Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-11 / 2. szám
4 41 2015. január ii. KERESZTUTAK |1 MM11 il !l III Ilii Evangélikus Élet HIRDETÉSEK Evangélikus magazin a Magyar Televízióban Január n-én, vasárnap az Mi-en 10.05-kor kezdődik egyházunk műsora, az Evangélikus magazin, melyet január 14-én, szerdán a Duna World csatornán 15.10-kor megismételnek. Szerkesztő Nagy László, rendező Horváth Tamás. Dokumentumfilm Járosi Andorról Tisztelettel meghívjuk Önt, kedves családját és barátait a Térszínházba (1033 Budapest, Fő tér 1., Zichy-kastély) a magyar kultúra napján, január 22-én, csütörtökön 19 órára, a Cselekvő hit című, Járosi Andor evangélikus lelkészről készített dokumentumfilm vetítésére. A kolozsvári zsidók története elválaszthatatlan Járosi Andor evangélikus lelkész életétől, akinek a gyülekezet és a város kulturális életében is meghatározó szerepe volt. Kolozsvár német megszállását követően Járosi Andor számos visszadátumozott, hamis keresztlevelet állított ki zsidók részére. Feleségével lakásukban bújtatták Kádár Annát, a színház igazgatójának leányát, aki mesél a filmben ezekről az évekről. A vetítés után beszélgetés a film alkotójával, Páskándiné Sebők Annával. Jegyár: 500 Ft/fő. Jegyrendelés a Térszínház honlapján: terszinhaz.hu; e-mailban: terszinhaz@gmail.com; illetve Szamosvári Gyöngyvérnél: 30/391-9765. Ökumenikus találkozó Minden hónap harmadik vasárnapján, 18 órakor ökumenikus találkozóra, istentiszteletre és előadásra várjuk az érdeklődőket a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.), a földszinti tanácsteremben Az egyház egységéért az év egészében gondolat jegyében. A január 18-i téma: Mi ez? IEF. Van-e jele az őszinte egységkeresésnek? (International...) Jutalomkönyv-sorsolás a sikeres résztvevőknek. Teljes körű istentiszteleti szolgálatot végez Pintér Imre, a Magyar Pünkösdi Egyház alelnöke. Az igehirdetés központi üzenete: Mit tehet a megmaradt hétezer hívő Illésért? (íKir 19,1-8) Szeretettel várjuk a korábbi Farkasréti Ökumenikus Közösség, a volt KÖT, a Fokoláre, valamint az International Ecumenical Fellowship magyar régiójának tagjait is. Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend Az egység gondolata az Aliansz-imahéten !► Folytatás az 1. oldalról „Az Aliansz Magyarországon is régóta hirdeti az egységet, bár a kommunizmus idején - hasonlóan más szervezetekhez - be kellett szüntetnie tevékenységét, azonban ma is Isten szeretetéről beszélünk - fogalmazott az elnök. - Korszakváltó időket élünk. Szinte minden mozgásban van: nemzetek, szervezetek, egyházak, közösségek, családok, értékrendek. Egy ilyen bizonytalan vüágban azért lehet békességünk, mert bennünk él az, aki nem változik: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Ő kikezdhetetlen, kiiktat - hatatlan szikla, biztos pont megbolondult világunkban.” Az ökumenikus zenés istentiszteleten János első levele alapján az Úr közvetlen megszólításának örömét emelte ki igehirdetésében Illés Dávid református lelkész. A vendéglátó gyülekezet pásztora arról beszélt: nem vagyunk árvák, nem vagyunk egykék, és nem élünk lakatlan szigeten. Mint fogalmazott, „Istentől nem kell félnünk, hiszen Jézus arra hív, hogy közvetlenül szólítsuk meg az Atyát. Ebből következik, hogy imádságaink nem a plafonig mennek csupán, hanem az élő Istenhez, aki jó apaként figyeli lépéseinket.” Illés Dávid kiemelte: az Úrtól tanult imádságban „a többes számú megszólítás arra utal, hogy Istent nem tudjuk kisajátítani, hiszen felekezettől függetlenül egymás testvérei vagyunk. Mindez erőt és közösséget is nyújt, ugyanakkor feladatot is ad. Szükségszerű észrevennünk ugyanis, hogy a kereszténység nem zárt csoport, hanem olyan élő gyülekezetét feltételez, mely nyitott azok felé is, akik még nem hisznek Istenben. A felekezetek így egységet alkotnak, a templomok nem zárt ajtókat jelentenek, hanem mindegyik épület és mindegyik csoport arra hív, hogy közösen hirdessük Isten szeretetét és irgalmát. Amennyiben ez megtörténik, akkor a világ is meghallja Isten szavát.” A nyitó istentiszteleten imaközösség alakult. Az egyes felekezetek jelen lévő képviselői - Szabó Dániel, Dani Eszter, László Viktor, Mészáros Kálmán, Szuhánszky Gábor, Papp János, dr. Kovács Géza, Bánki Lajos, Pataky Albert - imádkoztak. Könyörögtek többek között azért, hogy ne csak magunkra, hanem a nélkülözőkre is gondoljunk. Váljunk az Úr munkásaivá abban, hogy számukra segítséget, emberséget nyújtunk. Imádság hangzott el azért is, hogy jobban fedezzük fel azt, hogy Krisztusban egymás testvérei vagyunk. ■ Galambos Ádám W Evangélikus.hu Az imák az égben összeérnek A püspök a beszélgetést megnyitó áhítatában Márk evangéliumából idézett, abból is a talán leginkább szívszorító szavakat, melyeket a haldokló Jézus mondott a keresztfán: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34) Márk - akárcsak korunk posztmodern szerzői - az intertextualitás jegyében vendégszöveget emel be evangéliumába, hiszen itt a 22. zsoltárt idézi. Evangéliumában sok kérdést tesz fel, amellyel mélyen és őszintén képes megszólítani a természeténél fogva kételkedő embert. A haldokló Jézus Istentől elhagyatva is képes szólni Istenhez, de vajon képesek vagyunk-e mi is megtalálni azt a végső csöndet, amely az Úrral való párbeszéd legfontosabb tere lehet? Ilyen, Márk evangéliumából is fakadó kérdések vezetnek át az Esterházy Péter könyvéről szóló beszélgetéshez - mondta Fabiny Tamás. A házigazda először arról kérdezte az írót, hogy ebben a könyvében miért tért el az általa általában használt nyelvezettől, szövegszerkesztési gyakorlattól. A kérdés azért jogos, mert az eddigi Esterházy-szövegekhez képest ebben a kötetben rövidebb mondatokat és szövegtagolásokat talál az olvasó. „Könyveimben általában a regény klasszikus műfaji szabályaitól eltérően nem a cselekmény mozgatja az írást, ezért inkább zenei szerkesztéssel, visszatérő motívumokkal, mondatokkal operálva készül a szöveg” - válaszolta Esterházy Péter. Az író ezúttal egy leginkább a kötött versformában alkotó költőre jellemző munkamódszert alkalmazott: eldöntötte, hogy legfeljebb egy oldal lehet a könyvben egy-egy gondolatsor, majd meghatározta magának, hogy a kéziratul szolgáló spirálfüzet egy-egy oldalán meddig tarthat az adott szövegrész/gondolati egység, ugyanakkor - mint mondta - fenntartotta magának azt a jogot, hogy ő határozza meg, meddig tart a könyvben egy oldal... A könyv - Fabiny Tamás szerint - lényegében olyan teológiai ihletésű mű, amely a hagyományos prózán felülemelkedve nem csupán szerkesztési módszerét, de tartalmát tekintve is költői jelleget mutat. Afféle Márk evangéliumából fakadó teopoézist olvashat, aki belelapoz - mondta a püspök. A prózára ritkán alkalmazott műfaji meghatározást nem elutasítva arról beszélt Estreházy Péter, hogy bizony megretten az író ember, amikor olyan súlyos szöveghez nyúl, mint az evangélium. A beszélgetés színesítéseként a szerző maga olvasott fel a könyvéből, rendkívül érzékletesen, előadó-művészi kvalitásokat is felvillantva. Az első egység a mű időkeretét, az ötvenes éveket, azon belül is a kitelepítések időszakát idézte meg, amikor a történet főszereplőit, egy testvérpárt családjukkal együtt egy vidéki kulák házába száműzik Budapestről. A szöveg leírja a kényszerű szállásukul szolgáló, szűkös szobát, a feszületet a falon; megismerjük a nagymamát, aki unokájának ágya szélén ülve beszél Istenről, aki még akkor is ott van az embernek, amikor már minden más eltűnt, elveszett. Különös sajátossága a könyvnek, hogy az elbeszélő önmagára vonatkoztatja azt, amit Jézusra mondanak, vagyis kicsit olyan, mintha megszemélyesítené Krisztust - emelte ki Fabiny Tamás. Erre az észrevételre reflektálva az író Jorge Luis Borges argentin író egyik novelláját idézte, amely arról szól, hogy valaki megírja Cervantes Don Quijote-történetét az eredetivel pontosan megegyező szavakkal, de nem úgy, hogy lemásolja. Valaminek az újraírása vagy újraélése a szabadság érzetét adja. Ebben az esetben a Márkváltozat történetének süketnéma vagy magát süketnémának mondó, magában folytonosan imádkozó, Istennel párbeszédet folytató gyermekszereplője nem képzeli Jézusnak magát, csupán ezzel a sajátos módszerrel igyekszik közelebb kerülni önnön történetéhez és persze Istenhez. ► Különleges estével folytatódott január 5-én a budavári evangélikus szabadegyetem. A zsúfolásig megtelt teremben az este házigazdája, Fabiny Tamás püspök és Esterházy Péter beszélgetett az író Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat című könyvéről. A süketnémák lételeme a csönd, amelyről ma már alig tud valamit az egyre hangosabb vüágban élő ember - mondta Esterházy Péter. Gondolatmenetét így folytatta: bárhol és bármikor lehet imádkozni, de ehhez tiszta „terület” belső csönd kell, pláne egy gyermeknek. Erre aztán a püspök jegyezte meg, hogy a csönd valódi érték, hiszen nem a szavakon múlik az imádság valódi tartalma. Ezt a gondolatot Esterházy Péter azzal fűzte tovább, hogy a hívek ne annak alapján válasszanak templomot maguknak, hogy hol prédikál ékesszólóbban a lelkész. Mindenkijárjon oda, ahová tartozik, és azzal kezdjen valamit, amit ott kap, mert bár fontosak a szavak, de a lényeget nem feltétlenül azok hordozzák - mondta. Az ember csöndje még csak megérthető valahogy, de az Isten csöndjére már jóval nehezebb magyarázatot találni - vetette közbe Fabiny Tamás, majd idézte a könyvből, hogy mennyire megrettenti az embert „a szó nélküli Isten és az Isten nélküli szó”. Erre aztán megint az író reflektált: „Igazából a szavak a legalkalmasabbak arra, hogy valamit elhallgassunk. A csönd egyfajta magasabb rendű beszéd, amihez nem könnyű eljutni. Sokan azt gondolják, hogy hallgatni könnyebb, mint beszélni, pedig ez nincs így. Örök emberi és nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel Isten hallgatása” - folytatta Esterházy. A püspök szerint ez az úgynevezett teodícea klasszikus kérdése: Hogyan függ össze a szenvedés és Isten jósága? Miért hagyja/tűri el Isten mindazt a borzalmat, amely a világban történik? A beszélgetésnek ezen a pontján Esterházy Péter egy olyan szemelvényt olvasott fel a könyvből, amely az állandó imádkozást mint az Istent és az embert összekapcsoló, szembesítő csöndbe való elmerülést vizsgálja. A lírai szöveg végén ott állt a kérdés: mit gondoljunk akkor, ha végül Isten kapja el zavartan a tekintetét? Felbukkan a könyvben a bűn kérdésének problematikája is - mondta a püspök. A főhős gyermek egyre vadabb dolgokat cselekszik, nagymamája ellen fordul, végül pedig hagyja meghalni a testvérét. Az író szerint ez azzal függ össze, hogy a gyermekekben a korlátok nem egyértelműen működnek, bennük még nincs pontosan definiálva a bűn. Esterházy Péter beszélt arról, hogy kamaszkorában, a katolikus gimnáziumban töltött évek alatt megértette, hogy a Krisztusban való hit lényege a szeretet, ugyanakkor alig-alig tudta feldolgozni magában azt, hogy a lépten-nyomon látható feszületeken mindig a mindannyiunk bűneiért vállalt szenvedéssel kell szembesülnie. De van-e szenvedő Isten? - vetette közbe Fabiny Tamás. Erre a kérdésre az író nem tudott egyértelmű választ adni, de úgy vélte, könyvének gyermek főhőse egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy a magányos Isten kiszámíthatatlan, ezért imádkoznunk kell, hogy Isten ne legyen egyedül. Ezt a merész gondolatot a püspök így fűzte tovább: „Ha nem akarjuk, hogy Isten egyedül legyen, közelednünk kell hozzá." Ám - tette fel a kérdést - hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez? Az imádkozás vezet el az Istennel összekapcsoló csöndhöz - felelte Esterházy Péter. A sokszor elmondott, elmormolt imák szavainak konkrét értelme megkopik, ugyanakkor a kapcsolat megmarad, sőt mélyülhet is - tette hozzá. Esterházy Péter könyveinek szereplői mindannyian egyedül, magányosan vívódnak Istennel. Hol marad a közösség, ha úgy tetszik, az egyház szerepének ábrázolása ebben a viszonyrendszerben? - kérdezte Fabiny Tamás. Az író erre elmondta, hogy a piarista gimnáziumban töltött évek meghatározók voltak számára. Aztán mindezt így árnyalta: „Szellemi ébredésem idején a parancsuralmi rendszer által szétzilált, vert helyzetben vergődő egyházzal találkoztam." Ennek ellenére vallja: az egyháznak az az egyik fő ereje, hogy ha valaki bárhol a vüágon betér egy templomba, a nyelv és akár a helyi kultúra ismerete nélkül is pontosan tudja, hol van, megtalálja a helyét. A katolikus vagy éppen az evangélikus hívő ráismer az ismerős liturgiára, a gesztusokra, és ez óriási biztonságérzetet ad. Erre aztán a püspök tette föl a súlyos kérdést: Miként találhatnak az emberek Magyarországon ilyen hiteles, valódi egyházi közösségekre? Esterházy Péter szerint ennek létrehozása a fiatalok munkája lehet, velük érdemes mindent újrakezdeni. De ha van közös akarat erre, akkor van esély is, mert - idézett saját könyvéből - az imák az égben összeérnek. „Vagyis mindehhez erős hit kell” - reagált a püspök. „De hogyan fér össze egymással a hit és a kételkedés?” Az író erre Jeleníts István piarista tanárt idézte, aki azt mondta, hogy a hívőt a hitetlenség kísérti, a hitetlent pedig a hit. A jó megtapasztalása olyan nagy élmény, amely a legnagyobb tettek véghezviteléhez is erőt adhat. Végezetül azt kérdezte Esterházy Pétertől a püspök, hogy az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat című könyve miért Jézus - háromszor is elmondott - halálával zárul, és miért hiányzik a feltámadás gondolata. „Ha szó szerint nem is, de az egész írás üzenetében benne van erre a kérdésre is a válasz, mert hallgatva is tud beszélni az irodalom” - válaszolta az este lezárásaként Esterházy Péter író. ■ Illisz L. László
