Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 31. » 3 A Lélek erejével Lelkésziktatás Rábaszentandráson Kettős ünnepe volt pünkösdhétfőn a rábaszentandrási gyülekezetnek: ek­kor iktatta be hivatalába megválasz­tott lelkészét, Varga Tamást Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye es­perese. Az úrvacsorás istentisztele­ten Szemerei János, a Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerület püspöke hir­dette Isten igéjét. „Az áldás Istentől jön, nem embe­ri produktum - hangsúlyozta Jóéi 2,28-29 alapján tartott prédikációjá­ban a püspök. - Isten drága kincset bízott ránk, az ő igéjét, amely Lelke által élővé tesz, és ledönti a nemek, generációk, társadalmi rétegek közöt­ti akadályokat.” Az iktatás és a személyes áldás emelkedett pillanatai után Varga Ta­más lépett a szószékre. Igehirdetésé­ben ő is a Szentlélek erejéről tett ta­núságot az ünnep textusa, ApCsel 10,34.42-48 alapján. „Akit Urunk szava megérint, az át is formálódik. Ahol a Lélek elevenné teszi az igét, ott az egyház is növekszik” - fogalmazott. Az alkalomhoz kapcsolódó köz­gyűlésen köszöntőt mondott töb­bek között Gabnai Sándor esperes és Hegedűs Attila, a frissen beiktatott lelkész egykori mentora is. Az ünne­pi alkalom résztvevőit ezután szere­­tetvendégség várta a helyi faluházban. ■ Adámi Mária Varga Tamás Szombathelyen született. Gyermekéveit Bükön töltötte, kö­zépiskolai tanulmányait a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líce­um) Gimnáziumban folytatta. Itt ismerte meg későbbi feleségét is, már az első napon. Érettségi után, 2005-ben felvételt nyert az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetemre. A 2010-2011-es tanévet ösztöndíjasként a német­­országi Neuendettelsauban töltötte. Hatodéves gyakorlatát a soproni gyü­lekezetben végezte Hegedűs Attila lelkész mentorsága alatt. 2012-ben avat­ta lelkésszé Szemerei János püspök. Szolgálatát a rábaszentandrási és a szilsárkányi gyülekezetben kezdte. 2010-ben kötött házasságot; felesé­gével, Patocskai Judittal két gyermeket nevelnek. 17. századi énekeskönyvet vásárolt meg egyházunk ► Egy 1623-ból származó felvidéki evangélikus énekeskönyv is a bu­dapesti Bősze Ádám Zenei Antikvárium legújabb árverésének anyagaként szerepel - hangzott el az aukciót felvezető május 14-i budapesti sajtótájékoztatón. A könyv a május 20-i aukció után a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) birtokába került. A Zeneakadémián május 20-án megtartott árverés százhetven té­telből álló katalógusának legré­gebbi tétele egy felvidéki evangéli­kus énekeskönyv volt, amelyben la­tin, német, magyar és szlovák nyel­vű énekek is szerepelnek, köztük Mária-énekek és szentek tisztele­tére írt himnuszok. „Utóbbiak miatt korántsem volt egyértelmű, hogy katolikus vagy protestáns énekeskönyvről van-e szó, de a kutatás kétséget kizáróan igazolta, hogy a kötet az evangéli­kus felekezethez tartozik” - magya­rázta Bősze Ádám. Hozzátette: a könyv értékét mutatja, hogy az Országos Széchényi Könyvtár már elindította a védési eljárást, tehát a kötetet csak engedéllyel lehet kivin­ni az országból. A15. századi kódexlapba kötött, több mint háromszáz leveles, díszes kézirat az árverési katalógus leírá­sa szerint gazdag egy- és többszó­lamú anyagot tartalmaz. Zenei je­lentőségét tekintve az 1635-ös Eper­jesi graduálhoz mérhető. Az első előzéken található bejegyzés szerint a kötet a besztercebányai Pribicer Márton könyvtárából származik: „Sum ex libris Martini Pribiceri, Neozolien[sis] etamicor[um] eis”. Később Olgyai Viktor (1870-1928) festőművész tulajdonába került. A könyvre való licitálást az MEE részéről Prőhle Gergely országos felügyelő javasolta, és Krámer György országos irodaigazgatóval szervezte meg. Dr. Mányoki János, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója vett részt végül az auk­ción. (Az Evangélikus.hu értesülé­sei szerint a könyv kikiáltási ára öt­százezer forint volt.) ■ Forrás: MTI Aligha vitatható, hogy a május az esztendő legszebb hónapja! Nemcsak a természet virágzó, illatozó szépsége, hanem a hónap egyházi és világi ün­nepeinek gazdagító bősége miatt is. Az első vasárnap az édesanyáké, az utol­só a gyermekeké, közbén reménység szerint „megérkezik” a pünkösdi Lé­lek is. Sok gyülekezetben ilyentájt van a konfirmáció, amely magában hordozza a személyes pünkösd esélyét, ajándékát gyermekeink életében. De „idősebb gyermekként” is átél­hetjük a pünkösdi csodát, akár egy ci­pőgyári csarnokból átalakított atléti­kai centrumban, amely csordultig megtelt élettel és lélekkel bonyhádi egyházkerületi missziói napunkon. Itt hangzott el Böjté Csaba provoka­tív felhívása: „Imádkozzunk gyer­mekesőért a Kárpát-medencében, mert gyermek nélkül nincs élet, a gyermek a jövő!” Csaba testvérnek saját bevallása szerint körülbelül kétezer-ötszáz gyermeke van, akikről az általa ala­pított otthonokban gondoskodnak. Sziporkázóan szellemes képei szerint a gyermek olyan igazi orvosság, akit mindenkinek fel kellene írni, hiszen nélküle üres, szomorú az életünk. S ha már orvosság, akkor a gyermek is „használat előtt felrázandó”... Ha egyházunk honlapjára kattin­tunk, a videofelvételből megtudhat­juk, hogy mit értett ezen a ferences szerzetes. A vele készített ötvenper­­ces interjút érdemes lenne ezen a hét­végén, a gyermeknapi rendezvények keretében minél több helyen meg­nézni, meghallgatni. Egy ilyen hite­les embernek a gyermekneveléssel kapcsolatosan elmondott tanácsai, ta­pasztalatai, színes'történetei remek témákat kínálnak a legkülönbözőbb gyülekezeti alkalmakra, baba-ma­ma körre, szeretetvendégségre, óvo­dai, iskolai szülői értekezletekre. Ugyancsak érdemes a bonyhádi nap többi programját közkinccsé té­vő felvételekre rákattintani, mert ezen a napon valóban megélhettük a sokszínű, Krisztus-arcú egyház közös­------1-----CZti/íri Imádság „gyermekesőért” András Timótheus profi operatőri és szerkesztői munkájának köszönhe­tően azok is részesülhetnek a nap ál­dásaiból, akik személyesen nem tud­tak ott lenni. De nekünk, akik a hely­színen lehettünk részesei ennek az él­ménynek, szintén ajándék, hogy a korszerű technika jóvoltából újra - talán mélyebben, figyelmesebben, tudatosabban - megélhetjük, feldol­gozhatjuk és továbbgondolhatjuk mindazt, amit Bonyhádon kaptunk. így lehet áldott utóélete, folytatá­sa, valódi missziói kisugárzása egy ilyen napnak. Ezt a „továbbélést” se­gítheti a Kiss Tamás által szerkesztett igényes programfüzet, amelyet a kö­zel ezer résztvevő hazavihetett. Ben-, ne megtaláljuk - többek között - a nap énekét lelkesítő dallamával és biz­tató refrénjével: „Jöjj, Jézus, jöjj! Téged dicsérünk énekünkkel, a szívünkben már Te vagy a fény! Jöjj, hívunk: jöjj! Szabadításod újjá tett minket, árad re­ánk lelkedből az új remény!” (Huszák Zsolt fordítása.) Remélem, ez az ének is tovább él, és kísér minket, akárcsak a füzet utolsó ol­dalán olvasható, útra indító imádság, melynek néhány sorát idézem: „Kö­szönjük, hogy te az élet Isteneként fo­gadtál bennünket - add, hogy mi is a tőled tanult szeretettel fogadhassunk másokat. Köszönjük, hogy közösség­ben lehettünk - add, hogy otthon is kö­zösséget keressünk és találjunk... Kérjük Lelked erejét, hogy ottho­nunkban, gyülekezetünkben elmond­hassuk azt, hogy a Krisztus-arcú egy­házban mindenkinek helye van. Kér­jük lelked erejét, hogy evangéliumod kísérjen bennünket életünk minden napján.” (Mesterházy Balázs) Annak érdekében, hogy el ne felejt­sük ezt a Bonyhádon megtapasztalt, Krisztus-arcú egyházat, a sportcsar­nok „oltárképeként” szolgáló hatalmas molinót kitűztük a budapesti Puskin utcai püspöki hivatal lépcsőházának falára (képünkön). így mostantól ez a hívogató kép köszönt minden belépőt: Isten hozott a Krisztus-arcú egyház­ban, ahol mindenkinek helye van... Amint lapunk előző számának tu­dósításaiból is kiderült, a bonyhádi missziói napról egyenesen Soltvad­­kertre vezetett tovább az utunk, ahol a rendszerváltás után elsőként átvett evangélikus óvoda negyed évszáza­dos áldásos munkájáért adtunk há­lát. Lakatosné Hachbold Éva, aki immár két évtizede vezeti a soltvad­­kerti „gyermekkertet” (Kindergarten), remek igét választott az ünnepi meg­hívóra: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (íjn 3,1) Ha egy gyülekezetnek óvodája van, az segíthet abban is, hogy soha ne feledkezzünk meg a gyermekek­ről, valamint azt se feledjük el, hogy mi is azok vagyunk, sőt azok is ma­radhatunk akárhány évesen. A pünkösdi Lélek egyik legna­gyobb ajándékáról így vall Pál apos­tol: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismétféljetek, ha­nem a fiúság Lelkét kaptátok, aki ál­tal kiáltjuk: »Abbá, Atya!« Maga a Lé­lek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei va­gyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örö-ÉGTÁJOLÓ + kösök is: örökösei Istennek és örökös­társai Krisztusnak..!’ (Róm 8,14-17) Soltvadkerten az igén kívül más is segített eszembe juttatni gyermek voltomat. Az istentiszteletre nem a lel­­készi hivatalban öltöztünk be, hanem ezúttal a templomkertre nyíló, gyönyö­rű, új óvodaépület szolgált „sekrestye­ként” Amikor kimentem a mosdóba, először felnőttes rutinnal szemmagas­ságban kerestem a tükröt, de hiába... Aztán lassan kapcsoltam: óvodában vagyok, ahol meg kell tanulni újra gyermeknek, kicsinek lenni. Meg kell tanulni lehajolni, mert az óvodában minden, így a tükör elhelyezése is a gyermekekhez igazodik, itt minden ér­tük és nekik van, őket szolgálja... Bárcsak megtanulnánk és mer­nénk az óvodán kívül is így lehajol­ni egymáshoz, a kicsikhez, az eleset­tekhez! Úgy, ahogy az egész világmin­denség Ura és Teremtője is lehajolt hozzánk Jézus Krisztusban. Ő maga is kisgyermekké lett, hogy mi is újra Isten gyermekei lehessünk! Sajnos lassan vége a színpompás májusnak, elmúlik a gyermeknap is... Számunkra viszont az év három­százhatvanöt napja Isten gyermeke­inek napja lehet - egy reménységünk szerint egyre inkább Krisztus-arcú egyházban. így legyen! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom