Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. január 11. » 3 „Hajlandó vagy-e áldozatot hozni Krisztusért?” „Karba tett kézzel ajándékot sem adni, sem fogadni nem lehet” ► Vízkereszt ünnepe egyben a misszió ünnepe is, éppen ezért egyházunk külmissziói egyesületének (EKME) képviselői a január 6-ához legközelebbi vasárnap külmissziói napot tartottak Csömörön. A január 4-ei istentiszteleten B. Pintér Márta, az egyesület lelkészi vezetője szolgált igehirdetéssel, míg a délutáni szeretetvendégségén dr. Bálint Zoltán vízmérnök és felesége, dr. Bálintné Kis Beáta tartott vetített képes előadást eddigi missziói szolgálataikról. ► Az év igéjének szellemében („Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” - Róm 15,7) Istenre figyelő, embertársak felé nyitó csendesnappal kezdte a 20x5. évet a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. A január 5-i iskolai rendezvény része volt egyúttal az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) egész egyházunkat átfogó, Vízkereszt a külmisszió ünnepe elnevezésű programsorozatának. Az igehirdető az aznapra kiírt textus - íPt 4,12-19 - alapján tartott prédikációjában utalt arra, hogy amikor Péter apostol a fent idézett levelet papírra vetette, már javában zajlott a keresztényüldözés. A mártírokká lett első Krisztus-követők vére végül magvetés lett, mert minél inkább üldözték őket, annál többen csatlakoztak a keresztényekhez. Ennek titka pedig az, hogy a pogányok rácsodálkozhattak, micsoda erő rejlik a Szentiélekben, és a látszat ellenére milyen kegyelmet és szabadítást ad az Úristen a benne hívőknek. „A mai nap kérdése az, testvérem, hogy te hajlandó vagy-e áldozatot hozni Krisztusért” - zárta igehirdetését B. Pintér Márta. Az istentisztelet liturgiájának záróimádságában Johann Gyula helyi lelkész mellett az EKME jelen lévő tagjai is részt vettek, közöttük Zalán Péter, az egyesület világi elnöke. A délutáni szeretetvendégségen Szirmai Zoltánná, a külmissziói egyesület titkára mutatta be röviden az EKME munkáját. Ezután került sor a Bálint házaspár előadására. S hogy a csömörieket ne csak a fényképek segítségével „varázsolják” Afrikába, Bea rögtönzött ruhabemutatóval tette szó szerint színessé az együttlétet (képünkön). A Pápua Új-Guinea, Kenya és Szomália szegénynegyedeiben készült megrendítő képek és a hozzájuk fűzött beszámolók ráirányították a hallgatóság figyelmét, milyen szegénységben élnek embertársaink a föld más szegleteiben. Az előadók egyben szóltak arról a támogatói és pártfogói lehetőségről is, amelynek révén Magyarországról havi háromezer forintnyi adománnyal bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy kenyai árva gyerekek naponta meleg ételhez juthassanak, és iskolába járhassanak. Minderről bővebben a külmissziói egyesület honlapján lehet tájékozódni. ■ - bodazs -A gimnáziumi istentiszteleten Grendorf Péter angyalföldi lelkész szolgált, aki tanúságtételével, saját gimnáziumi élményeinek megosztásával hamar megtalálta a közös hangot a középiskolás korosztállyal. Az istentisztelet után a tanulók különböző előadásokon vehettek részt: öt helyszínen négy missziói szervezet mutatkozott be. A gimnáziumban katolikus hittant oktató Jézus Szíve-nővérek Hangodi Dórát kérték fel, hogy szóljon a „fejlett” nyugati világban végzett szolgálatáról. A három évig Madridban tanult Dóra nővér ugyanis öt esztendőn át misszionáriusként dolgozott az Egyesült Államokban (!), és további éveket töltött Németországban, illetve Ausztriában. Elmondása szerint nem azt kell várnunk, hogy az emberek jöjjenek hozzánk a templomba, hanem nekünk kell mennünk oda, ahol ők sok időt töltenek, így mutatta meg, miként szolgálhatta Isten dicsőségét akár egy Kaliforniában megnyitott katolikus szörfiskola. Az Interserve nemzetközi missziói szervezet munkáját Jó András, az eurázsiai régió igazgatóhelyettese ismertette. A református fiatalember szívében már egészen korán kiformálódott az a missziós elhívás, melynek nyomán feleségével, az evangélikus Jutási Angelikával az elsők között vállaltak tanári szolgálatot az indiai Kodaikanal városának keresztény iskolájában. (Előadásának színesítéseként megkért néhány sztehlós diákot, hogy öltözzenek be egyegy ázsiai - hindu vagy éppen muszlim közösség által viselt — ruhába.) Az intézmény tornatermében a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületét Zentai Zsuzsanna igazgató és Geitzer Miklós fordító mutatta be. Az egyesület azon munkálkodik, hogy a Szentírás mindazon népcsoportokhoz eljusson, amelyek még nem olvashatták saját nyelvükön. A tanulókat igencsak meghökkentette az a Biblia, amely belül teljesen üres volt. Először nemigen értették, mit is szeretnének érzékeltetni vele az előadók. Majd világossá vált az üzenet: vannak olyan emberek, akiknek nem adatik meg saját nyelvükön olvasni a Szentírást - az ő Bibliájuk „üres”... Az Evangélikus Külmissziói Egyesület munkáját dr. Bálint Zoltán vízmérnök és felesége, Bálintné Kis Beáta ismertette. A házaspár két tagja más-más iskolai helyszínen és különböző nézőpontból, de ugyanazzal a lelkesedéssel és elkötelezettséggel számolt be missziói tevékenységükről. A csendesnap végeztével e sorok írójának a népszerű író, Umberto Eco egy gondolata jutott eszébe: „A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.” Az EKME elnöki tisztét is betöltő iskolalelkész, B. Pintér Márta koordinálásával zajlott csendesnap hétfőn Pestszentlőrincre hozta a világ sokszínűségét. A Sztehlo-iskola tanulói és pedagógusai olyan emberek példáival is megismerkedhettek, akik életüket odaszánják Isten igéjének hirdetésére és a rászorulók segítésére - a „Karba tett kézzel ajándékot sem adni, sem fogadni nem lehet” jelmondat jegyében. ■ Bodor Eszter Tanítványok vagyunk? A reformáció és oktatás tematikus évének kissé retróhangulatú plakátja igencsak korszerű üzenetet hordoz, hiszen a maszatos iskolai tábla alakjai az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) napjainkban gyakran hangoztatott, modern programját is kifejezik. De ez nem valamiféle felkapott, trendi EU-s varázsige. Éppen azért korszerű, mert Jézus-szerű, hiszen Mesterünk már kétezer évvel ezelőtt meghirdette a tanítványképzés egész életre és világra szóló globális programját.,:Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..!’ (Mt 28,19) - hangzik Urunk utolsó földi parancsa, amelyet nemcsak a misszióra, hanem a tanításra szóló parancsként is meg kell hallanunk. Ez a jézusi felhívás először keresztény életünk hajnalán, a keresztelési liturgiában csendül fel mint tanítványságunk intonáló alapja, amely meghatározza és átfogja teljes életünket. Önkritikusabban fogalmazva: ennek kellene meghatároznia egész keresztény életünket, küldetésünket... S mivel a reformáció éppen az éltető forrásokhoz vezet vissza, ezért került döntő hangsúly a tanítás mandátumára. Nem véletlen, hogy az Ágostai hitvallásnak az egyház lényegét tömören meghatározó híres hetedik cikkében az evangélium tiszta tanításáról olvashatunk: „evangélium pure docetur..." Luther Mártont emellett személyes élményei is arra serkentették, hogy a tanítást már a családokban megfelelő tankönyvek kézbe adásával is elősegítse. A Kiskátéhoz írott előszavának kemény, szenvedélyes sorai ma is ébresztő önvizsgálatra indíthatnak: „Ennek a káténak vagy keresztény tanításnak ilyen rövid, világos és egyszerű alakban való megírására az a siralmas helyzet kényszerített és ösztönzött, amit nemrégen mint egyházlátogató tapasztaltam. Istenem! Mennyi nyomorúságot láttam: az egyszerű ember, különösen faluhelyen, semmit nem tud a keresztény tanításból, és sajnos, sok lelkész is nagyon készületlen és alkalmatlan a tanításra... Ó, ti püspökök! Hogyan feleltek majd Krisztusnak azért, hogy a népet ilyen gyalázatosán elhanyagoltátok...” Szívesen leráznánk ezeket az éles mondatokat, mondván: íme, a sötét középkor, hála Istennek, azóta eltelt ötszáz esztendő, ma már minden rendben... De csupán olcsó védekezés lenne arra hivatkozni, hogy az elmúlt években milyen sok oktatási intézmény került egyházunk fenntartásába, hogy alig győzzük a hitoktatást az állami iskolákban, hogy milyen remek hittankönyveket adtunk ki. Mindezek valóban örvendetes tények, de nem szabad, hogy az oktatás ügyét az intézményekre szűkítsük. Hiszen ez azt a veszélyt rejtené magában, hogy a tanítványság az iskolakötelezettséggel együtt véget ér. Iskoláinkban ugyan lehet érettségizni hittanból, de a tanítványságból nem lehet leérettségizni, sikeres záróvizsgát tenni. Nem csak a jó papra igaz, hogy holtig tanul... Sajnos gyülekezeteinket járva gyakran tapasztalok én is „siralmas helyzetet” Nem egy helyen az előre kiosztott tételek hamis színjátékával letudott konfirmációi „vizsgával” egyszer s mindenkorra véget ér a tanítványképzés. Legtöbb gyülekezetünkben - tisztelet a kevés kivételnek -, ha egyáltalában még van bibliaóra, azon csupán a gyülekezet kicsiny töredéke vesz részt, többnyire igen kedves, érettebb korú hölgyek egyre fogyatkozó csapata... S lehet, hogy én járok gyakran rosszkor rossz helyen, de bizony nemegyszer tapasztaltam már, hogy még a gyülekezet elöljárói, azaz presbiterei között is komoly pánikot okoz, ha a kézbe adott Bibliákban meg kell találni egy-egy igehelyet... Pedig milyen lelkesen indultunk 2012-ben az új hatéves ciklusra! Kezünkben a presbiterképzésre segítő könyvecskével: „Tarts, Uram, a kezedben”. Azóta talán kiestünk volna a Mester kezéből? Aligha. Talán inkább a könyv esett ki a mi kezünkből... Őszintén remélem, hogy a 2015 szeptemberére tervezett második országos presbiteri találkozó új lendületet ad majd a presbiterképzésnek is, és ennek nyomán a tudatos tanítványképzés ismét prioritást kap gyülekezeteink mindennapi életében. De az új esztendő témája lehetőséget kínál arra is, hogy az immár negyed évszázada újjászületett és folyamatosan növekvő oktatási intézményrendszer-hálózatunkat mérlegre tegyük. Reformátor őseink számára egyaránt fontos volt a templom és az iskola. Nemritkán előbb épült fel az iskola, és csak később a templom, előbb hívtak tanítót, mint papot. Iskolai ünnepségeink kissé már elkoptatott, már-már kötelező eleme Reményik Sándor Templom és iskola című, patetikusan szép verse. Lehet, hogy kevesebbet kellene „szavalni” erről, viszont ideje komolyan elgondolkoznunk az „és” kötőszó jelentésén. Sok helyütt ez a kötődés kimerül a templom épületének alkalmankénti iskolai használatában, de a gyülekezettel szinte semmilyen élő kapcsolat nem fejlődött ki. Attól, hogy időnként áttereljük a diákokat és a pedagógusokat a templomba, még aligha lesz belőlük gyülekezet. Mint ahogy - primitív hasonlattal élve - attól, hogy bemegyek egy garázsba, még nem lesz autó belőlem... Tudom, nem szabad a „szent” türelmetlenség kísértésének, bűnének engedni. Idő kell a magvetéshez, a növekedéshez, a gyümölcsterméshez. S idő kell a kapcsolatépítéshez is, hiszen négy évtizeden át hazánkban vasfüggöny választotta el az iskolát a templomtól. De az talán nem bűn, ha Mesterünkhöz hasonlóan felelős kíváncsisággal széthajtjuk a zöldellő ágakat, és gyümölcsöt keresünk. S mindezt nem egy-két év, hanem sok helyütt immár egy-két évtized után tesszük... Hisszük, hogy nem hiába fáradoznak „kertészeink” óvodai és iskolai dolgozóink, lelkészeink. Az egyház veteményeskertje előbbutóbb termőre fordul. Ennek biztató jeleit a hálás szemek már sokfelé felfedezhetik. A tematikus év plakátján nem látunk írásjelet a „Tanítványok vagyunk” éves lózung után, mintha evidens tény lenne, hogy Jézus gyakorló tanítványai vagyunk. Talán az egyik legnagyobb esélye lehet ennek az esztendőnek, ha nem rejtőzünk el a többes szám első személy meg-ÉGTÁJOLÓ + nyugtatónak látszó fedezéke mögé. Hanem mindenki egyes szám első személyben, őszinte önvizsgálattal felteszi magának a kérdést: valóban a Mester tanítványa vagyok-e 2015- ben?! Vajon naponta, hetente mennyi időt, energiát áldozok arra, hogy Pál apostol tanácsát követve növekedjem az Isten ismeretében? Mennyiben érzem kitüntetésnek, hogy tanítványa lehetek, és mennyiben tekintem életmentő küldetésnek, hogy másokat is tanítvánnyá tehetek? Deo volente, ha Isten engedi, és élünk, újabb tizenkét hónapot kaphatunk arra, hogy a kérdőjel felkiáltójellé egyenesedjék ki: tanítvány vagyok! Sőt mi több: tanítványok vagyunk. Tanítvánnyá lehetek, tanítványokká lehetünk. Micsoda esély! Ez az év is jól kezdődik! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület Külmissziói nap Csömörön és egy pestszentlőrinci iskolában
