Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-12 / 15. szám

4 2015- április 12. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A lelkigondozás nem magánakció - bevetésen a katasztrófák lelkészei fvoiiaétikui kell a szupervízió, kell olyan platform, ahol letehetik a megterhelő helyze­tek nehézségeit. Óriási különbség viszont, hogy a katasztrófalelkész krízisintervenciót végez - olyan helyzetekben, amelyek más speciális eszközöket is feltételeznek, adott esetben pszichológus vagy pszichi­áter segítségét. Krízishelyzetben a lelkigondozó megy a terepre, minden egyéb eset­ben őt keresik meg. A kórházlelkész ebből a szempontból félúton van a kettő között, mert legtöbbször ő megy a betegágyhoz, bár sokszor az orvos vagy az illető maga jelzi, hogy szükség van lelkigondozásra. A kór­házi ágyon és a klasszikus lelkigondo­zói helyzetben is arról van szó, hogy valamilyen nehézségben, egy adott élethelyzetben „rekedt meg” valaki, ezen kell átsegíteni. Beszélgetéssel, meghallgatással, empátiával, a megfelelő kérdésekkel el kell őt vezetni a problémák gyöke­réig, hogy így találjon vissza az élet jó medrébe. A partnerközpontú lelki­gondozás tehát legtöbbször inter­venciómentes. A katasztrófahelyze­tekben pedig interveniálni kell. Ilyen azonnali beavatkozást igénylő hely­zet lehet például az is, amikor vala­ki öngyilkosságra készül, vagy másik ember életére tör - állítja a kórház­lelkész. - Ugyanakkor a hétköznapi katasztrófahelyzetek is konkrét be­avatkozást, anyagi vagy jogi segítsé­get igényelnének. Mostanában sok olyan kliensem van, akinek a Quaes­tor és a Buda-Cash csődje miatt dőlt be az élete, odaveszett minden meg­takarítása. Ilyenkor hiába vagyok én empatikus hallgató és együtt érző lel­kész, ott kézzelfogható segítségre is szükség lenne, amelyhez az én felté­teleim nem adottak. Amikor a jó szó nem elég Nem kellenek tehát természeti ka­tasztrófák, repülőgép-szerencsét­lenségek vagy súlyos betegségek, hogy egy lelkész a hétköznapok so­rán az emberi élet mélységes válsá­gaival találkozzon, ám kevesek mö­gött áll olyan intézményi háttér, amelynek révén konkrét segítséget nyújthatnának súlyos egzisztenciá­lis problémákra. A nyíregyháza-kertvárosi evangé­likus gyülekezet területén működő Oltalom Szeretetszolgálat hét részle­ge a megyeszékhely hajléktalanellátá­sát végzi, bántalmazás elől menekü­lő, gyermekükkel érkező édesanyák számára anyaóvót, éjjeli menedékhe­lyet és hosszabb elhelyezést biztosí­tó átmeneti szállót tart fenn.- Én lelkészként abban a szeren­csés helyzetben vagyok, amelyben a kollégáim közül kevesen, hogy ha.va­„Együtt kell lélegezni a rendszerrel” Bár a Magyarországi Evangélikus Egyháznak nincsen kifejezetten ka­tasztrófahelyzetekre szakosodott lel­készsége, szakképzett lelkigondo­zókból nálunk sincs hiány. Liszka Viktor Gábor kórházlel­kész, a Semmelweis Egyetem mentál­higiénés lelkigondozó szakirányú to­vábbképzésének végzős hallgatója szerint a kórházi lelkigondozás során is együtt kell lélegezni a rendszerrel.- Ismerni kell a terepet, az orvo­sokat, a nővéreket, a szaknyelvet, hogy a tájékozódás vagy egy-egy be­tegség beazonosítása könnyebb le­gyen, de a műtétet nyilván nem én fo­gom elvégezni - mondja a kórházlel­kész. A katasztrófalelkész és a lelkigon­dozó munkája azonban más-más te­rület, mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai. Liszka Viktor Gá­bor így folytatja:- Egy klasszikus értelemben vett lelkigondozónak és egy katasztrófa­lelkésznek is mindig és folyamatosan Katasztrófalelkészek idehaza Németországban a katasztrófahely­zetekben történő lelkigondozás alap­jait 1962-ben éppen egy légiszeren­csétlenség után fektették le. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy ilyenkor a lelkigondozók a rendőrség­gel, a tűzoltókkal és a mentőkkel, il­letve a többi segélyszervezettel szo­ros együttműködésben vegyenek ► Alapélményünk, hogy nem vagyunk biztonságban. A természeti és az emberi mulasztásból bekövetkező katasztrófák folyamatosan körül­vesznek bennünket. Vannak, akiket elkerülnek, és vannak, akiket nem. Lezuhan a gépük, árvíz viszi el a házukat, vagy egy rossz befektetés, így vagy úgy mindannyian érintettek vagyunk. Hogyan lehet ezzel a folyamatos fenyegetettségérzettel együtt élni? Mi az egyházak és a lel­kigondozók szerepe konkrét katasztrófahelyzetekben? Nyugat-Európában már több évtize­des hagyománya van a katasztrófa­lelkészségnek, ezt mutathatja a német lelkészek március 24-i helytállása is. Amikor az egész világ dermedten várta a fejleményeket a German­­wings gépének lezuhanásakor, a né­met lelkigondozók csendben tették a dolgukat. Ekkor még azt sem lehe­tett tudni pontosan, mi történt a Bar­celonából Düsseldorfba tartó, a fran­cia Alpokban lezuhant járaton, az azonban biztos volt, hogy a gép száznegyvennégy utasa és hatfős személyzete közül senki nem élte túl a katasztrófát. A becsapódás utáni csendben, amikor megtörténik a fel­foghatatlan, és a gyászolóknak nincs kihez szólniuk, akkor van igazán je­lentősége a lelkészek és pszichológu­sok jelenlétének. A tragédia után a német egyházi vezetés protestáns és katolikus rész­ről is megerősítette a lelkigondozói szolgálatot a düsseldorfi repülőtéren. Nem sokkal később háromszázhu­szonöt hozzátartozó zarándokolt el a katasztrófa helyszínére, a francia Al­pokba. „Az a hegy maga a pokol” - nyilat­kozta a helyszínre siető mentőcsapat egyik tagja. A rendőrség az áldozatok azonosításához kérte a rokonok segít­ségét a gép apró darabjaival és az uta­sok ruháival borított hegyoldalon (képünkön). A borzasztó körülmények között a mentőalakulatokkal együtt utazó pszichológus és lelkész segített feldolgozni a traumát. De ott voltak a lelkészek abban a németországi iskolában is, amely­nek tizenhat tanulója már nem érke­zett vissza a spanyolországi csere­programról. Értesítették a hozzátar­tozókat, és elsősorban: jelen voltak. Katasztrófahelyzetekben talán ez az odaforduló jelenlét a legfontosabb. szén önmagában a lelkigondozó nem sokat tehet akkor, amikor arról van szó, hogy minden elveszett. Ilyenkor a jó szó önmagában mit sem ér - mondja Sajtos Szilárd tábori lelkész, az MRSZ Krízisintervenciós Kataszt­­rófa-lelkigondozói Csoportjának ve­zetője.- Az MRSZ sok katasztrófahely­zetben segített már, elsősorban árvi­zeknél és egyéb természeti csapások­nál segédkeztünk. Ezek során fo­galmazódott meg az a felismerés, hogy a károsultaknak nemcsak ma­teriális segítségre van szükségük, hanem lelki támaszra is. Erről az alapról indult a katasztrófa-lelki­­gondozói csoport. Munkatársaimmal azonnali lélektani és pásztori segít­séget igyekszünk nyújtani, közvetle­Mentőalakulatok a Germanwings-katasztrófa helyszínén részt a mentésben és az utógondozás­ban. Idehaza - 2011 óta - a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Krízisintervenciós Katasztrófa-Ielki­­gondozói Csoportja végez hasonló szolgálatot.- Jól elkülöníthető, hogy mi az a szolgálat, amit a lelkigondozó kataszt­rófahelyzetekben végez, és mi az, amit egyéb lelkigondozói munka ke­retében. Fontos, hogy rendszerben és rendszerszinten gondolkodjunk, hi­nül a katasztrófa bekövetkezése utá­ni krízishelyzetben - fejti ki Sajtos Szilárd. - A lelkesedés mellett ki­emelten fontos, hogy a fokozott megterhelésnek kitett lelkigondo­zók szakszerű elméleti és gyakorlati felkészítést kapjanak. Ahogyan min­denkinek, aki lelkigondozó, segítő szakember szeretne lenni, szükséges a többlettudás, a szakirányú vég­zettség - például a mentálhigiénés szakvizsga letétele -, úgy a kataszt­­rófa-lelkigondozás is speciális képzést igényel, mivel ezen a területen extrém helyzetekben, extrém körülmények között kell reagálni és helytállni. Ar­ról nem is beszélve, hogy a krízisin­tervenció egy-egy katasztrófahelyzet­ben egészen más jellegű jelenlétet igényel, mint a poszttraumás helyze­tek hosszú távú terápiája. HIRDETÉS KÖSZÖNJÜK adója egyházi 1%-át, amivel a gyülekezeteknek segíthettünk! Magyarországi Evangélikus Egyház Technikai szám: 0035 laki súlyos egzisztenciális válsággal fordul hozzám, akkor biztosítottak az intézményi feltételek is, hogy adott esetben elhelyezzem. Néhány hó­napja eljött a lelkészi hivatalba egy néni. Megérkezett, és hosszú perce­ken keresztül csak zokogott, nem szólt semmit. Mondtam, hogy nyu­godtan, semmi gond, majd ha készen áll, mondja. Nagy nehezen kibökte, hogy veri a fia, és a férje - aki nem a fiú apja - sem védi meg. Nagyon szegények, nincs hova mennie. Emel­lett folyamatos lelkiismeret-furdalás is gyötri, hogy nem jó anya, ha el­hagyja a fiát. De most elege lett, nem bírja tovább. Nyilvánvaló volt, hogy ebbe a helyzetbe nem küldhetem vissza néhány biztató szóval. Beül­tünk az autóba, elmentünk az átme­neti szállóra, ahol éppen volt egy üres hely, és ott el tudtam helyezni a nénit. Ha most valaki odamegy, egy kedves, derűs hölgyet fog látni, aki a dolgozóknak is besegít. Vala­kit, aki újra magára talált - mond­ja Laborczi Géza nyíregyháza-kert­városi evangélikus lelkész, az Olta­lom Szeretetszolgálat vezetője. A lelkigondozóknak tehát ma ide­haza a családok, személyek egziszten­ciális válságára kell elsősorban reagál­niuk, és a megfelelő anyagi vagy in­tézményi háttér hiányában sem mind­egy, hogy miként teszik ezt.- Minden helyzet más és más, ne­héz erről általánosságban beszélni, de az igaz, hogy számtalan krízishelyzet­tel találkozunk. A 21. század lelkipász­torának, csakúgy, mint az elődeinek, az a feladata, hogy folyamatosan ké­pezze magát, mert ha ebben a világ­ban él, és kénytelen annak nyomorú­ságával is foglalkozni, akkor azt tegye a legnagyobb felkészültséggel, nyitott­sággal és rálátással - javasolja Sajtos Szilárd. Megragadni a süllyedőt, kísérni az úton levőt- Egy lelkipásztor mindenképpen krisztusi, míg a pszichológia emberi szempontból közelíti meg a helyze­teket - folytatja Sajtos Szilárd. - A pszichoterápia a múlt, a megtörtént felől vizsgálja az embert, míg a teo­lógia az öröklét felől. A pasztorálpszi­­chológia középpontjában Krisztus áll, a létértelmezés mindig a feltámadt Krisztusra mutat, de hogy milyen lé­pésekkel, milyen eszközökkel vezet el valakit idáig a lelkigondozó, az egy másik kérdés. A keresztyén lelki­gondozás lényegét én az emmausi ta­nítványok történetében látom: a fel­támadt Krisztus csatlakozik a tanít­ványokhoz, együtt megy velük az úton. Bár ők csak később, a kenyér megtörésében ismerik fel őt, Krisztus már jóval hamarabb közösséget vál­lal velük. A lelkigondozásban más­más módszerekkel operálunk, de a se­gítés, a terápia útján - miként egyé­ni életutunkon is - végig velünk van Isten feltámadt Fia. Liszka Viktor Gábor szerint:- A krízishelyzeteknek nincs ská­lájuk vagy mérőegységük. Nem mondhatjuk azt, hogy ő egyegységnyi krízisben van, amaz pedig háromegy­ségnyiben. Mint ahogy a vihar is máshogyan lökdösi a tó közepén sod­ródó hajót, és máshogyan a partnál evickélőt, de mindkettő legénysége vi­haros helyzetet él át. Péter apostol Jé­zus felé lépkedve a vízen kétségbeesik a szélvihartól, és süllyedni kezd. Köz­ben a hajóban maradtak is kiáltoznak félelmükben. De Jézus kinyújtja kezét, és megragadja a süllyedőt, a hányko­lódók közé lép, hajóba száll, és a vihar elül. Az emmausi történet mellett számomra ez a krízishez való viszo­nyulás szentírási definíciója. . ■ Laborczi Dóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom