Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-06 / 27. szám
IO 41 2014. július 6. FÓKUSZ Evangélikus Élet Kiüresedő munkahelyek - kiüresedő kapcsolatok? Beszélgetés - nem csak - a jövő irodájáról ► Bizonyára olvasóink között is vannak, akik jártak már „újmódi” irodában. Az új irányzat jegyében átalakított munkahelyeken - a korábbi gyakorlattól eltérően - senkinek nincs saját íróasztala. A számára kijelölt teremben mindenki oda ül le, ahol éppen helyet talál, és ahol a „leghatékonyabban” tudja végezni munkáját. Már amikor bent van. Hiszen a nálunk is mindinkább meghonosodó trendnek része a távmunka is: a dolgozók feladataik nagy részét irodán kívül, jobbára otthonról látják el. S hogy miért érdemes erről beszélni egy keresztény hetilapban? Mert az új módi messze túlmutat a munkaszervezés kérdéskörén. Átalakuló világunkban egy újfajta életvitel, sőt életszemlélet érhető tetten benne. S ez a szemlélet nem csupán a munkahely és az otthon viszonyát forradalmasíthatja, de jelentős hatással lehet a családokra, gyermekeinkre, s még ki tudja, milyen változásokat hozhat mindennapi életünkben... A kérdés csak az, hogy vane egyáltalán értelme, létjogosultsága. Csanki Beáta frissen végzett formatervezőt faggattuk erről, aki A jövő irodája címmel írta szakdolgozatát a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.- Miért van szükség új típusú irodákra, amikor szemmel láthatóan sokan nagyon jól megvagyunk a régiekben?- Nem feltétlenül. Az irodák kihasználtsága ugyanis jelenleg negyven-hatvan százalék, ami azt jelenti, hogy az asztalok mintegy fele folyamatosan üresen áll. Ez egyrészt nagyon nem jó a vállalatoknak, hiszen szeretnének minél jobb kihasználtsággal, azaz minél gazdaságosabban működni. Másrészt a dolgozónak jelenleg nincs választási lehetősége. Kap egy asztalt egy székkel, többnyire unalmas, szürke munkakörnyezettel. Az új irányzat lényege pont az, hogy minden szervezetnek magának kell kitalálnia, kialakítania a saját szervezeti működéséhez ideális irodát. Olyat, amelyben az alkalmazottak a legmegfelelőbb körülmények között tudják végezni a munkájukat, figyelembe véve azt a legfőbb szabályt, hogy a különböző tevékenységeknek mindig külön munkaterületeket kell biztosítani.- Mi áll ennek az elméletnek a hátterében, és honnan indult?- Nem túl meglepő módon az Egyesült Államokból származik, ahol 1985-ben kezdték- kutatási eredmények alapján - a mostani, modernnek nevezett irodák elődjét kialakítani. A koncepciónak a lényeget összefoglaló jelszava ez volt: „Az irodád ott van, ahol te vagy.” Vagyis - a megszokott körülmények közül kiszakítva - elkezdték rugalmasabbá, mobilissé tenni a munkatársakat. Idővel aztán létrejött a koncepciót kiszolgáló ipari háttér, míg végül az újabb kutatási eredmények megerősítették, visszaigazolták a feltételezéseket.- Ön milyen szempontból foglalkozik ezzel a kérdéskörrel?- Mivel formatervezőként végeztem, erről az oldalról próbálom megközelíteni a belső terek kialakításának lehetőségeit, összevetve a szükségletekkel, emberi igényekkel és a pszichológiai háttérrel.- Van olyan eredmény, amely hitelesen bizonyítja, hogy az új jobb, mint a régi?- Valójában utólagos teljesítményfelmérés alapján szokták megítélni a hatékonyság növekedését. A dolgozók viszont - úgy tűnik - máris jobban kedvelik, változatosabbnak találják ezeket a munkahelyeket. De a vállalatnak is megéri ez az irodatípus, hiszen mindig teljes kihasználtsággal működik. A kép valójában akkor lesz teljes, ha hozzávesszük a távmunka gyakorlatát. (Távmunka: amikor a dolgozó számítógépe segítségével kívülről kapcsolódik rá a céges hálózatra. - Gy. G.) A mai generációk teljesen másképpen élnek, mint a régiek, számukra ez tökéletesen elfogadható, kedvelt, természetes - sőt már elvárt - gyakorlat is.- Azt elhiszem, hogy a munkáltatóknak megéri így működtetniük az irodákat. De valóban jobb lenne a munkavállalónak is, hogy „elveszejti” önmagát? Nekem úgy tűnik, mintha megszűnt volna szempont lenni a Teremtő képmására alkotott lény, a - munkahelyi - közösségekről már nem is beszélve...- Messziről ez akár igaznak is tűnhet, ám az elmélet mind a kétféle embertípus - vagyis a külső világ felé forduló, úgynevezett extrovertált, illetve a befelé forduló, zárkózottabb, introvertált ember - igényeit figyelembe veszi: teret ad az egyén elfogadásának, és közösségi élményeket is előhív. A cél, hogy a környezet komfortos, motiváló és inspiráló legyen.- Milyen társadalmi hatásai lehetnek az új rendszernek? Mennyire alakítja át az ember magánéletét?- Az elektronikus kommunikáció, a digitális kultúra elterjedése olyan társadalmi változásokat hozott, amelyeket csak az írásbeliség kialakulásához lehet hasonlítani. Ám míg az néhány száz évet vett igénybe, a digitális technika térhódításához egy-két évtized elegendő volt. Ennek végterméke az úgynevezett hálózatosság, a „hálózatra kötött kommunikáció” Az ehhez való viszonyulás pedig már meglátszik a generációk különböző kommunikációs, végső soron pedig életstratégiáján. Hiszen például míg az idősebbek a személyes megkeresést, kapcsolatokat részesítik előnyben, addig az úgynevezett Ygenerációhoz tartozó fiatalok már automatikusan az elektronikus eszközökhöz nyúlnak. ■■■■■■■■Hl Mostanra eljutottunk oda, hogy individualista társadalomban élünk. Az újfajta irodák kialakításánál mégis meghatározó, hogy a közösség is előtérbe kerüljön. Ennek pedig az a tudományos magyarázata, hogy törekedni kell a véletlenszerű, dinamikus kommunikációra az egyének között, amely - ha együttműködéssel párosul - bizonyítottan növeli a hatékonyságot. Véletlenszerű kommunikáción azt értjük, amikor a közlő önkéntelenül nyújt információt. Amikor például valaki meghall valamit, „elkap” egy beszélgetést. Másrészt az Y generáció motivációja már nem kizárólag a minél magasabb fizetés, hanem a személyes szabadság, a rugalmasabb munkaszervezés, a jobb magánélet-munka egyensúly kialakítása is. Vagyis nagyon fontos szempont számukra, hogy ne csak munkahelyük legyen, hanem hasznos, értelmes, állandó mozgást, „pörgést” igénylő-biztosító tevékenységük is. Mindez pedig kihat a családok életére, például az időbeosztásra, a munkamegosztásra is. Most elsősorban persze a magasan képzettekről beszélünk, akik többfajta területen is tanulhattak, nyelvet vagy nyelveket beszélnek...- Meglátásom szerint ennek a trendnek az a legnagyobb veszélye, hogy megváltozik az otthon, a család hagyományos szerepe, így talán ez utóbbinak a funkciója is. Számításba vette ezt valaki?- Megint az Y generációra kell visszautalnom, amelynek tagjai az előző generáció rossz példájából okulva - sok válás, rengeteg túlórázás, szocializációs és pszichés problémák - nem akarják a jelenleg még tipikusnak mondható életmódot folytatni. Generációs tapasztalatuk szerint a szüleik ettől nem lettek boldogok. Ők több szabadságot akarnak...- Sok ilyen munkahely van ma már Magyarországon?- Ma még nincs sok. Erősen függ a vállalat méretétől, hogy tudja-e ezt a szervezési módot finanszírozni. Egyelőre inkább a kisebb vállalkozásokra jellemző ez a forma, a nagy multicégek most kezdenek ráeszmélni a benne rejlő lehetőségekre.- Hol van ennek az újításnak a határa? Mi az út vége?- Talán a hatékonyság maximalizálásának korlátái jelölik ki a határokat.- Vagyis a gazdasági érdek. Ám a kiüresedő irodák kiüresedő kapcsolatokhoz, azok pedig felszínes munkavégzéshez is vezethetnek...- Aki egészében átlátja ezt az irányzatot, az valószínűleg nem csak valamiféle gazdasági fogást lát benne, hiszen éppen az emberekért van... Én legalábbis nem látok ebben a trendben semmi kivetnivalót. A rugalmasabb életvitel kedvezőbb munka-magánélet egyensúlyt eredményezhet, csökkenhet a mindennapos munkahelyi feszültség... Ha az ember saját maga oszthatja be az idejét, akkor - a holtidők kiiktatásával - mindenki ideálisabban tudja megszervezni a saját és családja életét, kihasználni a napszakokat. Igaz, eltolódhatnak az arányok, de jó esetben több idő jut családi programokra, gyereknevelésre.- S hogyan illeszkednek bele az új formába a nem az Ygenerációhoz tartozók?- A rendszer alapvetően mindenkinek felkínál valamilyen lehetőséget, nem tilt senkinek semmit. Másképpen mondva: mindenkinek egyformán rendelkezésére áll minden lehetőség, kirekesztve végül is nincsen senki.- Ön éppen most végzett. Irány a „nagybetűs élet”, a munkaerő-piaci megmérettetés. Hogyan képzeli el a jövőjét?- Mindenképpen tervezéssel szeretnék foglalkozni. Egyelőre nem saját vállalkozásban, hanem egy ezen a területen tevékenykedő cégnél. Aztán a jövőben természetesen én is szeretnék magam gazdálkodni a saját ötleteimmel, de egyelőre nincs rá lehetőségem, hogy csak ezekkel foglalkozzam.- Bizonyára sokat beszélget a hasonló élethelyzetben lévőfiatalokkal. Mennyire általános közöttük az imént felvázolt életpályamodell elfogadottsága?- Alapvetően majdnem mindenki saját céget szeretne alapítani, önerőből, saját ötletből meggazdagodni, ám azt többnyire valamennyien belátják, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági közegben ez bizony egyáltalán nem egyszerű. ■ Gyarmati Gábor A szociológusok, társadalomkutatók különböző betűkkel jelölik a különböző korcsoportú, egy-egy szempontból hasonló tulajdonságot mutató embereket. Az Ygeneráció az 1980 és 1995 között született nemzedék, amely bár gyermekkorát még kültéri játékkal töltötte, ám felnőtté válása idején a számítógépes technológia már rendkívül fontos szerepet játszott. A fogyasztói társadalom alakítója és húzórétege ez a generáció, amelynek tagjai tökéletesen eligazodnak a legújabb trendek között, és pergő ritmusban élik az életüket. Forrás: Wikipédia Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból Jáni János szerkesztésében jelenik meg a Luther Kiadónál a Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból című kötet, amely Sántha Károly, Kutas Kálmán, Jakus Imre, Sümegi István, Sárkány András Tibor, Deméné Smidéliusz Katalin és Fabiny Tamás írásait tartalmazza. „A Dél-Dunántúl legkevésbé evangélikus területén, a somogyi és zalai szórványvidéken hosszabb-rövidebb ideig szolgálatban állt evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból összeállított gyűjtemény igazi kincsestár. Ez a vidék nem büszkélkedhet híres-neves intézményekkel, patinás evangélikus épületekkel, ugyanakkor mint lelki végvár az értékes lutheránus hit őrzésében a hátországnak is erőt adhat és példává lehet. A sokoldalú válogatás különböző korokban élő, más-más stílusban író lelkészek alkotásain keresztül egy különleges világot tár fel. Bepillantást kapunk hitünk titkaiba, egyházi életünkbe, de olyan ajtók is kinyílnak általa, ahová nem láthat be mindenki. Kitárulnak a parókiaajtók, beláthatunk lelkészek magánéletébe, legszemélyesebb családi programjaikba, kapcsolataikba, sőt a műveiken keresztül még a lelkűkbe is. Persze nem kívánhatok mást, mint azt, hogy még ennél is többet fedezhessen fel az olvasó. Őt, aki ott áll a hívás és a küldés, de a szó és a művészet mögött is. Ott van rejtetten, de valóságosan a kettős elhivatottságban álló és e válogatásban megnyilatkozó lelkészek mögött is. Az élő Krisztus ragyogjon fel számunkra e gyűjtemény szövegein keresztül.” Szemerei János Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból. Szerkesztette Jáni János. Luther Kiadó, Budapest, 2014.192 oldal, 129 x 205 mm, keménytáblás. Ára 1590 forint. KETTŐS ELHIVATOTTSÁGGAL Válogatási irodaim? m
