Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-06 / 27. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. július 6. !► 11 A hónap igéje „De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt 73,23-24) „Istenem, én mindig veled járok" - nagy ígéret ez, ki tudja megtartani?! De így érzek, ezt szeretném tenni, hűséges szeretnék lenni hozzád. Ily módon az ige folytatása nem valamiféle bizonyítás, szavaim megerősítése, hanem hívő reménység és biztosíték Istentől, hogy vele lehetséges lesz megmaradni és célba érni. Mikor tudok tehát megmaradni az Úr mellett? Ha fogja a jobb kezemet. Öt gyermekemet tanítgattam elsős korában írni. Az egyik módszer az volt, hogy velük együtt fogtam a ceruzát, és vezettem a kezüket. Istenünk sok mindent jobban és gyorsabban meg tudna tenni nélkülünk, de vár, mellénk áll, velünk csinálja - és a végén csináltatja. Menni fog minden vele, általa vezetve és biztatása nyomán. Ő kedvét leli abban, hogy nézze, mint igyekszünk, élvezzük az eredményt, és örülünk, ha valakinek segíthettünk. Bölcs az az ember, aki munkája sikere nyomán észreveszi, hogy „én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést” (íKor 3,6; újonnan revideált Károlifordítás). Hogyne ragaszkodnék egy ilyen Istenhez! Mikor tudok megmaradni az Úr mellett, azaz a helyes úton? Ha tanácsával vezet. Hányszor mondjuk, miután felnőttünk: „Bárcsak hallgattam volna szüleim szavára! Bárcsak itt lennének, hogy most is kérdezhetném őket!” Gyermekként makrancos voltam, ifjúként lázadoztam, fiatal felnőttként ósdinak láttam őket és véleményüket. De most, ahogy az élet döngeti a sorsomat, és kevés a jó barát, értékelni tudom a legkisebb jó szót és segítséget is. Hát akkor hogyne lenne értékes Isten Igéje, amely bőségesen ellát biztos és jó tanácsokkal! A Prédikátor így mondja: Isten mindig a jó igét mondja, és a megfelelő időben teszi; és erre tesz alkalmassá bennünket is. „Mint aranyalma ezüsttányéron: olyan a helyén mondott ige!’ (Péld 25,11; újonnan revideált Károli-fordítás) A Szenüélek által megfelelő időben megszólaló Úr sok bajtól óvott már meg embereket, és sok nehéz helyzetben jelentett megoldást és mutatott utat. Mikor érek célba az Úr útján? Ha végig megmaradok rajta. „Végig megálld a nagy tusát, / Erőt Urad, a Krisztus ád. / Nyerd el, neked mit félre tett, / A koronát, az életet.” (Dicséretek 397) Miért tudott István vértanú megállni rendületlenül a hitben, amikor üldözői arra készültek, hogy megkövezik? „...mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni’.’ (ApCsel 7,55; újonnan revideált Károli-fordítás) Isten hűséges szolgái mind meglátták Isten dicsőségét, Mózestől Istvánig - és máig. Te is föltekinthetsz hittel az égre, hogy lásd dicsőséges Megváltódat, aki mindent megtett, életét is odaadta érted, hogy az örök célt lásd, és az olyan vonzó legyen, hogy iránytűje lehessen életednek. ■ Széll Bulcsú Tárgyaink szavatossága Az elmúlt tizenöt-húsz évben körülbelül tucatnyi mobiltelefonom volt. Szinte mindet azért kellett lecserélnem, mert tönkrement. Nem túl hosszú távra tervezték őket. Hasonló a helyzet a számítógéppekkel is: a legtöbb ismerősöm egyetért abban, hogy a három évnél régebbi gépek pillanatok alatt elérik a technikai öregkort. Másrészt azonban zenészként élő koncerteken rendszeresen használom hatvanéves gitárerősítőmet, és a mai napig nagyon megbízhatónak tartom. Feleségemmel van olyan bútorunk, amelyet több mint negyven éve használunk, és nem is tervezzük lecserélni. Ezeket úgy készítették, hogy kiállják az idő próbáját. Van, aminek nem kell tartósnak lennie, mert hamarabb elavul, mint tönkremegy. Ilyen a számítógép és a hasonló technikai eszközök, amelyek már azelőtt ósdinak tűnnek, hogy hazaérnél velük a boltból. A műanyag szatyroknak például sokkal hosszabb az élettartamuk, mint ameddig használjuk őket. ezelőtt volt, amikor megvettem. Mivel még mindig kiválóan működik, azt hiszem, nem fogom lecserélni. Amikor az 1960-as években elkezdtem fényképezni, azt mondták, hogy a fekete-fehér felvételek nagyjából száz évig megőrzik majd az állapotukat, a színesek viszont húsz évet sem érnek meg. A legtöbben nem vették ezt komolyan; azt hitték, a képeik örökké megmaradnak. Régi fényképek restaurálásakor aztán kiderül, hogy a jóslat igaznak bizonyult. A húszas évek elején készített fekete-fehér fotók szakadtak, sérültek ugyan, de megőrizték a minőségüket, míg az ugyanannak az évtizednek a végéről származó színesek teljesen kifakultak. Eszközeink, gépeink múlékony voltán elgondolkodva tovább is léphetünk: miként fest a dolog a szellemi életben? Jézus gyakran beszélt arról, szólította fel hallgatóit, hogy ne ragaszkodjanak túlságosan a birtokukhoz. Például ezt mondta: „Ne gyüjtsetek Arra utalt ezzel Jézus, hogy értelmetlen olyan dolgokért küzdeni, amelyek megsemmisülnek, elromlanák, elavulnak. Azt mondta, hogy sokkal értelmesebb arra fókuszálni, ami örök, nem múlandó. Aztán hozzátette: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is’.’ (Mt 6,21) Jézus így ügyesen világított rá, hogy ha az első helyet a pénzünk - illetve mindaz, amink van, amit birtokolunk - foglalja el prioritási rangsorunkban, akkor olyan dolgok után fogunk futni, amelyeket nem tarthatunk meg örökké. Egy másik alkalommal egy gazdag emberről beszélt, aki eldöntötte, hogy nagyobb pajtát épít bőséges takarmányának raktározására. Ezt mondta magának: „.. .sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” Csakhogy aznap éjjel meghalt, és minden tulajdonát valaki más élvezte, élte fel. Jézus ezzel fejezte be a történetet: „így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag!’ (Lk 12,18-21) A kérdés, amit magunknak fel kell tennünk, így szól: elsősorban Most különösen bajlódom az ésszerű használhatóság és az elavulás gondolatával, mert öregszik az autóm. Több kilométert tettem bele, mint bármelyikbe abból a harmincnégyből, amely eddig az enyém volt. Mégis éppen olyan jól összerakott és strapabíró ma is, mint tizenegy évvel magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.” (Mt 6,19-20) olyan dolgok megszerzésére pazaroljuk időnket, energiánkat és tehetségünket, amelyeket egyszer ki fogunk dobni vagy el fogunk hagyni, avagy olyan dolgokba fektetjük mindezeket, amelyek örökkévalók? ■ Jim Mathis Forrás: Monday Manna SEMPER REFORMANDA „Ezért óvakodj attól, hogy valaha is olyan tisztaságra törekedj, amikor már önmagad előtt nem akarsz bűnösnek látszani, mikor már nem is akarsz bűnös lenni többé. Mert Krisztus nem lakik másutt, csak a bűnösök között. Hiszen lejött az égből, ahol igazak körében lakott, hogy bűnösök között keressen hajlékot magának. Vedd mindig újból fontolóra ezt a szeretetet, és elnyered a legédesebb vigasztalást. Mert ha a magunk erejéből, saját szenvedéseink árán akarnánk elérni a lélek nyugalmát - miért kellett volna őneki meghalnia? Nem, csak benne egyedül fogsz békét találni és vigasztalást, ha kétségbeestél önmagad és cselekedeteid miatt. És meg fogod tanulni tőle, hogy az ő igazságát a tiéddé tette, amiképpen magára vett téged és a te bűneidet. Ha ezt szilárdan hiszed - és hinned kell, mert elvész mindenki, aki nem hiszi -, úgy vállalj közösséget testvéreiddel; s ha fegyelem nélkül valók, és tévúton járnak, viseld őket türelemmel; tedd magadévá az ő bűneiket, és engedd részesülni őket abban, ami jó benned van. Mert az apostol is azt mondja: »Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket, az Isten dicsőségére.« (Róm 15,7) És másutt: »Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát...« (Fii 2,5-6) így hát te se tekintsd zsákmánynak, ha jobbnak tartod magad másoknál, mintha ez a te személyes tulajdonod volna, hanem sokkal inkább adj túl magadon, felejtsd el, ki vagy, légy velük egyforma, és fogadd be őket.” M Luther Márton levele Georg Spenleinnek, 1514. április 8. (Csepregi Zoltán, Hamvas Béla, Virág Jenő fordítása) HETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten bűnösöket hív, hogy megigazítsa őket Jézus érdeméért; ő meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket: „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) Kérhetjük őt: „A te Szentlelked vezessen helyes úton!” (GyLK 774) Már prófétája által megüzente népe jó pásztoraként: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem..!’ (Ez 34,16) Isten bűnösöket megmentő kegyelmének példái állnak elénk e héten. A talán legismertebb példázatban szereplő mindkét fiú elveszett, ezért mindkettőnek meg/vissza térésre van szüksége a tékozló szeretetű Atyához. A bűnösöket magához fogadó Úr Jézus szerint a fiatalabb fiú magába szállt, bűnbánatot tartott - visszament, és bűnvallást tett: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek’.’ És bocsánatot nyert: „...ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott’.’ (Lk 15,21.24) De mi se zárjuk ki önmagunkat az örök élet ünnepi vacsorájáról! Pál példája bátorítson, álljunk mögé a kegyelmet nyert bűnösök végtelen sorába, mert: „Igaz az a beszéd és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok’.’ (íTim 1,15) Luther szerint Jézus tiszte megtartani az elveszettet, s őt „idézi”: „Azért jöttem, hogy halálommal megmentsem az elveszettet, és megszabadítsam azokat, akik törvény, ítélet és kárhozat alatt roskadoznak. - Én azonban felfüggesztem az ítéletet, hogy a kárhozottak üdvözüljenek!” Jézus e két szóval hívta el a vámszedő Lévit: „Kövess engem!” Miért őt? „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre’.’ (Lk 5,27.32) Mózes Urunk előképeként szólt: „...engesztelési tudok szerezni vétketekért. (...) Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép... Mégis, bocsásd meg vétküket!” {2MÓZ 32,30-32) Jézus szombaton gyógyvíz nélkül, kimondott élő szavával testet-lelket gyógyított: „Keljfel, vedd az ágyadat, és járj! (...) íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz..!’ (Jn 5,8.14) De mit jelent a testvériség a gyülekezetben a vétkező testvérrel szemben? Feddést négy-, majd több- és sokszemközt, egyidejűleg közös könyörgést érte Jézus nevében, mert: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kémek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám!’ (Mt 18,19) Júdás megbánta a tettét, de nem a bűnt megbocsátó Úristen színe előtt tett bűnvallást: Métkeztem, mert ártatlan vért árultam el!’ S a főpapok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te dolgod” (Mt 27,4); meg Istené, ő úgy szerette a világot - lásd Jn 3,16. Fia - halála által - legyőzte a bűnt. „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged...” (Róm 8,1-2) „Ha Lelked áthat, többé nem árthat / Nékünk sátán, bűn, halál. / Legyőzted régen, s te tartod kézben... / Ujjong a lelkünk: győzelmet nyertünk... / Halleluja!” (EÉ 364,2) ■ Garai András
