Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-09 / 45. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. november 9. » 5 A reformáció ünnepén adták át a soltvadkerti óvoda új épületét Folytatás az 1. oldalról A meghívón ószövetségi ige (Zsolt 118,24) szerepelt: „Ez az a nap, ame­lyet az Úr rendelt; örvedezzünk és vi­gadjunk ezen!” A boldog hívogatás­­ra válaszul több mint ezren jöttek el, s természetesen a templom is zsúfo­lásig megtelt. A padsoroknál névcé­dulák jelezték az ülésrendet, a zsúfolt karzaton szorosan egymás mellett áll­tak az emberek. A Kindergarten visszavezet a teremtéstörténethez Az istentiszteleten Gáncs Péter el­nök-püspök, Lupták György, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese, Mo­nika Schnaitmann, a bodelshauseni testvérgyülekezet lelkésze, Homoki Pál soltvadkerti lelkész, László Lajos beosztott lelkész és Győri Veronika Ágnes iskolalelkész szolgált. A szószék melletti első sorban ült Prőhle Gergely, Orbán Viktor és Homoki Pál, velük szemben városi vezetők, parlamenti képviselők. A vendégeket és a híveket Lakatos­­né Hachbold Éva, az óvoda vezető­je köszöntötte. Emlékeztetett a ten­gernyi munkára, amelyet Isten dicső­ségére végezhettek, s amely nemcsak a kisgyermekek javát szolgálja, ha­nem összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt. Ezután a huszonötödik esztendejébe lépő, magyar-német nyelvű óvoda kicsinyei adtak elő kedves mondókákat és dalokat ma­gyarul és németül. Gáncs Péter Mózes első könyvéből, a 2. fejezet 8. versétől választott igét prédikációjához: „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, s ott he­lyezte el az embert, akit formált” Nyílik a kapu, visszavezet minket a te­remtéstörténethez, gyermekkertet, Kindergartent avatunk - mondta a püspök. Hozzáfűzte, hogy a gyerme­kek bizonyságot tettek testi, lelki és szellemi növekedésükről - magyarul, németül, csengettyűkkel is. Hiába azonban a kertészek és lelkészek munkája, hiába a jó palánták, a jó ter­mőtalaj, ha nincs áldás felülről. Kell az eső, a napfény a palánták növeke­déséhez - mutatott rá az igehirdető. Hangsúlyozta, hogy a szélsőséges időjárás mellett most kedvező klíma­­változás tanúi is vagyunk: visszakap­ja értelmét a házasság és a család. Em­lékeztetett arra, hogy újabb és újabb kertek nyílnak: Kiskőrösön is megnyi­tották az evangélikus óvodát, tavaly Pestszentlőrincen jött létre kisdedóvó, nemrég pedig a győri és budapesti In­sula Lutherana bővítését célzó nagy­szerű tervnek örülhettünk. Tervezés és kivitelezés Az istentisztelet után a templom melletti téren folytatódott az ünnep. Homoki Pál lelkész hálaimát mon­dott, majd megköszönte a sok-sok adományt és támogatást. Utalt arra, hogy Soltvadkerten a reformáció napján hagyományosan nagy öröm­ben van részük. „Az Úristen hihetet­lenül pazarló módon szeret minket” - mondta. Ezután Péczka Ferenc felügyelő összegezte a tervezés és a kivitelezés folyamatát. Font Sándor parlamenti képviselő beszédében emlékeztetett a sok buktatóra, amelyet csak úgy tud­tak kivédeni, hogy pályázatuk mellé állt a kormányzat - személy szerint Orbán Viktor is -, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a helyi hívek. A soltvadkerti takarékszövetkezet csődjénél az egész terv kútba esett vol­na - önhibáján kívül veszett el az ön­­kormányzat és a gyülekezet teljes va­gyona, de Orbán Viktor személyes ke­retéből kártalanította őket. Font Sándor emlékeztetett arra, hogy 1990-ben jórészt Káposzta La­jos akkori esperes erőfeszítéseinek köszönhetően, Glatz Ferenc minisz­ter támogatásával jött létre az első evangélikus óvoda, s ezzel igazi út­törő a város. Megemlítette, hogy az egyházak kárpótlása Soltvadkerten nagyrészt Szakács László egykori kántortanító munkáján alapult, mi­vel ő az államosítás idején alaposan feltérképezte az egyházi tulajdonú épületeket, a lelkész- és tanítólaká­sokat. Most az óvoda átadása után ré­gi adósságot törlesztettek: leleplez­ték Szakács László mellszobrát. Prőhle Gergely országos felügye­lő kitért arra, hogy milyen nagy fele­lősséget jelent, amikor az óvónők át­veszik a szülőktől a kicsinyeket. Amikor a németországi vendégekhez fordulva megköszönte az ő támoga­tásukat is, német nyelvre váltott. A Luther válogatott művei könyv­­sorozat frissen megjelent kötetéből, az Asztali beszélgetésekből idézte a re­formátor szavait: „A kisgyermekek ártatlanságban élnek, nem tudnak bűnről, nincs bennük irigység, harag, fukarság, hitetlenség, ezért vidá­mak, és jó a lelkiismeretük...” Felhív­ta a jelenlévők figyelmét Luther szó­kimondására, ami a legjobban épp az Asztali beszélgetésekben nyilvánul meg. Végül a kötetet mosolyogva ajándékba adta Orbán Viktornak. A miniszterelnök „vette a lapot" és Lehoczki Ferenc soltvadkerti polgár­­mester újraválasztásához kapcsolód­va így kezdte beszédét: „Kaptam ajándékba egy könyvet. Felütöttem, próba szerencse, meg is találtam itt egy gondolatot, amivel szeretném köszönteni a polgármester urat, aki­nek gratulálok az újraválasztásához. Azt olvasom itt az Asztali beszélgeté­sekben: ha egy tartomány vagy egy nagyváros élén csupán egyetlen kivá­ló és rátermett ember állna, akkor jobban haladna minden döntés és ha­tározat, ahol pedig ilyen férfi nincs, ott hátrafelé mennek a dolgok, aho­gyan a rák mászik...” Orbán Viktor a kereszténységről és a reformáció jelentőségéről „Magyarország a tolerancia földje. Mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, de történelmünk és hagyo­mányunk okán elvárjuk, hogy min­denki adja meg a kijáró tiszteletet a kereszténységnek. A keresztény kul­túra a magyar nemzet összetartó ereje. Ez az erő adja az állam belső lé­nyegét és értelmét. Mi mindannyian azért dolgozunk, hogy ez az összetar­tó erő megmaradjon, és így a magya­rok közössége és a magyarok hazá­ja is fennmaradhasson. Mi, magyarok hiszünk a közös­ségépítésnek abban a formájában is, amely lassan fél évezreddel ezelőtt indult el Wittenbergből. Szeretjük azt a közösségi formát, amelynek alapjait a reformátorok és követőik rakták le a német fejedelemségek­ben, a svájci kantonokban, a tenge­rentúlon, az Egyesült Államok ké­sőbbi államaiban, valamint a magyar Alföld mezővárosaiban. Azt a de­mokráciát valljuk magunkénak, amely a szabadsághoz a testvériség eszméjét is hozzárendeli. Valljuk, hogy a társadalom nem emberek puszta halmaza, fogyasztói csopor­tok összessége, hanem szerves egy­ség. A reformátorok is vallották, hogy az egyház a hívők gyülekeze­te. Az ember egyszerre felelős saját magáért és embertársaiért is. Az egyházak évszázadok óta töltik be a szeretet parancsát, amikor misszi­ós munkájukkal közösségeket építe­nek és tartanak fenn. Ezért az egy­házak a kormány fontos szövetsége­sei, hiszen olyan közös ügyekben va­gyunk egymás munkatársai, mint a családok, az idősek, az elesettek vagy éppen a fiatalok segítése.” Az óvoda nem egyszerű játszóház A miniszterelnök kitért az óvodai munka jelentőségére, utalva arra, hogy kormánya 2015-től minden há­roméves gyermek számára lehetővé teszi az óvodát, de azok a szülők, akik otthon akarják nevelni gyermeküket, ezt ezután is megtehetik. Kiemelte, hogy a soltvadkerti óvoda felépítését példaértékűnek tartja. „A mi felfogásunk szerint az óvo­da nem egyszerű játszóház, ahová a munkába induló szülők beadják gyer­mekeiket. Úgy véljük, hogy az ott vég­zett munka szolgálat, és nem szolgál­tatás. Hogy egy evangélikus óvoda ar­ra hivatott, hogy ne csak a gyerekek, de a pedagógusok és a szülők között is közösséget teremtsen. Azt gondol­juk, hogy az óvoda az oktatási rend­szernek nem holmi függeléke, hanem éppen az alapja, amelyre építkezhe­tünk. Az óvoda teszi lehetővé, hogy a gyermekek jobb eséllyel kezdhessék meg életpályájukat. Lehetővé teszi, hogy a tanulási nehézségeik korán fel­fedezhetők és így időben kezelhetők legyenek. Lehetővé teszi a hátrányok leküzdését és azt is, hogy a tehetsé­ges gyermekeket már ebben a korban kiválasszák és támogassák. Mi úgy gondoljuk, jó lenne, ha Magyarorszá­gon minden gyereknek, éljen az or­szág bármely szegletében, jutna ilyen lehetőség.” Az új épületről Az új óvodaépület már megkapta a használatbavételi engedélyt, de egy­előre még csak részben rendezték be. Nem csoda, hiszen sok felszerelést a régi épületből kell áthozni, s a múlt héten még ott voltak az ovisok. Lakatosné Hachbold Éva 1995-től vezeti az óvodát, munkáját 2009-ben Péterfy Sándor-díjjal ismerték el. Az átadás előtti napon időt szakított ránk, s szakszerű épületbejáráson ve­hettünk részt a vezetésével. Elmond­ta, hogy nagyon rossz állagú épüle­tet kapott vissza a gyülekezet. Vize­sek voltak a falak, nem volt tálaló­konyha, ezért a Találkozások Házá­ban oldották meg az étkeztetést. Vagyis nem felelt már meg a szabvá­nyoknak a régi hely, elkerülhetetlen volt az építkezés. Folyamatosan nőttek az igények, kezdetben 56 ovisuk volt, ma már 101 gyermek jár hozzájuk, közülük 65 evangélikus. Nyitottak más felekeze­tek előtt, és a sváb gyökereket tisztel­ve kezdettől fogva vannak német nyelvű foglalkozásaik. Az új épület minden európai szab­ványnak eleget tesz. Előírás van például arra, hogy külön vezetői és óvodapedagógiai szobákat kell kiala­kítani. Ezt a beépítési hányad miatt csak úgy tudták megoldani, hogy emeletet is építettek, ami persze azt jelentette, hogy liftre is szükség volt. Az emeleten van a tűzbiztos tor­naterem, van könyvtár pianínóval, sószoba a légzőszervi problémákkal küzdő gyermekek számára, logo­pédiai terem és nyelvi szoba. A föld­szinten vannak a csoporttermek - mind más színű bútorokkal és árnyé­kolókkal berendezve. Van a szülők számára is egy helyiség, ahol beszél­gethetnek egymással és az óvodape­dagógusokkal, sőt egy üvegablakon betekinthetnek a csoporttermekbe úgy, hogy közben nem zavarják a foglalkozásokat. A falak és a tetőszerkezet hőszige­telése rendkívül korszerű, van tető­világítás, a nyílászárók távirányítha­­tók. Átjárás van a Találkozások Há­zába, ahol az áhítatokat és előadáso­kat tartják. Az intézmény idén, az év elején kü­lönböző versenyeken elért eredmé­nyei alapján megkapta a Tehetségpont címet. (A versmondó verseny zsűri­je évekig Sinkovits Imre színművész lánya, Marianne volt.) Célul tűzték ki, hogy megszerezzék a Zöld óvoda minősítést. Ezért a teraszokon kony­hakertet alakítanak ki, a kicsinyek ma­guk is palántáznak majd - még fű­szernövényeket is nevelhetnek. ■ B. Walkó György Az óvodaépítés számokban A Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség 2012-ben nyújtott be pályázatot a Dél-alföldi operatív program Nevelési intézmények fejlesztése elnevezé­sű programjára. (2010-ig nem hirdettek olyan pályázatot, amely lehetővé tet­te volna ezt az építkezést.) Pontosan 119 817 097 forintot nyertek el. A mé­diadíjas terveket Mészáros Gabriella és Bereczki Sándor készítette. A közbeszerzési pályázaton tizennégy cég indult el, a FIDO-HELYI épí­tőipari kft.-é volt a legjobb ajánlat. A cég vezetője Fiedler Béla, aki egy­úttal a gyülekezet presbitere is. A Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet csődje után a gyüleke­zet 61 milliós megtakarítása elveszett, ezt utóbb pótolta a kormány. Ez jelentette az önrészt az építkezéshez. 26 milliót adott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, 40 milliót a Magyarországi Evangélikus Egyház, pontosan 25 175 160 forint egyéb támogatásból gyűlt össze. A teljes költség így 271 992 258 forint volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom