Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-11 / 2. szám
2 -m 2015. január 11. FORRÁS Evangélikus Élet m Oratio oecumenica VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - ÉZS 42,1-9 „Nyisd meg a vakok szemeit!” [Lelkész:] Mennyei Atyánk, te világosságot adtál ennek a sötétségben élő világnak Fiad, Jézus Krisztus által, hallgass meg minket, amikor az ő nevében fordulunk hozzád imádságunkkal. [Lektor:] Istenünk, segítsd meg egyházadat, hogy a tőled kapott világosságot tükrözze vissza ebben a világban. Ne engedd, hogy a szeretetlenség, a hitetlenség sötétsége uralkodjon el rajta. Te tisztítsd és erősítsd meg igéddel és szentségeiddel egyházadban élő gyermekeidet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk azokért az embertársainkért, akik még nem láthatták meg irgalmad, szereteted és igazságod világosságát. Törd át a lelki közöny, a szűklátókörűség sötétségét. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyörgünk azokért az embertársainkért, akiknek életére a reménytelenség, a boldogtalanság, a betegség, a gyász sötétsége borult. A te fényed minden sötétséget bevilágít, add meg ezt az ajándékodat minden szenvedőnek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk ezért a világért, amelyet oly sokszor borít el az emberi felelőtlenség, önzés, hatalomvágy és közöny sötétsége. Te segíts minden jó szándékot, amely megőrizni igyekszik teremtett világodat, és amely arra törekszik, hogy békésebb, otthonosabb, tisztább és igazabb legyen életterünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Légy velünk világosságoddal, Urunk, a te Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen! SEMPER REFORMANDA „Senki sem - mondja - szakíthatja ki őket a kezemből, mivel az Atya nekem adta őket, és ő nagyobb, mint minden más. így, ha nem is mindenki, de egyesek, sőt sokak megmentetnek, míg a szabad akarat ereje által senki sem menekül meg, hanem valamennyien bizonyosan elvesznek. Biztosak és nyugodtak vagyunk afelől, hogy Istennek nem cselekedetünk érdeme alapján tetszünk, hanem kegyelmességének jóvoltából, amely nekünk megígértetett. S ha keveset tennénk is, vagy gonoszul cselekednénk, ő azt nem számítja be, hanem atyailag megbocsátja és helyreigazítja. Ez a szentek dicsekvése Istenükben!” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! „... benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket’.’ A szövetségről a próféta Isten népének szóló ígéretként beszél. A nemzeteknek, azaz a pogányoknak Isten világosságával kell beérniük. A próféta szerint eljön majd az idő, amikor a szövetségen kívüli népek is Isten világosságában járhatnak. Nehezen vitatható, hogy a próféta várakozása szerint Isten az Úr Szolgájában megígért új szövetséget is kizárólag választott népével, illetve annak maradékával köti. Várakozása szerint a nemzetek - azaz a pogányok - akkor látják majd meg Isten világosságát, amikor az ószövetségi nép elfogadja az Úr Szolgájában, azaz Krisztusban neki kínált szövetséget. Akkor a pogányok Isten népének életében fogják meglátni Isten világosságát. A próféták maguk sem értették mindig helyesen annak az üzenetnek a tartalmát, amelyet Isten rájuk bízott. Az Újszövetség tanúságtételéből tudjuk, hogy Isten szándéka szerint - származásától függetlenül - mindenki részesévé lesz a Krisztusban kötött szövetségnek, aki Krisztusban hisz. Zsidók és pogányok egyaránt, ha Krisztusban hisznek, részesei Isten új szövetségének, és így Isten népét alkotják. A Krisztusban nem hívőknek - a próféta szóhasználatával: a nemzeteknek — az ő életükben kell meglátniuk a világosságot, amely Krisztus által így nekik is felragyog. De miféle világosságról van szó? Nem másról, mint arról a világosságról, amelyben a hit az Isten dolgait képes meglátni, megérteni és megragadni. Mert a hit világossága nélkül az emberi szem vak az Isten műveinek meglátására. Mint ahogy hit nélkül az A VASÁRNAP IGÉJE emberi fül is süket az Isten igéjének meghallására. Az értelem is csak a hit fényében képes az Isten dolgait felfogni, megérteni. A hit persze szemmel nem látható. De az már szemmel látható, ha valaki a hit világosságában jár, azaz valóban a hit szabályai szerint éli az életét. Annak a megélt hit által az élete is fel fog fényleni. És ezt a pogányoknak, a nemzeteknek, a nem hívőknek is észre kell venniük. Az már más kérdés, hogy miként értékelik. Mert nem kizárt, hogy a hívők életében felragyogó világosságra azt fogják mondani, hogy az a legnagyobb sötétség. Nem lázárt, hogy számukra gúny és nevetség tárgya lesz a hívők életének Isten világosságát tükröző minden gyümölcse: a hűségük, a mindenki, még ellenségeik iránt is tanúsított szeretetük, a szelídségük, a türelmük, amellyel a gonoszt is mindig jóval viszonozzák. Az igazsághoz való megalkuvás nélküli ragaszkodásukról nem is szólva, amelynek következtében a feketét senki kedvéért sem hajlandók fehérnek mondani, a rosszat semmilyen hatalom nyomására sem nevezik jónak, és a bűnt sem nevezik erénynek. Nem kizárt, hogy Istennek a hit világosságában járó népe mindezért nemcsak a pogányok, a nemzetek, a nem hívők megvetésével, sőt gyűlöletével kell, hogy szembenézzen, hanem ezenfelül még hátrányos megkülönböztetésben és üldöztetésben is része lehet. Nemcsak nem kizárt mindez, hanem rendesen így is történik. Csak akkor történik másként, ha az Úr Szolgája, Krisztus megnyitja a pogányoknak, a nemzeteknek, a nem hívőknek az Isten dolgainak meglátására vak szemét. A próféta szerint azonban ez is része a Szolga, a Messiás, a Krisztus Istentől kapott küldetésének: „Nyisd mega vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!” Mert Isten azt akarja, hogy a pogányok, a nemzetek, a Krisztusban nem hívők is meglássák Isten világosságát, megértsék Isten szándékát és műveit, és ezáltal megszabaduljanak bálványaik fogságából, és kiszabaduljanak bűneik tömlöcéből. Isten azt akarja, hogy a pogányok, a nemzetek, a Krisztusban nem hívők - akik addig nem voltak népe - hitre jutva szintén népévé legyenek. Miként Pál apostol is épp ebben látja a hóseási prófécia beteljesülését: „Hóseás szerint is ezt mondja: »Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.«” (Róm 9,25-26) Mindez azonban még inkább aláhúzza a magukat Krisztusban hívőnek és ezért Isten népének vallók felelősségét. Mert Krisztus - mint az Úr Szolgája - bizonyosan teljesíti, amivel Isten megbízta. Amikor eljön az ideje, megnyitja a pogányok, a nemzetek, a benne nem hívők Isten világosságának meglátására vak szemét. De amikor megnyílik a pogányok, a nemzetek, a Krisztusban nem hívők szeme, vajon mit fog látni? Mit fog látni, ha Isten Krisztusban hívő népére tekint? Meglátja-e megnyílt szemük Istennek a hívők élete által tükrözött világosságát? Mi történik akkor, ha a hívők élete valami egész mást tükröz? Mi történik, ha a pogányok, a nemzetek, a Krisztusban nem hívők megnyíló szeme azt látja, hogy a Krisztusban hívők közösségében még gonoszabbul, még embertelenebbül, még lelketlenebből és még igaztalanabbul bánnak egymással, mint az úgynevezett világiak között szokás, akiknek a szeme vak az Isten világosságának látására? Ha azt látják, hogy az egyházban még több a jogtiprás, a hatalommal való visszaélés, a korrupció, az érdekeiket érvényesíteni képtelenek kisemmizése, eltiprása, félreállítása, mint a világban? Ha azt látják, hogy az egyház nem Istentől és Isten hatalmától, hanem a világ hatalmasainak kegyétől reméli megmaradását? Ha azt látják, hogy az egyház nem Urának a kereszt erőtlenségében megnyilvánuló erejére hagyatkozik, hanem akkor érzi magát erősnek, ha minél nagyobb befolyásra tesz szert a világi kormányzásban? Jusson eszünkbe Péter apostol figyelmeztetése: „Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?” (íPt 4,17) Milyen ítélet vár a hívőkre, ha kiderül, hogy a nem hívők, a pogányok, a nemzetek - noha Krisztus megnyitotta a szemüket - miattuk nem tudtak hitre jutni, mert életük nem tükrözte Isten világosságát? Kyrie eleison! ■ Véghelyi Antal Huszár Gál - nem csak könyvesbolt ► Ma induló belső sorozatunk egy nagy jelentőségű reformátort és ehhez kapcsolódva két fontos 16. századi énekeskönyvet mutat be; majd olyan énekeket elemez, melyek először ezekben a gyűjteményekben láttak napvilágot. Ebben az évben lesz Huszár Gál (1512-1575) reformátor, nyomdász, lelkész, énekszerző halálának 440. évfordulója; de évforduló nélkül is egyértelmű, hogy személyének és életművének helyet kell kapnia a Cantate rovatban. „Huszár Gál bámulatos kezdeményezőerővel csaknem minden területen a lényeget ragadta meg, és a hiányokat igyekezett pótolni. Ez avatja őt a magyar reformáció első korszakának egyik legkimagaslóbb alakjává” - méltatja őt Bottá István. H. Hubert Gabriella pedig így ír: „Művei, nyomtatványai a reformáció terjesztését szolgálták. 1560-ban megjelent - és 1975-ben felfedezett - énekeskönyve az első nyomtatott magyar gyülekezeti énekeskönyv, amelyből ép, teljes példányt ismerünk. A magyar irodalom-, vallás- és zenetörténet számára felbecsülhetetlen értéket jelent 1574-es graduál-énekeskönyve is, mely nyomtatott graduálként szintén első.” A zaklatott életű prédikátor 1560- ban Magyaróváron kezdte nyomtatni, majd Kassán folytatta, végül onnan elmenekülve, 1561-ben Debrecenben fejezte be első énekeskönyvét (HG 1560). Ez az első terjedelmes protestáns énekgyűjtemény, és a benne foglalt énekanyag igen nagy hatással volt a későbbi énekeskönyvekre. Törzsanyaga évszázadokon át fennmaradt a hazai evangélikus és református CANTATE Eged Idén diczeninc, énekeskönyvekben. A kötet 105 éneket tartalmaz; ezek közül 103 itt jelent meg először nyomtatásban. Huszár Gál első énekeskönyvének jelentőségét növeli, hogy az énekeket általában dallamokkal együtt nyomtatták ki. (A 16. századi hazai nyomtatványok között igen ritka az olyan, amely hangjegyeket is tartalmaz.) Most olyan énekeket vizsgálunk meg, amelyeknek itt megjelent szövege számít ősforrásnak. A zsoltárparafrázisok - „a psalmusokból isteni dicséretek” - fontos szerepet játszottak a 16. századi gyülekezeti éneklésben és a magyar irodalmi nyelv kialakulásában. Az Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem (EÉ 77) öt versszakkal (1., 4., 9., 10., 12.) szerepel énekeskönyvünkben. Versformája históriás tizenkettes: ai2 (6,6), ai2 (6,6), ai2 (6,6), ai2 (6,6). Eredeti versfői szerint István deák éneke, akiről semmi közelebbit nem tudunk. Az 57. zsoltárt feldolgozó éneket lelkes, bensőséges hangja, simán gördülő verselése, ma is friss nyelvezete a legszebb magyar könyörgések sorába emeli. A bibliai zsoltár címe: „Bizalom Istenben. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült’.’ A költemény első fele (2- 7. vers) a zsoltáríró helyzetének bemutatása, a második rész (8-12. vers) Isten magasztalása. A tizennégy strófára terjedő parafrázis (HG 1560, V 3- 4) tagolása hasonlít az eredeti zsoltáréhoz -1-8. versszak helyzetleírás, 9- 12. versszak magasztalás -, de kibővül a korban szokásos, magyarázó záradékkal („Szent Dávid próféta...”). így jeleníti meg az ellenség támadását (összevonva a bibliai 5. és 7- verset): „Ezeknek ő nyiluk és az ő fegyverük / De semmi nem egyéb, hanem az ő nyelvük, / Vermet ástak nekem, és ők beléestek, / Csalárdságuk miatt önnönmaguk vesztek.” (8. strófa) És így fogalmaz két hálaadás között: „Kelj fel azért mostan, én nagy dicsőségem, / Légy mindenben nékem most is segítségem, / Erőtlenségemben légy én erősségem, / És veszedelmemben légy oltalmam nékem.” (11. strófa) Az ének dallama számos változatban ismeretes nemcsak a különböző felekezetű énekeskönyvek anyagában, hanem a magyar népzenében is. Csomasz Tóth Kálmán szerint a régi nótajelzések arra engednek következtetni, hogy a 16. században különböző históriás énekeket szólaltattak meg ennek a dallamtípusnak különböző változataira. Az eol dallam pillérhangjai moll szeptimmé kerekednek, és nagyszerűen összetartják a „hangkatedrálist” Az ének már a negyedik hangnál eléri a csúcsmagasságot (a d-a-a-c kezdőformula az első tónusú antifónákból is ismerős lehet). A fellendülések és lehajlások mesteri egyensúlya is hozzájárul ahhoz, hogy ez a zsoltárparafrázis mind a mai napig közkedvelt a protestáns egyházakban. Mi a 10. és 618. liturgia bűnvalló, illetve Kyrie-énekeként is használjuk. A Mindenek meghallják és jól megtanulják (EÉ 322) a 127. zsoltár friss, üde hangulatú, szinte népi ihletésű átköltése. Énekeskönyvünk az eredeti nyolcból hat versszakot ad közre (1- 3., 5-7.). A szövegírót nem ismerjük; versformája ai2 (6,6), ai2 (6,6), X13 (6,7). Az ének felirata Huszár Gálnál: „a Siralmas énnekem nótájára” (HG 1560, Y 6-7). Ez Bornemisza Péter Cantio optimáját jelenti, melyben a szerző szülővárosába, a török kézen lévő Budára vágyakozik. A lépegető eol dallam jól hordozza a hosszú verssorokat. (Mindkét énekünk dallama meglehetősen későn, az 1744-es kolozsvári énekeskönyvben jelent meg először nyomtatásban.) A bibliai zsoltár címe: „Emberé a munka, Istené az áldás”. A parafrázis közbülső strófái jól visszaadják az eredeti gondolatokat: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit azúr szeret, annak álmában is ad eleget’.’ (Zsolt 127,1-2) A versszakokat záró refrén: „Nincsen Isten nélkül segítség és üdvösség!” Ez a gyermeki egyszerűségű megfogalmazás tűnhet közhelynek, el is lehet siklani felette. De ha igazán belegondolunk, nem is kaphatunk fontosabb útmutatást az új év kezdetén. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa T
