Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
2 4» 2015. május 31. ' FORRÁS RM Evangélikus Élet Oratio oecumenica SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - ROM 11,33-36 A titok kulcsa - a kereszt [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Fel nem foghatjuk gazdagságod, bölcsességed, ismereted mélységét, mégis Atyánkként szólíthatunk meg. Köszönjük, hogy hatalmadban, fenségedben közel jöttél hozzánk, és te magad biztatsz arra, hogy életünk eseményeit, kérdéseinket, kétségeinket, félelmeinket és örömeinket, hálaadásunkat eléd vigyük. [Lektor:] Atyánk, te bölcsen megteremtetted és fenntartod világunkat. Otthonunkká lehetett földünk, és ránk bíztad felelős gondozását. Könyörgünk azért, hogy élni tudjunk ezzel a felelősséggel. Bocsásd meg rövidlátásunkat, amellyel a jövő nemzedékek elől szívjuk el a tiszta levegőt, pocsékoljuk a tiszta vizet, tesszük tönkre a tiszta élelem lehetőségét. Bocsásd meg, hogy önzésünkben nem tudunk mások nélkülözésén enyhíteni, és fogyasztunk feleslegesen is, miközben mások a legalapvetőbb életfeltételeknek is híján vannak. Könyörgünk emberségért azoknak, akik feleslegben élnek, könyörgünk az igazságosság lelkületéért azoknak, akik önzésükben sokakat taszítanak nyomorba. Kérünk azokért, akik kárán mi éljük egyre magasabb színvonalon életünket: állj te melléjük, ha már a mi szolidaritásunk nem segíthet rajtuk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, te egyházat gyűjtöttél ebben a világban, hogy eszközöd legyen abban, ahogy megkeresed az elveszettet, Összegyűjtőd a szétszóródottat. A keresztség ajándékában otthonunkká tetted a veled való közösséget, igéd által megszólítasz, figyelmeztetsz és vigasztalsz minket, Fiad testében és vérében mélységesen közel jössz hozzánk. Könyörgünk e minden értelmet meghaladó közösségért, egyházadért. Segíts, hogy ne legyünk felszínesek mindabban, amit rólad hirdetünk, és amit egymással cselekszünk. Elhívásod azzal a lehetőséggel ajándékoz meg bennünket, hogy közöttünk lehet más rend, mint az emberi világ sokszor embertelen és igazságtalan rendje. Kérünk, te építsd közöttünk ezt a más rendet. Add nekünk a szeretet és a békesség Lelkét, hogy az egyházadat is megosztó emberi gyengeséget legyőzve hiteles tanúid lehessünk ebben a világban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, könyörgünk minden szenvedőért. Azokért, akiknek élete saját hibájukból, bűneik miatt tört össze. Segítsd őket, hogy az összetöretettségben meglássák a kegyelmed felé vezető utat. Könyörgünk azokért, akik mások igazságtalansága, gonoszsága miatt szenvednek. Adj erőt nekik elhordozni az igazságtalan szenvedés terhét, és őrizd meg őket az ellened való lázadás terhétől. Könyörgünk a magányosokért, a betegekért, a halállal viaskodókért. Közelségeddel enyhítsd szenvedésüket, és mutasd meg nekik, hogy minden szenvedésben és mélységben is életet adó közösségedre találhatunk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Atyánk, hálát adunk neked, hogy mindenünket a te kezedbe helyezhetjük, mert tőled, általad és érted van minden: tiéd a dicsőség mindörökre. [Gyülekezet:] Ámen. A Szentháromság titkának megfejtésével sokan próbálkoztak és próbálkoznak a filozófia, illetve a teológiának álcázott filozófia (például a tomizmus) segítségével. Az ilyen módon felépített emberi gondolatkatedrálisnak azonban nincs semmi haszna, mert nincs hatással az ember Istennel való kapcsolatára. Mások a természetből vett hasonlattal - jég, víz, gőz - próbálkoznak, de ennek sincs a hit szempontjából hasznos üzenete. Ezeknél a gondolatkísérleteknél minden bizonnyal szerencsésebb, ha - az írásmagyarázat eszközével - funkciójuk (teremtés, megváltás, megszentelés) alapján próbálunk különbséget tenni a Szentháromság személyei között, eközben nem megfeledkezve az istenségben való egységükről. A Szentháromság titkának megközelítésében mégis akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a mai ünnepet a pünkösdi ünnepkör részeként szemléljük. Hiszen ezt a 4. század arianizmussal szembeni harcából született ünnepet az egyház kezdetben pünkösdhétfőn ünnepelte, és csak később került át pünkösd nyolcadának vasárnapjára. Ezzel nem csupán záróakkordjává lett a pünkösd ünneplésének, hanem tetőpontja is. A pünkösdkor kiáradó Szentlélek pedig - miként az ünnep második napjának igei cikkében utaltunk rá - húsvét után ötven nap elteltével ismét a Krisztus keresztjét állította a figyelem középpontjába, mindenekelőtt úgy, hogy mindenkit állásfoglalásra kényszerített a megfeszített Krisztussal kapcsolatban, akit a hívők szemében úgy magasztalt fel, mint az Isten által küldött igaz Messiást. Bár az egyház egy Konstantin császárhoz kapcsolódó legenda (a legenda nem mesét, hanem olvasmányt jelent!) nyomán szeptember 14-én kezdte ünnepelni a kereszt felmagasztalását, valójában pünkösd a kereszt és a megfeszített Krisztus nem emberek, hanem a Szentlélek általi felmagasztalásának igaz ünnepe. Pünkösdkor a Szentlélek - a keresztet az isteni szeretet fényébe állítva - mindenekelőtt úgy tanúskodik a mennyei Atya irántunk való jóságáról és könyörületéről, hogy lángbetűkkel írja a szívünkbe az „aranyevangéliumot”: ,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16) Bár az Atya előre tudta, hogy mi, emberek mit fogunk tenni szent Fiával, ha a világba küldi, mégis elküldte. Mert annyira szeret bennünket, hogy még ezt az árat is kész volt megadni, hogy a bűn, a halál és az örök kárhozat rabságából megmentsen bennünket. A pünkösdkor kiáradó Lélek mindenekelőtt a mennyei Atya szeretetből értünk hozott nagy áldozatának örök jeleként égeti szívünkbe a kereszt jelét. De a Szentlélek nemcsak az Atya szeretetét árasztotta ki a pünkösdkor összegyűlt sokaság szívébe, hanem az apostolok prédikációja által úgy szembesítette őket a megfeszített Krisztussal, hogy a jelenlévők mindegyike úgy érezte, „mintha szíven ütötték volna”. Azok is, akik nagypénteken nem tartózkodtak Jeruzsálemben, úgy érezték, hogy cselekvő részesei az ártatlan Bárány megölésének. A SzenÜélek olyan fekete jelként is szívükbe írta a keresztet, amelynek hatására az addig fel nem ismert bűneik mardosni kezdték a lelkűket. A bűn korábban mézédes gyümölcse most kígyóméregként égette a lelkiismeretüket. Énekszerzőnk így ad hangot döbbenetüknek, amelynek a Lélek munkája nyomán a mi döbbenetünkké is kell lennie: „Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, / Isten azonban Úrrá tette őt!” (EÉ 245,2) De a Szentlélek nemcsak mint eljövendő ítélőbírót állította a pünkösdi sokaság elé a megfeszített Krisztust, hanem megnyitotta hitük szemét, hogy Megváltójukat is felismerjék benne. Nemcsak bűneik ítéletének komor jeleként, hanem megváltásuk szent jeleként is szívükbe véste a keresztet. Olyan ragyogó jelként, amelyben megszentelésük már el is kezdődött, és ha mindvégig kitartanak a hitben, akkor végbe is fog menni addig a napig, amikor a megöletett, de örökkön-örökké élő Bárány ítélőszéke előtt kell majd megállniuk. A Szentlélek ma nekünk is úgy akarja szívünkbe helyezni a keresztet, mint a mennyei Atya szerető szívét számunkra is örökre megnyitó kulcsot, mint a bűn, halál és kárhozat hatalmából Krisztus halála által történt megváltásunk kulcsát, és mint a már ebben az életben megkezdődő és az örökkévalóságban kiteljesedő megszentelt élet kulcsát. Ezenfelül csak a Szentlélek ajándékaként nyerhetjük el azt a hitet is, amely által a kereszt - mint kulcs - megnyithatja szívünk zárát Isten éltető, megmentő, újjáteremtő és megszentelő szeretete előtt. A Szentlélek így magasztalhatja föl a mi szívünkben is a Krisztus keresztjét bűneink ítéletének halált termő fájából a megváltás örök életet termő fájává. Ha fel tudjuk fogni ezt a csodát, akkor nem tehetünk mást, mint az apostollal együtt leborulunk Isten előtt, és így kiáltunk fel: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan »ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellenefizetnie?« Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen” ■ Véghelyi Antal A március elsején történt nyugdíjba vonulása nyomán leköszönő rovatgazda - fenti sorok szerzője - ezúton mond köszönetét az olvasók figyelméért és türelméért, amellyel tíz éven át kísérték munkáját. A szolgálata során bizonnyal elkövetett hibákért Isten könyörülő irgalmában bízva, Isten gazdag áldását kéri a rovat jövőbeli vezetőjére, szerzőire és olvasóira. V. A. A VASÁRNAP IGÉJE „A Szentlélekkei egységben mindörökké, ámen!” Énekkincsünk legősibb rétegét az egyházi év központi ünnepeihez tartozó szövegek és dallamok alkotják. Pünkösdöt magunk mögött hagytuk, de a Szentlélekért való fohászkodás igényét remélhetőleg nem. Ezért mai írásunkban két újabb jelentős pünkösdi énekünket mutatjuk be. A reformáció korabeli gyülekezeti énekek egy csoportja gregorián himnuszok átdolgozásaként született. Ennek mintapéldája az Ó, jöjj, teremtő Szentlélek (EÉ 231), mely Luther Márton három pünkösdi énekének egyike - és pünkösd második napjának egyik graduálének-javaslata. A Komm, Gott Schöpfer, Heiliger Geist alapja a mainzi Hrabanus Maurus (780 k. - 856) bencés szerzetes pünkösdi himnusza: Ve ni Creator Spiritus (magyarul GyLK 665). Jóval a reformáció előtt, már a 12. században lefordították németre; közvetlenül a Lutheré előtt jelent meg Thomas Müntzer változata. Luther szövege szerkezetileg abban tér el az eredetitől, hogy a versszakok utolsó sora nem nyolc, hanem hét szótagos. Tartalmilag pedig abban, hogy a 3. és 4. versszakot fordított sorrendben közli, a 6. strófát pedig kihagyja. Ez a vers tartja magát a latin eredeti hűvös objektivitásához, míg a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (EÉ 232) és a Jövel, Szentlélek Úristen (EÉ 229) inkább Luther belső érzéseit mutatja be. Luther a hajlítások (melizmák) elhagyásával teszi könnyen énekelhetővé a nyolcadik tónusú (mixolíd hangsorú) dallamot - éppúgy, mint a Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131) esetében. A himnuszban a melizmák skálamenetet hoznak létre, a koráiban ezzel szemben a terclépések uralkodnak. Legnagyobb a különbség a harmadik sorban: a himnusz a kvart, a korái a kvint köré rendeződik. A himnusz magyar változatát Huszár Gál közli először 1574-es graduál-énekeskönyvében. A címadás hitvallással ér fel: „Délesti éneklések, Hymnus, Veni Creator Spiritus, melyben az Anyaszentegyház nagy buzgósággal könyörög a Szentiéleknek, ki az Atyával és Fiúval egy bizony örök sorrendben következik. Mostani énekeskönyvünk az 5. strófát kihagyja. Érdemes több fordítást is megismerni, mert a szóhasználat különbsége mindig másra irányíthatja figyelmünket, így a vers üzenete gazdagabb lesz. Az Eperjesigraduál változata - a kissé nehézkes nyelvhasználat következtében is - úgy hat, mintha éppen most, a mi ajkunkon formálódna az imádság: „Ki vigasztalónak mondatol, / örök Istennek ajándéka, / élő kútfő, szeretetre / indító tűz és lelkünkbeli nagy öröm. // Terjessz világot elménkben, / adj szeretetet szívünkben, / szüntelen erősítsed / a mi gyarló testünket nagy hatalmaddal. // CANTATE SS? ír* k-Eged Illen diczertinc. Isten, és szól azon Szentiéleknek az ő szent gyülekezetiben való tisztéről és cselekedetiről.” Az ének szövege pedig a 16. századi magyar nyelv gazdagságáról ad hírt: „Jövel, Szentlélek Úristen, / látogasd meg híveidet. // Te sok ajándékú Szentlélek, / nagy Úristennek hatalma, / te bölccsé téssz minden népeket, / Atyának igaz ígérete.” (1., 3. versszak) Ezután az Eperjesi graduál (1635) és az Új zengedező mennyei kar (1743) jelentkezik a himnusz új fordításával. Luther énekének magyar változata a Dunántúli énekeskönyv Új részében (1955). Vietórisz József fordításában vált hozzáférhetővé (mind a hét versszakkal, himnuszformában). A 3-4. versszak Lutherhez képest fordított, de az eredeti himnusznak megfelelő Messze távoztasd ellenségünket, / adj lelki békességet. // Add, hogy teáltalad ismerjük / az Atyaistent és Fiúistent, / téged mindkettőtől / származónak higgyünk minden időben.” (2., 4., 5., 7. versszak) Létezik a gyülekezeti énekeknek egy olyan csoportja, ahol népzenei variánsok is gazdagítják a templomi gyakorlatot. A pünkösdnek jeles napján (EÉ 235) összefüggésrendszere például igen gazdag. Ascendit/Surrexit Christus hódié (mennybemeneteli és húsvéti) szöveggel ismert egy ereszkedő dúr dallamú középkori kandó (ma Erstanden ist der heilig Christ, EG 105). Az Eperjesi graduál tartalmazza is az eredetihez közel álló mennybemeneteli éneket. A Cantus Catholici (1651) dallamváltozata az utolsó sort nem az alsó oktávon zárja, hanem a kezdőhangon. A református (kolozsvári és debreceni) énekeskönyvek ebből származtatható dallamvariánsokat közölnek. A dallam legerősebbnek nem is a templomi gyakorlatban bizonyult, hanem népszokás részeként; itt a régi (a 17. század óta dokumentált, de esetleg a középkorra visszamenő) szöveggel éneklik: A pünkösdnek jeles napján. Az ének mai népszerűségéhez hozzájárul a gyermekdal-egyszerűségű, táncos lüktetésű dallam és a formás strófa (8,8,8,6); és nem utolsósorban Kodály Zoltán Pünkösdölő című női kari műve (1929). A református (1948) és az evangélikus (i955.1982) énekeskönyv - bár másmás hivatkozással, de - azt a dallamvariánst közli, amelyet Kodály feldolgozott. (A református énektár elsőként A Krisztus mennybe felméne szöveget adja, a pünkösdi vers csak dallamutalást kapott.) Kívánjuk mindenkinek azt a békességet, amelyért a Zengedező mennyei kar (1692/96) fohászkodik. Itt az azonos kezdősor után teljesen más vers következik, mint amit ma ismerünk; ezenkívül a strófák második és negyedik sora refrén: „Hála legyen az Istennek” és „Dicséret Istennek” „A pünkösdnek jeles napján, / Szentlélek Isten küldeték. // A Krisztus hű szolgáinak, / Az ő hű tanítványinak. // Rettenetes lön jövése, / Jelen volta vigasságos. // Lakozzál a mi szívünkben, / Bűntől minket oltalmazván. // Igaz hitnek vagy mestere, / És békességnek szerzője. // Adj békességet minékünk, / Melyet e világ nem adhat.” (86. szám, 1-2., 4., 8-10. versszak) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
