Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet élő víz 2015. március 15. «► 11 Bahamákról szeretettel Ökumenikus világimanapi alkalom a budapesti Deák téren ► Öt világrész több mint kétszáz országában imádkoztak március 6-án a keresztények. Az ökumenikus vi­­lágimanapra idén a Bahama-szigetek asszonyai és lányai állították össze a liturgiát, illetve a tematikát, mely­nek alapigéje Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott kérdése volt: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” (Jn 13,12) A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottságának szervezésében hazánkban is or­szágszerte tartottak közös istentiszteleteket. Budapesten a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyüleke­zetének nagytermében legalább három felekezetből érkeztek hívek a közös imádkozásra. Az ünnepi alkal­mat Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, a Deák téri evangélikus gyülekezet másodlelkésze és dr. Mészárosáé He­gedűs Zsuzsanna, a Budapest-Cimbalom Utcai Református Egyházközség lelkipásztora vezette. Az ökumenikus világimanap elődjé­nek tekinthető női imanapot 1887- ben szervezték meg először presbi­­teriánus asszonyok az Egyesült Álla­mokban. Eredetileg a belmisszió­­kért szólt a közös ima, számos női bi­zottság alakult, hogy a nőket és gyer­mekeket segítő szolgálatokért szer­vezetten fohászkodjanak. A misszi­ók férfi tagjai által eleinte még heve­sen ellenzett mozgalom átterjedt a metodista, baptista és más felekeze­tek gyülekezeteire is, és ekkor már a külmissziókat is belefoglalták a kö­nyörgésekbe. A közös liturgiát a rotáció elve alapján mindig más felekezet asszo­nyai írták. 1920-ban a közös imanap időpontjának a böjt első péntekét je­lölték meg; két év múlva a kanadai asszonyok is csatlakoztak az immár hivatalos dátumhoz. Az imanap el­nevezése 1928-ban vált hivatalossá: The World Day of Prayer - világima­nap. A koreai Helen Kim volt az el­ső nem egyesült államokbeli asszony, aki a világimanap tematikus liturgi­áját összeállította. Magyarországon a Budapest-Pesthi­­degkúti Református Egyházközség ve­zető lelkipásztorának, Dobos Károly nak .Ji_ a kezdeményezésére 1974-ben tartot­ták meg először a világimanapot; ezzel egy időben - szintén az ő nevével fémjelezve - indult a magyarországi Lepramisszió is. A Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezett ökumenikus programként 1985 óta folytatja a hagyományt. A világimanap fő budapesti evan­gélikus helyszínén, a Pesti Evangéli­kus Egyház Deák Téri Gyülekezeté­nek nagytermében Gerőfiné dr. Bre­bovszky Éva másodlelkész köszöntöt­te a közös imán és istentiszteleten - nem kizárólag nőkből álló - össze­gyűlteket. Ezután - követve a litur­gia igen részletes útmutatását - a Ba­hama-szigetek földrajzáról és né­pességéről olvastak fel rövid ismer­tetőt. Az útmutató alapján tengert jelképező türkizkék kendőt terítettek az oltárra, amelyet kagylókkal, nyak­láncokkal és tarka virágcsokorral díszítettek. Az imákat felolvasó höl­gyek a bahamai viseletre hasonlító színes sálakat borítottak vállukra, a padlón pedig „lábnyomokkal” jelení­tették meg a trópusi homokot. A számos szigetből álló karib­­tengeri ország egy-egy szigetéről ér­keztek a különböző imádságok, eze­ket felváltva olvasták fel az istentisz­telet folyamán. A szintén előre meg­határozott zsoltárok éneklését dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna re­formátus lelkipásztor kísérte gitár- és zongorajátékkal. Az imádságok sorában megemlé­keztek a Bahamákon első ízben hat­vanöt évvel ezelőtt megszervezett vi­­lágimanapról is, majd az egyes szige­tek asszonyainak imaüzenetei követ­keztek. Ezek szóhasználatukkal a karibi térségre jellemző hangulatot közvetítették: „Összehívtál minket, hogy az Isten végtelenül kiáradó ke­gyelmének óceánjában megfürdess bennünket, hogy Krisztus szereteté­­nek napsugara ragyogjon be bennün­ket, hogy a Szentlélek a változás és az újrakezdés hűsítő passzátszeleivel öleljen át bennünket." A világimanap központi igéjét is felváltva olvasták fel az asszonyok, miután dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna tartott prédikációt. A re­formátus lelkipásztor a jánosi ige tizedik versét emelte ki: a megtisztu­lás kizárólag Jézus általi lehetőségét. Az imákban hálát adtak a termé­szet szépségéért, gazdagságáért és gyógyító növényeiért, valamint fo­hászkodtak a Teremtő alkotásának megőrzéséért. Az idilli környezet ellenére a Ba­hamák szigetvilága számos társadal­mi-szociális gonddal küzd: külön fohászban említették a nassaui „Túl a hegyen” szegénynegyed lakóit, a családon belüli és nemi erőszak ál­dozatait, a New Providence-i befo­gadóközpont menekültjeit, beván­dorlóit, a Pace anyaotthon egye­dülálló anyáit és gyermekeiket, a Mindenszentek táborában élő HIV- fertőzötteket és AIDS-betegeket, valamint a rákgyógyító központ asszonyait. A világimanap offertóriumainak összegét a MEÖT nemcsak a baha­mai anyaotthonok, de nagyobbrészt a magyarországi központok támoga­tására fordítja: az anyaotthonok min­dig telt házzal működnek, a leg­hosszabb tartózkodási idő másfél év, a várólista pedig hosszú. Az ünnepi istentisztelet végén Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna és Páll Lászlóné, a Budapest-Kál­­vin Téri Református Egyházközség lelkipásztora áldotta meg a jelen­lévőket. ■ Walkó Ádám Mellette vagyok, mint sok vihart megélt, tanulatlan nagyszülő unoká­ja zeneakadémiai koncertjén; mint barátjának esküvőjén az, akinek idá­ig minden kapcsolata kudarc volt; mint adminisztrátor anyuka, aki va­laha művésznek indult, üvegmű­vész lányának kiállításán; mint óvó néni, mikor az érettségiző diákok megköszönik a tanároknak, hogy nevelték őket. Mellette vagyok, mikor szárnyal, én meg nézem, és tekintetemmel az égen tartom. Aki szeret, így szeret. Háttérből és észrevehetetlenül. A földön áll, aggó­dik, miközben mi szárnyalunk. így szeret az Isten. Földön állva, földön járva, hogy mi szárnyaljunk. A lábá­val kicsit eltartja a földet, hogy bol­dogságunk repülésnek tűnjön. Mellette vagyok, mert máshol csak lé­zengek, dülöngélek, keresem ma­gam. Bárhova megyek is, csak egy va­gyok a sok közül, mellette én magam vagyok. Ahogyan gyerek csak a szü­leid előtt, apa csak a gyereked előtt, barát csak a barátod mellett lehetsz, férj csak a feleségednek, feleség csak a férjednek lehetsz, létezni csak mel­lette lehet. A lét ő maga, mellette én is létezem. Mellette vagyok, bár lehetnék más­hol is. Mint beteg gyerek mellett a karrierjét elhagyó édesanya; mint hibát hibára halmozó fiú mellett si­keres testvére; mint bevádolt, felje­lentett, kirúgott ember mellett a tár­sa; mint mellettünk az Isten. Elrepülhetne, mindent itt hagyhat­na, mindent elfelejthetne, letagadhat­ná, hogy ismer minket. De nem, itt van velünk. ■ Ócsai Zoltán Forrás: Evangélikus.hu Böjti képmeditáció HETI ÚTRAVALÓ „Ha a főidbe vetett búzaszem nem hal meg egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12,24) Böjt 4. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi önfeláldozó szeretetgya­­korlásra és gyümölcsöt termő élet­folytatásra hívják Krisztus követőit, akik számára Jézus az örök élet kenye­re. Áldozatát a búzaszem sorsa pél­dázza. Mi is „arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét ad­ta értünk” (íjn 3,16; LK). Ez böjti örömünk forrása; ezért Laetare! - „Örüljetek Jeruzsálemmel!” (Ézs 66,10) „Az Úr az én pásztorom, nem szűköl­ködöm. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet az ő nevéért.” (GyLK 683,2) A görögök Jézust sze­rették volna látni; ám ő heti igénkben adott kijelentése alapján többre hív: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pe­dig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt’.’Mi is csak úgy is­merhetjük meg őt, ha követjük: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is...” (Jn 12,25.26) Pállal együtt mi is hálát adhatunk: „Áldott a... minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomo­rúságunkban, hogy mi is megvigasz­talhassunk másokat.. ’.’(2Kor 1,3-4) Isten jósága hűségre kötelezi az ő vá­lasztott népét; mert „mannával táp­lált... így adta tudtodra, hogy nem­csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal..., ami az Úr szájából származik!’ Az ígéret jó földjén „ehetsz jóllakásig és áldani fogod Is­tenedet”. (5MÓZ 8,3.10) Szenvedései közepette Jób eljut annak felismeré­sére, hogy Istennek mindig igaza van, s nem szállhat perbe vele a bű­nös halandó: „Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele (...) Mert ő nem ember, mint én... Nincs is köztünk döntőbíró..!’ (Jób 9,15.32-33) Jézus követői a barátai lesznek, ha egymást szeretik, s ő azt kívánja, „hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömö­tök teljes legyen”. Neked is ő ad meg­bízatást: „Nem ti választottatok ki en­gem, hanem én választottalak ki ti­teket, és arra rendeltelek, hogy elmen­jetek és gyümölcsöt teremjetek, és..” (Jn 15,11.16) Dr. Luther hirdeti: Jézus választott minket. S őt „idézi”: „Nem' timagatokért, hanem énérettem let­tetek barátaim. Én vonlak titeket magamhoz, én ajándékozom néktek mindenemet. S nekem kellett titeket megkeresnem és hazahoznom. Mindazt, amit kaptatok, ingyen, tiszta irgalomból kaptátok.” A tanít­ványok életében kiábrázolódik Krisz­tus. Pál bátorítja a gyülekezetei hité­ből fakadó szavakkal, s mert tudja, hogy Isten „Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít... Ezért tehát nem csüggedünk. (...) a látha­tatlanok... örökkévalók.” (2Kor 4,14.16.18) Ez a jó pásztor missziója: „Azért szeret engem az Atya, mértén odaadom az életemet, hogy azután új­ra visszavegyem. (...) ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól’.’ Jézus a Messiás. „Megmondtam nektek, de nem hisztek’.’(Jn 10,17.18.25) Ő hitbeli hűséget vár, s az igazság Lelkét ígéri az őt szerető és parancsait elfogadó­nak: „...azt szeretnifogja azén Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat’.’ (Jn 14,21) „Szívből szeretlek, Jézusom...” (EÉ 362) ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom