Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. október 12. «► 11 Kárpátalja bajban van Szeptember végén (26-28-án) jártam Kárpátalja három településén. Nevetlenfaluban és Akliban háromnapos evangélizáción szolgáltam, és Nagyberegben egyházmegyei missziós találkozón tartottam előadást. Ukrajna és ezen belül Kárpátalja bajban van! Kaotikus és irgalmatlan háború szedi áldozatait naponta, a behívások ötödik hulláma magyar fiúkat is magával ragadott. Több kisírt szemű, szomorú édesanyával találkoztam. Fiaik harctéren, éjszaka a puszta földön alszanak, alig van mit enniük. Többen idegileg összeomlottak. Eddig sem volt könnyű az élet ezen a vidéken, de manapság minden felfordult, bizonytalanná vált. A pénz szinte semmit nem ér. Tizenhatezer forintot érő nyugdíjakról hallottam. Az egészségügyben uralkodó állapotok miatt aki csak tud, Magyarországra jön gyógyulni. Ottlétem első estéjén a lelkipásztor combnyaktöréses nénit szállított el a gyülekezet kisbuszával egy magyarországi kórház bejáratához. (A környékbeli orvos azt tanácsolta, hogy feküdjön a néni néhány hetet...) Az orvosokat meg kell fizetni dollárral vagy euróval. Mindent meg kell fizetni! A meglátogatott falvak mindentől távol, a magyar-román-ukrán határ mellett fekszenek. Harminc kilométeres szakaszon az országút szinte járhatatlan. Évtizedek óta nem javították, mindenhol gödrös. Az autók, kamionok lépésben haladhatnak. Keserves utazás ez nap mint nap a helyieknek betegekkel, kismamákkal különösen is. Mit tehetünk mi, anyaországiak? Mindenekelőtt tudjunk róluk! Menjünk látogatni, vigyünk, amit lehet, amit tudunk: jó szót, lelki közösséget és sok hétköznapi segítséget. Református és katolikus gyülekezeti kapcsolatrendszerek működnek, ezeket bizonyára lehet még erősíteni. A kettős állampolgárság többeknek sokat jelent erkölcsileg, lelkileg és gyakorlati szempontból is. A magyar államot maguk mögött érzik. A hétvége igei mottója ez volt: „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak..., tenyerembe véstelek be..., enyém vagy!” (Ézs 43,1; 49,16) ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Tiszapéterfalva helységnévtáblája „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35) Kórházi látogatás Szombat esténként az egyik pilisi kisközségben egy családnál házi bibliaárán szokott összejönni egy kis csapat, körülbelül tizenöt ember. Máskor egy másik családnál egy községgel arrébb. Jók ezek az alkalmak, igazi testvéri közösségben vannak a tagok. Énekelnek a saját kedvelt énekeiket tartalmazó, fénymásolt énekeskönyvükből, imádkoznak, és persze hangzik az ige minden alkalommal, aztán közösen megbeszélik. A közelmúltban szomorú hírt osztott meg valaki a többiekkel: Edit testvérünket - előző nap este - elütötte egy motoros a zebrán, és most az egyik budapesti kórházban fekszik. Néhány órája beszélt vele telefonon, hál’ Istennek, a körülményekhez képest jól van. Már nem emlékszem, kinek támadt az az ötlete, hogy fel kellene hívni és telefonon keresztül énekelni neki biztató éneket. Editet váratlanul érte a hívás, és nagy örömmel hallgatta az Erőt adsz minden helyzetben... kezdetű, szövegében most különösen aktuális, neki szóló éneket. Másnap azután egy budapesti házaspár a délelőtti istentisztelet után személyesen is felkereste. Egy kis levest is vittek, hogy mégis legyen valami házi íz, ne csak az a kórházi ebéd. Ahogy az istentiszteletre szépen öltözött házaspár belépett a kórterembe, különös dolog történt. Az Edit mögötti ágyban fekvő Ilonka néni hangosan felsóhajtott: „Mivel érdemeltem ki, én Uram, hogy ilyen embereket küldtél ide hozzánk, méltatlanokhoz?”... Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a négyágyas kórteremben fekvők mindannyian hitben járó emberek. Ilonka néni katolikus, Edit mellett egy kedves adventista megtért asszony feküdt, és vélhetően a negyedik idősebb hölgy is hitben járó volt, mert amikor imádkoztak, az imádságot összetett kézzel és lehajtott fejjel mormolta magában a házaspár után. Az ebéd utáni imádkozás végeztével nemcsak jó beszélgetés alakult ki a hat ember - mint Jézus megváltottai - között, hanem úgy érezték, mintha mindannyian már régen ismerték volna egymást. Kiderült, hogy Ilonka néni nemsokára betölti a kilencvenhatodik évét. Kétszer volt combnyaktörése, most lábtöréssel van a kórházban. Őt is rendszeresen látogatják szerettei és hittestvérei is, akiknek majd elmeséli, hogy milyen „csodában” volt ma része az Úr kegyelméből.-Nem csoda ez, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetteljes gondoskodása, aki gondot visel a szükségben levőkre, most éppen rajtunk keresztül, de mi is inkább kaptunk, mint adtunk - mondta a férfi széles mosollyal, majd ránézett feleségére, és megkérdezte:- Énekelünk egy-két éneket?-De azt az áldást kérőt is! - mondta a feleség utalva Ilonka néni közelgő születésnapjára. „Megáldjon téged az Isten...” - hangzott az ének a házaspár ajkairól, és ez valóban oly nagy örömet szerzett a néninek, hogy újra Istent magasztaló hangos imába fogott. Volt még másik két szép ének, amelyeket két szólamban is tudtak énekelni, így mintha a négyágyas kórterem - a törött lábú emberekkel - egy pillanatra maga lett volna a mennyország... ■ Takács Ferenc HIRDETÉSEK Jótékonysági templomhangverseny A Deák Téri Evangélikus Gimnázium javára október 18-án 18 órakor jótékonysági templomhangverseny és zenés áhítat lesz a Deák téri evangélikus templomban (1052 Budapest, Deák tér 4.). Előadók Joachim Pliquett - trombita (Német szimfonikus zenekar, Berlin) Prof. Arvid Gast - orgona (Zeneművészeti Egyetem, Lübeck) Fejér András - harsona ? (Német szimfonikus zenekar, Berlin) Műsoron Vincent Jelích: Ricercare trombitára és harsonára Johann Sebastian Bach: g-moll fantázia és fúga Jean-Baptiste Loeillet: G-dúr szonáta trombitára és orgonára; C-dúr szonáta harsonára és orgonára Tóth Péter: Sonata da chiesa trombitára, harsonára és orgonára (ősbemutató) Louis Vierne: I. orgonaszimfónia, Op. 14. Henri Büsser: Andante és Scherzo trombitára és orgonára Camille Saint-Saéns: Cavatine harsonára és orgonára Boris Blacher: Divertimento trombitára, harsonára és orgonára Az összegyülekezés napja Csillaghegyen A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait október 19-ére a békásmegyeri templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.) az összegyülekezés napjára. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Németh Zoltán prédikál. Délben közös ebédre várjuk vendégeinket. 14 órakor: A pécsi ókeresztény sírkamráktól az auschwitzi gázkamrákig - Cseri László fotográfussal és Kincses Károly fotómuzeológussal a borzalom ábrázolhatatlanságának szükségszerűségéről Donáth László beszélget. 16 órakor Cseri László Gyűrődések című kiállítását megnyitja Kincses Károly. Közreműködik Jávori Fegya zongorán. Az alkalomra a belépés ingyenes, adományokat azonban jó szívvel fogadunk. Harsogó dicsőítés ► A sikeres májusi Ez az a nap! után szeptember 26-án - ahogy a szervezők írták - „tanévkezdő, őszkezdő és Istenhez közelebb emelő est” helyszíne volt a Papp László Budapest Sportaréna. Szeptember utolsó péntekén a manchesteri (Anglia) LZ7 és a Magyarországra harmadszorra visszatért melbourne-i (Ausztrália) Planetshakers szolgált zenével és evangéliumi üzenettel. Nem véletlenül említették a szervezők a tanévkezdést, hiszen a dicsőítő koncert közönségének túlnyomó részét tizenévesek alkották. Az estek főszervezője, László Viktor büszkén említette, hogy az Ez az a nap! rendezvényein évről évre egyre több fiatal ismeri meg és ismeri fel e műfaj révén Jézus Krisztust. A szervezők fűdként, összekötő kapocsként látják a maguk szerepét az egyre elidegenedőbb társadalom és az evangéliumot hirdető egyházak között. Élnek a korszerű kommunikációs lehetőségekkel. Az internetet és a közösségi oldalakat felhasználva már közel kétszázezer érdeklődő tagot „toboroztak” akik a világhálón is követik rendezvényeiket, olvassák híreiket, és hallgatják a 2013-ban útjára indított - hazai és nemzetközi dicsőítő zenét sugárzó -Ez az a nap! Rádiót. Felnőtt egy generáció, melynek tagjai ilyen „arénaközegben” is szívesen hallgatják az evangéliumot, decibelektől hangos koncerteken (is?) meghallják a zenei előadók elsődleges üzenetét. A közönség most is a Kárpát-medence több országából érkezett, Romániától Szlovákiáig, sőt Ausztriából és Németországból is jöttek. A keresztény rap, hip-hop és dance stílus angol képviselője a Lindz West vezette LZ7 együttes, amely már 2013-ban is sikerrel lépett fel az aréna ökumenikus gyülekezete előtt. Óriási ovációval fogadta őket a közönség. Lindzék már az első számuk alatt betáncolták, -mozogták a teljes színpadot, magukkal ragadva -fiatal közönségüket. Még jó, hogy idővel tisztázták: ők nem sztárok akarnak lenni a színpadon, hanem olyan fénylő csillagok, akik segítségére tudnak lenni a problémákkal küszködő fiataloknak - megvilágítva számukra a Jézus felé vezető, egyedül üdvözítő utat. Ezt illusztrálandó csendült fel This Little Light (A kis fény) című számuk, üzenve, hogy bárki lehet egy kis fény, egy kis csillag, aki követi Jézust. S hogy erre sokakban megvan a hajlandóság, azt a közönség látványosan kifejezésre is juttatta, hiszen - a felszólításra - több ezren kapcsolták be mobiltelefonjukat, szinte bevilágítva az elsötétített arénát... A 2000-es évek elején alakult melbourne-i dicsőítő zenekar, a Planet-shakers mára szintén világhírűvé vált, és nem véletíenül. Koncertjükkel kimagasló színvonalú „eseményt” varázsoltak a színpadra: mind kifejező szövegeiket, mind kitűnő zenei megoldásaikat élmény volt hallgatni. Az ausztrál csapat tagjai kitűnő, magasan képzett muzsikusok, akik közül néhányan szolisztikus szerepet is vállaltak műsorukban. A Planetshakers rajongói együtt énekelték velük: „Nincs más, te örökké létezel, mindenek Ura, nincs olyan, mint te, nincs hozzád hasonló.” ■ Hetessy Csaba HETI ÚTRAVALÓ „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk!’ (íjn 5,4) Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a keresztyének hitéről s egységéről szólnak: Krisztusban egy az egyház; szétszóródott népét újraegyesíti szeretetben ő. „ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség az atyafiak közt az egyenesség.” (GyLK 765) „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért.” (íTim 2,5-6; LK) „Kívánhatnánk-e nagyobb boldogságot annál, mint hogy testvéri közösségbe juthatunk az egész keresztyénséggel, s tagjai lehetünk a Krisztus testének?! Ehhéz azonban hit kell. Mert a világ szeme és esze mindezt bizony egész másként, fordítva látja” - vélekedik dr. Luther. „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (íjn 5,5) — kérdi János vezérigénk kijelentését követően. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés’.’ (Zsid 11,1) A kánaáni asszony kitartó, alázatos hittel könyörgött leánya gyógyulásáért, és szaván fogta Dávid Fiát: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,27-28) Krisztus a hit szerzője. „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg. (...) aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. (...) A hit... hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által’.’ (Róm 10,11.13.17) A vérfolyásos asszony is hallott Jézusról, és hátulról megérintette a ruháját, hogy meggyógyuljon. „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” (Mk 5,34) Jakab a hit és a kísértés kapcsolatáról így vélekedik: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (...) Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek’.’ (Jak 1,2-3.12) A kapernaumi százados csak üzenetet küldött: „Uram, ne fáradj, mert (...) hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. (...) Jézus... elcsodálkozott rajta, és... így szólt...: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet’.’ (Lk 7,6-7.9) Az Úr angyala kiszabadította a börtönből az apostolokat, és Gamáliél ezt tanácsolta: „...bocsássátok el őket. (...) Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert (...) és hirdették, hogy Jézus a Krisztus” (ApCsel 5,38.41.42) Az Úr kereszthalálakor beteljesedett az írás. „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét” (jn 19,30) - átadta Atyjának. És a tengeren járó Jézus bátorította a hullámok között hányódó hajóban lévő tanítványait: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” A süllyedő Pétert kimentette, és ők leborultak előtte: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,27.33) „Ó, a hit - nagy bizonyosság! / Látja azt, mi rejtve van. / Isten ígér. így felel rá:. / »Úgy van, indulok, Uram!«” (EÉ 329,5) ■ Garai András
