodista Egyház vezetői 1975-ben együttesen tűzték ki célul az Egyházak Nemzeti Tanácsának létrehívását. Elképzelésük 1982-ben vált valóra, amikor megalakult a Brazil Keresztény Egyházak Nemzeti Tanácsa (CONIC). Brazíliában az ökumenikus mozgalmat e szervezet fogja össze. Támogatja a szerves kapcsolatok kialakítását, fenntartását a tagegyházak között, és ösztönzi a lelkipásztorokat, hogy minden tevékenységük közben érvényesítsék az ökumenikus szempontokat. A meglehetősen összetett brazil vallási környezetben a CONIC igyekszik elősegíteni a más vallásokkal való párbeszédet is, csökkenteni a vallási fundamentalizmus hatá
