Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-10 / 19. szám
8 ■m 2015. május 10. PANORÁMA Evangélikus Élet Arz János, az ásványgyűjtő lelkész 1797- december 8-án tartotta alakuló ülését a Jénai Ásványtani Társaság, a Societät für die gesammte Mineralogie zu Jena. Az egyesület igazgatójának az ásványtan jeles egyetemi oktatóját, Johann Georg Lemet választotta meg. A számottevő magyar tagság patronálására külön magyar titkárt választottak Bredeczky Sámuel evangélikus szuperintendens személyében, sőt elnöknek is honfitársunkat, Teleki Domokost (Teleki Sámuel erdélyi kancellár fiát) szavazták meg. A társaság rendes, levelező és tiszteletbeli tagjai leírták hazájuk vagy szűkebb régiójuk ásványtani jellegzetességeit, ismeretterjesztőelőadásokat tartottak, ásványokat gyűjtöttek, többek között a jénai szervezet részére. Utóbb a polihisztor lelkületű irodalmár, a költő- és írózseni Johann Wolfgang Goethe töltötte be a szervezet elnöki posztját, a jénai állomány pedig a kontinens egyik legnagyobb és legjelentősebb gyűjteményévé fejlődött. A Jénai Ásványtani Társaság tagjai között kell megemlíteni Arz János evangélikus lelkészt. Azok közé a - jellemzően felvidéki és erdélyi - polgárok közé tartozott, akik nyitottak voltak a természet szépségei iránt, és akik között messze felülreprezentáltak voltak a protestáns hitelveket vallók. Arz János apja, Arz Márton (1738-1805) Tübingen után maga is a jénai egyetem diákja volt, Nagyszebenben gimnáziumi rektorként működött, majd Erdélyszerte szolgált lelkészként. Arz János (Johann) 1772-ben Nagyszebenben (ma Sibiu, Románia) született. A tehetséges diák tanulmányait szülővárosában kezdte. Utóbb 1794-től német földön, Lipcsében, majd 1796-tól Jénában képezte tovább magát. Bár a mineralógiai szervezet három magyar nemzetiségű alapítója között nem szerepel a neve, 1802. július 26-án levelező tagként kapcsolódott be a tudós társaság munkájába. Felvételének komoly szakmai indoka az egy esztendővel korábban Nagyszebenben kiadott, Agri Sabesiensis et locorum confinium topographia mineralogica - Oarda, Limba, Tsugudu, Petricomii, Sebesei atque Szasztsor című tanulmány volt, amely Szászsebes és a környező falvak ásványtani és őslénytani leírása. Nagy tételszámú, komoly ritkaságokat tartalmazó ásványgyűjteményt is birtokolt, melyet aztán szülővárosa gimnáziumára hagyott. Az akkori korszakra jellemző módon a külhonban pallérozódó diákok java része hazatért szülőföldjére, tudását otthon, országának és szűkebb pátriájának hasznára kamatoztatta. Nem volt ez másképp Arz esetében sem. 1801- ben - említett dolgozatának eredményeképpen - lett a nagyszebeni evangélikus gimnázium rendes tanára, majd lelkészként szolgálta az erdélyi szászok fontos gazdasági és kulturális központját. 1805 júliusától a közeli Omláson (ma Amna$, Románia) folytatta egyházi hivatását. Kétszáz esztendeje, 1815. május 9-én (egyes források alapján május 10-én) hunyt el. ■ R.N. „A Magyarok Nagyasszonya Egyházközség hurka-kolbász vásárt tart” Életkép a Montreali Magyar Otthonból ► A kanadai Québec tartományban mintegy tízezerre teszik a magyarok lélekszámát. Honfitársaink körében is tapasztalható az elöregedés - az idősek életét szépíti meg a Montreali Magyar Otthon. A legnagyobb tengerentúli magyar szociális intézmény 1981-ben nyitotta meg kapuit, falai közt kétszázötven sokat megélt ember talált hajlékra. Az otthon vezetőitől - feleségemmel, Csermák Judittal - előadásra kaptunk meghívást. Esti programra gyülekeztek a Montreali Magyar Otthon lakói. Mindegyikük szépen felöltözve tartott a közösségi terem felé, a belépőket kávéval és süteménnyel kínálta egy szorgos kis csapat. A falakat magyar tárgyú képek, korábbi ünnepek fényképei, bekeretezett kalocsai hímzések díszítik, a főhelyen kereszt függ. A magyar nyelv változásairól és az időskori tanulásról szóló előadásainkat a mintegy félszáz hallgató élénk érdeklődéssel követte. Korukat meghazudtoló szellemi aktivitással kérdeztek, szóltak hozzá, minden érdekelte őket. A találkozó később kötetlen beszélgetéssé alakult át, amelynek során egyéni sorsok tárultak fel, s megismerhettük az intézmény történetét is. Magyarok előnyben Széli Attila két éve - társadalmi feladatként - tölti be az otthon igazgatói tisztjét. A vegyész képesítésű önkéntes már az épületek felépítésében - a pénzügyi alapok biztosításában -János készítette. A mérnök egykor a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte tanulmányait, de már Svájcban vehette kézbe diplomáját. Életében döntő jelentőségű volt 1947-48, amikor a világhírű építésztől, Le Corbusier-től leshette el az építészet titkait. Az ő kezét dicséri a montreali magyar római katolikus templom is, s mikor a magyar otthon terveit rajzolta, már tizenhárom hasonló intézmény felépítése állt a háta mögött. Az otthon első házát 1981 októberében adták át ünnepélyesen, néhány évvel később megépült a második épület is. A „lak” tiszta és tágas, viszont a benne élők számához képest kevésnek tűnik a közösségi tér. Ottlétünkkor a folyosók is néptelenek voltak, a bezárkózást sugallták. A bentlakók közül többen említették, hogy az intézményben nem nagyon barátkoznak az emberek egymással. A legtöbben megtartották az autójukat is, a saját járművel is őrzik függetlenségüket. Emiatt viszont kevés a parkolóhely, a jeges udvaron egy fiatalnak is aktívan vett részt, most is mindenre figyel, mindenkihez van egy jó szava. Büszkén vezet körül az épületben.- A két épület kétszáztíz lakásában mintegy kétszázötvenen laknak, kilencvenöt százalékban magyarok - mondja. - A bekerülni vágyóknak Québec államban kell élniük, s hatvanéves kor felett pályázhatnak a helyekre; jövedelmük nem haladhatja meg az évi 27 ezer dollárt. Lakbérként bevételük negyedét fizetik be. Ha a jövedelmük ennél magasabb, de nem éri el a 35 ezer dollárt, a lakbér a jövedelem harminc százaléka, efelett viszont már magas a hozzájárulás. A házban - noha azért itt is vannak klikkek - viszonylag béke uralkodik, széthúzás nemigen tapasztalható. Sokszor viszont a feledékenység okoz konfliktust. Számos lakásban a nyitva hagyott vízcsap áztatja el a padlót s az egy szinttel lejjebb lakót - tudjuk meg a direktortól. A bekerülésről pontszámok alapján döntenek, a rendszert úgy alakították, hogy a magyarok előnyben legyenek. A tervező terei A ház alapítása és működtetése a montreali magyar szervezetek példás összefogásának eredménye. Létrehozásában Gyulai Blanka ügyvéd vállalt oroszlánrészt, aki honorárium nélkül intézte a bonyolult jogi procedúrát; a terveket szintén egy magyar, Keresztes is becsületére válik manőverezni. Páran a hideg tél elől melegebb éghajlatra menekülnek, de helyüket fenntartják; az egyik lakó például kaliforniai házában tölti a hideg évszakot. Közösségformálás Pataki Valéria 1996-ban hagyta el Magyarországot, az otthon „lakóbizottságában” a programokért felelős.- Legújabb „gyermekünk” a line dance tanulás, e társastánc jó közösségformáló - említi a szervező a legújabb rendezvényt. - Más változatos programokkal is kedveskedünk az itt lakóknak, ilyen például a bingó. Szerdánként jórészt magyar filmeket vetítünk. Mivel az otthon lakói közt vannak nem magyar anyanyelvűek is, m FIGYELEM! FIGYELEM! A Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Kuratori Testületé Hurka-Kolbász vásárt tart. Aki rendelni szeretne a Magyar Otthonból, az megteheti Göncz Jolinál 514-759-7520 február 12-ig. Ha kell, haza is szállítom, szombaton, február 21-én. igyekszünk angol feliratos változatot beszerezni, ez viszont nem mindig sikerül. Legutóbb Várkonyi Zoltán Jókai-sorozata volt a legnépszerűbb. Hétfőnként a sportosabbak petánkában (pétanque) mérhetik össze tudásukat - itt már feloldódnak a nyelvi nehézségek. Legtöbben a pénteki kávédélutánt látogatják, amikor a kávé mellé finom süteményeket is felszolgálunk. Kezdetben egy tucat lakót láttunk vendégül, mára vagy félszázan várják izgatottan a programot. Az idő javarészt beszélgetéssel telik, majd a kártya is előkerül. Ugyancsak a közösség erősítésére szervezünk kirándulásokat: szeptemberben almaszedés színesíti a programokat, február végén a „cukorparti” következik. Nem tortásütésről van szó, a rejtélyes elnevezés a kanadai nemzeti jelkép, a juharfa csapolását jelenti -mondja a programfelelős. Elfekvőben A lakók egészségének megőrzését magyar orvos szolgálja, hetenként egyszer rendel a földszinti egészségügyi szobában. Természetesen - az élet rendje szerint - az otthonban a hölgyek vannak többségben, az előadáson is ők voltak többen. Nem egy közülük dicsekedhetne a korával: a nyolcvan év felettiek is rendkívül jól tartják magukat, ápolt, rendezett megjelenésükkel akár egy évtizedet is letagadhatnának. Pedig a legtöbbjüknek nehéz élet jutott; többen most már a magányra panaszkodtak: sokuk gyermeke messze földrészeken él. Ők mégis ragaszkodnak a befogadó országhoz, ahova életük java része kötődik. Megnyugtató viszont számukra, hogy életük alkonyán magyar közegben élhetnek, anyanyelvükön beszélhetnek. A közösséget természetesen minden haláleset megrázza. Mivel itt nincsenek meg az ápolás feltételei, a beteg lakók vagy kórházba, vagy „elfekvőbe” kerülnek. A könyvtárban megállunk egy pillanatra. A két szobát már régen kinőtte a hagyatékok nyomán egyre bővülő könyvállomány. Az ajtóra kiragasztott felirat szerint újabb könyveket a könyvtár már nem tud befogadni. Talán az értékek mentését szolgálhatja a 2014-ben meghirdetett Mikes Kelemen program, amelynek keretében a világban hányódó magyar értékek visszakerülhetnek az óhazába. Ökumenikus lelkigondozás Licskó Szabolcs atya 2012 szeptembere óta szolgálja a montreali katolikus híveket.- Minden vasárnap nagy szeretettel várnak híveim, a misék családiasak. Lelki vezetőként is jó érzés, ahogy az idősek hétről hétre nagy szeretettel készülnek a találkozásra. Mintegy harmincán gyűlnek össze, több ember már szűkösen férne el a teremben. Az otthon lakói közül többen eljárnak a magyar templomba. A szentmise bemutatásán kívül fontos feladatom az idősek lelkigondozása: gyóntatás, beszélgetés. Missziós feladatnak tekintem az istenkereső testvérek megszólítását. Erre jó alkalom adódik vízkeresztkor, amikor megáldom a lakásokat. Hál’ Istennek, idén kétszer annyian kérték a szentelést. Lelkigondozói munkámban szerencsére nem vagyok egyedül; a református híveknek nagytiszteletű György Attila kéthetenként kedden tart istentiszteletet, az evangélikus lakók Szabó Péter lelkésszel csütörtökönként jönnek össze bibliaórára. Az ökumené mind a lelki vezetőknek, mind a híveknek fontos. A három montreali magyar egyház lelkipásztora tagja egyben az otthon igazgatóságának is. Az imaközösségek a nemzeti ünnepekhez kötődnek; március 15-én a reformátusok, október 23-án pedig a katolikusok a vendéglátók, karácsonykor hagyományosan a cserkészek adnak műsort a lakóknak. Az ünneplők a meghitt pillanatokban is gyakran gondolnak viszont a ház jövőjére. Az intézmény megálmodója, Gyulai Blanka - A Magyar Otthon című könyv bevezetőjében - elmereng a folytatáson; talán azon, hogy a városban élő magyarok száma folyamatosan csökken... Kifelé menet még egy pillantást vetettem a hirdetőtáblára. A heti menü idézte a hazai ízeket: krumplipaprikás, töltött paprika, sült hús piros káposztával. A legtöbben mégis „A Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Kurátort Testületé hurka-kolbász vásárt tart” hirdetés mellett állnak meg. „Jobb, mint az otthoni, a disznótorosban egy csepp hazait ízlelhetünk” - kaptam el egy mondatot a beszélgetésből. ■ Cs. Z.
