Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-09 / 45. szám
6 it 2014. november 9. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Változatlan a hittanoktatás támogatása ► A karácsfalvai líceum, a székesfehérvári bazilika és a zsámbéki Josephinum kap - a többi között — forrásokat beruházásaihoz a 2015-ös költségvetésből az Emberi Erőforrások Minisztériumának fejezetén belül. A hittanoktatás támogatása az ideivel megegyező mértékű lesz jövőre is: 3,1 milliárd forint. Nagyobb mértékben csökken az állami szja-kiegészítés, az egyházi közösségi célú programok, a vallási tevékenységet végző szervezetek, valamint a határon túli egyházi köznevelési intézmények fejlesztésének támogatása. Az Országgyűlés honlapján múlt csütörtökön közzétett törvényjavaslat szerint a Kárpátalján lévő Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum 120 millió forintot kap kollégiumbővítésre és tornaterem építésére. A székesfehérvári Szent István-bazilika rekonstrukciójára 293,6 millió forintot, a Gödöllői Premontrei Perjelség által hangverseny- és előadóterem létrehozására 50 millió forintot szánnak. A volt zsámbéki főiskola kollégiuma, a Josephinum felújításának befejező munkálataira 86 millió forintot fordítanak. Az egyházi támogatások között szerepel, 2 milliárd forinttal, a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése. A hittanoktatás támogatása a 2014- essel megegyező: 3,1 milliárd forint. Csökken viszont az egyházi alapintézmény-működésre fordítható összeg, illetve a személyi jövedelemadó egy százalékának kiegészítése: 10,58 milliárdról 9,5 milliárd forintra. 2014-hez képest változatlan, 2,8 milliárd marad jövőre is az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása. Az ideihez képest jövőre kismértékben csökken az átadásra nem került korábbi egyházi ingatlanok utáni járadék: 2014- ben ez az összeg 17,87 milliárd volt, jövőre 17,65 milliárd forint lesz. Változatlanok maradnak a kistelepülési és szórványegyházi támogatások. Az egyházi épített örökség védelmére és egyéb beruházásokra 2014- ben 1,35 milliárd forint volt, jövőre 1,08 milliárd forint lesz. 706 millióról 520 millió forintra csökken jövőre az egyházi közösségi célú programok és beruházások támogatása, míg a vallási tevékenységet végző szervezetek támogatása 150 millióról 121,2 millióra csökken. A határon túli egyházi köznevelési intézmények fejlesztésének támogatása a 2014-es 600 millió forintról 300 millió forintra csökken. Új sor is van a 2015-ös költségvetésben az egyházi területen: egyházi személyek eszközellátásának támogatása, amelyre 200 millió forintot szánnak. ■ MTI Ady özvegye, Márffy hitvese Csinszka halálának évfordulóján (N Os < N l/l Z 00 u O O z LLi cc UI O Q O cc •< A világirodalomban kevés nő neve mellett áll, hogy múzsa. Festő ihlető társa, aki különös arcával, karcsú alakjával gyönyörű képek születését segítette. Csinszka az volt, minden mozdulatával, személyisége varázsával; igaz, végül a saját maga építette kalitka foglya lett. A véres háborút átvirrasztotta Adyval, és szenvedett szeretetlen házasságban Márffy Ödönnel. A becéző Csinszka nevet a költőtől kapta, igazi neve Boncza Berta volt. Csúcsán született 1894-ben, híres svájci intézetben tanult. 1911-től levelezett Adyval, s három év múlva személyesen is megismerte; 1915-ben összeházasodtak. A pusztító életet élő, megfáradt férfi mellett nem volt nyugalma. De tékozló szeretetéért gyönyörű verseket kapott: „Mintha régi, bús-szerelmes titok / Nyillott volna ki bennünk, / Mely most már újra burkolózni fog. // Óh, véremből véredzett büszke Vér, / Bora közös hitünknek, / Lyánykóm, testem, urasztali kenyér!’ (Óh, fajtám vére) Bekapcsolom a lemezjátszót. Forog a régi lemez, kis csönd, majd Latinovits mondja a legszebb verset. Szavai észrevétlenül hozzáöregednek: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet. // Világok pusztulásán / Ősi vad, kit rettenet / Űz, érkeztem meg hozzád / S várok riadtan veled. // (...) Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked, / De a kezedet fogom / S őrizem a szemedet.” Miután sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, Csinszka 1922-ben házasságot kötött a jeles festőművésszel, Márffy Ödönnel. Szép otthont, virágos kertet, nyugalmat, a munkához megfelelő csendet teremtett. És az olaj-, pasztellképek sorozata nem maradt el. Székely Aladár fotója még az ámuló fiatalt mutatja, akiből néhány év múlva vörös hajú és piros ruhás múzsa lett. A kora reggeli fényben tündöklő akt; pamlagon heverő, igéző testű, érett nő. Az egyik legszebb festői megfogalmazás a merengő Csinszka képe. A furcsa, mások életét élő asszony ül előttünk zöld ruhában (képünkön). Elégedett? Lázadó? Olykor mást szeretett volna, a saját álmát és tehetségét megvalósítani. Verseket írt, amelyek jórészt Adyutánérzések; rajzolt, de ezek sem jelentősek, kusza vonalak összevisszasága... De az emlékezések forrósága, a levelek vallomásos őszintesége fontos dokumentum. „Pár esztendő, és öregasszony leszek. Remélem, nem érem meg...” - írta 1934 nyarán. Szendrey Júlia közel negyvenéves volt, mikor meghalt, Csinszka pár hónappal volt idősebb, amikor 1934- október 24-én távozott az élők közül. Márffy fájó képet festett róla búcsúzóul. Babits több versben megfogalmazta nem titkolt érzéseit. Csinszka mindig ihlető forrás, sugárzó múzsa maradt halálában is. ■ Fenyvesi Félix Lajos Dezséry László emlékezete ► Megvallom, húztam-halasztottam ezt a megemlékezést. Félek attól, hogy ezekért a sorokért még „kapok a fejemre” De hát, ha elkezdtük az írások sorát azokról, akik száz évvel ezelőtt születtek, akkor a sort legalábbis lehetőleg teljessé kell tenni. Ezért írtam néhány hete Kunos Jenő misszionárius lelkészünkről is. Dezséry László evangélikus lelkész, püspök, publicista és író pedig 1914. február 18-án született, és 1977. november 8-án halt meg. A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán szerzett lelkészi oklevelet 1936-ban. 1938-ban lelkészi vizsgát tett, ekkor lett választható. Közben segédlelkészi éveit a fasori, illetve az angyalföldi gyülekezetben töltötte. 1941. szeptember 1. és 1949. január 31. között egyetemi lelkészként szolgált. E tisztségében végzett tevékenységéről Győrffy Eszter ír alaposan Párhuzamos életrajzok - Dezséry László evangélikus és dr. Vatai László református egyetemi lelkészek szolgálatának bemutatása című tanulmányában. „Az ifjúsági missziónak csak egy része az egyetemisták közötti misszió, ami nem tekint vissza nagy múltra hazánkban. Mire az 1930-as évektől megerősödhetett volna, áldozatul esett a kommunista hatalomátvételnek. Tanulmányomban az egyetemi misszió hőskorának, ezen belül Dezséry László evangélikus és Vatai László református egyetemi lelkipásztoroknak állítok emléket” - olvassuk Győrffy Eszter bevezetésében. Dezséry az Egyetemi Luther Szövetség alapításától hetente tartott bibliaórákat és előadásokat. Az 1934-35- ös tanévtől rendszeresen szerveztek egyetemi istentiszteleteket is. Az igehirdetés szolgálatát minden alkalommal más-más lelkipásztor látta el. Karácsonykor és a böjti időszakban evangélizációs alkalmakra és szeretetvendégségekre hívták a fiatalokat. A lelki alkalmak megszervezésével is foglalkozott a belmissziói osztály, melynek 1936 decemberétől Dezséry László lett az elnöke. 1939-ben megválasztották a Luther-szövetség igazgató lelkészének. 1937 novemberében az Evangélikus Élet vezércikkben hívta fel a figyelmet: az evangélikus egyház érdeke, hogy az egyetemi ifjúság lelkigondozásának kérdését megoldja. Ennek az ügynek Dezséry igazán „élharcosa” lett, életének ezt a szakaszát pozitívumként kell értékelnünk. E sorok írója emlékszik egy 1948- as nemzetközi ifjúsági konferenciára Gyenesdiáson, ahol Dezséry László igazán megérintett minket (köztünk Talvitie Simo János finn vendégünket is) megtérése történetének elmondásával. Ezután következett egy „másik nagy fordulat” az életében. Ennek okát most nem kell kutatnunk. Szorítkozzunk a tényekre. 1948-ban, Ordass Lajos püspök letartóztatása után Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében címmel megjelentetett írásában „az egyház ügyeként” személyi változtatásokat követelt. 1949- ben az óbudai gyülekezet lelkésze lett. Ordass püspököt 1950. április í-jén állami nyomásra eltávolították a Bányai Evangélikus Egyházkerület éléről, ekkor lett ő - szintén erős állami nyomásra - az egyházkerület püspöke és ezzel egyidejűleg a Deák téri evangélikus gyülekezet lelkésze. Kerületi elnöktársa Darvas József egyházkerületi felügyelő volt. Dezséryt 1950. június 27-én iktatták be püspöki hivatalába. 1951. április 4-én békemozgalmi kitüntetést kapott. 1952-ben megszüntették az addigi négy evangélikus egyházkerületet, és kettőt hoztak létre helyette. Ő ekkor a Déli Egyházkerület püspöke lett. Miután 1956 októberében Ordass püspök kiszabadult fogságából, Dezséry 1956. október 30-án lemondott tisztségéről, és Ordass Lajos átvehette a Déli Egyházkerület vezetését. Ordass püspök másodszori félreállításakor, 1958. június 24-én néhány órára újra elfoglalta a püspöki tisztséget, majd másodszor is - végleg - lemondott, és Káldy Zoltán lett az egyházkerület új püspöke. Dezséry László ezt követően eltávolodott az egyházi élettől. A Magyar Rádió alkalmazottja lett, a belpolitikai adások szerkesztőségének munkatársa, majd főmunkatársa; szociálpolitikai, pedagógiai és közművelődési kérdésekkel foglalkozott. A Magyar Nemzet állandó külső munkatársa. 1958. november 16-án a Hazafias Népfront Veszprém megyei listáján országgyűlési képviselőnek választották. 1962 és 1966 között az Országos Béketanács főtitkára volt. Tagja volt a Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának is. Előzőleg sok publikációja is megjelent. A politikai tartalmúak között ilyen is: „Tudok egy olyan országról, ahol nincs könny és szívfájdalom, betegség vagy halál. Egy ország, amelyben nincsen háború, vérontás és szegénység. Az emberek nem fáradnak el, nem hordoznak terheket, és nem öregednek meg soha. Nem mondják, hogy »viszontlátásra«, mert az elválás ismeretlen lesz, és csalódások sincsenek. Ebben az országban ezer és ezer mérföldet utazhatsz, és nem fogsz látni temetőt vagy temetési meneteket. Nincsenek temetkezési vállalatok és hullaházak. Sohasem fogsz látni fekete gyászszalagokat az ajtókon - mivel senki sem fog meghalni. Ott nem lesz szükség sírásókra, és a koporsók szintén ismeretlenek lesznek. A ruhák, amiket viselnek, fényesek és csillogók, és senki sem öltözködik gyászruhába. (...) Azt kérdezed, hogy honnan tudom ezeket? Egyvalaki - aki már régóta ott élt - eljött, és sokat elmondott nekem erről. Ő azt mondja, hogy mennynek hívják, és ezt mondja azokról, akik ott élnek: »Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé.« (Jel 21,3-4)” Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a sorok a talán már „állóvíz” tükrét újra felkavarták. Sokan úgy érezhetik, ez az írás vízbe dobott kő. Pedig nem ez volt a cél, csak a megemlékezés. Dezséry politikai kanyarjaira még mindnyájan emlékezünk. Ez az írás nem is a tisztára mosás érdekében született. Megvallom, hogy a vasárnapi, Hétvégi jegyzetek című rádiós adását magam és családom is hallgattuk, akkor is, ha - családon belül is - vitatkoztunk a tartalmával. Úgy éreztük - családon belül és azon kívül is -, hogy Dezséry nemcsak egyházától szakadt el, hanem az élet forrásától (Istentől) is. Mégis lelkiismeretem diktálja a következő személyes sorokat is. Még teológus voltam, amikor Dezséry László püspökként meglátogatta a teológus ifjúságot. Elmondta előadását, majd hozzászólásra szólított fel. Engem személy szerint is mint akkori szeniorjelöltet a teológusok között. Szavaim után így válaszolt: „Veled vitatkozni tudnék, de hozzájárulok szeniori szolgálatodhoz.” (Akkor még egy teológus szenior választásához is ez a „jóváhagyás” kellett!) Az alkalom után elhívott sétálni. Többek között ezt mondta: „Nem felejtem el, hogy első hitoktatóm édesapád volt." S a szegényesen öltözött teológus hamarosan egy télikabátot kapott a püspöki hivataltól. A hetvenes években találkoztam vele a Madách téren. Erős hangon kifogásolta, hogy őt a lelkészek nem látogatják, én sem... Emlékezni szerettem volna, nem vitatkozni. Nekem is megvan a véleményem egyházi útjáról. De talán ennyi idő után jó, ha Istenre hagyjuk a végső „értékelést”. Mi pedig emlékezzünk arra, hogy 1914-ben (ebben a zivataros évben!) egyházunknak sok szolgája született, többek között Csepregi Béla, Győri János, Kunos Jenő és Dezséry László, és még mások... ■ D. Keveházi László
