Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
könnyed életképek Csak a strandolásra... „Felhívjuk mindazok figyelmét, akik csak a strand használatára jogosító jegyet váltottak, hogy 18 óráig hagyják el a területet. Ha ezt nem teszik meg, a biztonsági őrök fogják őket kivezetni a strand területéről” - hirdeti a nagyszínpad szpíkere, miközben éppen arra csodálkozom rá, hogy hányán lehetnek, akik csak egy strandolást terveztek a hőségriadós szombatra, mégis egy-egy dicsőítő dallamfoszlánnyal, a kenyai lányok mosolyával, netán egy-egy elcsípett igeverssel térnek haza. Hatkor kezdődik az afrikai felvonulás, énekkel, dobokkal verik fel a strand nyugalmát, közben pedig szól a hívás: egy óra múlva a tábor hét pontján hirdetnek igét. Beazonosíthatóan „hozzánk nem tartozók” is körülállják a missziós szervezetek közös sátrát. Azonban nem sokkal hét óra előtt - abszurd módon épp az evangélizációs programnál - a kötelességtudó őrök megkezdik munkájukat, s hazatanácsolják a csak strandjeggyel rendelkezőket. Amíg a missziósok áhítatát várom, szomorúan állapítom meg: immár tiszta a terep, sehol egy idegen. „Pedig még elhallgattam volna...” - csípem el az egyik utolsóként távozó családapa mondatát. Tudom én, mindenki a dolgát végzi: a találkozó pénzügyese védi a költségvetés egyensúlyát, a szpíker bemondja a rábízott információt, az őr kiszúrja a jegy nélküli embereket. De jó tudni, hogy a Szentlélek is végzi a dolgát. Ahogyan éppen az egyik biztonsági őrrel alkudozó strandoló mondta: „Hisz a kerítésen túl is hallható...” Hát éppen ez az: a szél ott fú, ahol akar. Ráadásul belépő nélkül... ■ Jenő Tánc a tóban Fülledt, eső utáni idő volt. A viharjelzést kiadták, senki nem merészkedhetett a Büdös-tóba, maximum térdig. A már másfél hete nálunk tartózkodó kenyai lánykoszorú, a Nairobi Girls végre egy kis kimenőt kapott. Szaladtak a tóba. Ledobták könnyű papucsaikat, és belegázoltak. A parton állók nagy gyönyörűségére szilaj futkározásba, táncba, éneklésbe kezdtek. A Boyzless Voice egyik tagja kísérte őket, de láthatóan nem tudta felvenni a fonatosok ritmusát, ami nem is csoda. A lányok spontán „kirohanásában” kislányos báj keveredett a kacérsággal, az ártatlan játék némi erotikával. Ez lehet az az afrikai ritmus, amelyet tanulni nem lehet, amely bele van kódolva az ott születettek szívébe. Ahogy ott önfeledten futkároztak, fröcskölték egymásra a vizet, talán a leghitelesebben illusztrálták az idei Szélrózsa mottóját - a szárnyalást, melyet könnyedség, elengedés, a világgal nem törődés jellemez. A szárnyakat adó maga a lélek, amely különböző programok közé szorítva, időbe vetve is folyamatosan mocorog odabenn, és néha - akár a test segítségével - ki kell törnie, meg kell nyilvánulnia. És akkor menthetetlenül magával ragad. ■ - KANYIKA -muni A vadkerti garabonciás ► Ismerős, hórihorgas alak gubbaszt a Luther Kiadó standjától nem messze. Megállapítjuk: a tóparti, programokkal zsúfolt közeg nem épp az irodalomnak kedvez. De Fenyvesi Félix Lajos nem csügged, elhozta 56-os kötetének jó pár példányát - okulásul a fiataloknak -, továbbá istenes verseinek gyűjteménye is kapható a Lehetőségek piacán. Másnap már Tihanyban lesz egy gyermekirodalommal foglalkozó találkozón. Büdös-tó után a Balaton... A gyerekek a legőszintébbek - állítja Fenyvesi Félix Lajos, akinek írásaival az Evangélikus Élet olvasói is rendszeresen találkozhatnak. Számtalan gyermekverse is született, közöttük képversek is. Egy ilyen fenyőfa vagy hóember alakú képversre csodálkozott rá nemrégiben egy kisiskolás - mesélte a költő-újságíró -, és rátérve a lényegre, meg is kérdezte: „Lajos bácsi, mennyi pénzt kapott a kötetéért?” A válasz így hangzott: „Fiam, én viszek egy csomó pénzt a kötetemért.” FFL korántsem fásult, energikusan jár-kel az „irodalombirodalomban” Jó kapcsolatot ápol például nem csak a XII. kerületi Szondi Györggyel, a Napkút Kiadó vezetőjével, aki legutóbbi, Weöres Sándor előtt tisztelgő (Hódolat W. S. mesternek) kötetét kiadta, hanem az I. kerületi kultúrharcosokkal is, akik szintén beszálltak a kötet megjelentetésének költségeibe. De találkozhattunk már FFL-lel a Déli pályaudvar melletti, hangulatos-barlangos, Finta László üzemeltette Nyitott Műhelyben is, költőnk ugyanis az irodalom mellett többek közt a zene iránt is érdeklődik. Az említett nyitott műhelyes est kapcsán szóba kerül az Új Forrás folyóirat tavaly megjelent Szabados György-emlékszáma is, egyben felidéződik a félig-meddig elfeledett nagymarosi zeneszerző szellemisége, amely legalább annyira meghatározó FFL számára, mint Weöres Sándor életműve, akivel volt szerencséje találkozni, valamint jószomszédi viszonyt ápolni. Érdekesség, hogy mind Weöresre, mind pedig Szabadosra nagy hatással volt Hamvas Béla sokszínű munkássága. (A citált, forradalmi tematikájú kötet a verseken kívül dramatizált költeményeket, beszélgetéseket, esszéket és különböző prózai írásokat is tartalmaz, hasonló írói sokoldalúságról tanúskodva.) A hódmezővásárhelyi születésű - és éppen a szülőföldhöz kötődő műveket csokorba gyűjtő - költő számtalan, irodalomban utazó társaságot ismer szekértáborokon innen és túl, legyen az elitizáló vagy underground. FFL otthonosan mozog mindkettőben. Az idén ősszel nyolcvanéves Ilia Mihály irodalomtörténész szegedi holdudvarából Baka István, Petri Csathó Ferenc és Szepesi Attila említődik még meg egyegy emlékkép erejéig, de - egy-két spontán beállított portréfotó elkészülte után - költőnk már rohan is a szélrózsa egyik irányába, majd felpattanva a vadkerti különjárat Volán-buszára, derűvel és fejbólintással köszön el az író-olvasó találkozó kis számú, ám annál lelkesebb résztvevőitől. S már utazik is tovább, kicsit haj azva a Weöres által megverselt Robogó szekerek gubbasztó fuvaros garabonciásaira „a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova!” ■ Kinyik Anita - Papp Máté KINYIK ANITA FELVÉTELE ROMÁN PÉTER FELVÉTELEI
