Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-20 / 29. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2014. július 20. *■ 7 Első világháború - versekben és ► Gyóni Géza (1884-1917) keveset idézett, a tantervekben sokszor mellőzött nagy evangélikus költő, aki megjárta az első világháború vérgőzös csatatereit, s írta - míg tehette - lázas költeményeit. Két versét közöljük, köztük időben a különbség csupán három hónap. Mégis úgy tűnik, mintha nem ugyanaz a költő írta volna a két verset - világok választják el egymástól a sorok mögötti életérzést, hangulatot. Az egyik még július végén, a Szerbiának küldött hadüzenet idején íródott: felháborodás, harci kedv, bosszúvágy jellemzi - nyáron még mindenki villámháborús leszámolásban hitt. Ami aztán kevéssé magyarázható, az a magyarbarátnak aligha nevezhető Ferenc Ferdinánd beemelése a magyar legendáriumba. Aztán lehullottak.a levelek..., hullottak a csatatéren a rokonok, barátok, s később maga a költő is hadifogságban, Krasznojarszkban végezte - krisztusi korban, éppen harmincharmadik születésnapján, 1917. június 25-én Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén Szent László óta aludt a legenda, És csodás fénnyel íme újra támadt: Szent dördüléssel ajtaja kipattant Az artstetteni szomorú kriptának. Szent dördüléssel ajtaja kipattant S lovára pattant a legendás herceg. Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén, S orgyilkos-ország rettegéssel reszket. Ami siralmat ránk küldeni készült Orgyilkos-ország irtó cselszövénye: Véres nyomornak, könnyes szenvedésnek Mostantól fogva mindörökre vége. Mostantól fogva mindörökre vége. Ijesztő rémnek, csüggedt halálvágynak. Virágos, ékes szentelt fegyverek most Utat a boldog, szebb jövőbe vágnak. Anya ne sírjon, szerető vigadjon És csókkal áldja hű vitéze kardját. Ami most készül: anyakeblen csüngő Gyermekek is mint férfiak akarják. Ami most készül, szent leszámolás lesz S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek. Virágos ékes fegyverünk nyomában Nagy Békeország vasfalai nőnek. Szent László óta aludt a legenda S most egész világ újra ámul fényén. Szent dördüléssel mikor dörg az ágyú, Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén... (Szabadka, július 30.) FERENC FERDINAND TRÓNÖRÖKÖS képekben Ítélet napjai Szivárvány-hidján lassan lépkedett, - Sárban és vérben dideregtem én; A lőporfüst fojtotta mellemet És láttam őt, a Seregek Urát, Mint egykor Mózes a Hóreb hegyén. Sárból és vérből, ahová vetett, Hogy megláthassam borzasztó színét, Hozzá emeltem csüggedt lelkemet És láttam őt: sugárzó kezeit A vérnek földjén hogy terjeszti szét. S szólottám hozzá: „Te félelmetes, Kinek percei hosszú századok, Tekints e népre, a te néped ez, Mely nem akart: csak élni, élni, élni És boldogan dicsérni szent napod.” Hullott az ólom, mint a jégeső; Ágyúk bömböltek, mint veszett bikák, Halált sikoltott tenger puskacső S szivárvány-hidján amerre haladt, Gránátok fújták a füst-glóriát. • S szólottám hozzá: „Te tudod, Uram, Ez a te néped, és békét akart. De gyilkos fajta s minden fajtalan Sötét haraggal fente rá vasát, Míg hüvelyéből kirepült a kard.” Az ágyú dörgött, és a vér ömölt. Komor október küldte már ködét. S acélcsillagok csóvái előtt Mint lángot fogott gyászdrapéria Hasadozott a végtelen sötét. S harmadszor szóltam: „Te tudod, Uram, Hogy Észak és Dél ránk fenekedett. Most összecsapott a lávafolyam - Seregek ura, igazságos Ur, A végek napján tégy ítéletet!” ...S jött az Ítélet: szörnyű és igaz, A föld epéjét itt okádta el. Vonitva tört ránk az orosz csikasz És sebét nyalva messzire inait. Száz árok tellett büzhödt vérivel. S mire a nap kelt a hegyek mögül, Az őszi sár mind hült vérrel kevert. Vércsék és varjak rut serege gyűlt . S két napi járón temetetlenül A világrablók holtteste hevert. (Zuravica, október) Egy fájdalmas festmény és egy vérző arcú kép villan belém most, hogy az első világháborúra emlékezem. Ady Endre utolsó fényképét ideteszem magam elé, elég lenne ennyi is. Mindennél beszédesebb ez a néma kiáltás! A költő szeme két virrasztó mécses, kalapján hervadó virág. A halottak élén című verseskötet poétája ő, ember az embertelenségben. „Egész világ szőttje kibomlott, / S én egy nyomorék fonál hurkán / Még mindig csak bénán zsibongok? / Mit törődjünk elmúltak voltján? / Terítve a Föld, lakni tessék: / Éljünk dögig e nagy tivornyán” - írta tehetetíen dühében. De ugyanő volt, aki két évvel korábban kérlelő szavakat vetett papírra: „S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.” Leteszem a képet, és egy kopott festményt nézek. Mednyánszky László Szerbiában készítette 1914-ben. Nem előzmény nélküli ez a munkája, hiszen a századfordulón érdeklődése a külvárosok elesettjei, a nyomorúság reménytelen szegényei felé fordult. Nagyszámú háborús képén a megrázó tragikum festője. Mint haditudósító két hóban fagyoskodó, fáradt katonát örökített meg. Tépett köpeny az egyiken, szürke kabát a másikon. Homloka bekötve, vékony cipő a lábán, beszélni nincs már ereje, csak a szemei parázslanak, csorog sovány arcán a reménytelenség. A mellette fekvő, lehet, már nem is él. Megfagyott! Mögöttük szélverte, nagy hómező. A pasztellek mellett még naplóírásra is futotta idejéből. 1914. július 26-án írta: „Tegnap óta háborús világ van, ki tudja, meddig fog tartani. Mindenütt zavar, erőszak, sötétség.” 1916. február 10.: „Most jön a tél. Eleinte minden szürke volt, most „Zavar, erőszak, sötétség” minden jégfehér.” 1917- október: „Nagyon is éreztem, hogy egészségem megromlott. Több gránát az ajtóm közelében robbant, a pokoli zajtól nem tudtam aludni...” * * * 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét meggyilkolta Gavrilo Princip, akinek éppen most készülnek szobrot állítani. A hír megosztotta Európát, megosztotta az embereket Magyarországon. Sokan mondták: a meggyilkoltak árván maradt gyerekeit sajnáljuk; mások megkönnyebbülést éreztek, hogy a trónörökös nincs, hiszen fel akarta rúgni az alkotmányt... Ady Endre Boncza Bertának írt levelében bevallja: a Váradon hallott szörnyű hír megríkatta. És elmondhatjuk, az elkövetkező lángoló, tomboló évek szétszaggatták a költőt. Vállához nőtt szörnyű keresztként hordozta a pusztító világégést! Egy hónappal később, július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. Rövid idő után az Osztrák-Magyar Monarchia mellett hadviselő fél lett Németország, Oroszország, Franciaország, Belgium, Anglia. Olaszország és Románia bejelentette semlegességét. Mindkét oldalon gyors és biztos győzelmet reméltek. Szinte pestisként vonult végig Európán a lelkesedés. A háború üdvözlése. A legbékésebb emberek is megrészegültek a vértől, a házakat, falvakat felégető tüzektől. A háborúban a magyar írók, művészek közül, mint önkéntesek, sokan megfordultak. Balázs Béla, Gyóni Géza, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Sík Sándor, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, Vészi Margit... Nagy István, Mednyánszky László, Vaszary János... Lajtha László... 1916. augusztus végére világossá vált, nem lesz gyors befejezése az értelmetlen háborúnak. A frontról nagy kerülőkkel érkező levelek, a halottak, a sokat szenvedett sebesültek száma egyre nőtt. A frissen feltalált pergőtűz széles hullamezővé változtatta Doberdót és az Isonzó partját. Mintha valami titkos könyvben leírták volna: addig nem lesz vége, amíg tizenkétmillióra nem nő a halottak száma! Itt megállók az emlékezésben. Mennyi minden kimaradt, alig érintettem valamit! A kiteljesedő technika és a személyi túlerő 1918 augusztusára eldöntötte a háborút. Az osztrákmagyar hadsereg szinte minden fronton súlyos vesztésre állt. Elvégeztetett. A nagy tivornya - kis időre - véget ért. Fellélegezhettünk, hogy újabb borzalmaknak s végül Trianon szétszaggató fájdalmának adjunk helyet a szívünkben. ■ Fenyvesi Félix Lajos Nyírfakéregre írt tábori lap a frontról -1916. június 2.
