Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
IO 41 2014. július 27. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Sikeres landolás Záró istentisztelet ► A tóparton, árnyas fák alatt tartott úrvacsorás alkalommal zárult a 10. Szélrózsa találkozó. Az igehirdetés szolgálatát Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke végezte. A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói működtek közre Kovács Viktor egyetemi lelkész vezetésével. Az istentisztelet zenei keretét a teológusokból álló Közel zenekar, illetve a Nairobi Girls kenyai kamara-énekegyüttes adta. Gáncs Péter elnök-püspök a megadott textusból (2Kor 12,2-10) kiindulva felidézte tizennyolc évvel ezelőtti istenélményét, az első Szélrózsát. Azóta kétévente megadatik neki az élmény, hogy felemeli az Isten - mondta. Most azonban arra kérte a „Lutheran Air 2014-es járatának” utasait, hogy készüljenek a leszálláshoz. „Nem Álmaim egyházában Jó ideje álmodom egy egyházról. Nem túl nagy, de barátságos, és mindenkinek jut benne hely. Álmaim egyházában sok az öröm és a vidámság, annál kevesebb a szomorúság és a komoly tekintet. Ott nem gond, ha elmosolyodik valaki egy igehirdetés alatt, mert mindenki tudja, hogy a szívből jövő derű a legjobb prédikáció. Álmaim egyházában jól megfér egymás mellett gyerek és felnőtt. A legkisebbek nem jelentenek terhet, hanem önfeledten bujkálnak a nagyobbak lába között, és kacagásuktól hangos a gyülekezet. Álmaim egyházában sok rég nem látott ismerős ölel meg, ad egy puszit az arcomra vagy „csak úgy” megüti a hátamat, és én szavak nélkül tudom, hogy egy csapatba tartozunk. Álmaim egyházában a hívek nemcsak toleránsán elfogadják, hanem segítik a gyengébbet, a fogyatékossággal élőt. Nem véletlen, hogy ott sokan kerekes székkel, fehér bottal vagy vakvezető kutyusokkal közlekednek. Álmaim egyházában sok a szín. Együtt éneklünk afrikai lányokkal, együtt játszunk finn barátokkal, és együtt falatozunk sárszentlőrinci cigány asszonyok káposztás lecsójából. Almaim egyházában a tópart is lehet templom, egy sörpad is oltár, és az se jelent gondot, ha a lelkész strandpapucsra veszi fel a Luther-kabátot, mert mindenki úgy gondolja, hogy az istentisztelet legfontosabb kelléke nem az épület és az öltözék, hanem az imádságos szív. Álmaim egyházában gyakran megszólal többféle gitár és dob is, az énekesek pedig sokszor mindenféle különleges ritmushangszerrel állnak pódiumra, mert ugyan megbecsüljük a régebbi korok zenéjét, szólni szeretnénk a ma emberéhez is. Álmaim egyházában mindenkit meghallgatunk. Itt közösen gondolkodunk múltról és jelenről, környezetvédelemről, művészetekről, politikáról és álmaim egyházának folyamatos megújításáról. Álmaim egyházában megfogalmazhatod kérdéseidet, feltárhatod kételyeidet. Itt rendszeres miséjük van a Tamásoknak és saját beszélgetőórájuk a Nikodémusoknak. Álmaim egyházában olyan a szeretetvendégség, mint az igazi hegyi azért, mert egyszerűen valaminek vége van, hanem pontosan azért, mert valami most jön... Isten is földre szállt. Ez az evangélium szíve közepe - fogalmazott az igehirdető. - Krisztus azért jött, hogy életet adjon a világnak. Ő az, aki fölemel, biztos kézzel letesz minket, és útnak indít.” A szárnyalás pillanatait ezek után közös papírrepülő-hajtogatással idézték fel a jelenlévők. Az egyes egyházkerületek tagjai más-más eszközöket kaptak a feladathoz, majd azokat összeadva kellett elkészíteniük, és áldó szavakkal megtölteniük a pici repülőket. Ezt követően közös úrvacsoravételre nyílt lehetőség. A tóparti sétányon felsorakozva várták a lelkészek mindazokat, akik élni kívántak a szentséggel. Zárásként köszöntő és köszönő szavak hangzottak el Gáncs Péter, valamint Mesterházy Balázs „Szélrózsaatya” részéről. A házigazda soltvadkerti gyülekezet lelkésze, Homoki Pál pedig elmondta: szívesen visszavárják a résztvevőket tíz év múlva, a 15. Szélrózsára. ■ AM Az istentiszteletet július 27-én, vasárnap délelőttit órátólfelvételről közvetíti a Magyar Televízió Mi csatornája. beszéd elhangzásakor lehetett: fűben ülve falatozó. Máskor meg pizzát eszünk és sört iszunk a testvérekkel a strand büféjében. Álmaim egyházában felismerjük Isten ajándékát a szikrázó napsütésben, az éneklő madarakban, a reggelit kolduló hattyúban és persze a város cukrászdájában kapható különleges fagyi ízében is. Álmaim egyházában őszinte, de egymás gondolatait tisztelő párbeszédet folytatunk ateistákkal és más felekezethez tartozó keresztényekkel, és ezáltal - úgy érzem - erősödöm saját meggyőződésemben. Álmaim egyházában sok-sok marékkai kell pótolni az ostyát, mert otthon érzi magát benne mindenki, ezért sokan akarjuk egyszerre magunkhoz venni Krisztus testét. Az álmaim egyházában megélt istentisztelet televíziós felvételét büszkén és örömmel ajánlom minden ismerősömnek, hogy legalább valamit megérezzenek abból a szeretetteljes közösségből, amelyet én személyesen is átélhettem. Öt napig mintha valóság lett volna álmaim egyháza. Kérlek, testvér, ne ébressz fel! ■ László Jenő Csaba „Feri! Emeled a térded!” Pál Ferenc előadása a keresztény önbecsülésről Már stílusával is elrepítette hallgatóságát a csüggedő, szürke hétköznapok valóságából Pál Ferenc. A katolikus pap, aki egyúttal korunk egyik legismertebb és legkeresettebb mentálhigiénés szakembere is, a keresztény önbecsülésről is beszélt a Szélrózsán. Előadása nem nélkülözte az iróniát, sőt az öniróniát sem. „Az iskolai atlétikaedzésen rájöttem, hogy nem tudok futni. Nem sokkal azután, hogy elkezdtünk szaladni, mindenki lehagyott. Míg a tanárunk egyszer azt nem mondta: »Feri, emeled a térded!«” Ezzel a képpel vezette be előadását Pál Ferenc, és érzékeltette: szeretné, ha hallgatóságából mindenkit rá tudna venni arra, hogy „emelje fel a térdét" A délelőtt folyamán az előadó kiemelte, hogy az embernek szüksége van nagyra törő álmokra, mert a kicsiségünkben is fel kell ismernünk nagyságunkat. Felidézte Olofsson Piacid atya alakját, aki azt mondta, hogy a szenvedést nem szabad dramatizálni. A Gulágot is megjárt bencés szerzetes nagysága akkor is megmutatkozott, amikor többévi fogság után lehetősége volt hazajönni. „Annak a gyárnak az igazgatója, ahol kényszermunkán voltak, megijedt, hogy munkaerő hiányában majd nem fogja tudni teljesíteni a tervet. Ekkor Piacid atya azt mondta, hogy önként maradnak, és elvégzik a szükséges feladatot. Ebben mutatkozott meg a pap nagysága” - emlékeztetett Pál Ferenc. Az előadó négy lépésben vázolta fel a keresztény ember helyes önbecsüléséhez vezető utat. Mindenekelőtt fel kell ismernünk saját emberi méltóságunkat, amely a létünkhöz kapcsolódik. Az ember, aki érzékeli saját méltóságát, felhagy saját maga hántásával, „akármilyen béna”. A második lépcső, hogy felismerjük szabadságunkat. „Nincs olyan élethelyzet, amelyben ne lenne annyi szabadságunk, amennyi az emberi élethez kell” - fogalmazta meg tételmondatát Pál Ferenc. A szabadság szerinte azt is jelenti, hogy tudja: ha elesik az ember, abból is tanul, ezért nem fél. „A félelem az, ami nyomorulttá tesz” - tette hozzá. Harmadszorra azt kell tudatosítanunk, hogy képesek vagyunk cselekedni. Ez a képesség pedig elvehetetlen, mert nincs az az élethelyzet, amelyben ne tudnánk valamit tenni. Végső soron pedig ott van a tudat, hogy az Istenhez tartozás elvehetetlen főiünk. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatunkat állandóan gondoznunk kell. „Ha az ember nem ápolja ezt a kapcsolatot, legbelül meghasonlik” - mondta. Ezeket a gondolati lépcsőket bejárva juthat el a keresztény ember oda, hogy nem mások szemével tekint önmagára. „Ez a keresztény ember önbecsülése”- jelentette ki az előadó. Pál Ferenc rendszeresen tart előadásokat az ország számos pontján, nemcsak egyházi, hanem világi - gyakran multinacionális vállalati - meghívásnak eleget téve. A szakember - tiszteletben tartva hallgatósága világnézetét - többnyire következetesen különválasztja lelkészi és mentálhigiénés megszólalását. Ezúttal azonban azt is hozzátette előadásához, hogy egész tanítása igazi alapját az adja meg, hogy a keresztény embernek halálon túlmutató életcéljai vannak. Ha pedig a krónikásnak Pál Ferenc- más, nem egyházi szervezésű - előadásait hallgatva volt is kisebb hiányérzete, ezúttal örömmel állapíthatta meg: az előadó optimizmusa nem demagógia, hanem keresztény reménységből táplálkozó derű. ■ Eljécsé
