Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-17 / 33. szám
2 41 2014- augusztus 17. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - LK 12,42-48 Ismerni a ház urát oecumenica Mennyei Atyánk! Áldott légy azért, hogy életet adtál nekünk, és napról napra hordozol bennünket. Megköszönjük napi kenyerünket, mellyel táplálsz, társainkat, akikkel együtt járhatunk az életúton, és a gyülekezet közösségét, ahol szavad által világosságodat adod nekünk. Köszönjük neked ezt a mai napot is, hogy ünnepet készítettél. Pihenést adsz heti munkánk után, és szent igédet, hogy Krisztus Urunk értünk hozott áldozatát egyre jobban értsük. Segíts felismernünk, hogy a golgotái kereszt csodájában elnyertük bűneink bocsánatát és az örök életet. Urunk, te nemcsak hívsz bennünket magadhoz, hanem miután megtapasztaltuk kegyelmed életformáló erejét, mennyei ajándékaiddal el is küldesz bennünket embertársaink közé. Segíts, hogy a tőled kapott kincsekkel jó gazdaként, hűségesen és engedelmesen tudjunk bánni. Légy mindig velünk ígéreted szerint, hogy alázatban és szeretetben tudjunk téged követni, hivatásunkat betölteni, és a te nevedet tudjuk naggyá tenni. Áldásodat kérjük a gyermekekre, akiket nekünk adtál, de a tieid. Segíts, hogy idejében meghallhassák az életadó evangéliumot. Segítsd a szülőket, keresztszülőket, nagyszülőket, hogy rád mutassanak életükkel. Könyörgünk a fiatalokért. Mutass utat nekik, amikor hivatást és hitvestársat keresnek, benned pedig ismerjék fel azt az egyedüli utat, amely az Atyához vezet. Adj hiteles házasságokat és bármilyen hivatásukban is téged szolgáló keresztyén testvéreket. Irgalmadba ajánljuk azokat, akik becsületes munkával keresik kenyerüket. Adj erőt munkájukhoz, a kitartáshoz vagy éppen az újrakezdéshez. Őrizd azokat a családokat, amelyekben a családfők szeretteiktől távol dolgoznak, s ezért keveset vannak együtt. Segítsd meg azokat, akik munkát keresnek, tartsd távol tőlük a kísértéseket, a feleslegesség érzését. Hordozd, Urunk, az idősek és betegek gondját is. Te mindenhol ott vagy, ahol hívnak és marasztalnak téged. Add, hogy sokan megtapasztalhassák, te vagy a gyógyító Úr, ha pedig más a szándékod, adj erőt azt elhordozni. Itt is fordíts egymás felé minket, hogy egymás terhét tudjuk hordozni. Őrizz meg az önző és maga körül forgolódó keresztyén élettől. Kezedbe tesszük le világunk sorsát, jövőjét. Te, aki a történelem Ura is vagy, látod, mennyi feszültséggel és gyűlölettel, igazságtalansággal és hazugsággal van tele a föld. Adj békét a mi időnkben, hogy ebben is megláthassuk munkádat, és dicsérhessünk téged, a béke fejedelmét. Segíts „kicsiben” is győznünk Szentlelked által. Végül megköszönjük drága magyar hazánkat, és hogy a történelem viharaiban is megőriztél. Csillapítsd közöttünk az elégedetlenség és a zúgolódás szavát. Tedd boldoggá népünket a benned való hit és a neked való engedelmesség által. Ámen. HIRDETÉS Meghívó hangversenyre A fóti kántorképző kórusa dr. Kamp Salamon vezetésével az angyalföldi evangélikus templomban (Bp. XIII., Kassák Lajos u. 22.) augusztus 17-én a 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében előadja J. S. Bach 120. kantátáját. Az alkalomra mindenkit szeretettel várunk. A VASÁRNAP IGÉJE- Anyuci édes kicsi angyalkája!- Csicsijja, babája!- Elhallgass már, büdös kölyök!- Igen, igen, magához szólok, kászálódjon csak elő a pádból, osztály szamara!- Ostoba kamasz vagy, az bizony!- Ilyenkor kell hazajönni, kincsem ? -Ne, hagyjon,fiatalúr!-Ébredj már, te álomszuszék... lusta naplopója!- Már megint mit zagyvái össze itt nekem, őrmester?! (Dino Buzzati: Megszólítások) # * 9 A példázat nem magában áll, ahogy kivágott szövegünkben elhangzik, hanem egy kérdésre felel. A kérdést Péter teszi fel: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Azaz a hűséges szolgákról szóló példázat csak a szűkén vett tanítványi körnek szól, mintegy kiemelve az ő szolgálatukat és terhüket, vagy az egész sokaságnak, azaz legyen mindenki éber? Jézus válaszát, amely ennek a példázatnak képileg a folytatása, ez a kérdés határozza meg. Itt nem az áll a központban, hogy melyik szolga hogy szolgál, hanem az, hogy ha egy szolga tudja ura akaratát, és úgy Keresztény hitünk szerint földi életünknek a medrét nem a sors mint személytelen és könyörtelen erő ássa, hanem Isten tervében minden részletnek megvan a helye. Semmi sem véletlen, de ezt nem fatalista, rezignált beletörődéssel vesszük tudomásul, hanem az irgalmas és gondviselő Isten megtapasztalt szeretetéből fakadó bizalommal. Nem magányra, hanem közösségre teremtett minket mennyei Atyánk. így fogadjuk az ő kezéből nemzetünk közösségét és hazánkat is, amelyben élünk és dolgozunk. Keresztényként nem veszítjük szem elől mennyei polgárságunkat, amelyről az evangélium szól, ugyanakkor felelősséggel és tudatos elköteleződéssel élünk abban a hazában, ahová nem véletlenül születtünk. Nem értékeljük túl, de alul sem értékelhetjük a hazafiságot, a haza szeretetét. Sokszor nem egyszerű megtalálni a helyes egyensúlyt, hiszen egyrészt a nemzeti identitást feloldani kívánó kozmopolita vagy internacionalista törekvések, másrészt a nemzet szerepét, felelősségét torz hangsúlyokkal megfogalmazó nacionalizmus nehezíti a helyes tájékozódást. A történelem fontos tanulsága, hogy trón és oltár szövetsénincs a helyén a feladatában, az rosszabbat tesz, mint egy olyan szolga, aki olyan távol van urától, olyan alárendelt, hogy nem is tudja ura akaratát, és úgy követ el mulasztásokat. Péternek ez úgy válaszol, hogy ők, a tanítványok már megismerték Jézus gondolatait, életről alkotott felfogását, ezután már nem viselkedhetnek úgy, mintha nem tudnának erről. Nekünk, keresztyéneknek pedig azt mondja, hogy Isten akaratának megismerése arra késztet, hogy az ő szemével lássuk a világot. * # *- Gratulálok, doktor úr!- Most mire gondolsz, mackócskám?- Mit remélhetek, ügyvéd úr?- Jaj, elég nem bírom már, te szörnyeteg te ördög!- Remélem, nem kerülte el a figyelmét, tisztelt kollégám...- Most megpuszilom az én édes kicsi vezéremet!- Vakard meg a hátamat, apuci!- A békülést választja, uram?- Erre méltóztassék, képviselő úr!- Most már itt kell, hogy hagyjalak, szépséges kandúrom!- Ha megengedi, elnök úr... * * * Egy olyan vallásban, ahol a szolgaság, a kötelességszerű teljesítés elmarasztaló tartalmat kap, szemben a fiúsággal, az önkéntességgel, Jézus szolgákról mondott példázata sem szólhat teljesítésről, kötelességről. ge valóban sok kárt okozott államnak és egyháznak egyaránt. Az viszont, hogy szinte minden vasárnap az istentiszteleten az általános könyörgő imádságban (oratio oecumenica) együtt imádkozunk hazánkért és vezetőinkért, nem az állam és az egyház kapcsolatában oly gyakori aránytévesztésből ered. Ezer szállal kötődünk nemzetünkhöz, hazánkhoz, éppen ezért a Jeremiás próféta által is megszólaltatott igét komolyan véve imádkozunk a város ( és az ország) békességéért, amelyben élünk, hiszen annak békességétől és jólététől függ a mi békességünk és jólétünk is. Mindabban, ami jó, együtt osztozunk, ugyanakkor a közterhek viseléséből is kivesszük részünket, ahogyan énekeskönyvünk 485. énekében is így énekeljük: „Áldás és békesség / Otthonunkra: szép hazánkra! / Itt fénylik ránk az ég, / Munkánkat ez a föld várja. / Édes gyümölcsét ha mi esszük, / Terhét, baját is vállra vesszük: / Szívvel és tettel úgy szeretjük! // Minket az Úristen / Nem teremtett kósza szélnek, / Mert helyünk van itten, / Ahol őseink is éltek. / Itt a hazánk, s bárhova térjünk, / Ennek emléke marad vélünk, / Távoli tájról ide érzünk.” Tehát ennek a szakasznak a tartalmában nem az a lényeg, hogy a szolga pontosan mit is tesz, mik azok a verést érdemlő cselekedetek, és mik nem azok, hanem inkább a szolgák identitásáról van szó, szolgai szerepük betöltéséről, helyükről a világban. A szolgák dolga, hogy uruk akaratának megfelelően cselekedjenek, azaz legyenek szolgák teljes identitásukban. Jézus a példázatában olyan emberekről beszél, akik az életükben ott vannak, ahol Isten látni akarja őket, illetve olyanokról, akik nincsenek ott. Jézus valójában az ember identitásáról, önazonosságáról beszél. Vagyunk kisgyermekek, fiatalemberek, méltóságos urak, nagypapák. Vagyunk kedvesek, szamarak, naplopók, mesterek. Gyorsan futó életünkben rá kell találnunk emberségünk lényegére. A Jézussal való találkozás olyan érzékenységet hoz létre bennünk, amely ezt megmutatja, megteremti, és kitörölhetetlenül el is helyezi bennünk. * * *- Ugye nekem ajándékozod, nagypapa?- Mi baj, öreg?- Ön tán még emlékszik, mester...- És ha itt nyomom, fáj, kegyelmes uram?- Béke veled, Krisztusban szeretett testvérünk!- Hogy elment ez is, szegény! * * * Krisztus egyháza soha nem különült el azoktól a közösségektől, amelyeket Isten jelölt ki földön küzdő útja számára. Nem kívülről méregetünk, kritizálunk, mennyei polgárságunk fensőbbségtudatával, hanem Isten ajándékaiként tekintünk ezekre a közösségekre, melyeken keresztül gondunkat viseli mennyei Atyánk, és szívünkre helyezi az értük való tevékeny felelősséget és imádságot is. Ezt tanuljuk az igéből, és ezt az alapállást erősíti bennünk dr. Luther Márton több írása is. Hitünket nem a nemzettől, hazától függetlenül, elszigetelődve éljük, hanem az élet sűrűjében, amint ezt Urunk és Mesterünk is tette földi élete során. Egy másik énekünk, a 486-os így vall erről: „Nagy Isten, ki a világot / Alkottad, s bölcsen kormányzód, / Érzi a szív jóvoltodat, / Melyből minden áldás fakad. / Te adtad nekünk e hazát, / Itt munkálod néped javát. / Itt az egyház drága kincsünk, / Gyámolunk, míg a célhoz érünk, / Irgalmadnak hirdetője.” A közelgő nemzeti ünnepre, augusztus 20-ra is így érdemes készülnünk. Nemzeti ünnepeink nem egyházi ünnepek, nem Krisztus-ünnepek, mert nem az üdvösségtörténet Ez a némileg feszült példázat, mely a szolgák kegyetlenkedéseiről és későbbi büntetéséről beszél, valójában mélységes örömhírt hoz. A háznak van ura. Akik ismerik a ház urát, azoknak az élete a helyén lehet, hiszen tudják, mi a dolguk, mit vár el uruk tőlük, tudnak szolgaként élni. Jézus nem arra hívta a tanítványait, hogy megbüntesse őket, hanem hogy átéljék azt az örömöt, hogy a helyükön vannak. A teljességnek ez az érzése, az, hogy az ember értelmes és tartalmas életet éljen, hogy emberi identitásában betöltse feladatát - ez Jézus szándéka. Ebben az összefüggésben inkább szánni való az a mélységesen alárendelt szolga, aki nem tudja, mi a dolga, aki nem is lehet emiatt soha jó szolga, hiszen nem ismeri személyesen a ház urát, pusztán más szolgáktól kapja az utasításokat. Péter kérdése - hogy csak minket terhelsz meg ezzel, vagy mindenkit - Jézus ellentétes válaszába ütközik bele. Csak titeket terhellek-e? Ez a ti óriási lehetőségetek! Ismeritek a ház urát! Teljes életet élhettek. Ha ez nektek úgy jelenik meg, mint teljesítendő feladat, még semmi közötök sincs hozzám. Jézus tele van várakozással, mikor értenek meg valamit titkából az övéi. Talán nem véletlen, hogy kijelölt szakaszunk után így sóhajt fel: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássák a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” ■ Koczor Tamás RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK döntő eseményeire emlékezük ilyenkor. Ugyanakkor magyar emberként, hazánkért és népünkért Isten iránti hálával ünnepelhetünk nemzetünkkel együtt. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” - olvassuk a Zsidókhoz írt levélben (13,14). Földi életünkben az Eljövendőre tekintve vállaljuk örömmel és reménységgel hazánkat és nemzetünket. Ezért hangzik már a kezdetektől a hazáért, felsőbbségért való könyörgés az egyház ajkáról. A Württembergben 1553-ban leírt általános könyörgő imádság szavaival (EÉ 756. o.) imádkozzuk: „Vedd oltalmadba kegyelmesen a világi felsőséget és minden elöljárónkat, hogy országunkat isteni akaratod és jó tetszésed szerint kormányozzák, hogy mindenben az igazság érvényesüljön, a gonoszság pedig visszaszoruljon, és mindnyájan csendben és jó békességben élhessünk. Hallgass meg minket, Úristen!” ■ Kovács László Idén is lesz államalapítás-ünnepi ökumenikus istentisztelet A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházai és tagszervezetei szeretettel hívják híveiket és a jóakaratú embereket az államalapításunk és ezeréves történelmünk ünneplésének részeként megrendezendő ökumenikus hálaadó istentiszteletre. Az augusztus 19-én (kedden) 18 órakor kezdődő ünnepi alkalmat ezúttal is Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban tartják. Az ünnepi istentiszteleten az ökumenikus szervezetben is együttműködő hazai egyházak (római katolikus, református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdi, anglikán és ortodox) főpásztorai szolgálnak. Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, szolgál továbbá Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, dr. Erdő Péter bíboros és dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára is. Hazaszeretet
