Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. május 10. »- 9 MM - N H MMMM1 ÜM ' . V M A szószék és az úrasztala csodája Magyarságért küzdők a téli olimpia városában Szabó László az olimpia híres jamaikai bobján kevesen álltak sorba, úgy tűnik, az emberek egyre kevésbé mernek fele­lősséget vállalni. Ráadásul ez teljes embert kívánó másodállás. Ideérke­­zésünkkor huszonhatan voltak a csa­patban, ezt a létszámot erősen meg­dupláztuk - adott tájékoztatást Pin­tér János cserkészparancsnok. Volt, amikor a kurucvilágot, máskor Erdély aranykorát vagy az 1956-os for­radalom részleteit ismertették meg a résztvevőkkel. így a táborlakók játé­kosan pillanthattak bele a földrajzba és a magyar történelembe. * * * Kanadai utunk végén értékeljük iga­zán a három calgaryi magyar veze­tő áldozatkész munkáját. A cser­készvezető, Pintér János Szabó Lász­ló és Bocskorás Bertalan nevében is megfogalmazza tetteik értelmét:- Gyakran nem látjuk a munkánk eredményét, van, amikor azt hihetjük, feleslegesen dolgozunk. Az ellenke­zőjéről - többek között - legutóbbi két élményünk győzött meg. Oshawá­­ban mi alapítottuk meg a csapatot, s negyven év után találkoztunk az egyik akkor fiatal csapattaggal, aki el­mondta: a cserkészet életre szóló él­ményt és útmutatást adott neki. Más­kor a repülőn harminc év után üdvö­zölt egy cserkész, és szintén megkö­szönte fiatalkori élményeit. Úgy gondolom, a helyi csapatok munkája közben mintegy félezer fi­atallal ismertettük meg a közösségi szellemet és a hitélet fontosságát, s tettünk azért is, hogy értékeljék ma­gyar hagyományainkat, származásu­kat; vállalják magyarságukat. ■ Dr. Csermák Zoltán ► Kanada ötödik legnagyobb városát, Calgaryt az 1988-as téli olimpi­ai játékok nyomán ismerték meg a világban és Magyarországon. Al­berta állam milliós városa büszke sokszínű kultúrájára. A metropo­lisban népes magyar kolónia él, magyarságtudatuk megőrzésében a hitnek is komoly szerep jut. Kanadai előadás-sorozatunk érde­kes színfoltja volt Calgary. A kana­dai prérin fekvő metropolist az éves napsütéses órák magas számának köszönhétően a napfény városának is nevezik. Az idelátogató jókat sé­tálhat a felhőkarcolók között, a Cal­gary Towerből pedig pompás kilá­tás nyílik a városra és a távoli he­gyekre. A természetkedvelők a Szik­lás-hegység vadregényes tájait ba­rangolhatják be, a művészetek iránt érdeklődők a gazdag múzeumkí­nálatból választhatnak, operába, hangversenyre mehetnek. Calgary sokszínű, multikulturális város, a magyarok számát a felméré­sek mintegy tizennyolcezer főre teszik. Honfitársainknak azonban csupán mondta a kultúregyesúlet elnökhe­lyettese. A rendezvények népszerűsítésében a katolikus és a református egyház­­község is fontos szerepet játszik. A lel­kipásztorok és egyházfik rendszere­sen egyeztetik az eseménynaptárt, így elkerülhetik a programok torlódását és ütközését. * * * Feleségemmel kettesben tartott elő­adásaink helyszíne a város központ­jában épült magyar református temp­lom. A gyülekezet nyolcvanhárom éves, ez Kanadában tekintélyes múlt­nak számít. Az idők folyamán a hí­vek számos megpróbáltatáson men­tek keresztül; nem sokkal felépítése gyének köszönhetően nem hullott darabokra. Viszont életképességét bizonyítja, hogy az érkezésem előtti két évben lelkész nélkül is összejöt­tek a hívek. Presbiterek és egy evan­gélikus lelkész leánya vállalták a szolgálatot. Czompó Zsóka lelkesen, édesapja prédikációinak felhasználá­sával is hirdette az igét. Neki is sokat jelentett e templom, mivel Calgary­­ban nincs magyar evangélikus közös­ség, így közülük többen is nálunk ta­láltak otthonra. Unitárius testvérek is szívesen látogatnak hozzánk. Pa­píron száz főt tesz ki a gyülekezet, s viccesen szólva: a csatolt fájlokat is beleértve még ugyanennyi fővel szá­molhatunk - tudjuk meg Bocskorás Bertalan lelkipásztortól. A lelkész önfeláldozó munkáját dicséri, hogy vasárnaponként mint­egy félszáz felnőtt és egy tucat gyer­mek gyűlik össze istentiszteletre. Ka­rácsonykor százhúszig számolták a megjelenteket. A kicsik a nagy ének és a lekció után saját termükbe távoz­nak, velük néhány lelkes kismama és a lelkész felesége, Enikő foglalkozik. A közösség a tanévnyitót és a tanév­zárót a kisebbekkel a szabadban, sportosan, játékosan ünnepli meg. Itt működik a Bethlen Gábor Ma­gyar Iskola is Bezdeg Éva vezetésével. A kicsik jelentik a jövőt: a lelkipász­tor tapasztalatai szerint a gyülekezet mellett a vasárnapi iskola és a cser­készet teheti a legtöbbet az anyanyelv megőrzéséért. meg tudtunk hívni. A kisebbeket népszerű gyerek­­programokkal csábítottuk be, többek között a májusi gyereknap is hamar népszerű lett. A Mikulás-ünnepségen rendszerint százhúsz-százharminc gyermek várja izgatottan a nagy sza­­kállú öreget. Augusztus 20-án hazai ízekkel és filmvetítéssel kedvesked­tünk a vendégeknek. A trianoni meg­emlékezéssel a Kárpát-medence kü­lönböző részeiből érkezettek előtt munkát; 1975-ben a kanadai kerületi parancsnoki teendőkkel bízták meg. Feleségével, Erzsikével 1982-ben már tapasztalt vezetőként érkezett Cal­­garyba, a helyi parancsnokságot 1984-ben vállalta el párjával. Tíz esztendőn keresztül vezették a fiata­lokat. Később még két alkalommal - rövidebb időre - vállalta el a felelős­ségteljes megbízatást. A csapatok munkájából továbbra is kiveszi részét.- A hit fontos része a cserkészne­velésnek - mutatja meg a tábori szertartások fotóit a korábbi csa­patparancsnok. - Jóllehet a köz­pontunknak a katolikus plébánia ad otthont, a közösség mégis ökumeni­kus, a református és evangélikus fi­atalok is ide járnak. Az összhangot erősíti, hogy a magyar iskolát viszont a reformátusok működtetik. Vannak, akik nem gyakorolják a vallásukat, nekik is lehetőséget adunk, hogy legyen életüknek erköl­csi vezérfonala. A táborokban a reg­geli, esti ima keretezi be a napot, ét­kezések előtt is mondunk fohászt. Gondoskodunk a tábori miséről és is­tentiszteletről is, s nem feledkezünk el a napi jó cselekedetről sem. Min­den hónap első vasárnapján cserkész­misén, illetve azzal párhuzamosan is­tentiszteleten találkozunk, ahová azok is eljönnek, akik máskor ritkább vendégek az Isten házában. Filozófiámnak szövetségünk jel­szavát, Sík Sándor gondolatát válasz­tottam: „Emberebb ember, magya­­rabb magyar.” A parancsnokságért Magyar kopjafa Másnap a Sziklás-hegységbe vitt az utunk, János lelkesen, némi büszke­séggel mutatta meg az egykori tábo­rok helyeit. Felesége, Erzsiké is boldog mosollyal egészítette ki az emlékeket. A táborokat mindig egy gondolat vagy történelmi kor köré szervezték. Hamvazószerdán a katolikus temp­lomba látogattunk. A megélt ökume­­nét jól mutatja, hogy a Szent Erzsé­­bet-templom építéséhez egykor a reformátusok is hozzájárultak. A mise után az alagsori Szent Ist­ván teremben nyugdíjastalálkozóba csöppentünk. Az idős emberek - fe­­lekezetre való tekintet nélkül - heten­te gyűlnek össze. Az uzsonna után az élet dolgait a hölgyek sütemény, a fér­fiak kártya mellett vitatják meg, a leg­többjük szívesen bingózik. A nagyterem mellett rendezkedtek be a cserkészek. A cserkészszoba falait fényképek, „ereklyék” borítják. Mindegyik fotóhoz kedves emlékek tartoznak. Calgaryban leány- és fiú­csapat működik, viszont a programok legnagyobb része közös, és a cser­­készpróbaanyagok is egységesek. Pintér János, a calgaryi magyar cserkészet meghatározó személyisé­ge először 1957-ben Winnipegben kapcsolódott be a mozgalomba. Ké­sőbb Torontóban folytatta a cserkész­tisztelegtünk. A magyar ház épülete is átalakult: a vezetőség új irodában dolgozhat, a könyvtár is tágasabb helyiségbe köl­tözött. Az épület melletti parkoló ki­adásával az egyesület bevételei növe­kedhettek. Megújulási törekvéseink hamar követőkre találtak, program­jaink hírét szájról szájra adták -Magyar református templom Calgaryban Pintér János és felesége, Erzsiké a „relikviák” között töredéke vesz részt aktívan a magyar társadalmi és hitközösségi életben. Szabó László, a helyi Magyar Kul­­túregyesület elnökhelyettese felesé­gével, Katival (képünkön) 2004 óta dolgozik a „magyar házban”. A szer­vezet életébe a kulturális élet felelő­seként kapcsolódott be. Eredmé­nyesen: az intézmény programjait ma már mintegy háromszázan láto­gatják. Színpadjukon fellépett már többek között Dévai Nagy Kamilla, Berecz András, Danes Annamária és Pataky Attila is.- Mikor munkához láttam, pan­gott az élet az egyesületben, az össze­jövetelek a havi egy vacsorára, a március 15-ei és október 23-ai ünnep­ségekre korlátozódtak - emlékezik vissza a kezdetekre a calgaryi ma­gyarság egyik összefogója. - Ma­gam is egy október 23-ai találkozón debütáltam; újítással, vetítéssel pró­báltam színt vinni a jeles napi emlé­kezésbe. Villanyszerelőként később felújítottam a hang- és világítás­­technikát, így az új berendezések beállításával már neves előadókat is után az egész templom leégett. Talán jelértékű, hogy az üszkös romok kö­zött csupán a szószék és az úraszta­la maradt épen. A kapuban Bocskorás Bertalan tiszteletes fogad bennünket. A felvi­déki származású lelkipásztor két éve érkezett Calgaryba; nagydorogi szol­gálatát cserélte fel a tengerentúlira. A nyilvános pályázatra egy felvidéki ismerőse hívta fel a figyelmét.- A templom sérülése az áldoza­tos újjáépítéssel begyógyult, viszont úgy látom, az emigráns hívek leg­többje még mindig sebeket hordoz magában - kezdi a beszélgetést a lel­kész. — Sokuk - leginkább a háború utáni vagy az 56-os menekültekre gondolok - nem önszántából válasz­tott új hazát. Feszültségekkel teli gyülekezetét vettem át, amely csak az egyházme­

Next

/
Oldalképek
Tartalom