Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-29 / 13. szám

„Mi az a többlet, amit evangélikusként kaphatunk Bach zenéjéből? Ha - saját kincsünkként értékelve a klasszikus korálok világát - úgy hallgatjuk a mű­veket, hogy ismerjük a feldolgozott ének szövegét, teológiai tartalmát, a liturgiában betöltött helyét.” Univerzum hangokban W 5. oldal „Krisztus szeret engem, és azon az áron is kész volt megmenteni, hogy meghalt értem. Ettől kezdve semmi másnak nincs értelme - Krisztuson kívül. Ha úgy élnék, hogy nem veszek tudomást Krisz­tusról, az egyet jelentene az élet tagadásával.” Nagypéntek igéje *• 7. oldal „Több egyházi - evangélikus, református, katolikus - könyvesboltban megvásárolhatók az egyedi kötésű Bibliák, énekeskönyvek... Az emberek mostanában fedezik fel, hogy létezik kézi könyvkötés, és ez igényes, míves dolog.” Munka - értékek mentén ^ 13. oldal Kilépni a partra & 2. oldal Életünk filmjei ^ 6. oldal A meghalás művészete w 8-9. oldal A szamáron érkező Jézus W- 11. oldal Démonok 11. oldal Életrajzok Eperjes fénykorából ^ 13. oldal Orgonás hozsanna Háromszázharminc évvel ezelőtt, 1685. március 21-én szü­letett Johann Sebastian Bach. Születésnapján az egész vi­lágon ünnepelték a nagy zeneszerzőt, és ez alighanem mindennél többet elmond. Három évszázadon átsüt föl­det és eget összekötő, kivételes muzsikája. A barokk ide­jén élt, mégis napjaink egyik legmodernebb alkotója. Sokszor elgondolom, milyen könnyen elveszhetett vol­na az árvaságban és a szegénységben. Mi lett volna vele, ha többnapos éhezés után az ismeretlen jóakaró egy ablakból nem dob le neki pár halfejet? Igaz, nem volt rajtuk harap­nivaló, de két dukát rejtőzött bennük. Vehetett kenyeret, kevés sajtot, és folytathatta az útját. Lüneburgból gyalog ment Hamburgba, hogy meghallgassa a híres orgonistát, Reinckent. A Katalin-templomban örvénylő-zengő hangok rabul ejtették, és úgy döntött: erre teszi föl az életét. Bach zenéjének lényegét szépen fogalmazta meg Pilinszky János: „Valójában nem Bach teremtő ereje ren­dít meg, hanem az az erő, amely a Teremtőjével való mély szövetségéből árad.” Többen állítják, ha Bach csak orgonaműveket írt vol­na, akkor is ott lenne a legnagyobbak között. Születésnapjának apropóján múlt péntek estétől szombat estig tartott Budapesten a Bach24 elnevezésű maratoni koncertfolyam, amelyen magyar művészek mel­lett francia, olasz és német vendégek is felléptek. A Mű­vészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­­termében tizennégy koncerten csendültek föl - fény­festéssel színesítve - a nagy muzsikus művei. ■ Fenyvesi Félix Lajos W- A programsorozatról összefoglalónk az 5. oldalon Éltető víz Bajor-magyar partnerszerződés: további öt évre meghosszabbítva ► Ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazta meg a Bajorországi Evan­gélikus Egyház zsinata a magyar testvérkapcsolati szerződés továb­bi öt évre szóló meghosszabbítását március 18-án, szerdán Bad Wö­­rishofenben. A festői szépségű kis fürdővárost a múlt században élt Sebastian Kneipp katolikus pap és orvos gyógymódja tette híressé, aki a víz, a mozgás, a lelki élet, a gyógynövények és a helyes táplálkozás együttes jótékony hatására építette gyógyító tevékenységét. Az élte­tő víz azonban nem csupán a Kneipp-kúra része volt ezen a héten, ha­nem a bajor zsinat ülésén is fontos szerepet kapott az „élő víz” azaz az evangélium formájában. A tanácskozáson a Magyarországi Evan­gélikus Egyházat Gáncs Péter elnök-püspök, dr. Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke és e sorok írója képviselte. Dr. Heinrich Bedford-Strohm bajor tartományi püspök zsinati jelenté­sében mondandója teológiai megala­pozásaként a Szentháromság-tan értelmezését fejtette ki, összeha­sonlítva az iszlám és a zsidó isten­képet a kereszténység Szenthárom­ság-tanával. A püspök szíriai és ira­ki utazásáról beszámolva, a keresz­tény-iszlám dialógussal kapcsolat­ban szólt e teológiai tantételről. Mindezek mellett a bajor zsinat tavaszi ülésének legfontosabb kér­dése 3Z időskorúak helyzete volt. Az úgynevezett harmadik életsza­kasz tartalommal való megtöltése az egyház nagy felelőssége, hi­szen a „fiatal nyugdíjasok” önkén­tes munkájuk révén nagyon fontos szerepet játszanak az egyház éle­tében. Ugyanakkor az élet végső stádiumának méltóságát is fon­tosnak tartják a bajor zsinat tagjai: a palliativ ellátás biztosítása szin­tén jelentős részt kapott a harma­dik életszakasz témakörében. Folytatás a 4. oldalon Vasárnapi csokrok ■ T. Pintér Károly Ahogy ismerlek, te is ott lettél volna. Ha nem is a pálmagallyakkal csápo­­lók első sorában, de talán már rögtön a második vonalban. Valahol a köze­lemben, hogy látni azért jól láthassuk a királyt. Végtére régóta hitben já­runk, hitelt adunk az írásnak, várjuk a Messiást. És ha Isten kegyelméből már akkor is lett volna fülünk a hal­lásra, aligha lettünk volna restek Je­ruzsálem kapujához sietni. Azután?... Ahogy téged ismerlek, neked már zsebedben lapult volna egy kívánság­­lista. Hisz oly sok volt a megoldan­dó feladat - a rómaiaktól kezdve a szomszédod hangoskodásáig. Mi tagadás, lett is volna mit rend­be tenni, mint ahogy lenne mit nap­jainkban is. Naná, hogy visszavárjuk! Csak aztán nehogy megint csalód­nunk kelljen. Nehogy megint égi csin­nadratta nélkül, urambocsá!, szamár­háton poroszkáljon közénk. Nehogy már megint elmaradjon az igazság­­tétel. Nehogy már megint gyengének bizonyuljon a hatalmasságokkal szemben. Nehogy már megint szelí­den szóljon a minket leszólókhoz, sze­líden tekintsen a minket lenézőkre. Na nehogy má’! Hiszen mi immár keresztényi alá­zattal tűrünk azóta is. Idestova két évezred óta. Itt a Kárpát-medencé­ben például tűrtük a törököt, tűrtük a labancot, tűrtük az oroszt, tűrjük a magyart... Na jó, próbálkoztunk­­próbálkozunk néha magunk is az Is­ten nevében, de azért tudván tudjuk, hogy igazán hinni csak benne lehet. A győzedelmes Jézusban, aki ama „virágvasárnapon" megtévesztette ugyan hozsannázó híveit, mi azon­ban már ismerhetjük a teljes forga­tókönyvet. Vissza fog térni a földre, és végre érvényre juttatja majd az igazságot. Amivel te is, meg én is tö-SEMPER REFORMANDA „Júdás vállát nagyobb teher nyomja, mint Péterét. Kétségbeesik, s úgy lát­ja, nincs már számára segítség. Bá­natában felakasztja magát a szeren­csétlen. Miért jutott idáig? Azért, mert Is­ten igéjét süket füllel hallgatta, meg­vetette, s nem javult meg tőle. Most azután, mikor vigasztalásra szorult volna, mivel nem volt szívében az ige, nem lehetett segíteni rajta. Péternek is elég a baja. Keservesen sír bűne miatti gyötrelmében. Péter azonban annak idején szorgalmasab­ban hallgatta és jobban megjegyez­te a Krisztus igéjét. Ezért aztán, mi­kor most bajba jutott, volt mit elő­venni, volt mire támaszkodni. Az igé­kéletesen tisztában vagyunk. Nem igaz? Lesz itt rend! Előbb itt a földön, miként a mennyben is... Ahogy téged ismerlek, neked most is a zsebedben lapul egy kívánságlis­ta. Remélem, ő is rajta van. Tudod, az az öntelt, nagy fülű az igazgatóság­ból. Pokolba vele! Meg persze azzal a rikácsoló nővel is a hatodikról. Be szép is lenne, ha megérhetnénk a Messiás visszatértét! Ahogy ismerlek, te is elé sietnél, hogy mielőbb láthassuk a királyt. Vagy te el tudod képzelni ezekkel a mennyországot? Nem, barátom, nyugodj meg, Jézus tudni fogja a dol­gát. Meg aztán majd segítünk neki. Mert ne hidd, hogy csak te gyűjtöt­ted csokorba sérelmeidet... Persze, hogy tudom, mi a lényeg. Hogy Jézus akkor ott, Jeruzsálemben mindannyiunk bűnét vette magára a Golgotán. Persze, hogy tudom, hogy kereszthalála révén a rikácso­ló nő meg az a nagy fülű igazgató is a mennybe juthatna. Csakhogy - szerintem - ebben egyikük sem hisz. Különben az a nő miért riká­csolna, az a nagy fülű meg miért len­ne öntelt... Be szép is lenne, ha megérhetnénk a Messiás visszatértét! Ahogy is­merlek, te is elé sietnél, hogy mielőbb láthassuk a királyt. Végtére Isten ke­gyelméből régóta hitben járunk, hi­telt adunk az írásnak, és van fülünk a hallásra. így megértjük azt is, hogy a hozsannázó tömeg olykor „feszítsd meg!”-et kiált. Na gyere, mossuk meg kezeinket! vei vigasztalja magát, s ezért remél­heti, hogy Isten kegyelmes lesz hoz­zá. Az ilyen szükségben bizony ez az igazi segítség, s éppen ez az, ami a szegény Júdásnak hiányzott. De hogy Péter szerencsésebb volt, s megmaradhatott az igében és ke­gyelemben, annak titkát Lukács evan­­gélioma 22. fejezetének 32. versében találjuk, ahol az Úr azt mondja néki: »...én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited...« Tanuld meg hát, mi az igazi meg­térés. Péter keservesen sír. A megté­résnek ez a kezdete. Az ember meg­ismeri és fájlalja a maga bűneit. Töb­bé nem leli kedvét a bűnben, hanem elszakad tőle. Szívből megsiratja, hogy megszegte bűnével az Isten akaratát. Ezt azonban képtelenek vagyunk magunktól megtenni. Krisz­tusnak kell ránk tekintenie, mint Péterrel cselekedte.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom